Pf.20049/2010/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.V.20.049/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a Dr. Mráz Ildikó Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Takács Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása iránti ügyében a Zala Megyei Bíróság
2. december
3. napján meghozott 6.P.21.122/2009/
4. számú ítélete ellen a felperesek részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a
6. január
7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes megfizetni az állam javára az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására 30.000 (Harmincezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeni jogviszony tekintetében a
8. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.)
9. §-a,
10. §-a és
11. §-a alapján a törvény személyi hatálya az alperesre nem terjed ki. Az alperes
12. június
13. napján közzétett újságcikkével kapcsolatban rámutatott, hogy ugyan a felperes keresetében nem sajtó-helyreigazítási igénnyel élt, azonban az általa hivatkozott személyiségi jogsértésre figyelemmel az elsőfokú bíróság a sajtó-helyreigazítási perekben irányadó szempontokra is figyelemmel kellett hogy legyen. Erre tekintettel rögzítette, hogy a cikkből a felperes személye egyértelműen felismerhető, beazonosítható volt. Megállapította, hogy a keresetben sérelmezett cikkrészletek egyrészt a felperes nyelvtudásával, másrészt akkori várandósságával voltak kapcsolatosak. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nyelvtudását illetően a sérelmezett cikkrészlet annak szövegösszefüggéseire is figyelemmel valós tényállítást tartalmaz. A felperes várandósságával kapcsolatos, a kereset tárgyát képező alperesi közlések véleménynyilvánításnak minősülnek, amelyek kifejezésmódjukban nem sértőek, bántóak vagy megalázóak. A felperes visszautazására vonatkozó cikkrészlet a valóságnak megfelelően tartalmazta, hogy a felperest várandóssága okán a ... Légitársaság először nem akarta a repülőgépre felengedni. A megyei bíróság kifejtette, hogy a kereseti kérelem tárgyát képező további cikkrészletek a városháza működésével kapcsolatos negatív értékítéletet fogalmaztak meg, így azok a felperes személyét közvetlenül nem érintették. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla a kereseti kérelemnek megfelelően állapítsa meg az alperes jogsértését, tiltsa el őt a további jogsértéstől, kötelezze a cikk további közlésének megszüntetésére akként, hogy azt az alperes archívumban sem tárolhassa. Kérte, hogy az ítélőtábla a kereseti kérelemnek megfelelően kötelezze az alperest 500.000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Fellebbezésében a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. §-ában írtakra hivatkozva fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes a felperessel szemben megsértette az egyenlő bánásmód elvét. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítésre irányuló igény kapcsán figyelmen kívül hagyta "A" tanúvallomását, valamint tévesen értékelte "B" írásbeli nyilatkozatait. Hangsúlyozta, hogy a felperes a perbeli cikkben írtaktól eltérően nem kizárólag angol és német nyelven beszél, hanem oroszul és latinul is tud, illetőleg szerb nyelvet is tanul. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és elégséges - a felek által felajánlott - körben lefolytatta, a bizonyítékokat okszerűen, a Pp.
14. §- ában írtaknak megfelelően mérlegelve, helytálló tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetéssel az ítélőtábla teljeskörűen egyetért. Erre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp.
15. § /3/ bekezdése alapján, annak helyes indokaira figyelemmel hagyta helyben. A fellebbezésben írtakra tekintettel az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá: A felperes keresetében sérelmezett újságcikk a felperes nyelvtudására vonatkozóan valós tényállításokat tartalmazott, a felperes várandósságával összefüggésben pedig a sérelmezett cikkrészletek nem voltak sértőek, megalázóak, túlzóan bántóak. Az újságcikk szövegösszefüggései révén burkoltan sem utalt olyan mögöttes tartalomra, amely túlmutatott volna azon az értelmezésen, ahogyan azt az általános társadalmi értékelésnek, elvárásoknak megfelelően az átlagolvasó érthette. A felperes keresetlevelében és fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a cikkben írtakat meghaladóan további nyelveket is ismer, beszél. Az ítélőtábla hangsúlyozza: a perbeli újságcikk nem általában, hanem egy konkrét kiküldetésre figyelemmel értékelte a felperes nyelvtudását. Ehhez képest annak, hogy a felperes milyen további, az utazás során jelentőséggel nem bíró nyelveket beszél vagy tanul, nincs jelentősége. Az újságcikkben az alperes a delegáció szempontjából releváns nyelvtudásra volt figyelemmel, ebből vonta le azt a következetést, hogy az önkormányzatnak jobban kellett volna megszerveznie az utazást, fel kellett volna kérnie a bolgár testvérvárost, hogy angol vagy német nyelven beszélő tolmácsot biztosítsanak. Így a nyelvtudásra vonatkozó cikkrészlet nem a felperes, hanem az önkormányzat eljárásáról alkot marasztaló véleményt. Ezzel kapcsolatban helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy "B" írásbeli nyilatkozatai a bolgár összekötő nyelvtudásával kapcsolatban nem tartalmaznak egymásnak ellentmondó állításokat. Az újságcikk a bolgár repülőtéren történtekkel kapcsolatban úgy értelmezendő, hogy az önkormányzatnak kellett volna nagyobb odafigyelést tanúsítania, és nem egy előrehaladott várandós kismamát ország 1-be küldenie, mert így a repüléssel kapcsolatos bonyodalmakra is előre számítania kellett volna. A fellebbezésben hivatkozott Alkotmány 70/A. §