Gf.40083/2011/2 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése alapján kötelezze a II. rendű alperest 10.000.000 forint és ennek

1. november
2. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperest a Cstv.
3. §

(2)bekezdése értelmében megilleti a jogosultság a tagi kölcsön visszafizetésének követelésére. Az elsőfokú bíróság a

1. június 4-én kelt 4.G.20.347/2008/
2. szám alatt meghozott és a
3. december 14-én 4.G.20.347/2008/
4. szám alatt kiegészített részítéletében kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000.000 forintot, és ennek
5. november
6. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 600.000 forint perköltséget. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően fizessen meg a Magyar Államnak az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására 600.000 forint illetéket. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a részítélettel érintett kereseti kérelmét a Cstv.
7. §

(1)bekezdésében foglalt jogvesztő határidőn belül előterjesztette. A Cstv. 40. §

(2)bekezdésében szabályozott visszakövetelési jog gyakorlásának két együttes feltétele fennáll, mert a II. rendű alperes - figyelemmel a Cstv. 3. §

(1)bekezdésére - a tagi kölcsön tekintetében a felperes hitelezőjének minősül, és a tagi kölcsön nyújtása és annak visszafizetése nem tartozik az adós rendes gazdálkodása körébe. Megállapította, hogy a felperes főtevékenysége mezőgazdasági termékügynöki nagykereskedelem, míg a főtevékenységen túl a tevékenységi körébe különböző termelői, szolgáltatói, felvásárlói, nagy- és kiskereskedelmi tevékenységek tartoznak. A II. rendű alperes a felszámolási eljárásban bejelentkezett öt hitelező 32.608.881 forint összegben nyilvántartásba vett hitelezői igényét megelőzően jutott hozzá a tagi kölcsön összegéhez, így a felszámolási eljárás szabályai szerint történő kielégítési sorrendhez képest előnyben részesült, ezért a felperest a Cstv. 40. §

(2)bekezdése alapján megilleti a jogosultság a kifizetett 10.000.000 forint visszakövetelésére. Az elsőfokú részítélettel szemben a II. rendű alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a részítélettel elbírált követelés tekintetében a felperes keresetét utasítsa el. Fellebbezésének indokaként előadta, hogy a társaság tevékenységének jellegére tekintettel a II. rendű alperes több alkalommal is nyújtott hitelt a felperes részére, és annak visszafizetésére még a felszámolási eljárás elrendelése előtt került sor. A tagi kölcsön visszafizetése a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak minősül, és nem tekinthető a II. rendű alperes előnyben részesítésének. A társaság likviditási gondokkal küzdött, a kintlévőségek összege többszöröse volt a kötelezettségek összegének, azonban egy szlovák illetőségű társasággal szemben fennálló követelés miatt a megtérülés reális lehetősége fennállt, és ezzel a felperes a társaság fizetőképességét helyreállíthatta volna. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Előadta, hogy a Szlovákiában történt eladások folytán a II. rendű alperes megalapozottan nem hivatkozhat a hitelezői igényére, mert a szlovák illetőségű társasággal szemben bejelentett hitelezői igény besorolása során a Pozsonyi Kerületi Bíróság az eljárást 2006. február 6-án megszüntette. A II. rendű alperes a hitelezői igény megtérülésére megalapozottan nem számolhatott, ezért a 10.000.000 forint tagi kölcsön visszafizetése jogellenes volt. A fellebbezés megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a részítélet eldöntéséhez szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával is egyetértett, azt kizárólag a II. rendű alperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel egészíti ki. A II. rendű alperes maga is elismerte, hogy a felperes likviditási gondokkal küzdött, a kölcsön visszafizetésének időpontjában a lejárt tartozásait a saját vagyoni eszközeiből egyidejűleg nem tudta teljesíteni. A Cstv. 40. §

(1)bekezdésének alkalmazása tekintetében nincs érdemi jelentősége, hogy a felperessel szemben fennálló kötelezettségek megtérüléséhez a felperes milyen várakozásokat fűzött, és annak sem, hogy a II. rendű alperes, illetőleg az akkor még felszámolás hatálya alatt nem álló felperes a tagi kölcsön visszafizetése során jó- vagy rosszhiszeműen járt el. A felperesnek a Cstv. 40. §

(1)bekezdése alapján fennálló igényérvényesítési jogát önmagában megvalósítja, ha a felperes által nyújtott szolgáltatás nem minősült a rendes gazdálkodás körébe tartozónak, és a felperes az egyik hitelezőt a többivel szemben előnyben részesítette. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a Cstv. 40. §

(1)bekezdésében foglalt együttes feltételek fennállása szempontjából azt vizsgálta, hogy a kölcsön visszafizetése mennyiben kapcsolódik az adós bejegyzett tevékenységi köréhez, és helytállóan állapította meg, hogy a tagi kölcsön visszafizetése nem minősül a rendes gazdálkodás körében nyújtott szolgáltatásnak, mert a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatást nem a szolgáltatással elérni kívánt cél, hanem a szolgáltatási kötelezettséget megtestesítő tevékenység tartalma és a felperes gazdálkodó tevékenységéhez fűződő kapcsolata határozza meg. A kifejtett indokokra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése értelmében - a Pp. 254. §

(3)bekezdése alapján utalással annak helyes indokaira - helybenhagyta. A II. rendű alperes fellebbezése sikertelen maradt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperest a felperes ügyvédi munkadíjban fennálló másodfokú perköltségeinek megfizetésére. A felperes a másodfokú eljárásban egy rövid fellebbezési ellenkérelmet magában foglaló beadványt nyújtott be, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a felperes ügyvédi munkadíjban felmerülő másodfokú perköltségét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM rendelet 3. §

(6)bekezdése alapján mérsékelte, és a

(2)bekezdésének a) pontja, valamint

(5)bekezdésének alkalmazásával határozott. A II. rendű alperes személyes költségmentessége folytán a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI. 26.)IM rendelet 14. §-a értelmében a II. rendű alperes által le nem rótt, és a Pp. 84. §

(1)bekezdésére tekintettel meg nem térülő fellebbezési illetéket a rendelet 13. §-a szerint az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla a II. rendű alperes fellebbezését a Pp. 256/A. §

(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el, ugyanis a felek a

(3)bekezdésben biztosított lehetőséggel nem éltek. Budapest,

1. március
2. . Koday Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró