(1)bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A felperes által sérelmezett alperesi nyilatkozatok közül az, hogy az alperes álláspontja szerint a felperes nem örvend köztiszteletnek, véleménynyilvánítás, amely csak akkor jogsértő, ha minden ténybeli alapot nélkülöz, vagy az értékítélet indokolatlanul bántó, sértő, illetve lealázó. A tanúként meghallgatott személyek és a református lelkész írásbeli nyilatkozata alátámasztotta az alperes álláspontját, véleménynyilvánítását, igazolták, hogy a felperes agresszív, erőszakos fellépésű volt, több alkalommal keveredett konfliktusba az önkormányzat alkalmazottaival, és még a lelkésszel is minősíthetetlen hangnemben kiabált. A felperes lakóhelye meghatározó közszereplői előtt több alkalommal indokolatlanul, agresszíven lépett fel, ezért az alperes véleménye a felperes megítéléséről, tevékenységéről valós tényeken alapult. A felperes saját maga kérte a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezését egészségi állapotának romlása miatt, kérelmét maga indokolta akként, hogy ellátásukat egyedül, hosszabb távon nem tudja biztosítani, ezért az alperes szintén valós tényeket állított azzal, hogy a felperes a gyermekeket önállóan nevelni, gondozni nem tudja. Az alperes véleménynyilvánítása és tényállítása valósnak bizonyult, így a felperes személyiségi jogát - jó hírnevét - nem sértette meg, ezért az alaptalan keresetet elutasította. A további tanúbizonyítás foganatosítását szükségtelennek találta. -3- Pf.III.20.416/2007/
- szám Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatása mellett a jogsértés tényének megállapítását és az alperes keresete szerinti összegű marasztalását. Fellebbezése indokolásában megismételte az elsőfokú eljárás során kifejtett ténybeli és jogi indokait. Az elsőfokú bíróság nem valós tényekre alapította a tényállást, hiszen korábban a peres eljárás során azt nyilatkozta, egészségi állapotának megromlása miatt nem tudja a gyermekeket egyedül nevelni, nem pedig arról tett nyilatkozatot, hogy hosszabb távon nem tudja egyedül őket ellátni. Tévesen állapította meg azt is, hogy több alkalommal és több helyen szított veszekedést, a tanúvallomások alapján ilyen megállapítás nem tehető. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak mindenben helyes indokai alapján. A felperes fellebbezése alaptalan. A tanú maga a bizonyítási eszköz, míg a tanúvallomás a bizonyíték. A tanút - a közvetlenség elvének sérelme nélkül - a Pp. 172-
- §-ai értelmében - a Pp.
- §-ában szabályozott kivételektől eltekintve - a tárgyaláson személyesen kell meghallgatni. /település neve/ lelkésze a tárgyaláson idézés ellenére nem jelent meg, tanúkihallgatására nem került sor. A 16/A/
- alatt becsatolt és tőle származóként feltüntetett írásbeli nyilatkozat azonban még egyszerű okiratnak sem tekinthető, miután a lelkész aláírásával nem látta el. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet jogi indokolási részéből az ... lelkész írásbeli vallomását, mint bizonyítékot, és az ezzel kapcsolatos megállapításokat, értékelést mellőzi. Mindettől függetlenül a másik két tanú vallomása, valamint a csatolt iratok adattartalma alapján az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes véleménynyilvánítása és tényállítása valós adatokon alapult, így a felperes jó hírnevét nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a másodfokú bíróság a Pp.
- §