Bf.63/2011/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) állapította meg. I.r. vádlottat 1 év 10 hónap börtönre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette, míg II.r. vádlottal szemben 1 év 6 hónapi börtönbüntetést szabott ki. Esetében a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre függesztette fel. A vádlottakra 12.762 - 12.762 Ft összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el, és rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosításért - a börtönbüntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése - és mellékbüntetésként közügyektől eltiltás kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. I. r. vádlott az indokok megjelölése nélkül, védője felmentésért, II. r. vádlott és védője az indokok megjelölése nélkül éltek jogorvoslattal. I.r. vádlott vezető védője fellebbezésének írásbeli indokolásában a Be. 352.§

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel eltérő tényállás megállapítására tett indítványt, az elsőfokú eljárásban részletesen kifejtett indokai alapján és a vádlott felmentését kérte. Észrevételezte, hogy a tárgyalásokról készült jegyzőkönyv nem olyan pontossággal készült el, amely elvárható lett volna és csatolta a vádlottak által tapasztaltak alapján a pontatlanságok részletes jegyzékét, melyek alapján a Be. 254.§

(2)bekezdésére figyelemmel a közölt hiányosságok tekintetében kijavításnak van helye. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.32/2011/1-II. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítással, a vagyonelkobzásra kötelezés helyesbítése végett is fenntartotta, mivel az ítéleti tényállás megállapítása szerint a vagyoni előnyt kizárólag I. r. vádlott vette át és annak további sorsára nézve semmilyen bizonyíték nincs, ezért kizárólag vele szemben szükséges alkalmazni. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság nem utalt arra, hogy a cselekmény elkövetésekor hatályos törvényt alkalmazta. A minden irányú fellebbezések folytán az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a be. 348.§

(1)bekezdésére figyelemmel a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen. A nyilvános ülésen elsőként perbeszédet tartó II. r. vádlott meghatalmazott védője arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság iratellenes tényállást állapított meg, bizonyítottság hiányában felmentését kérte, mely indítványát I. r. vádlott esetében is megfogalmazta. Az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Be. 4.§-ában foglalt követelménynek. A vádlottak egybehangzó állítása szerint pénzt nem fogadtak el senkitől, részükről történt intézkedés, ennek a célja azonban a vezető figyelmeztetése volt a megengedett sebesség betartására. A tanúk vallomása ugyanakkor szemben a megyei bíróság véleményével nem következetes. Egy dologban egyező az állításuk, a pénz átadása tekintetében. Minden más lényeges körülmény tekintetében ellentmondásos. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy ... reagálása az intézkedésre nem dühből, sértettségből vagy az intézkedő rendőr és a közte kialakult konfliktushelyzetből eredeztethető-e. Aggályosnak mutatkozik a sértett által meghatározott pénz összegszerűségének bizonytalansága, illetve változtatása is. A két hölgy tanú vallomása is számos ellentmondást tartalmaz. ...sértett vallomása I. r. vádlottra irányult és II. r. vádlottra terhelő vallomást nem tartalmaz. A védelem álláspontja szerint aggályos csupán tanúvallomások alapján büntetőjogi felelősséget megállapítani akkor, ha ezek a vallomások ellentmondásosak. II. r. a helyszínen jelen volt, amennyiben terhére bűncselekmény elkövetése megállapítható, a társtettesi minősége akkor is kétséges. Összességében elsőként bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában védence felmentését kérte. I. r. vádlott meghatalmazott védője a vezető védő írásbeli beadványában foglaltakat fenntartotta, és egyetértett a II. r. vádlott védője által előadottakkal. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban a pénzösszeg nagyságában, megoszlásában, az átváltásban olyan ellentmondó nyilatkozatok keletkeztek, amelyekre elmarasztaló ítéletet nem lehet alapítani. Kiemelte az ítélet iratellenességét, különösen a vádlottak ruházat átvizsgálásával kapcsolatban (tárgyalási jegyzőkönyv 6. oldala). Az iratellenesség kiküszöbölése útján eltérő tényállás megállapítását, elsőként bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában a vádlottak felmentését kérte. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást és ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Nem találta alaposnak I. r. vádlott vezető védőjének a jegyzőkönyvek kijavítására irányuló indítványát. A Be. 254.§

(2)bekezdése szerint az eljárási cselekményen jelen volt ügyész, vádlott, védő….. a jegyzőkönyv elkészítésétől számított 15 napon belül annak kiegészítését vagy kijavítását indítványozhatja. Ilyen kérelem a fenti határidőn belül a bírósághoz nem érkezett. Ezen túlmenően a jegyzőkönyvek tartalmilag és formailag is megfeleltek a Be. 250-251.§ban írt követelményeknek. A vádlottak következetesen tagadták a bűncselekmény elkövetését, elismerték, hogy a sértettet intézkedés alá vonták, melynek során köztük és a sértett között szóváltás alakult ki. A sértett által átadott pénzösszeg nem került feltalálásra. ... sértett mindvégig állította, hogy részéről 400 új román lei I. r. vádlottnak átadásra került, az átadás módjáról is részletesen nyilatkozott. A gépkocsijában utazó két hölgy ugyancsak a pénz összeadásáról, annak körülményeiről tesz vallomást. Az elsőfokú bíróságnak ellentétes bizonyítékok álltak rendelkezésére, amelyeket a logika szabályainak megfelelően értékelt és mérlegelés útján megalapozott tényállást állapított meg. A védők vitatták a sértett és a tanúk szavahihetőségét is. Kétségtelen, hogy a sértett és a tanúk vallomásai kisebb eltéréseket tartalmaztak, így a kért jogtalan előny összegszerűségére, valamint a gépkocsiban a pénz összeadásának vonatkozásában. Ezen ellentmondásokat az elsőfokú bíróság is észlelte, és indokát adta, hogy a sértett és a tanúk vallomását miért fogadta el a vádlottak védekezésével szemben. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a sértett külföldi állampolgár az őt ért jogtalanság okán kitartóan próbálta a hatóság segítségét kérni. Az adott szituációban életszerű esetleges idegessége, az átváltási árfolyamok közötti bizonytalansága, azonban a cselekménysor tekintetében mindvégig következetes vallomást tett. Az ítélőtábla sem a sértett, sem pedig a tanúk szavahihetőségét nem találta aggályosnak. Mindezek alapján az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amelyet a másodfokú bíróság eljárása során irányadónak tekintett. A védők álláspontja szerint iratellenes megállapítást tartalmaz az ítélet indokolása a 6. oldal utolsó bekezdésében, amikor azt rögzítette, hogy a személyi motozás nagyjából a ruházat átvizsgálására terjedt ki, de nem lett áttekintve a vádlottak pénztárcája. A fentiekről nyilatkozó ... a cselekmény elkövetésének idején a vádlottak parancsnoka a 2010. november 25. napján tartott tárgyaláson került kihallgatásra. Vallomását a 119. sz. jegyzőkönyv 2-7. oldalai tartalmazzák. A védői észrevétel alapos, a jegyzőkönyv 6. oldal 2. bekezdésében az került rögzítésre: „ha jól emlékszem a pénztárcájukat is megnéztem, mert az is a táskájukban volt”. Ebből következően az ítélet 6. oldal utolsó mondatából mellőzendő, hogy „de nem lett áttekintve a vádlottak pénztárcája”. A mérlegeléssel megállapított, megalapozott tényállás a másodfokú eljárásban a Be. 351.§

(1)bekezdése alapján eredménnyel nem támadható. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság törvényesen következtetett a vádlottak bűnösségére. A felmentést célzó védői érvelések fentiek alapján nem foghattak helyt. Helyes a vádlottak terhére rótt cselekmény jogi minősítése is és a társtettesi alakzat megjelölése is. Az elsőfokú bíróság megfelelően indokolta, hogy a vádlottakkal szemben miért a cselekmény alapesete került megállapításra. A társtettesi elkövetéssel kapcsolatos elsőbírói álláspontot az ítélőtábla is osztotta. A Btk. 20.§

(2)bekezdése szerint társtettesek, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Az irányadó tényállás alapján a vádlottak e részesi cselekvősége alappal állapítható meg. A büntetés kiszabása körében irányadó bűnösségi körülményeket a megyei bíróság hiánytalanul feltárta és helyesen értékelte. Osztotta az ítélőtábla az ügyészség azon álláspontját, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények fokozott társadalomra való veszélyessége, elszaporodottsága a büntetés kiszabása során fokozottan figyelembe veendő. E körben csupán utal a Debreceni Ítélőtábla következetes és állandó bírói gyakorlatára, amely a fenti cselekmények minősített eseteinek szigorú megítélésében, nevezetesen végrehajtandó szabadságvesztés büntetések alkalmazásában nyilvánul meg. Jelen esetben a korrupciós bűncselekmény alapesetére tekintettel, amelyet az elsőfokú bíróság is kiemelt nem kifogásolható az egyébként megfelelő tartamú szabadságvesztés büntetések próbaidőre történő felfüggesztése egyik vádlott esetében sem. A büntetések belső aránya is megfelelő, egyéniesített. Mindezekre figyelemmel az ügyész súlyosításra irányuló jogorvoslatát az ítélőtábla nem találta alaposnak. Kiegészítendő az elsőfokú bíróság indokolása azzal, hogy az eljárás során a Btk. 2.§

(1)bekezdése alapján a vádlottakra kedvezőbb, a cselekmény elkövetésekor hatályban lévő törvény került alkalmazásra. Osztotta a másodfokú bíróság a vagyonelkobzással kapcsolatos ügyészi álláspontot. Az elsőfokú bíróság törvényesen rendelkezett - helyesen - a Btk. 77/B.§

(1)bekezdés e) pontja alapján a vagyonelkobzás alkalmazásáról, azonban a Legfelsőbb Bíróság 69. számú Büntető Kollégiumi véleményének III. pontja alapján, ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Az ítélőtábla álláspontja szerint a feltételek II. r. vádlottal szemben nem állapíthatók meg. A pénzösszeg kifejezetten I. r. vádlott részére került átadásra, a jogtalan előny nála jelentkezett. Az átvett pénz további sorsa a vagyonelkobzás szempontjából irreleváns, ezért a másodfokú bíróság a Btk. 77/B.§

(1)bekezdés e) pontja alapján a vagyonelkobzást I. r. vádlottal szemben rendelte el. Az ítélőtábla a fentiekre figyelemmel a megyei bíróság ítéletét a jelzett körben a 372.§

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. március
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3.B.150/2010/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság határozatában írt változtatással
4. március
5. napján jogerős és a vádlottak szabadságvesztés büntetéseinek végrehajtása kivételével végrehajtható. Debrecen,
6. március
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke