Pf.21425/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és 350. §-ának

(3)bekezdése alapján kártérítés címén. Előadta, hogy a G... Kft. „f.a."-val (továbbiakban: G... Kft.) kötött szerződése alapján lejárt követelése állt fenn e céggel szemben, amelyet az részben úgy elégített ki, hogy a keresetben részletezett árukészletét rá átruházta. Az árut a R... Kft. raktárában helyezte el. Azt követően, hogy a G... Kft. felszámolás alá került, a felszámoló értékesítette nem csak a felszámolás alatt lévő cég ugyanezen raktárban tárolt áruit, hanem az ő tulajdonában lévő dolgokat is. A fentiekre tekintettel a keresetben megjelölt összegű kára keletkezett, amely megegyezik az árukészlet értékével. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem bizonyította az árukészleten fennálló tulajdonjogát. Jogellenes magatartás azért sem valósult meg a részéről, mert a rendelkezésére álló iratok alapján állította össze a felszámolás körébe tartozó vagyont, és így került sor az értékesítésre is. Az iratokból a felperesi tulajdonszerzés nem volt megállapítható. Az árukészlet felperes által megjelölt értékét nem vitatta. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 425.760 forint perköltséget. Határozatát a Pp. 339. §-ának

(1)és 350. §-ának

(3)bekezdésére utalva elsődlegesen arra alapította, hogy a felperes nem bizonyította a megjelölt ingóságok feletti tulajdonjogát. Csak ennek megállapíthatósága esetén lehetett volna vizsgálni az alperes jogellenes magatartását, valamint a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggést. Kifejtette, hogy a tanúként meghallgatott G. B. , a G... Kft. korábbi vezető tisztségviselője nem támasztotta alá tanúvallomásával a felperes előadását, mely szerint megállapodtak a per tárgyát képező ingóságok átruházásában; és az ellentmondást szembesítéssel sem sikerült feloldani. Tényként állapította meg, hogy a tanúnak tartozása áll fenn a felperessel szemben, ez azonban nem érintette a jelen per tárgyát, ezért elfogulatlan vallomást tehetett. Hasonlóképpen nem sikerült feloldani a G. B. és R. M., a R... Kft. ügyvezetőjének tanúvallomása közötti ellentmondást. R. M. ugyanis azt állította, hogy G. B. a jelenlétében elismerte a felperes ingóságok feletti tulajdonjogát, ezt azonban G. B. a tárgyaláson tagadta. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy R. M. nem tudta, hogy az ingóságokat a felperes tulajdonba vagy használatba kapta-e és azt sem tudta megmondani, hogy konkrétan milyen ingóságok elszállítására került sor. A felperes a tulajdonszerzését más bizonyítékokkal nem támasztotta alá, okiratokat nem csatolt. Annak bizonyítása pedig, hogy az ingóságok nem a felszámolás alatt lévő cég tulajdonát képezték, önmagában a keresetet nem alapozhatja meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és az alperes kereset szerint történő marasztalását. Állította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan, pontatlanul, iratellenesen állapította meg, és a jogi következtetései tévesek. Hivatkozott arra, hogy a F... Bíróság előtt 16.G..../.... szám alatt indult, a G... Kft. és a R... Kft. közötti perben beszerzett, dr. Sz. K. által készített igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a perbeli áruk nem tekinthetők a G... Kft. tulajdonának, így az alperes nem volt jogosult értékesíteni azokat. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul rekesztette ki a bizonyítékok közül ezt az általa csatolt szakvéleményt. Utalt R. M. és K. C. F. tanúvallomására, valamint a R... Kft. adatszolgáltatására, melyekből álláspontja szerint megállapítható, hogy az ő áruja, illetőleg a G... Kft. áruja ugyanazon a helyen, de jól elkülönülten voltak tárolva. Állította, hogy a másik perben csatolt szállítólevelek által igazoltan a felszámoló több árut szállíttatott ki a raktárból, mint amennyit az adós társaság elhelyzett. A szállítóleveleknek és az ezek alapján készült adatszolgáltatásnak a szűk körben rendelkezésre álló bizonyítékokra is tekintettel komoly tárgyi súlyt tulajdonított. Utalt arra is, hogy a perbeli áruk értékét az alperes nem vitatta. Változatlanul hangsúlyozta, hogy G. B. nem tekinthető elfogulatlan tanúnak, mert több tízmillió forinttal tartozik neki, másrészt a felszámolás kezdetekor 40.000.000 forintnyi vagyont nem tudott kiadni a felszámolónak, ezért érdeke fűződött ahhoz, hogy az adós vagyona minél magasabb összegben kerüljön kimutatásra. Kifejtette, hogy R. M. és K. C. F. tanúvallomásai a nyilatkozatával, illetve a szakértői és okirati bizonyítékokkal összhangban álltak és igazolják, hogy a perbeli áruk nem az adós cég, hanem az ő tulajdonát képezték. Hivatkozott arra is, hogy az ingó dolgok birtoklása tulajdoni vélelemmel jár. Az elsőfokú bíróság ezt figyelmen kívül hagyta, holott az áruk feletti birtoklás joga közvetetten, a R... Kft-n keresztül őt illette meg. A tulajdonjogot pedig magánszemély okirat nélkül is igazolhatja. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult lényegében annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek a saját tulajdonszerzését kellett volna a perben bizonyítani, nem pedig azt, hogy a G... Kft. tulajdonjoga nem állt fenn az árukészlet ezen részén. Utalt arra is, hogy a másik perben a dr. Sz. K.-féle szakvélemény mellett újabb szakvélemény beszerzésére is sor került, amely azt igazolja, hogy az árukészlet tulajdonosa volt. Álláspontja szerint R. M. tanúvallomása a konkrétumokat nélkülözte. A 18 féle, több tízezer darabból álló árukészletet egyetlen szóval mutatta be. Az áruátadásról bizonylat, szállítólevél, raktárjegy és számla sem készült. A felperes személyes előadása és R. M. tanúvallomása között ellentmondás volt azon kérdéseket tekintve, hogy ki volt jelen a felperes és G. B. szóbeli megállapodásakor, illetve az ingóságok elszállításakor. Végül utalt arra, hogy a másik perben az igazságügyi szakértő a bíróság utasítása szerint eljárva ún. likvidációs értéket állapított meg, és ennek aránya a nyilvántartási értékhez viszonyítva csak 49%, így a kártérítési követelés összegszerűségét sem látta bizonyítottnak. Az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt az ítélőtábla teljes terjedelmében vizsgálta felül. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ítélőtábla az érdemi döntésével és lényegében annak jogi indokolásával is egyetért, azt csak a fellebbezésre tekintettel egészíti ki, illetőleg pontosítja az alábbiak szerint. A felperes keresete jogalapjaként a Ptk. 339. §-ának

(1)bekezdését, illetőleg a 350. §-ának

(3)bekezdését jelölte meg és arra hivatkozott, hogy a felszámolóként eljáró alperes a felszámolási eljárásban az ő tulajdonát képező ingóságokat is értékesítette és ezzel kárt okozott. Ebből viszont az következik, hogy a kártérítési felelősség vizsgálatánál a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló

1. évi XLIX. törvény rendelkezéseiből kell kiindulni. A Cstv.
2. §-a szerint a felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségének megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felperes lényegében a Cstv.
3. §

(1)és 49. §

(1)bekezdésének megsértésére hivatkozott: ez alapján a felszámoló köteles az adós vagyonát értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. Mindezekre tekintettel azt kellett vizsgálni a perben, hogy az alperes a G... Kft. „f.a." vagyonának értékesítése során jogellenes járt-e el, és ezen eljárásával okozati összefüggésben kárt okozott-e a felperesnek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ebben a körben a felperesnek elsődlegesen azt kellett bizonyítania, hogy az alperes az ő tulajdonában lévő árut értékesítette. Mivel állítása szerint az áruk tulajdonjogát adásvétellel szerezte meg a G... Kft-től, az adásvételi szerződés megkötését, vagyis tulajdonszerzése jogcímét, továbbá az átadást kellett igazolnia, mert a Ptk. 365. §-ának

(1)bekezdése és 117. §-ának

(2)bekezdése alapján ingó dolog tulajdonának megszerzéséhez jogcím és a dolog átadása szükséges. A felperes előadása szerint a szerződést G. B-val kötötte meg, aki azonban a keresetben foglaltakat teljes egészében cáfolta. A felperes a tanú elfogultságára hivatkozott; azonban ha a bíróság kirekeszti a bizonyítékok közül a vallomását, az csak azt eredményezi, hogy a rendelkezésre bocsátott további bizonyítékok alapján kell vizsgálnia a szóbeli adásvételi szerződés megkötésére és a dolog átadására irányuló előadás megalapozottságát. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a saját tulajdonszerzéséhez kapcsolódóan okiratot nem tudott felmutatni. Mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezésében csak közvetett bizonyítékokra, R. M. és K. C. F. tanúvallomására, továbbá a másik perben beszerzett szakvéleményre hivatkozott. R. M. azonban az adásvételt nem támasztotta alá, mert nem tudta, hogy milyen jogcímen kerültek átadásra az ingóságok. A birtokba adásról csak annyit mondott, hogy az áru a felperes érdekében került elszállításra, saját maga ment teherautóval a G... Kft. telephelyére, ahol a felperes és G. B. várta. Mindezt G. B. kifejezetten cáfolta, de a felperes is azt állította, hogy az elszállításkor nem volt jelen, az árut akkor látta utoljára, amikor G. B-val megállapodott. Az ellentmondások miatt R. M. tanúvallomását nem lehetett figyelembe venni, K. C. F.nak pedig az adásvételről közvetlen tudomása nem volt. Hasonlóképpen nem támasztotta alá a felperes állítását a Sz-féle szakvélemény sem, amelynek a beszerzésére a G... Kft. és a R... Kft. közötti perben került sor. Az ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, mely szerint a szakvéleményben foglaltak legfeljebb azt bizonyíthatják, hogy a felszámolás során értékesített vagyon tulajdonosa nem a G... Kft. volt. Önmagában ezen körülményből azonban még nem lehet a felperes tulajdonjogának fennállására következtetni. Ezt meghaladóan a másik perben a Budapesti Műszaki- Könyv- és Árszakértői Intézet is készített egy, a felperes által hivatkozott szakvéleménnyel ellentétes tartalmú szakvéleményt, amelyet az alperes már az elsőfokú eljárás anyagává tett (22/A/1. sz.), így megalapozottan hivatkozhatott rá a fellebbezési ellenkérelmében is. A két szakvélemény közötti ellentmondás feloldása viszont nem lehet jelen per bíróságának a feladata. Szintén megalapozatlan a felperes azon érvelése, hogy a tulajdonjogához vélelem fűződik a birtoklás tényére tekintettel, a Ptk-nak ugyanis nincs erre vonatkozó szabálya. A Ptk. 192. §-ának

(3)bekezdése arról rendelkezik, hogy a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem tehát nem a tulajdonjogra, hanem a békés birtoklásban lévő fél birtokláshoz való jogosultságára vonatkozik. Ugyanakkor a felperes a jelen esetben a birtokba vétel tényét sem bizonyította, mert előadása szerint ez úgy történt, hogy G. B-val rámutattak az ingóságokra, G. B. viszont ezt cáfolta, R. M. tanúvallomását pedig a fentiekben már kifejtett ellentmondások miatt nem lehetett figyelembe venni. Mindezek alapján a felperes az adásvételi szerződés megkötését és az ingóságok birtokba adását, ebből következően a tulajdonjog megszerzését nem tudta bizonyítani. A kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott konjunktív feltételei közül ezáltal sem a jogellenes magatartás, sem a kár bekövetkezte nem nyert igazolást, hiszen előbbi a felperesi tulajdonban lévő áru értékesítése, utóbbi pedig a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés lett volna. Mindezek hiányában az okozati összefüggés vizsgálatára nem is volt lehetőség. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-ának

(2)és

(5)bekezdése szerint, az elsőfokú bíróság által megállapított összeg felében meghatározott ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. Budapest,

1. február
2. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke . Sándor Ottó s.k.. Csordás Csilla s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró