SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.097/2008/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla a dr. Szűcs László ügyvéd által képviselt Kk. felperes neve (címe) alatti lakos felperesnek, - a dr. Lenkefi Attila ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alatti lakos alperes ellen nem vagyoni kár megtérítése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- december hó
- napján kelt 14.P.21.591/2006/
- sorszámú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 30.000,(Harmincezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS:
- szeptember 6-án az alperest sógora telefonon értesítette, hogy az utcán felismerte annak
- augusztus végén eltulajdonított kerékpárját. Az alperes a helyszínre ment és felszólította az azzal közlekedő, akkor 12 éves felperest, hogy álljon meg, majd azt tudakolta honnan szerezte a kerékpárt. Kielégítő választ nem kapott, ezért egy alkalommal közepes erővel nyitott tenyérrel bal arcfélen ütötte úgy, hogy az a fület is érintette. E cselekményéért a Kecskeméti Városi Bíróság 6.B.2818/2004/
- számú jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki kényszerítés büntettében és könnyű testi sértés vétségében, melyért halmazati büntetésül 120.000,-Ft pénzbüntetésre ítélte. Tényállásában többek közt az arc baloldali lágyrész zúzódását és átmeneti baloldali halláskárosodás elszenvedését állapította meg azzal, hogy maradandó fogyatékosság vagy egészségromlás kialakulása nem várható. A gyógytartamot 8 napon belüliként értékelte. A felperest szülei közvetlenül a bántalmazást követően orvoshoz vitték. Az itt készült látleletben és véleményben rögzítették, hogy a felperes sír, remeg, arcbőre kipirult, a bal fülnél hirtelen halláscsökkenés következett be, bal fülcimpája és fülkagylója vörös, duzzadt, nyomásérzékeny. A
- szeptember 7-
- közt tartó kórházi -2- kezelés alatt hallásjavulást tapasztaltak. A felperes jelenleg baloldali kis- és közepes fok határán mozgó, maradandó halláscsökkenésben szenved, ami miatt beszédértése az érintett oldalon nehezített. A sérülés oka az alperesi bántalmazás, tompa erőbehatás. A Kecskeméti Városi Bíróság 13.B.2900/2004/
- sorszámú jogerős ítéletével megállapította, hogy a perbeli kerékpárt a perben nem álló /személy neve 1/ tulajdonította el, és e cselekményért pénzbüntetésre ítélte. A felperes keresetében 500.000,-Ft nem vagyoni kár megtérítésére kérte az alperes kötelezését a bántalmazás következtében elszenvedett maradandó halláscsökkenésben megnyilvánuló fogyatékossága és lelki sérelmei miatt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy ütéséből eredően a felperesnél maradandó testi illetőleg lelki sérülés nem alakulhatott ki. Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. A büntető eljárás iratai valamint a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes maradandó halláskárosodása az alperesi bántalmazás folytán alakult ki, mellyel az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogait. Ennek jogkövetkezményeként kötelezte a károkozót kártérítés megfizetésére, aminek összegét a megállapított hátrányokban megnyilvánuló személyiségi jogsérelem mértéke, valamint az ítélethozatalkori értékviszonyok alapján határozta meg. Súllyal értékelte, hogy a maradandó testi károsodást a felperes 12 évesen szenvedte el, s emiatt orvosi kezelést kell igénybe vennie egész élete folyamán. Figyelembe vette a felperesben akkor kialakult félelemérzetet is azzal, hogy kimutatható pszichés elváltozás nem tapasztalható. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Vitatta a megállapított tényállást, arra hivatkozott, hogy a per adatai alapján nem bizonyított kétséget kizáróan, hogy a felperesnél az alperes általi egyszeri erőbehatás okozta a maradandó halláscsökkenést. E körben kiemelte, hogy az általa csatolt magánszakértői vélemény következtetése szerint megnyugtató bírósági ítélet meghozatalához további komplex szakvélemény elkészítése szükséges. Sérelmezte a megállapított kártérítési összeget is amiatt, hogy a felperes maradandó testi és egyben lelki károsodás alapján határozta meg követelését, ezzel szemben pszichés változást a szakértői vizsgálat sem igazolt. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. -3Pf.III.20.097/2008/
- szám A Kecskeméti Városi Bíróság 6.B.2818/2004/
- sorszámú ítéletében már jogerősen megállapította a jelen perrel is érintett cselekménnyel összefüggésben, hogy az alperes bűnös kényszerítés bűntettében és könnyű testi sértés vétségében. Ítéletének tényállását még a felperesi sértett átmeneti, 8 napon belül gyógyuló baloldali halláskárosodására alapozta a nyomozati szakban készült igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján azzal, hogy súlyosabb sérülés vagy maradandó fogyatékosság illetve egészségkárosodás kialakulása nem várható. A cselekményt ennek figyelembe vételével minősítette könnyű testi sértés vétségeként. A büntető bíróság ítélete a polgári per bíróságát azonban a Pp.
- §
(2)bekezdése értelmében csak annyiban köti, hogy határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A
- december 13-án meghozott ítélet óta eltelt időszakban - mint ahogy az elsőfokú eljárás során készült
- sorszámú,
- sorszám alatt kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény is tartalmazza - a felperes kis- és közepes fok határán mozgó maradandó halláscsökkenését diagnosztizálták, amit az alperes által beszerzett magánszakértői vélemény sem tesz vitássá. Mindezek a bűntető ítélettől eltérő tényállás megállapítását teszik indokolttá, helyes ezért az elsőfokú bíróságnak a sérülés fokára és maradandó jellegére vonatkozó megállapítása. Ugyanakkor a bal fület is érintő tompa ütés tényét az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozataiban és fellebbezésében maga az alperes is elismerte. Az erőbehatás és a felperesnél kialakult maradandó halláskárosodás közti okozati összefüggést pedig az elsőfokú eljárásban beszerzett, már hivatkozott
- és
- számú szakvélemények egyértelműsítik. Az oksági kapcsolat megállapításához a szakértő számára - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - elegendő adat állt rendelkezésre: a bántalmazás napján készült látlelet és vélemény, a
- szeptember
- -
- közti vizsgálatok és kezelések dokumentációja, /személy neve 2/ háziorvos
- szeptember 13-án leírt, szeptember 6-i vizsgálatról szóló látlelete és véleménye, a büntető eljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény, valamint az elsőfokú eljárásban készült szakértői hallásvizsgálatok dokumentációja. Mindezek ismeretében foglalt állást a kirendelt szakértő a bántalmazás és a sérülés közti okozati összefüggés fennálltáról, amivel egyező véleményt tartalmaz a büntető eljárás alapját képező orvosszakértői vélemény is. Álláspontjuk azonos atekintetben is, hogy egyetlen ütés is okozhat olyan jellegű és fokú halláskárosodást, amilyen a felperesnél kialakult. Helyesen mérlegelte tehát az elsőfokú bíróság a perben ekörben rendelkezésre álló bizonyítékokat, s foglalt állást úgy, hogy a polgári peres eljárásban beszerzett szakvélemény aggálytalan, további bizonyítás nem szükséges. A fellebbezés kapcsán csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy az alperes a rendelkezésére álló - további bizonyítást javasló - szakértői vélemény ellenére is úgy nyilatkozott az utolsó tárgyalási napon, hogy további bizonyítási indítványa nincs. Mindezek figyelembe vételével helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes egészséghez, testi épséghez fűződő, Ptk.
- §-ában nevesített személyhez fűződő joga az alperes károkozó magatartása folytán sérült, amelynek -4- szubjektív jogkövetkezménye a felperes által igényelt, a Ptk.
- §
(1)bekezdés e) pontjában rögzített kártérítés a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Önmagában azonban a személyiségi jog sérelme még nem vagyoni kártérítésre nem ad alapot, csak abban az esetben, ha a jogsérelem következtében a személyiség testi vagy lelki életminősége olyan fokban változik hátrányosan, amelynek kompenzációja csak másnemű, pénzbeli előnnyel lehetséges. A jogintézmény célja tehát az elszenvedett fizikai, lelki sérelmek kiegyensúlyozása, az elvesztett életlehetőségek helyettesítése, összességében a hátrányok enyhítése. Helyesen állapította meg mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság, hogy a felperes egészségromlása - fokát és maradandó jellegét figyelembe véve - olyan hátrány, amelynek kompenzálásához már nem vagyoni kárpótlás szükséges. A Ptk. 355. §
(4)bekezdése szerinti kármérték megállapításánál a perben súllyal kellett értékelni a gyermekkorban bekövetkezett olyan fokú halláskárosodást, amely a baloldalon a beszédértést is nehezíti, folyamatos kezelést igényel, s amelynek javulása nem vélelmezhető. Az ítélőtábla álláspontja szerint a Pp. 163. §
(3)bekezdésében foglalt tényként fogadható el, hogy ebből következően a felperes jövőbeli, felnőttkori lehetőségei viszonylagosan beszűkültek. Mindezeken felül értékelni kellett azt a negatív - bár hosszú távú pszichés károsodást nem okozó - élményt is, amit az alperes tettleges magatartásával a gyermekkorú felperesnek okozott. A fentieket mérlegelve alappal helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a kereseti kérelemben igényelt 500.000,-Ft-os kártérítés arányban áll a felperest ért sérelem súlyával, az összeg a bekövetkezett hátrányok kompenzálásához szükséges, eltúlzottnak nem tekinthető. A fellebbezés kapcsán rámutat a másodfokú bíróság arra, hogy amenyiben a kártérítés alapját képező hátrányok csak részben megállapíthatók, nem az igényelt összeget kell a bíróságnak eljárása során csökkentenie, hanem a kimutatható életminőségromlás kompenzálásához szükséges pénzbeli előnyt kell a Pp.
- §-ának korlátai között mérlegeléssel meghatároznia. Ebből következően előfordulhat, hogy a bíróság az összegszerű követelést azesetben is teljes egészében alaposnak találja, ha a kereseti kérelemben felsorolt hátrányok, károk teljes körűen nem állapíthatók meg. Az ítélőtábla álláspontja szerint helyesen mérlegelt az elsőfokú bíróság, amikor a hosszú távú pszichés károsodás hiánya ellenére a kompenzációs célt szolgáló kárösszeget a további megállapítható hátrányokra tekintettel a kereseti kérelemben igényelt összegben határozta meg, figyelembevéve az ítélethozatalkori értékviszonyokat is. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A pernyertes felperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, ezért a másodfokú bíróság a perköltségekről való rendelkezést mellőzte. A 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 2. §
(1)bekezdés h) pontja szerinti tárgyi költségmentes perben a 3. §
(4)bekezdésében -5Pf.III.20.097/2008/
- szám foglaltakra figyelemmel ugyanakkor kötelezte a pervesztes alperest a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. S z e g e d,
- május hó
- napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Kiss Gabriella sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. táblabíró