SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.294/2007/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla Dr. Kószó Tivadar ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (címe) alatti lakos I.r. és II.rendű felperes neve (címe) alatti lakos II.r. felpereseknek - Dr. Bene István ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perben - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a ... jogtanácsos által képviselt beavatkozó neve (címe) beavatkozott - a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- május
- napján kelt 10.P.20.358/2007/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő perköltséget 250.000.- /Kettőszázötvenezer/ Ft-ra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 20.000.- /Húszezer/ Ft fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak az adóhivatal felhívására 30.000.- /Harmincezer/ Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperesek, valamint a perben nem álló /személy neve 1/ készfizető kezességet vállaltak /személy neve 2/ és házastársa által a ... Takarékszövetkezettől felvett 700.000.- Ft kölcsön visszafizetéséért. Az adósok ellen -2- a pénzintézet kérelmére Vh.1147/
- és Vh.1148/
- szám alatt indult végrehajtási eljárásban /személy neve 2/ /cím 1/ alatti ingatlanán fennálló 5/8 tulajdoni illetőségére végrehajtási jog került bejegyzésre 387.331.- Ft és járulékai erejéig. A felperesekkel, mint készfizető kezesekkel szemben indult végrehajtási eljárásban a felperesek több részletben kiegyenlítették a még fennálló összesen 600.575.- Ft tartozást, ezért a pénzintézet a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte. A felperesek a végrehajtást kérővel kötött engedményezési szerződésre tekintettel a végrehajtást kérő jogutódaivá váltak az egyenes adósokkal szemben folytatott végrehajtási eljárásban, melyet a Kiskunhalasi Városi Bíróság - a végrehajtóként eljáró alperes által beterjesztett megállapodás alapján
- augusztus
- napján kelt 5.Pk.51.095/1997/
- számú végzésével megállapított. Az alperes - annak ellenére, hogy a jogutódlást megállapító végzést részére
- október 10-én kézbesítették -
- október 30-án megkereste a Komlói Körzeti Földhivatalt a /cím 1 alatti/ ingatlanra a takarékszövetkezet javára már bejegyzett végrehajtási jog törlése végett. Ezt követően az adós az ingatlant
- december
- napján kelt adásvételi szerződés szerint 600.000.- Ft vételárért értékesítette. A vevő tulajdonjogát
- év végén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, erről a felperesek
- februárjában szereztek tudomást. Feljelentésük folytán az alperes ellen hivatali visszaélés büntette miatt indult büntetőeljárásban a Bajai Városi Bíróság B.869/1998/
- szám alatti ítéletével az alperest a vád alól felmentette. A felperesek keresetükben 600.575.- Ft és annak
- március
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítése címén. Álláspontjuk szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor a jogutódlás megállapítását követően megkereste a földhivatalt a ... Takarékszövetkezet végrehajtást kérő javára /személy neve 2/ ingatlanára bejegyzett végrehajtási jog törlése iránt. Az alperes intézkedése folytán nyílt lehetősége az adósnak az ingatlan eladására, amelynek következményeként követelésüket kielégíteni nem tudták. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a jogorvoslat kimerítésének hiányára, amely az államigazgatási jogkörben okozott kártérítés érvényesíthetőségének speciális feltétele. Álláspontja szerint jogellenesség terhére nem állapítható meg, hiszen a takarékszövetkezet a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte. A felperesek nem tettek intézkedést annak folytatására. Hivatkozott arra is, hogy a felperesek kielégítést kereshettek -3Pf.II.20.294/2007/4.szám volna az adósok egyéb vagyontárgyaiból, ennek elmulasztása kárenyhítési kötelezettségük megszegését jelenti. Hivatkozott arra, hogy a beszerzett okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján megállapítható, hogy /személy neve 2/
- október 1-től
- október 31-éig, majd
- szeptember 2-től
- november 30-áig munkaviszonyban állt. /személy neve 2/ házastársa annak ellenére, hogy
- október 22-től
- április 18-ig munkanélküli járadékban részesült, időközben több hónapig magánmunkáltatónál felszolgálói munkakörben dolgozott,
- évtől pedig folyamatosan vállalkozói jellegű jogviszony alapján minimálbér ellenében végez munkát. Ebből következik, hogy a felperesi igény az egyenes adósokkal szemben munkabérükre foganatosított letiltással kielégíthető lett volna. A felperesektől elvárható lett volna, hogy az adósok munkahelyét felkutassák, azt bejelentve kezdeményezzék a végrehajtási eljárás folytatását. Ennek elmulasztása a kárenyhítési kötelezettség megszegése, amellyel összefüggésben keletkezett kárukat az alperesre nem háríthatják át. A követelés kielégítésére fedezetet nyújtott a
- október
- napjától /személy neve 2/ házastársa tulajdonában álló ... forgalmi rendszámú S. ... típusú személygépkocsi is. A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a tényállás tisztázása érdekében, illetőleg lényeges eljárási szabálysértés miatt többször hatályon kívül helyezte. A megismételt eljárásban a felperesek keresetüket 562.500.- Ft tőke, annak
- március
- napjától járó késedelmi kamataira tartották fenn, perköltségként 497.000.- Ft + ÁFA összegű ügyvédi munkadíj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperesek, mint együttes jogosultak részére 500.000.- Ft tőke, valamint annak
- november
- napjától járó késedelmi kamata, továbbá 300.000.- Ft + ÁFA perköltség megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította. A beavatkozó a perben érdemi nyilatkozatot nem tett. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban megállapította az alperes kártérítési felelősségének fennállását arra hivatkozással, hogy indokolatlanul töröltette a /cím 1 alatti/ ingatlanról a végrehajtási jogot, s ezáltal megfosztotta a felpereseket attól, hogy ebből az ingatlanból kielégíthessék igényüket. Vizsgálta, hogy az adósok rendelkeztek-e olyan jövedelemmel, illetve egyéb vagyontárggyal, amelyből a felperesi követelés akárcsak részben is megtérülhetett volna. Álláspontja szerint a perben az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség körében nem igazolta azt, hogy a felperesek jogutódlását követően az adósok ilyen vagyontárggyal rendelkeztek. Az adósok jövedelmének felkutatása végett intézkedést kizárólag a felperesek tettek, a hivatkozott S. ... típusú személygépkocsi a Szegedi -4- Ítélőtábla előtt meghallgatott /személy neve 2/ házastársa tanúvallomása szerint
- évben került megvásárlásra, az alperes jogellenes magatartást követő mintegy négy 4 év elteltével, ezért az a végrehajtható vagyon körébe nem vonható. Emiatt indokolatlannak találta az okmányiroda megkeresésére vonatkozó bizonyítási indítvány teljesítését. A beszerzett okiratok alapján megállapította azt is, hogy /személy neve 2/
- és
- közötti évben hosszabb-rövidebb ideig munkaviszonyban állt ugyan, azonban a közbenső időszakban munkanélküliként jövedelempótló támogatásban részesült. Mindezen bizonyítékok mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes jogellenes magatartása és a felperesek kára között az okozati összefüggés fennáll, a felperesek terhére mulasztás nem állapítható meg. A felperes kára azonos a felperesi igény fedezetéül szolgáló /cím 1 alatti/ ingatlan adós tulajdoni hányada szerinti korabeli értékével. Az ingatlan értékének meghatározásakor az illetékkiszabás alapjául szolgáló értékbecslés szerinti 800.000.- Ft-ot vett figyelembe, utalva arra életszerű az a körülmény, hogy a felek az adásvételi szerződésben a ténylegesnél alacsonyabb vételárat jelölnek meg. Mindezek alapján a felperesek kára /személy neve 2/ 5/8 tulajdoni illetőségének értéke, azaz 500.000.- Ft. A kár azzal következett be, hogy a földhivatal az alperes intézkedése folytán a végrehajtási jogot törölte és ezzel lehetetlenné vált a felperesi igény akárcsak részbeni kielégítése. Ezért a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját a végrehajtási jog törlésének dátumában állapította meg. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatásával a kereset elutasítását. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint nem tudta bizonyítani azt, hogy az egyenes adósok a /cím 1 alatti/ ingatlanon kívül egyéb, a követelés kielégítésére fedezetet nyújtó vagyontárggyal rendelkeztek. A Szegedi Ítélőtábla által a ... Kft-től beszerzett jövedelemigazolás ennek az ellenkezőjét támasztja alá. Tévesen állapította meg azt is, hogy a
- októberében vásárolt gépkocsi nem vonható a végrehajtható vagyon körébe. Hivatkozott a Vht.
- §
(1)bekezdésében írtakra, amely szerint a végrehajtási jog a végrehajtható követeléssel évül el, az pedig a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályainak figyelembevételével
- november
- napján következett be. Nem fogadható el ingatlan forgalmi értékére vonatkozó ítéleti megállapítás sem, hiszen /személy neve 2/ tanúkénti meghallgatása során állította, hogy az ingatlan vételára az adásvételi szerződéssel egyezően 600.000.- Ft volt és azt teljes egészében ő maga kapta meg. E vallomás alapján az elsőfokú bíróság nem állapíthatta volna meg azt eltérő összegben. Változatlanul fenntartotta azt a korábban már előadott álláspontját, hogy az árverezett ingatlanok a becsérték 50-60 %-án kerültek értékesítésre, így az adós ingatlana vonatkozásában elérhető vételár, az egyenes adós 5/8 tulajdoni illetőségét jelentő 375.000.- Ft-hoz képest 112.000-135.000.- Ft között lehetett volna. Ezt még a felmerült végrehajtási költségek is terhelték. Változatlanul hivatkozott arra, hogy miután az iratokat a Kiskunhalasi Városi Bíróságon leadta, azok azt követően hozzá nem kerültek vissza, mivel a felperesek a -5Pf.II.20.294/2007/4.szám végrehajtási eljárás folytatását nem kérték. A felperesek terhére róható az is, hogy nem fellebbezték meg a Szegedi Városi Bíróság végrehajtási eljárást megszüntető végzését. A felpereseknek a követelését /személy neve 1/-val szemben is érvényesítenie kellett volna, hiszen ő nyugdíjjal és tanyásingatlannal is rendelkezett. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés kisebb részben alapos. Az államigazgatási jogkörben okozott kártérítési felelősség megállapítására a Ptk.
- §ában írt speciális és a
- §
(1)bekezdésében írt általános feltételek együttes megvalósulása esetén került sor. A felperesek a végrehajtási jog törléséről csak
- február hónapban, vagyis olyan időpontban szereztek tudomást, amikor az ingatlan már értékesítésre került, illetve az új tulajdonost az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az ezen időpontban előterjesztett rendes jogorvoslat, a végrehajtási kifogás már eredményre nem vezethetett, ezért ennek hiánya nem akadálya a kárigény eredményes érvényesítésének. Azzal, hogy a felperesek a tartozást kiegyenlítették, a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében a végrehajtási jog a felperesekre, mint jogutódokra átszállt, ezért az alperes jogellenesen járt el, amikor a jogutódlás megállapítása ellenére a végrehajtási jog törlése iránt intézkedett (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.101/2004/
- szám). Ezt egyébként maga az alperes sem vitatta. A fellebbezés kapcsán azt kellett vizsgálni, hogy az alperes magatartásával okozati összefüggésben keletkezett-e a felpereseknek kára. Ha a károsodást a károsulttal szerződéses jogviszonyban álló kötelezett magatartása okozta, de egyidejűleg a kár bekövetkeztében ettől függetlenül valamely hatóság is közrehatott, közös károkozás valósul meg. A közös károkozók egyetemleges felelősségéből pedig az következik, hogy a jogosult választása szerint fordulhat a károkozók bármelyike ellen, vagy mindkettőjükkel szemben is felléphet. Nincs tehát akadálya annak, hogy a jogosult igényét a Ptk.
- §-a alapján az államigazgatási szervvel szemben érvényesítse, anélkül hogy előzőleg a szerződésszegésből fakadó kárigényét nem kísérelte meg érvényesíteni. Ez vonatkozik a végrehajtóra is. Amíg azonban a jogosult a szerződéses kötelezettel szemben nem kártérítési, hanem más jellegű kötelmi igényt érvényesíthet, addig a károsodás nem állapítható meg, azaz idő előtti a szerződésen kívüli kártérítési igénye is. A jelen perben a felperesek az engedményezés folytán a ... Takarékszövetkezet, valamint az egyenes adósok közötti kölcsönszerződésben a pénzintézet pozíciójába, vagyis az adósokkal szerződéses viszonyba kerültek. Az -6- előzőekből következően a felperesek alperessel szembeni kárigénye mindaddig idő előtti, amíg az egyenes adósokkal szemben érvényesíthetik az e szerződésből eredő követelésüket. Mivel a felperesek a szerződéses jogaikat ez ideig nem érvényesítették, erre a bekövetkezett elévülés miatt (Ptk.
- §
(1)bekezdés) már nincs mód, vagyis a károsodás megvalósult. A felperesek kára okozati összefüggésben áll az alperes magatartásával, hiszen a végrehajtási jog törlése folytán került ki a végrehajtási eljárás alól a felperesek követelésének fedezetét biztosító ingatlan. Az írtak miatt azt kellett vizsgálni, hogy a most kártérítésként érvényesített követelés megtérült volna-e, ha az erre nyitva álló elévülési idő alatt az egyenes adósokkal szemben igényüket érvényesítik. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperesek
- évben intézkedéseket tettek az egyenes adósok végrehajtás alá vonható vagyontárgyainak, munkahelyének felkutatása iránt. Ez kitűnik a Kiskunhalasi Városi Bírósághoz
- március 25-én írt levelükből (0306-Vh.1147/95/39.), továbbá az
- május
- napján kelt a Szegedi Városi Bíróság 0601-5Vh.1660/1998/
- szám alatt elfekvő végrehajtási kifogás tartalmából. Megállapítható azonban, hogy az egyenes adósok olyan nagyobb értékű vagyontárggyal, amelyből a felperesek követelése megtérült volna figyelemmel a tőkeösszegre és annak időközben felhalmozódott kamataira, továbbá a felmerült végrehajtási költségekre is - nem rendelkeztek. Az adósok munkabéréből letiltás útján folyó végrehajtással csak hosszú évek múltán térülhetett volna meg a felperesek követelése. /személy neve 2/nek ugyan
- szeptemberétől kezdődően több évig volt állandó munkahelye, átlagosan évi 600.000.- Ft-os keresettel, de letiltás útján - annak 33 %-a igénybevételével - csak évek múlva lett volna behajtható a követelés. Erre tekintettel nem róható a felperesek terhére az, hogy erre a végrehajtási eljárás folytatását nem kezdeményezték. Nem volt elvárható a felperesektől az sem, hogy több év elteltével a más településen - Sz.-en - élő adósok munkahelye után tudakozódjanak, ez /személy neve 2/ házastársa esetén nem is vezethetett volna eredményre azon okból, hogy többnyire nem volt bejelentett munkahelye. Nem vehető figyelembe, mint végrehajtás alá vonható vagyontárgy az alperes által hivatkozott S. ... személygépkocsi sem, /személy neve 2/ házastársa tanúvallomásából ugyanis megállapítható, hogy azt hitelből vásárolta, ezért a kölcsönt nyújtó pénzintézet javára a gépkocsin elidegenítési és terhelési tilalom állt fenn, illetve a tartozás kiegyenlítéséig a bank nevén volt. A felperesek magatartásának értékelésénél annak van elsődleges jelentősége, hogy az alperes jogellenes magatartásának hiányában a felperesek a /cím 1 alatti/ ingatlan árverés útján történő értékesítésével követelésük túlnyomó részéhez már legkésőbb
- év elején hozzájuthattak volna egy összegben, míg a fentiekben írt okoknál fogva bizonytalan, hogy a felperesek követelése mennyi idő alatt térült volna meg és -7Pf.II.20.294/2007/4.szám milyen mértékben. Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint a felperesek terhére nem állapítható meg olyan felróható magatartás a követelésük egyéb jogcímen történő érvényesítésének elmaradása tekintetében, amely kizárná kártérítési igényük érvényesítését. A per eldöntése szempontjából közömbös, miszerint /személy neve 1/ - a másik készfizető kezes rendelkezett-e végrehajtás alá vonható vagyontárggyal, mivel a felperesek megtérítési igénye kizárólag az egyenes adósokkal szemben keletkezett teljesítésük folytán. /személy neve 1/ adósi minősége pedig szintén kezességvállaláson alapult. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy az alperesi előadás elfogadása sem eredményezhetné az előbbiekben írt okok miatt a felperesi közrehatás megállapíthatóságát, annál is kevésbé, mert /személy neve 1/ a felperesek meg nem cáfolt előadása szerint csak egy kis értékű tanyaingatlannal rendelkezik. Az ítélőtábla nem látott módot a kártérítés összegének leszállítására sem. /személy neve 2/ büntetőeljárásban tett tanúvallomásában az ingatlan vételárát az adásvételi szerződésben szereplőtől eltérően 900.000.- Ft-ban jelölte meg. A jelen perben e vallomását megváltoztatva azt adta elő, hogy a vételár a szerződésben szereplő 600.000.Ft volt. Nem tudott azonban ésszerű indokkal szolgálni vallomása megváltoztatására, az ugyanis, hogy a büntetőeljárásban ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tett, magyarázatként nem fogadható el, s mivel akkor még minden következmény figyelembevétele nélkül tehetett vallomást, az ítélőtábla azt fogadta el. Az illetékkiszabás alapjául szolgáló értékbecslés is a büntető ügyben tett vallomása szerinti értéket támasztja alá. A felperesek fellebbezésének hiányában a kárszámítás alapjául az elsőfokú ítélet által is elfogadott illetékhivatali értékbecslés szerinti 800.000.- Ft fogadható el (Pp.
- §
(3)bekezdés). Az, hogy a tényleges forgalmi értékhez képest az ingatlant milyen áron lehetett volna elárverezni, ma már nem bizonyítható, ennek hiányában pedig irreleváns az ezzel kapcsolatos alperesi érvelés. A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság per főtárgya tekintetében hozott döntése helytálló azzal, hogy a marasztalási összeg a felpereseket, mint egyetemleges jogosultakat illeti meg (Ptk. 335. §
(1)bekezdés). Az elsőfokú bíróság eltúlzott összegű perköltséget állapított meg a felperesek javára. A Pp. 75. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében a perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, amely a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merül fel. A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd készkiadásait és munkadíját is. -8- Az ügyvédi munkadíj számításánál a jelen perben a 8/
- (III.30.) IM. rendeletet kell alkalmazni. A felperesek az ügyvédi munkadíjra vonatkozó megállapodást nem csatoltak. Ilyen esetekben a bírói gyakorlat - 12/
- (IX.29.) IM. számú rendelet a hatályon kívül helyezése és a 32/
- (III.22.) IM. rendelet hatályba lépése közötti időszakban - a megállapítható ügyvédi munkadíj összegét a pertárgy értékének 5 %-ához igazodóan határozta meg, mérlegelve az ügy bonyolultságát, az ügyvédi tevékenység idő- és munkaigényességét is. A perben e szempontok alapján - figyelembe véve a hatályon kívül helyező végzésekben megállapított másodfokú eljárásban felmerült költségeket, valamint az elsőfokú eljárás elhúzódó időtartamát - ez az összeg 250.000.- Ft-ban határozható meg. A felperesek perben érvényesíteni kívánt perköltség összegében készkiadásaik elszámolását is kérték, arról azonban kimutatást nem csatoltak, összegszerűségét nem igazolták (Pp.
- §
(1)bekezdés), ezért azt nem lehetett elfogadni. A kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §
(2)bekezdés alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperesek másodfokú perköltségének, valamint az Itv.
- §-a alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján a pertárgy illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d ,
- október
- Dr.Sághy László sk. a tanács elnöke Zanóczné dr.Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr.Rakita Zsuzsanna sk. táblabíró