Pf.20011/2011/7 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.011/2011/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla (pártfogó ügyvéd neve, címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye) felperesnek - dr. Gyenge Zoltán ügyvéd és (jogtanácsos neve) által képviselt alperes neve ( alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság
2. október hó
3. napján kelt 1.P.21.694/2010/
4. sorszámú ítélete ellen a felperes által 9.,
5. és
6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 150.000 (Egyszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. A másodfokú eljárás során felmerült 900.000 (Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. A pervesztes felperes pártfogó ügyvédi munkadíját az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes 22.166.668 Ft kártérítés megfizetése iránti keresetét elutasította és kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. Az alperes elévülési kifogását nem találta megalapozottnak, ezért a keresetet érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy a felperes a perben releváns tényállításait az alperes jogellenes magatartása tekintetében bizonyítani nem tudta. Előadta ugyan, hogy
7. október
8. napján került az alperes II. objektumába, ahol az azt követő napokban a tudta és beleegyezése nélkül az -2- alperes olyan anyagot juttatott a szervezetébe, amelyhez valamilyen rádiófrekvencia kapcsolódik, aminek következtében éles, sípoló hangot hall a bal fülében a nap 24 órájában, és ennek segítségével manipulálják a gondolkodását, rongálják az idegrendszerét és szervezetét, e tényállítását azonban bizonyítani nem tudta. A felperes kérte ugyan igazságügyi szakértő kirendelését annak megállapítására, hogy az idegen anyag a szervezetében található, ugyanakkor a bíróság tájékoztatása és felhívása ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő arra nézve, hogy amennyiben ezen idegen anyag valóban a szervezetében található, azt az alperes juttatta oda
9. évben. Ezért a bíróság a szakértői bizonyítás elrendelését mellőzte, és a kártérítési felelősség szükségképpeni elemeinek bizonyítottsága híján a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen a szakértői bizonyítás lefolytatását és ennek eredményeként a keresetnek történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor a bizonyítási indítványt elutasította arra hivatkozással, hogy ez nem bizonyítaná a károkozó személyét. A felperes büntetésvégrehajtási intézetben tartózkodik, így amennyiben a jogellenes beavatkozás ténye bizonyított, bizonyítható lesz a károkozó személye is. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Változatlanul hivatkozott arra, hogy miután a felperesi előadás szerint az állítólagos idegen anyagot már 1982-ben alkalmazták a felperessel szemben, így a perbeli követelése elévült. Vitatta a felperesi fellebbezési hivatkozást is, ugyanis a jogellenes beavatkozás tényének esetleges bizonyítottsága esetén a károkozó személye szakértői bizonyítással nem bizonyítható. Ezért szükségtelen a felperes által kért bizonyítás lefolytatása. A fellebbezés alaptalan. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy miután a felperes tényállításai egy részében az alperesi károkozó magatartás bekövetkezését
10. évre tette, így pusztán arra figyelemmel, hogy egyéb hivatkozásaiban a 80-as évekbeli, nem az alperesi intézményben bekövetkezett károkozás is szerepelt, a jelen perben érvényesített követelésének elévülését megállapítani nem lehet, így a keresetet érdemben kellett vizsgálni. A fellebbezés tükrében a másodfokú bíróságnak abban a körben volt szükséges állást foglalni, hogy a bizonyítási indítvány elutasítására megalapozottan került-e sor, és ennek folytán bizonyítatlanság hiányában indokolt volt-e a kereset elutasítása. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a szakértői bizonyítással legfeljebb a felperes perbeli tényállításainak csak egy része lenne igazolható, ugyanakkor az már a felperes személyes előadásából sem egyértelműen következik, hogy állítása szerint az idegen anyagot az alperes juttatta a szervezetébe. Amennyiben pedig a szakértői bizonyítás nem alkalmas a károkozó személyének egyértelmű meghatározására, úgy a bizonyítás lefolytatása szükségtelen lenne, -3Pf.III.20.011/2011/
11. szám tekintettel arra, hogy a felperes a jogkövetkezményekre történő előzetes figyelmeztetést követően sem terjesztett elő a károkozó személyének egyértelmű igazolására bizonyítási kérelmet. Pusztán az a hivatkozás, hogy a felperes büntetésvégrehajtási intézetben tartózkodik, nem teszi megalapozottá azt az állítást, hogy a véleménye szerint egészségkárosodását okozó idegen anyagot az alperesi intézményben juttatták a szervezetébe. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
12. § /3/ bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért a Pp.
13. § /1/ bekezdése alapján perköltség megfizetésére köteles, melynek összege áll az alperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült és az ítélőtábla által a 32/
14. (VIII. 22.) IM számú rendelet
15. § /2/ bekezdés a./ és b./ pontja, /5/ és /6/ bekezdése, valamint 4/A. § /1/ bekezdése alapján megállapított, az alperesi jogi képviselő által a másodfokú eljárásban kifejtett munkával is arányban álló, ÁFA-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjból. A felperes személyes költségmentességben részesült, ezért az ítélőtábla a fellebbezés folytán felmerült le nem rótt eljárási illeték viseléséről a 6/
16. (VI. 26.) IM számú rendelet
17. § /1/ bekezdése és
18. §-a alapján határozott. A felperes jogi képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd munkadíjának viseléséről a másodfokú bíróság a Pp.
19. § /2/ bekezdése és
20. § /1/ bekezdés b./ pontja alapján határozott. Szeged,
21. március
22. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Kasza Ferenc sk. táblabíró