Bf.683/2010/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) ezért őt főbüntetésül 7 év fogházbüntetésre, mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a büntetőeljárás során lefoglalt tárgyak megsemmisítéséről valamint egyes tárgyak lefoglalásának megszüntetéséről és azok kiadásáról a vádlott részére, illetve kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.379/2010/1-I. számú átiratában a tényállás kisebb kiegészítése mellett azt az álláspontját fejtette ki, hogy a védelmi enyhítésre irányuló perorvoslat nem alapos. A másodfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a védő további lényeges enyhítésre látott lehetőséget. Ezt a vádlott egészségi állapotával, illetőleg azzal indokolta, hogy összesen egy erőbehatás érte a sértettet. Ebből álláspontja szerint az következik, hogy fel sem merülhetett benne az emberölési szándék. Az ügyész indítványozta a tényállás kiegészítését azzal, hogy a sértett a kés elvétele során védekező mozdulattal nyúlt a vádlott felé, és bal kezével a pengével érintkezve a hüvelykujján lebenyes jellegű bőrfolytonosság megszakadásos sérülést szenvedett el. A szúró mozdulat irányultságát helyesen felülről lefelé szókapcsolattal szükséges rögzíteni, valamint a pengerész legnagyobb szélességét helyesen 28-30 mm-ben szükséges a tényállásban megállapítani. Mindemellett megállapíthatónak találta a motívum illetőleg az indíték rögzítését a tényállásban, ami féltékenység illetve a sértett sértő kijelentései nyomán keletkezett indulat. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés tartama és a fogház fokozat maximálisan értékeli a vádlott egészségi állapotát így további enyhítésre lehetőség nincs. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki milyen okból fellebbezett. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, az általa megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott. A Be. 351.§.

(2)bekezdés b) pont szerinti kisebb megalapozatlanság miatt az csupán kisebb pontosításra szorul a Be. 352.§.

(1)bekezdés a) pontja alapján. Mindezek alapján az ítélőtábla a tényállásban rögzíti azt, hogy a sértett a kés elvétele során védekező mozdulattal nyúlt a vádlott felé, és bal kezével, a pengével érintkezve a hüvelykujján lebenyes jellegű bőrfolytonosság megszakadásos sérülést szenvedett el. Az ítélet

1. oldalának első bekezdésében rögzített tényállásrészt pontosítja az ítélőtábla, ugyanis feltehető elírás folytán pontatlanul rögzíti a szúrómozdulat irányzottságát, amely helyesen: „felülről-lefelé". Az ítélet
2. oldalának negyedik bekezdésében a pengerész legnagyobb szélességét „28-30 mm" hosszúságban rögzíti. Rögzíti még az ítélőtábla a tényállásban, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény indítéka az a felindultsággal vegyes féltékenység, amit a sértett váltott ki belőle azzal, hogy őt bénának és férfiatlannak nevezte, valamint közölte vele, hogy a továbbiakban sem az élettársi kapcsolatot, sem az ápolását nem kívánja folytatni. A vádlottat a rászorultsága által is táplált érzelmi kapcsolat megszakadásának lehetősége is motiválta a cselekmény elkövetésekor. Az így kiegészített illetve pontosított tényállás a Be. 352.§.

(2)bekezdése alapján már mindenben megalapozott, a másodfokon eljáró ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az így helyesbített, kiegészített illetve eltérő tényállás alapján bírálta felül. A tényállás kiegészítést részben a vádlotti vallomás (11 tjkv.7.odal), illetve orvos szakértői vélemény (34.tjkv.7.oldal) alapján rögzítette az ítélőtábla. A motívumra levont következtetés ugyancsak a vádlott vallomásán alapul. A megyei bíróságnak a vádlott bűnösségére levont következtetése a megalapozott tényállás szerint helytálló. Maradéktalanul törvényes a vádlott által elkövetett bűncselekmény törvényi minősítése is. Az aggálytalan és a bíróság által helyesen elfogadott orvos szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság helyesen vetette el a szúrt sérülés véletlenszerűségét, illetve az erre irányuló védekezést és helytálló következtetést vont le a bíróság a vádlottnak a halálos eredményre is kiterjedő eshetőleges ölési szándékára. Jelen ügyben maradéktalanul megállapítható volt a vádlott által elkövetett bűncselekmény motívuma illetve indítéka, így a fellebbviteli főügyészség indítványa alapján azt a bíróság rögzítette a tényállásban, az ezzel kapcsolatos ügyészi állásponttal az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. Jelen ügyben a motívumnak azért is van jelentősége, mert a cselekmény elkövetése utáni közvetlen vádlotti magatartás is ez alapján értékelhető. A vádlott a nélkül távozott, hogy bármiféle segítséget nyújtott volna a sértettnek. Ennek oka nem az volt, hogy jelentéktelennek ítélte meg a sértett sérülését, hanem az emberölés kísérletét megvalósító cselekmény motívuma, az indulati állapota magyarázza azt, hogy nem érdeklődött a sértett sérüléseiről és hagyta őt magára. A megállapított tényállásból egyértelműen kizárható, hogy a Btk. 29.§-a szerinti jogos védelmi helyzetben lett volna a vádlott, a kölcsönös nézeteltérés illetőleg vita után elkövetett cselekménynél, őt a sértet részéről büntetőjogilag értékelhető támadás nem érte, a tényállás is legfeljebb az ittas emberek civódására jellemző cselekvőséget rögzít. Ugyancsak nem állapítható meg a Btk. 167.§-ában rögzített erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette. Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette az indulatnak, az érzelmi fellobbanásnak egy intenzitásában is kiemelkedő fokát kívánja meg. A vádlott részéről az érzelmeknek ilyen erőssége, olyan tudatszűkülés, amelynél az akaratelhatározás és a cselekmény kialakulása valamint annak lefolyása feletti értelmi ellenőrzés teljesen legyengül, ahol az elkövető szándékának a kialakítását eredményező pszichikai folyamatban hiányzik a megfontolás, a meggondolás minimális ismérve, ahol az indulat hatása alatt az elkövető elveszíti az önkontrollt és tevékenysége ezáltal ellenőrizhetetlenné válik, nem állapítható meg. Az kétségtelen, hogy a vádlott indulat hatására cselekedett, de nem állapítható meg, hogy ez az indulat a tudatát elhomályosította volna, viselkedésére mindvégig jellemző volt egyfajta célszerű és meggondolásra utaló ismérvek. A megyei bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító körülményeket maradéktalanul feltárta, maradéktalanul és igen méltányosan a vádlott javára értékelte megromlott egészségi állapotát, ezt a szabadságvesztés főbüntetés tartamában és végrehajtási fokozatában is értékelte. Mindezek alapján a büntetés további enyhítésére nem kerülhetett sor. Mindezek alapján a Debreceni Ítélőtábla a Be. 371.§.

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét kisebb pontosítások mellett helybenhagyta helyes rendelkezéseinél fogva. A Btk.99.§-a alapján rendelkezett az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés tartamába. Debrecen,

1. december
2. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke Dr. Elek Balázs sk. a tanács tagja-előadó Dr. Háger Tamás sk. a tanács tagja Záradék ! A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.1679/2009/51.számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
3. december
4. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő