DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.349/2007/4.sz. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- szeptember
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette az alábbi ítéletet: A befolyással üzérkedés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- április 26-án kihirdetett 17.B.185/2006/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 500-ra (ötszázra) emeli. A 60.000 (hatvanezer) Ft végösszegű pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni azzal, hogy egynapi tétel összegének (120 Ft - egyszázhúsz) a helyébe egy napi szabadságvesztés lép. A vagyonelkobzás intézkedés tekintetében az ítélésre utalást mellőzi. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 3.000 (háromezer) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A megyei bíróság a rendelkező részben írt határozatával vádlottat befolyással üzérkedés bűntette miatt 300 napi tétel pénzbüntetésre és 10.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 120 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett a 36.000 Ft végösszegű pénzbüntetés átváltoztatási feltételeiről és kötelezte a vádlottat 15.294 Ft bűnügyi költség viselésére. Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása érdekében. Másfelől a vádlott és a védő éltek jogorvoslattal a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.235/2007/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a büntetés súlyosítását, a vádlottal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazását indítványozta. Észrevételében kifejtette, hogy sértett hitelével kapcsolatos eseményeket szükségtelenül tartalmazza a tényállás, mivel azok olyan történeti előzmények, melyeket az ügyész nem kívánt vád tárgyává tenni. A tényállást és a minősítést egyébként helyesnek tartotta. A büntetéskiszabás kapcsán utalt rá, hogy a vagyonelkobzás intézkedés, azért az arra történő ítélés első fokú megfogalmazása nem helytálló. A fellebbezési tárgyaláson az ügyész a vádhatósági fellebbezést és a fellebbviteli főügyészi átiratban foglaltakat fenntartotta. A vádlott és a védő is fenntartották a felmentésre irányuló fellebbezést, a védő másodlagosan a büntetés enyhítését is kérte. A súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés részben alapos, a védelmi jogorvoslatok azonban nem megalapozottak. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást az alapvető perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Amint arra a fellebbviteli főügyészség helytállóan utalt, szükségtelenül figyelmeztette azonban a tanúkat a hamis vád törvényi következményeire. A tanút a Be.85.§
(3)bekezdése értelmében a legjobb tudomás és lelkiismeret szerinti vallomástételi kötelezettségre, valamint a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának törvényi következményeire kell figyelmeztetni. A hamis vád következményeire a Be.117.§
(4)bekezdés értelmében a vádlottnál áll fenn kioktatási kötelem. Mindez viszont a bizonyítékok értékelhetőségét nem érinti, a helyes és egységes gyakorlat biztosítása érdekében kiemelése viszont szükséges volt. A megyei bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be.351.§
(1)bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A megalapozottság ellenőrzése érdekében a másodfokú bíróság a bizonyítás anyagává tette tanú bírói szakban tett írásbeli tanúvallomását, mely csak az első fokú ítélet meghozatala után került az iratokhoz szerelésre. E tanúvallomás is az ítéleti tényállásban foglaltakat támasztotta alá, azok ellen ható adatokat nem tartalmazott. A tényállás a másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítás eredménye alapján a Be.352.§
(1)bekezdés a) pontja szerint csak annyiban egészítendő ki a vádlott személyi körülményeinek megváltozása folytán, hogy vádlott jelenleg négy és fél hónapos terhes, munkahellyel nem rendelkezik, az önkormányzattól folyósítanak részére 36.167 Ft segélyt. Az elsőfokú bíróság a részben ellentmondó tartalmú bizonyítékokat okszerűen vonta értékelés körébe. Részletesen számot adott arról, hogy a vádlott tagadó tartalmú vallomásával szemben a tényállást miért a hitelesnek elfogadott tanúvallomásokra alapította, melyeket okirati bizonyítékok is megerősítettek. A megyei bíróság indokolási kötelezettségét nagy alapossággal teljesítette. A határozat indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. A felmentésre irányuló védelmi fellebbezés a bizonyítékok értékelésén keresztül támadja a megalapozott tényállást, mely eredményre nem vezethetett, tekintettel arra is, hogy a tényállás helyessége esetén a másodfokú perben eltérő tények megállapítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs perjogi lehetőség (Be.351-352.§ ). A tényállás megállapításának helyessége kapcsán az ítélőtábla még a következőket emeli ki. A megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítási anyag gondos értékelése után helyesen rögzítette sértett hitelével kapcsolatos tényeket is. E körben a másodfokú bíróság nem osztotta a fellebbviteli főügyészség érvelését. A vád ugyanis, ha jogi következményt nem is fűzve hozzá, de részletesen tartalmazza sértett és a vádlott kapcsolatát érintő tényeket a központi események szerves történeti előzményeként. Az események hitelessége, pontossága kapcsán ezért indokolt volt a vád ezen részének rögzítése is. A bíróságnak ez nem csupán joga, hanem kötelezettsége is volt. A kifejtettek miatt a vád részét is képező ítéleti tényállásrész mellőzésének nem volt helye, már csak azon okból sem, mert a cselekmény minősítését az nem érinti, ahogy a vád és az első fokú ítélet is helyesen foglalt állást. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az I.sz. sértett , illetve II.sz. sértett hitelével kapcsolatos terhelti cselekmény kimerítette a Btk.256.§
(1)bekezdésbe ütköző és a
(3)bekezdés b) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének törvényi tényállását. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki a követett bírói gyakorlatra utalva, hogy a befolyással üzérkedés és a csalás között látszólagos a halmazat és csak a befolyással üzérkedés megállapítására kerülhet sor (BH.1997.569.). Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta és az enyhítő szakasz alkalmazásával helytállóan állapította meg a büntetés nemét is. Az ítélőtábla egyetértett a megyei bírósággal abban, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyára és az elkövető személyi körülményeire is figyelemmel a szabadságvesztés büntetés, még próbaidőre felfüggesztés esetén is túl szigorú, ezért indokolt a büntetés egyfokú enyhítése. A pénzbüntetés napi tételeinek száma azonban eltúlzottan alacsony. Nem fejezi ki, hogy az enyhítő szakasz alkalmazásával került sor a büntetés kiszabására és nem áll arányban a tett arányos büntetés elveivel sem. Ezen okok folytán a másodfokú bíróság a napi tételek számát a felső határhoz közelebb eső 500-ra emelte az egy napi tételnek megfelelő összeg érintetlenül hagyásával. A 60.000 Ft végösszegű pénzbüntetés már alkalmas a büntetési célok elérésére. A kifejtettek miatt az ítélőtábla sem látta indokoltnak szabadságvesztés alkalmazását, ezért az ügyészi fellebbezés erre irányulóan nem volt alapos, mint ahogy nem vezethetett eredményre az enyhítést célzó védelmi jogorvoslat sem. A vádlottal szemben törvényesen került sor a Btk.77/B. §-ában szabályozott vagyonelkobzás intézkedés alkalmazására. A határozat rendelkező részében ugyanakkor az ítélésre utalás mellőzendő volt, mert az csak a büntetések kiszabásával kapcsolatban használható. 2002. április 1-je előtt, amikor a vagyonelkobzás még mellékbüntetés volt, a bírói gyakorlat valóban használta az ítélést e tekintetben is, a 2001.évi CXXI. törvény módosítása után, a szankció intézkedéssé válása után azonban már nincs lehetőség. A bűnügyi költségről szóló rendelkezés a jogszabálynak megfelel. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.372.§
(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg helytálló rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§
(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,
- szeptember
- Dr. Kardos Sándor sk.. Háger Tamás sk.. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 17.B.185/2006/
- számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- szeptember
- Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke