Kfv.35384/2010/7 – Kúria

(3)bekezdésében, 7.§ 3) pontjában, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 11.§

(2)bekezdésében, a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXX. I. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 7.§

(1)bekezdés ly) pontjában, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló

1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 98-
2. §-ában, a polgári törvénykönyvről szóló
3. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 582.§-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyszerűsített végelszámolás alatt álló felperes tévesen csökkentette különadó alapját az elengedett tagi hitel összegével. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy nem állt végelszámolás alatt
4. évben, mert erre irányuló kérelmét a cégbíróság -hiánypótlási eljárás nélkül- elutasította,
5. év végén ismételten benyújtott kérelmét pedig visszavonta, ezért a cégbíróság az eljárást megszüntette. Hivatkozott arra is, hogy a beltag a tagi hitelt elengedő nyilatkozatát később- visszaható hatállyal- visszavonta, ezért a hitel változatlanul fennmaradt, mintha soha nem engedték volna el, és a társaság, valamint a beltag ezen döntését az alperes nem bírálhatja felül. A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt: A felperest nem lehet a Kjtv. preambulumában megjelölt adófizetőnek tekinteni. Az alperes tagi hitellel kapcsolatos minősítései nem felelnek meg az adózás rendjéről szóló
6. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 1.§

(2)és

(6)bekezdéseiben foglaltaknak. „Az ellehetetlenült felperesi vállalkozás nem tudott végelszámolással megszűnni, mert tartozása volt, hogy ezt a jogi akadályt elhárítsa, a kölcsönadó elengedte a tartozást”. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy emiatt köztartozás keletkezik, lehetőség volt az ajándék visszakövetelésére, mégpedig visszaható hatállyal, ami kizárja a különadó fizetési kötelezettség jogalapját. A felperes által két alkalommal is kezdeményezett felszámolás megszüntetésre került. Azért is elfogadható a felperes azon állítása, hogy nem állt folyamatosan felszámolás alatt, mert ezt alátámasztja a

1. december 28-i döntése, amely a felszámolást
2. szeptember 27-re visszamenőlegesen szüntette meg. Az alperesnek -az Art. alapelvi rendelkezései alapján - figyelemmel kellett volna lennie a beltag
3. február 4-én kelt, korábbi tagi hitel tartozás elengedéséről szóló nyilatkozatot visszavonó nyilatkozatára is, jogszabálysértő. mivel nem így járt el, határozata A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Ctv. 94-113.§-aiban, a Kjtv. 1.§

(1)bekezdésében, 3.§

(1)bekezdésében,

(3)bekezdésében, az Art. 1.§

(2)és

(6)bekezdéseiben, a Pp. 221.§

(1)bekezdésében, 339.§

(1)bekezdésében foglaltaknak. Vitatta az ítéletben megállapított tényállás jogszerűségét, hivatkozott az indokolás elmaradására. Kifejtette, hogy a megyei bíróság a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályok mellőzésével hozott döntést, anélkül állapította meg az alperesi határozat jogszabálysértő voltát, hogy konkrét jogszabálysértést megjelölt volna, az Art. ítéletben nevesített rendelkezéseit pedig tévesen értelmezte, illetve alkalmazta. A felperes kérte. ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását Kifejtette, hogy a Kjtv. rendelkezései 2010. január 1-től már nincsenek hatályban, és fenntartotta azt a keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint nem állt végelszámolás alatt. Érvelése szerint az alperesnek figyelemmel kellett volna lennie arra, hogy a beltag, bár korábban valóban jelentős összegű tagi hitelről mondott le, ezt a nyilatkozatát a Ptk. előírásainak megfelelően -életkörülményei megváltozása miatt -megváltoztatta, és ezt a visszavonó nyilatkozatot az annak elfogadásra kizárólagosan jogosult taggyűlés tudomásul vette. Előadása szerint az alperes vele szemben az Art. alapelvi rendelkezéseinek megsértésével járt el, és a jogerős ítélet megfelel a Pp. 221.§-ában, és 339.§.

(1)bekezdésében foglaltaknak. A felülvizsgálati kérelem alapos. A felperes az adóhatósághoz a következő bevallásokat nyújtotta be:

1. november 20-án 0671-es bevallás,
2. január 1-től
3. szeptember
4. közötti időszakra,
5. október 21-én beadott 0629es bevallás,
6. szeptember 28-tól
7. szeptember
8. közötti időszakra,
9. november 25-én beadott 0729-es bevallás
10. szeptember 28-tól
11. szeptember
12. közötti időszakra,
13. november 25-én beadott 0861-es bevallás
14. szeptember 28-tól
15. november 20-a közötti időszakra. A felperes ezekből az adatokból, tehát a bevallások fajtájából és időszakaiból kitűnően az Art. 33.§

(6)bekezdése szerint eljárva - úgy töltötte ki a bevallásait, hogy 2006. szeptember 28-ai kezdettel végelszámolás alatt áll, amely egy éven belül nem fejeződött be. Az alperesnek ezért - az Art. 89.§

(1)bekezdés a) pontja értelmében- kötelezően le kellett folytatnia az ellenőrzést a

1. szeptember 28-tól
2. november 20-ig terjedő időszakra, és a revízió során a felperes nem hivatkozott arra, hogy a
3. szeptember 28-án megindult végelszámolást utóbb megszüntette volna, e körben észrevételt csak az ellenőrzési jegyzőkönyv megállapításainak ismeretében terjesztett elő. A felperes nemcsak a bevallásaiból megállapíthatóan tekintette magát végelszámolás alatt állónak, hanem az adóhatósághoz
4. október
5. napján, illetve
6. december
7. napján előterjesztett beadványai szerint is, amelyekben végelszámolással történő megszüntetéséhez, illetve végelszámolással megszűnő adózó cégbírósági törlési kérelméhez kért nyilatkozatot. A felperes - a megyei bíróság ítéleti megállapításaival ellentétben - felszámolási eljárást nem kezdeményezett, ilyen hatálya alatt nem állt. A Cégközlönyben megjelentek szerint a felperes esetében az egyszerűsített végszámolás kezdete
8. szeptember 28., és a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan nincs ténybeli és jogi alapja annak az ítéleti megállapításnak sem, mely szerint a felperes a végelszámolást visszamenőleges hatállyal,
9. december 28-án megszüntetette, illetve megszüntethette volna. Az alperes alappal hivatkozott arra is, hogy a végelszámolással összefüggésben a keresetnek helyt adó jogerős ítélet nem tartalmaz egyetlenegy jogszabályi rendelkezést sem. (Az egyszerűsített végelszámolásra egyébként a végelszámolással kapcsolatos Ctv. 99-113.§-a szerinti rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, a speciális rendelkezéseket pedig a Ctv. 114.§-a rögzíti. A végelszámolás visszamenőleges hatállyal történő megszüntetésére a Ctv. szabályai értelmében nincs lehetőség.) Az Art. 1.§

(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja. Az Art. 1.§

(6)bekezdése szerint az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozás mérséklését, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Ezeknek az alapelvi rendelkezéseknek a megsértésére a perbeli esetben még fogalmilag sem kerülhet sor. Az ügyben alkalmazandó, későbbiekben ismertetésre kerülő anyagi jogszabályok ugyanis nem adnak lehetőséget arra, hogy az adóhatóság az adófizetési kötelezettségről mérlegeléssel vagy méltányossági jogkörben eljárva döntsön. Ha az adózó a törvény szerinti adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, akkor az adóhatóságnak köteleznie kell erre. Az alperes továbbá jelen ügyben határozatát nem méltányossági jogkörben eljárva - tehát nem adótartozás megfizetése, vagy fizetési könnyítés tárgyában - hozta meg. A méltányossággal kapcsolatos alapelvi rendelkezés egyébként sem azonosítható a bizonyítékok értékelésére vonatkozó kötelezettséggel, amely utóbbinak az alperes - határozatából megállapíthatóan - eleget tett. A megyei bíróság ítéletében rögzítettekre figyelemmel rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felperes az elsőfokú határozat kiadmányozásáig nem mutatta be a 2009. február 4-i taggyűlési határozatot, és a beltag hiteltartozás elengedését visszavonó nyilatkozatát, még csak nem is hivatkozott ilyenre, ennél fogva ezek az elsőfokú határozatban nem kerülhettek értékelésre. Az alperes határozata pedig tartalmaz részletes indokolást arra nézve, hogy ezek miért nem fogadhatók el. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a különadó fizetési kötelezettség nem tagi hitelre vonatkozó különböző nyilatkozatokon, hanem a Kjtv. 3.§-ában foglaltakon alapul. Tekintettel arra, hogy a perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered elbírálására az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadók, a Ptk. ajándékozással kapcsolatos szabályainak nincs ügydöntő jelentősége. A törvények preambuluma, így a Kjtv-é is a jogalkotó célját, elképzelését, a jogalkotás indokait nevesíti. A törvények személyi és tárgyi hatályát, továbbá az ebből eredő kötelezettségeket a törvényekbe rögzített konkrét rendelkezések tartalmazzák, ezért a megyei bíróság - a Kjtv. preambulumára hivatkozva - tévesen állapította meg, hogy a felperes nem alanya a különadónak. A Kjtv. 1.§

(1)bekezdése értelmében a Kjtv. 2.,3.§-a szerint meghatározott személy a törvényben előírt adóalap után különadó fizetésére kötelezett. A Kjtv. 7.§ 3) pontja szerinti társas vállalkozásnak, tehát a felperesnek a Kjtv. 3.§

(1)bekezdése értelmében különadót kellett volna megállapítania és fizetnie. Nem felel meg a Kjtv. szabályainak az az álláspont, amely a gazdasági társaság vagy a hitelező beltag körülményeire figyelemmel negligálja a törvény rendelkezéseit, az adófizetési kötelezettséget, amely egyébként nem függ attól, hogy a társas vállalkozás végelszámolás alatt áll-e vagy sem. A különadó fizetési kötelezettség a Kjtv. 3.§

(1)bekezdése értelmében a Kjtv. által meghatározott pozitív különadó alap után áll fenn, és a Kjtv. a 3.§

(2)és

(3)bekezdéseiben felsorolja az adólapot növelő illetve csökkentő tételeket is. E szabályozás nem teszi lehetővé, hogy az adózó adózás előtti eredményt csökkentő tételként vegye figyelembe a keresettel támadott határozatokkal érintett időszakban a beltag által elengedett 57.500.000 Ft összegű tagi hitelt, amit a felperes a tárgyidőszaki főkönyvében hitelező által elengedett követelés címén bevételként tartott nyilván.(Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kjtv. nem ismeri el adóalap csökkentőként azokat a jogcímeket, amelyek a Tao.tv.7.§ ly. pontjában szerepelnek.) Az alperes érdemi döntése megalapozottan és törvényesen a Kjtv. 3.§

(1)bekezdésén alapul, vagyis azon, hogy az elengedett, vagy az utóbb mégis fenntartott követelés alapján a különadó alapja nem csökkenthető mivel ilyen lehetőséget a Kjtv. 3.§

(3)bekezdése nem tartalmaz. Nem értékelhető a felperes javára az, hogy a Kjtv. 3.§-a

1. január 1-től hatálytalan, mivel az adózó a jogait és kötelezettségeit mindig a vizsgált időszakban hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell megítélni.(Pp. 339/A.§) A kifejtettekből következik, hogy az alperes a határozatban megjelölt időszak tekintetében 57.500.000 Ft adóalap után jogszerűen írta a felperes terhére a 2.298.000 Ft különadó különbözetet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp.
2. § /4/ bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. A pervesztes felperes a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján elsőfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére. köteles az A kereseti és a felülvizsgálati eljárás illetékre vonatkozó illetéki rendelkezések az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42.§

(1)bekezdés a) pontjában, 50.§

(1)bekezdésében és a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. § /2/ bekezdésében foglaltakon alapulnak. Budapest,
3. február
4. Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró