SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.388/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Varró Dénes ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) szám alatti lakos felperesnek, - (alperes neve, címe) alatti lakos alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 4.P.21.466/2009/
- sorszámú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A le nem rótt 702.000,-(Hétszázkettőezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes tulajdonát képezi a (település neve) (1...) /A/2 helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben (település neve, utca
- neve, házszám) alatti háromszintes házingatlan szülei (személy
- neve) és házastársa haszonélvezeti jogával terhelten. Az épület földszintjén található 100 m²-es egylégterű üzlethelyiséget a (P...) Kft. bérelte, abban méteráru üzletet, míg a felperes elkülönítetten rövidáru kereskedést üzemeltetett. A kft-vel szemben, amelynek ügyvezető igazgatója a felperes apja, az önálló bírósági végrehajtó alperes előtt több végrehajtási eljárás volt folyamatban.
- augusztus hónapban az alperes a (G...). Kft. végrehajtást kérő kérelmére zár alá vétellel ingófoglalást foganatosított, az intézkedés során több napon keresztül a felperes közreműködésével felleltározta az adós méteráru készletét. A rövidáru kereskedés ingóságait nem foglalta le, azonban az üzlethelyiséget a leltár befejezését követően lepecsételte. A jogi képviselővel eljáró adós
- szeptember
- napján és ezt követően további 3 alkalommal végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyben sérelmezte a perbeli üzlethelyiségben, más raktárban, illetve elárusító helyen tárolt ingóságok lefoglalását, az árverési becsértéket és egyéb végrehajtási cselekményt. -2- A felperes, mint bérbeadó a végrehajtó kényszerintézkedése előtt
- július
- napján bérleti szerződést kötött (személy
- neve) bérlővel, amely szerint
- szeptember
- napjától 3 év időtartamra a (település neve, utca
- neve, házszám) alatt lévő üzlethelyiséget bérbe adta havi 200.000,-Ft díj ellenében. A szerződés
- szeptember
- napján megszűnt. A Kiskunhalasi Városi Bíróság T/
- Vh.487/2004/
- sorszámú végzésével az adós végrehajtási kifogásnak részben helyt adva a végrehajtási eljárás felfüggesztésének hatályát a zár alá vételi eljárás foganatosítása részében megszüntette. Az alperes
- október
- napján az ingatlanban lefoglalt és tárolt ingókat az adósnak átadta és ettől az időponttól az üzlethelyiség használhatóvá vált. A felperes keresetében 5.700.000,-Ft vagyoni kár és annak a középarányos időponttól járó késedelmi kamata, valamint 6.000.000,-Ft nem vagyoni kártalanítás megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint a jogellenes intézkedése folytán (személy
- neve) bérlővel kötött bérleti szerződése meghiúsult, és 3 év időtartamra havi 200.000,-Ft bérleti díjtól esett el, amelybe elszámolta a
- márciusában (személy
- neve) -val létrejött bérleti szerződés alapján megtérült havi 50.000,-Ft díjat. Nem vagyoni kárigényét arra alapította, hogy egészsége és a városban köztudomású egyéni és üzleti jó hírneve sérült. Keresetleveléhez mellékelte az adós által előterjesztett végrehajtási kifogásokat, (személy
- neve) -val kötött bérleti szerződését és a bérlő
- szeptember
- napján kelt nyilatkozatát, valamint a
- június
- napján kiállított orvosi véleményt. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a felperes végrehajtási kifogást nem terjesztett elő, továbbá nem valósult meg jogszabálysértés. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperes a közigazgatási jogkörben okozott kárért, mint önálló bírósági végrehajtó akkor köteles helytállni, ha a kártérítés általános és különös feltételeinek fennállása bizonyítást nyer. A bírói gyakorlat szerint a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján rendes jogorvoslati lehetőségnek a végrehajtási kifogás minősül. Az adós tulajdonát képező ingóságok lefoglalása a felperes ingóságait ugyan nem érintette, de az üzlethelyiség használatában a kényszerintézkedés korlátozta. A Vht. 217. §
(1)bekezdése alapján az egyéb érdekelt előterjeszthet jogorvoslati kérelmet a végrehajtó intézkedésével szemben, azonban az egyéb érdekelt körét a jogszabály nem tartalmazza. Álláspontja szerint azonban a felperes a Vht. ezen §-a alapján egyéb érdekeltnek minősíthető, s miután végrehajtási kifogást nem terjesztett elő, a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében szabályozott feltétel a felperes esetében nem állott fenn. Vizsgálta azonban a Ptk. 339. §
(1)bekezdésében foglalt feltételek fennállását is arra az esetre, ha a felperes nem minősülne egyéb érdekeltnek. Etekintetben következtetése az volt, hogy a zárgondnok kijelölése nélkül történt zár alá vétellel megvalósított ingófoglalás jogszerű volt a méteráru természetéből fakadóan, azaz a helység lepecsételésével foganatosított kényszerintézkedés célszerűnek mutatkozott. Értékelte azt a felperesi nyilatkozatot, amely szerint a méteráru és a -3Pf.III.20.388/2010/
- szám rövidáru kereskedés nem elkülönítetten folyt, a felperes tulajdonát képező ingóságok lefoglalására nem került sor, és azokat a bíróság álláspontja szerint számla bemutatása ellenében bármikor elszállíthatta volna. Utalt arra, hogy a végrehajtási iratokban található
- augusztus
- napján létrejött bérleti szerződés szerint a felperes, mint bérlő havi 10.000,-Ft díj ellenében bérbe vette a (település neve, utca
- neve, házszám) alatt található felépítményt üzleti tevékenység folytatásához. Vagyis már a foglalás előtt felmerült, hogy más helyen nyit üzletet, ahova a végrehajtó intézkedését követően átköltözhetett volna. A vagyoni kár körében a felperes és (személy
- neve), majd (személy
- neve) között létrejött bérleti szerződések alapján járó bérleti díj különbözet megfizetésére vonatkozó igényt azért utasította el, mert nem nyert bizonyítást, hogy a nagyobb összegű díjat rögzítő szerződés meghiúsulása okozati összefüggésben áll az alperes által foganatosított végrehajtási cselekménnyel. A tanúként meghallgatott (személy
- neve) arról nyilatkozott, hogy az üzletnyitáshoz szükséges engedélyek beszerzése és a cég alapítása érdekében
- szeptemberétől nem járt el, és a tervezett üzleti tevékenység azért sem valósult meg, mert édesapja váratlanul megbetegedett, utóbb meghalt, holott vele együtt kívánta a vállalkozást beindítani. A felperes a bíróság felhívása ellenére sem csatolta (személy
- neve) -val létrejött bérleti szerződését, azonban a nyilatkozatából megállapította, hogy
- március hónapban havi 50.000,-Ft bérleti díj mellett az üzlethelyiség területéből csupán 50 m²-t adott birtokba. A bíróság következtetése értelmében a hiányos adatok alapján nem hasonlító össze a két szerződés, és viszonyításuk a bérleti díj különbözet összegszerűségének meghatározására alkalmatlan. A nem vagyoni kártérítés iránt előterjesztett igényt ugyancsak bizonyítatlanságára hivatkozással utasította el. Ugyanis a felperes az egyéni és üzleti jó híre hátrányos változására vonatkozó bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, és egészségi állapotának megromlását a csatolt orvosi vélemény nem támasztja alá. Az elsőfokú bíróság mellőzte (személy
- neve) és (személy
- neve) tanúk meghallgatását, mert a végrehajtási eljárás iratanyagához képest tőlük új adat vagy bizonyíték nem volt várható. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint az alperes nyilvánvalóan túllépte hatáskörét, mert a végrehajtás során tudomást szerzett a földhivataltól beszerzett adatok alapján és a felperes személyes közléséből az ingatlan tulajdonjogáról, a szülőket megillető haszonélvezeti jogról, illetve a (P...) Kft-vel kötött bérleti szerződésről. A bérleti jogviszony nem lehet akadálya annak, hogy az ingatlan tulajdonosa, aki ellen nem folyik végrehajtási eljárás, a saját ingatlanát rendeltetésszerűen használhassa, és az ott lévő üzlethelyiséget üzemeltethesse, illetve a vállalkozással kapcsolatos tevékenységét végezhesse. A végrehajtó nem foszthatta volna meg az ingatlan használatától, és attól, hogy az üzletet működtesse. Előadta, hogy az adós jogi képviselője útján előterjesztett végrehajtási kifogásban -4- jelezte a rövidárú kereskedelmi tevékenység akadályoztatását. Mint egyéb érdekelt, a végrehajtási eljárás jegyzőkönyvét nem kapta kézhez, tiltakozását az alperes nem vette figyelembe, és nem figyelmeztette a jogorvoslat lehetőségre. A zár alá vétel csupán
- október hónap végén szűnt meg, és a jogellenes állapot mintegy 3 hónapon keresztül tartott, de ennek negatív következményei jelenleg is fennállnak. Vitatta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a végrehajtási kifogás előterjesztésének elmulasztása a terhére értékelhető. Vitatta továbbá, hogy az önálló bírósági végrehajtó a Vht. rendelkezéseit az ingófoglalás körében nem sértette meg, ugyanis gondoskodnia kellett volna a zár alá vett vagyontárgyak elszállításáról. Álláspontja szerint a vagyoni kár körében eleget tett a bizonyítási kötelezettségének, amikor (személy
- neve) -val kötött bérleti szerződését csatolta és a tanú meghallgatását indítványozta. (személy
- neve) az üzlethelyiséget jelenleg már nem magánszemélyként bérli, amelynek igazolására bérleti szerződéseket csatolt. A nem vagyoni kártalanításra kérte az elsőfokú bíróság által mellőzött (személy
- neve) hozzátartozó és (személy
- neve) ügyvéd tanúkénti meghallgatását, valamint hivatkozott (személy
- neve) tanúvallomására, amelyből kitűnik, hogy megítélése negatívan változott, amikor
- szeptember hónapban megromlott egészségi állapota miatt a tanú nem tudta vele a kapcsolatot felvenni. Orvosszakértő kirendelését indítványozta annak megállapítására, hogy a végrehajtási eljárás következtében milyen egészségügyi panaszai merültek fel. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem tette lehetővé észrevételezési jogának gyakorlását a távollétében meghallgatott (személy
- neve) tanúvallomásával kapcsolatban. A fellebbezés megalapozatlan. Az alperes kárfelelősségének vizsgálata során abból kellett kiindulni, hogy az adós kötelezettségének teljesítését végső soron állami kényszerrel is el lehet érni (Vht.
- §
(1)bekezdés), így az önálló bírósági végrehajtó a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenységével okozhat kárt. A Ptk. 349. §
(1)bekezdés alapján a közigazgatási jogkörben okozott kár érvényesíthetőségének anyagi jogi előfeltétele, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve a károsult a rendes jogorvoslat lehetőségét igénybe vette. A végrehajtási eljárás keretében ilyen jogorvoslatnak minősül a Vht. 217. §
(1)bekezdése értelmében a végrehajtási kifogás, amelyet a fél vagy egyéb érdekelt terjeszthet elő. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes, mint egyéb érdekelt, élhetett volna végrehajtási kifogással, hiszen az alperes intézkedése miatt az üzlethelyiséget nem használhatta és a megélhetését biztosító rövidáru kereskedést nem folytathatta. A következetes bírói gyakorlat szerint a rendes jogorvoslat elmulasztása csak abban az esetben értékelhető a fél terhére, ha erről tájékoztatást kapott (BH
- évi
- számú jogeset). A felperes fellebbezésében megalapozottan hivatkozott arra, hogy az önálló bírósági végrehajtó nem foglalta írásba nyilatkozatát, és nem tájékoztatta a végrehajtási kifogás lehetőségéről, tehát az alperes kártérítési felelőssége a rendes jogorvoslat igénybevételének hiánya miatt nem zárható ki. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az adós végrehajtási kifogása nem tekinthető a felperes által -5- Pf.III.20.388/2010/
- szám előterjesztett jogorvoslatnak, meghatalmazást nem adott. hiszen a felperes az adós jogi képviselőjének Ezt követően kellett vizsgálni a Ptk.
- §
(1)bekezdése mellett alkalmazandó Ptk. 339. §
(1)bekezdésében foglalt konjunktív feltételek fennállását. A másodfokú bíróság egyetért azzal a fellebbezési érveléssel, hogy az alperes nem zárhatta volna be az üzlethelyiséget és nem akadályozhatta volna meg a felperest abban, hogy a rövidáru kereskedést megfelelően folytatni tudja. A Vht. 105. §
(1)bekezdése szerint, ha valószínű, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni, a végrehajtó az ingóságot a megőrzésére alkalmas tárolóban (szekrényben, ládában, stb.) vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi (zár alá vétel). A felperesnek az adóstól független egyéni vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenységére figyelemmel a méterárut el kellett volna szállítania és külön raktárban elhelyezni, avagy az üzlethelyiségen belül elkülönítetten lezárni. A felperes az intézkedő önálló bírósági végrehajtó figyelmét felhívta arra, hogy önálló vállalkozást üzemeltet, kérte, hogy az üzlethelyiséget és a közösen használt irodát, ahol üzleti iratait tárolta, ne zárja le, és az üzleti tevékenységét ne akadályozza, azonban az alperes mindezt figyelmen kívül hagyta és a felperest lehetetlen helyzetbe hozta. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a méteráru és a rövidáru kereskedés egymást kiegészítve együtt folyt, ugyanis a felperes tevékenységét egy oldalsó, elkülönített helyen végezte és önálló árukészlettel rendelkezett. Megkísérelte a helység lezárását követően a számlák bemutatását, de az alperes erre nem intézkedett, és a zárcserét követően lezárt üzletből a rövidárut nem lehetett elszállítani. Az önálló bírósági végrehajtó nyilvánvalóan és kirívóan jogsértő magatartást tanúsított, az elsőfokú bíróság ettől eltérő álláspontja téves. Az üzlethelyiségre a felperes szüleinek haszonélvezeti joga áll fenn, azonban a jogosultak az üzlethelyiség használatát a tulajdonosnak megengedték a Ptk. 157. §
(2)bekezdése alapján. Bár az elsőfokú bíróság az alperes jogellenes magatartását nem találta megállapíthatónak, mégis helyesen következtetett arra, hogy a felperes által állított vagyoni kár - (személy
- neve) bérleti szerződéstől elállása és a később kötött nem azonos értékű bérleti szerződésből eredő díjkülönbözet - és az alperes magatartása között az okozati összefüggés nem állapítható meg. Az oksági kapcsolat hiányát az eljárt bíróság (személy
- neve) tanúvallomásából megalapozottan vezette le, a bérleti szerződés meghiúsulása nem az alperes ingófoglalásának, hanem a tanú által tervezett üzleti vállalkozás körülményeiben bekövetkezett változásoknak a következménye. Megalapozott az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a két bérleti szerződés a pontatlan tényadatok alapján és egyéb okból nem viszonyítható egymáshoz. Nem vagyoni kár esetében a személyhez fűződő jogsértés nyomán beállott emberi helyzetet, állapotot kell vizsgálni, amelyre már a vagyoni kár fogalma nem -6használható. A nem vagyoni kár a személyiségi jog megsértése következtében az emberi személyiség testi vagy lelki életminőségének hátrányos változása. Az immateriális kár fogalmából következik, hogy a kárfelelősség megállapításához értékelni kell az állított károkozói magatartás nyomán bekövetkező állapotot, nevezetesen, hogy az emberi személyiség életminőségének csökkenése bizonyítottan bekövetkezett-e, a jogsértés alkalmas volt-e olyan testi vagy lelki trauma kiváltására, ami a személyiség életminőségét rombolta. A személyhez fűződő jogok megsértéséből eredő kárigény megalapozottságához a jogsértésen túl azt is bizonyítani kell, hogy a sérelmet szenvedettet olyan hátrány érte, amelynek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez a nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt (Ptk.
- §
(1)bekezdés e) pont, Ptk. 355. §
(1)és
(4)bekezdés, EBH
- évi
- jogeset). A felperes testi épsége, egészsége (Ptk.
- §), valamint jó hírneve (Ptk.
- §) sérelmére hivatkozott az igényérvényesítés során. A végrehajtó intézkedését követően mintegy 4 évvel később,
- június
- napján keltezett orvosi vélemény csupán azt tartalmazza, hogy a felperes
- augusztus
- napján erősen feldúlt, ideges állapotban kereste fel kezelő orvosát, és ezen tünetek hátterében akut pszichés, szituatív stressz reakció állott. Ilyen adatok mellett az átmeneti rosszullét alapján a felperes nem vagyoni kártérítést megalapozó egészségromlása nem állapítható meg. Egyébként is a perbeli időben több végrehajtási eljárás folyt az édesapja ellen, ami a felperes egészségi állapotát ugyancsak befolyásolhatta és így az alperesi jogellenes magatartás és a felperesi betegség közötti okozati összefüggés sem bizonyított. Nem merült fel olyan adat sem, amely igazolná, hogy az alperes magatartása folytán a felperes (település neve) városában köztudott egyéni és üzleti jó hírneve negatívan változott, illetve, hogy jól bejáratott, ismert rövidáru üzletének vevőkörét a végrehajtó intézkedése miatt veszítette el. Erre nem lehet következtetni (személy
- neve) azon tanúvallomásából, hogy
- szeptemberében nem tudta felvenni a kapcsolatot a felperessel. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a felperes a nem vagyoni kártalanítás körében a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A fellebbezésben foglalt eljárási kifogások azért nem alaposak, mert a tárgyalási határnapot szabályszerű idézés ellenére elmulasztó fél részére a bizonyítás foganatosításáról készült jegyzőkönyv kézbesítése észrevételezés céljából nem törvényi kötelezettsége a bíróságnak. A felperesnek módjában állt a jegyzőkönyvet leírását követően bármikor megtekinteni a kezelő irodában, és észrevételezési jogával élhetett volna. A fellebbezésben előterjesztett bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság mellőzte. Az orvosszakértő kirendelését azért tartotta szükségtelennek, mert a múlt tényekre vonatkozó bizonyítékot a szakértő nem szolgáltathat és arra a felperes sem hivatkozott, hogy jelenlegi egészségi állapotát még befolyásolná az állított káresemény. (személy 1. neve) hozzátartozó tanútól tárgyilagos előadás nem volt várható, és a hozzátartozó jogi képviselője, (személy 4. neve) az ügyre vonatkozóan nyilvánvalóan a hozzátartozótól szerzett értesülést. -7Pf.III.20.388/2010/4. szám Az előzőekben kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján hagyta helyben. A fellebbezés eredménytelen volt, azonban az alperesnek a másodfokú eljárás során áthárítható költsége nem merült fel, így erről rendelkezni nem kellett. A le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli a Pp. 78. §
(1)bekezdése, valamint a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(1)bekezdése és a
- §-a értelmében. S z e g e d,
- november
- Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Rakita Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Kasza Ferenc sk. táblabíró