A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.619/2010/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Füsthy Zsolt ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felperesnek a felülvizsgálati eljárásban jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 24.P.23.849/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.331/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 5.000 (Ötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s A felperesek az
- március
- napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a perbeli ingatlant, amelynek térmértéke a Fővárosi Kerületek Földhivatalának akkori adatai szerint 762 négyzetméter volt. A Fővárosi Kerületek Földhivatala a 90/
- számú határozatával a perbeli ingatlan területét 762 négyzetméterről 699 négyzetméterre igazította ki. A
- október 20-án kelt 3083/1/
- számú határozat szerint a perbeli ingatlan területe módosult 699 négyzetméterre. A határozat ellen benyújtott kijavítási kérelmet a Fővárosi Kerületek Földhivatala elutasította, majd a felperesek mindkét kiigazító határozattal szemben fellebbezéssel éltek. A Fővárosi Földhivatal a
- december 14-én meghozott 458/
- számú határozatában a fellebbezést elutasította és a Fővárosi Kerületek Földhivatalának „4318/2/
- (a 90/
- számú határozatra is kiterjedően) számú elsőfokú határozatának rendelkezéseit hatályában fenntartotta". A határozat indokolása szerint a jelenleg hatályos digitális térképi ábrázolás megegyezik a tényleges használattal és a korábbi sztereografikus térképi ábrázolással is. A térképet felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba nem terheli. A felperesek a keresetükben 201.000 forint és ennek az
- március 21-étől járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérték az alperes kötelezését a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdése és a Ptk. 349. §-ának
(1)bekezdése alapján. Hivatkoztak arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásban lévő, korrigált négyzetméter ismerete esetében az ingatlanért alacsonyabb vételárat fizettek volna. Káruk azzal keletkezett, hogy a földhivatal térképezési hibája miatt tulajdonjoguk jelentősen csorbult. Utaltak az Alkotmány 13. §-ára és a 8. §-ának
(2)bekezdésére is. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a felperesek vásárlási szándékát az ingatlan területmértéke nem befolyásolta, hiszen azt megtekintés után vették meg, a Ptk.
- §-ában előírt feltételek pedig nem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes sem vitatta, hogy térképezési hibát vétett, ebből eredően azonban a felpereseket ténylegesen kár nem érte, ezért a kártérítés iránti keresetük alaptalan. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy miután a felperesek ingatlanának nagysága a valóságban nem csökkent az Alkotmánynak a hivatkozott előírásai nem sérülhettek. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a felperesek vagyonában értékcsökkenés nem következett be. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló
- évi LXXVI. törvény (Ft.tv.)
- §-ának
(7)bekezdése értelmében felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az ingatlanügyi hatóság az alaptérképet, illetve a hozzátartozó területi adatokat bármikor hivatalból is kijavíthatja, míg az e törvény végrehajtására kiadott 16/1997. (III.5.) FM rendelet 23. §-ának
(1)bekezdése szerint a felmérési, térképezési, területszámítási hiba kijavítása nem érinti és nem változtatja meg a természetben határvonalat és a birtoklási viszonyokat. A másodfokú ítélet indokolása szerint az Alkotmány 13. §-a
(2)bekezdésének még analóg alkalmazása sem jöhet szóba, mert kisajátítás nem történt, a PK
- számú állásfoglalásban kifejtettek pedig a perbeli jogvita elbírálásánál nem irányadóak. A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő elsődlegesen a keresetüknek helyt adó, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító döntés meghozatala érdekében. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet eljárási és anyagi jogi szempontból is jogszabálysértő. A bíróság a tényállást nem tárta fel teljeskörűen, a megállapított tényállás logikai ellentmondásokat és iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetőleg a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul. Mindezzel a jogerős ítélet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdésében és a Pp. 221. §-ának
(1)bekezdésében foglaltakat sérti. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet tévesen utasította el a keresetet az Ft.tv. 11. §-ának
(7)bekezdése alapján, mert a „hibakiigazító" határozat
- június 7én, azaz a törvény hatályba lépése előtt kelt. A keresetet elutasító döntés a korábban hatályos 51/
- (XII.20.) MT rendelettel módosított 12/
- (III.11.) Korm. rendelet végrehajtásáról szóló 4/
- (I.25.) MÉM rendelet
- §-ának
(6)bekezdése alapján sem utasítható el. A rendelet meghatározza a területszámítás megengedett hibahatárait, és a térképezési, területszámítási hiba csak a megengedett hibahatárokon belül nem járt következménnyel. Az adott esetben azonban a hiba jóval nagyobb, mintegy 9%-os területcsökkenést jelentett. A kártérítés iránti igényt elutasító jogerős ítélet ezért ellentétes a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdésével, 349. §-ának
(1)bekezdésével és a 355. §ának
(4)bekezdésével. A felperesek szerint a köztudomású tényeknek ellentmond és ezért a Pp. 163. §-ának
(3)bekezdésébe ütközik az a megállapítás, hogy a vagyonban értékcsökkenés nem következett be, nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy az ingatlan vásárlásakor az egyik alapvető szempont a területnagyság. A vételár meghatározása is a területmértékhez igazodik. A bíróság a jogerős ítélet meghozatalakor nem vette figyelembe, hogy a bírói gyakorlatban több esetben kártérítési felelősség alapján marasztalták a térképezési, területszámítási hibát vétő földhivatalokat (KGD 1992/231., KGD 2003/11., LB-H-PJ-2009-
- számú határozat). A felperesek szerint a Legfelsőbb Bíróság PK
- számú állásfoglalásának figyelembevétele azért szükséges, mert eszerint a nyilvántartási térkép esetleges hibája a bejegyzett jog sérelmével jár. Miután ez a sérelem az alperes károkozó magatartására vezethető vissza, így nyilvánvalóan fennáll a kártérítő felelőssége. A felperesek kifogásolták továbbá, hogy a bíróság nem foglalkozott a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatának elemzésével sem. A jogerős ítéletben kifejtett álláspont a demokratikus jogállamiság elvébe és a jogbiztonság elvébe ütközik, hiszen az álláspontnak megfelelően arra is jogszerű lehetőség lenne, hogy a földhivatal az ingatlan területének 90%-os csökkentése tárgyában hozzon kiigazító határozatot, ami nyilvánvalóan sértené az Alkotmány
- §-át, közvetve a
- §-ának
(1)bekezdését, illetőleg a 8. §-ának
(2)bekezdését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az alperes szerint a felperesek azt a területet tartják tulajdonukban, amit megvettek, őket kár nem érte és a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek a megengedett hibahatárokról érdektelenek. A Pp. 270. §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Nem volt vitatott a perben, hogy az alperes a felperesek ingatlana tekintetében korábban elkövetett térképezési és területszámítási hiba miatt olyan kiigazító határozatot hozott, amelynek következtében az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett teleknagyság csökkent. A felülvizsgálati kérelem arra helyesen utalt, hogy a Fővárosi Kerületek Földhivatala 90/1996. számú határozatának meghozatalakor, 1996. június 7-én nem a 458/2005. számú határozat indokolásában hivatkozott, a földmérési és térképezési tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény volt hatályban, a terület kiigazítását a korábbi határozat idején hatályos 4/1980. (I.25.) MÉM rendelet 3. §-ának
(6)bekezdése tette lehetővé. Téves a felpereseknek azonban az az állítása, hogy a jogerős ítélet a keresetet a helytelenül megjelölt Ft.tv. 11. §ának
(7)bekezdése alapján utasította el. A kereset elbírálása szempontjából nem annak volt jelentősége, hogy a terület kiigazítására melyik jogszabály alapján került sor, és nem kellett foglalkozni a bíróságnak a megengedett hibahatár és a PK
- számú állásfoglalásban kifejtettekkel sem. A területnagyság kiigazítására a földhivatalnak volt jogi lehetősége az említett állásfoglalásnak és az úgynevezett földmérési hibahatárnak pedig a szomszédos földrészletek közötti határvonal vitatása esetén van jelentősége. A telek határvonala azonban a perben nem volt vitatott, nem a telekhatárok kijelölését kellett vizsgálni, hanem azt, hogy a csökkentett területnagyság feltüntetéséről szóló határozat miatt az alperest kártérítési felelősség terheli-e. Az alperes államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelőssége akkor állapítható meg, ha a Ptk.
- §-ának
(1)bekezdésében és a Ptk. 339. §-ának
(1)bekezdésében írt feltételek mindegyike fennáll. A jogerős ítélet megalapozottan, jogszabálysértés nélkül állapította meg az együttes feltételek hiányát és helyesen utasította el a keresetet amiatt, hogy a felpereseknek nincs az alperes kifogásolt magatartásával okozati összefüggésben álló kára. Tény, hogy az ingatlan vételárát a telek nagysága befolyásolja. H. Gy. igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye is utal erre, de megállapítja azt is, hogy amennyiben a valóságban a telek 1994-ben, a felperesek adásvételi szerződésének megkötése idején is 699 négyzetméter méretű volt, úgy már az ingatlan értékének befolyásolása szakmai szempontból nem egyértelmű. A lefolytatott bizonyítás alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának
(1)bekezdése szerinti értékelésével a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy a megtekintett állapotban megvásárolt ingatlan birtokba vehető nagysága a térképezési hiba után nem változott és nincs adat arra sem, hogy a vételár kialakítása négyzetméterenkénti forgalmi érték alapján történt volna. Önmagában az, hogy hogyan viszonyul a vételár a szerződés alapján ténylegesen birtokba vehető ingatlan nagyságához, az eladó és a vevő közötti jogviszonyt érinti. A kereset alapján a felpereseknek olyan vagyoncsökkenést kellett volna bizonyítaniuk, amelyet az alperes jogellenes magatartása okozott; a terület nagyságának kiigazítása nem tekinthető ilyennek. Nem vezethető le a károkozás az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéből sem, figyelemmel arra, hogy a közhitelesség a bejegyzett jogokhoz és a feljegyzett tényekhez fűződik, az ingatlan nagysága azonban adat, amellyel szemben az ellentétes adat fennállása bizonyítható (KGD 2009.100.). A kisebb területnagyság feltüntetése az építkezést sem befolyásolta, az I.r. felperes nyilatkozata szerint a csökkentés ténye és a beépítési százalék nem okozott problémát (
- számú jegyzőkönyv). Az I.r. felperes előadta azt is, hogy az adásvétel során a teljes telket körbejárták, a telekhatárt kidőlt kerítések mutatták. Az eladó, T. J. tanú vallomása szerint az adásvétel idején a telek körül volt kerítve. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet megalapozottan állapította meg, hogy a felperesek pontosan ismerték, hogy a kifizetett vételár ellenében mekkora ingatlant vehetnek birtokba és ez a helyzet nem változott, a birtokolt terület az alperes határozata folytán nem csökkent. A jogerős ítélet nem sérti az Alkotmánynak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseit sem. Nem sérült a felpereseknek a tulajdonhoz való joga, illetőleg az alperes a tevékenységével a felperesek alapvető jogát nem korlátozta és nincs szó kisajátításról sem. A hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntések eltérő tényállás folytán az adott esetre nem irányadóak. Az alperes az eljárásával nem tulajdonjogot vont el, hanem a jogszabály által szabályozott módon a térképezési hibát korrigálta úgy, hogy ez a természetbeni használatot nem érintette, e tevékenységével pedig a felpereseknek bizonyított kárt nem okozott. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával hatályában fenntartotta. A Pp. 270. §-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket megfizetésére. az alperes felülvizsgálati költségének a Budapest,
- október
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő