← Magyarország

Pfv.20206/2011/4 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSÕBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IX.20.206/2011/4.szám A Magyar Köztársaság nevében! A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Szabó Iván ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Farkas József ügyvéd által képviselt I. rendű, és II. rendű alperesek ellen felújítási költség megfizetése iránt a Békés Megyei Bíróság 15.G.40.026/

  1. szám alatt indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.492/2010/
  2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Ítélőtábla Gf.I.30.492/2010/
  3. számú ítéletét fenntartja. a Szegedi hatályában Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I.r. alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forintot, a II. r. alperesnek 150.000 (Egyszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a Vízműtelepre vonatkozóan a felperes jogelődje, (a továbbiakban: a felperes), valamint az alperesek
  4. december 13-án vagyonkezelési és üzemeltetési szerződést kötöttek az ivóvíz szolgáltatás, a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás biztosítása, a vízközművek kezelése és üzemeltetése céljából. A
  5. január 1-jén hatályba lépő és határozatlan időtartamra szóló megállapodás VII/
  6. pontja értelmében a szükségessé váló rekonstrukciók, "értéknövelő" felújítások pénzügyi forrásainak biztosítása az önkormányzatok feladata volt. A felek a szerződést
  7. november 2-án -
  8. január
  9. napjára visszaható hatállyal - módosították. Kikötötték, hogy a vízközmű rendszeren belül a regionális rendszeren szükségessé váló rekonstrukciós és értéknövelő felújítások költségét, a karbantartási és egyéb munkák költségét a vízművek saját forrásból biztosítja. A felperes
  10. július 9-én írásban tájékoztatta az alperesi önkormányzatokat arról, hogy az értéknövelő felújításnak minősülő aktív szénszűrő töltet cseréje vált szükségessé. Az alperesek közölték, hogy a
  11. november 2-én kelt szerződés módosításra figyelemmel a cserét a felperes a saját költségén köteles elvégezni. A felperes az aktív szénszűrő töltet cseréjét a saját anyagi eszközei terhére elkezdte,
  12. decemberében és
  13. januárjában a munkát befejezte,
  14. februárjában a próbaüzemelést végzett és
  15. május 18-án azt lezárták azzal, hogy az új töltet rendeltetésszerű használatra alkalmas. A felperes, valamint az alperesek
  16. október 13-án új együttműködési és üzemeltetési szerződést kötöttek, amely szerint a felek a felperes üzemeltetésébe átadott közművagyon rekonstrukciójának mint értéknövelő felújításnak a költségét az önkormányzatokra terhelték azzal, hogy ezen munkák fedezetét elsődlegesen az önkormányzatoknak a felperestől járó bérleti díj képezi. Megállapították, hogy az új üzemeltetési szerződés
  17. január 1-jén lép hatályba, az aláírásával a korábbi üzemeltetési szerződés hatályát veszti és az abból eredő jogok és kötelezettségek az új szerződésben foglalt módosított tartalommal élnek tovább. A felperes az elvégzett munkáról az I.r. alperessel szemben 7,457.314 Ft-ról, a II.r. alperessel szemben pedig 14,284.126 Ftról
  18. augusztus 31-én állított ki számlát,
  19. december 31-ei esedékességgel. Az alperesek a számlát nem egyenlítették ki. A felperes keresetében az I.r. alperest felújítási költség címén 7,457.314 Ft-ban, a II. r. alperest 14,284.126 Ft-ban, továbbá mindkét összeg
  20. január 1-jétől járó késedelmi kamataiban és a perköltségekben kérte marasztalni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II.r. alperes arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetét alaposnak találná beszámítási kifogást terjesztett elő. Az elsőfokon eljárt Békés Megyei Bíróság a 15.G.40.026/2010/
  21. számú ítéletében a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a vagyonkezelési és üzemeltetési szerződés Ptk.
  22. §-ának

(1)és
(5)bekezdése szerinti értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a
  1. október 13-án kötött és
  2. január 1-jén hatályba lépett új szerződésnek a rendelkezéseit a már folyamatban lévő beruházásokra, illetőleg felújításokra nem lehet alkalmazni, így az I. és II.r. alperesek az aktív szénszűrő töltet cseréjének költségeit nem kötelesek a felperesnek megtéríteni. A Szegedi Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán hozott Gf.I.30.492/2010/
  3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A
  4. október 13-án kelt üzemeltetési szerződés értelmezése során a másodfokú bíróság is azt állapította meg, hogy a
  5. október 13-án kelt szerződés a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket
  6. január 1-jétől a jövőre nézve határozta meg.
  7. december 31-éig e jogokat és kötelezettségeket a
  8. november 2-án kelt szerződésmódosítás rendezte, mely szerint a perbehozott értéknövelő felújítás költségeinek viselése a felperest terhelte. Önmagában az a körülmény, hogy a munkálatok 2009-re is áthúzódtak nem változtat azon, hogy e kötelezettség teljesítése a korábbi üzemeltetési szerződés alapján történt, így a költségelszámolásnak is e szerződésen kell alapulnia. Az új szerződés csak a
  9. január 1jét követő időpontban szükségessé váló felújítások költségeit rója az alperesek terhére, említést sem tesz a már folyamatban lévő munkálatokkal kapcsolatos költségek viseléséről. Mindezek alapján helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság döntését, miszerint a felperes a perbeli felújítási költségeket az alperesekre nem háríthatja át. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp.
  10. §ának
(3)bekezdésében, a
  1. §-ában, továbbá a Ptk.
  2. §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen határozta meg a bizonyításra szoruló tényeket. Az egyik lényeges bizonyítandó tény az volt, hogy a felperes követelése milyen megállapodáson alapul. Álláspontja szerint a
  3. október 13-án az alperesekkel különkülön kötött üzemeltetési szerződések becsatolásával az e körben fennálló bizonyítási kötelezettségének eleget tett. E szerződések VII/
  4. pontjának tartalma maga a bizonyíték arra, hogy a felek megállapodtak a korábbi üzemeltetési szerződés hatályának megszüntetésében, egyben abban is, hogy az abból folyó jogok és kötelezettségek az új szerződésben foglaltak szerint élnek tovább. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint az új üzemeltetési szerződésnek folyamatos hatálya van, így azt a felek között a már folyamatban lévő teljesítésekre is alkalmazni kell. A felperes szándéka, hogy a költségeket az alperesek viseljék nyilvánvaló volt, mivel az alperesek a felperes többi közműtulajdonos részvényeséhez képest a korábbi szerződés folytán indokolatlan előnyt élveztek. A
  5. október 13-án kötött szerződés a költségviselést az alperesek kötelezettségévé teszi, ezt az alperesek a szerződés aláírásával elfogadták. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen jelölte meg az elvégzett szénszűrő töltet csere teljesítésének időpontját. A perbeli munka vállalkozási jellegű technológiai szerelési munka volt, amelynek teljesítése a sikeres próbaüzemmel történik (Ptk. 417/A. §). E próbaüzem befejezésére a becsatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint
  6. május 18-án került sor. Ehhez kapcsolódott a költségviselési kötelezettség is, ekkor már az új szerződés volt hatályban. A szerződésnek a nyilatkozati elv alapján történő értelmezése aggályokat nem vet fel, így nem kellett vizsgálni a továbbiakban a felek feltehető akaratát, illetőleg a szerződéskötés körülményeit. Az alperesek az új szerződést nem támadták meg, így annak rendelkezései érvényesek. Nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy amennyiben az új szerződés a régi kikötésekre is vonatkozott azt a feleknek külön ki kellett volna a szerződésben kötniük. Mivel a felek szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a szerződés aláírásával a korábbi szerződésből származó minden jog és kötelezettség az új szerződés tartalma szerint éljen tovább, a feleknek azokat a jogokat és kötelezettségeket kellett volna külön kiemelve rögzíteni, amelyekre az új szerződés hatálya nem vonatkozik. Ilyen kikötésre azonban nem került sor. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vonták be a bizonyítékok mérlegelési körébe az alperesek által csatolt
  7. július 29-én kelt levél tartalmát, amelyben az alperesek tudomásul vették a felperes azon szándékát, hogy a költségviselési kötelezettség az alperesek terhére megváltozik, csupán azt nem ismerték el, hogy a szénszűrő csere az értéknövelő felújítás kategóriájába tartozik. Sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes felróható magatartásával kapcsolatosan tett megállapítását amelyeket a fellebbezésében kifogásolt, a másodfokú ítélet azonban evonatkozásban a fellebbezést nem bírálta el. Az alperesek felülvizsgálati hatályban tartását kérték. ellenkérelmükben a jogerős ítélet -.-.-.A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyításra szoruló tények körét, a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen, okszerűen mérlegelték és helyes jogi következtetésre jutottak. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint sem volt elegendő a költségek mikénti viselésének eldöntéséhez a
  8. október 13-i szerződés értelmezése. Tény, hogy a szerződés VII/1.pontja akként rendelkezik miszerint a szerződés aláírásával a korábbi üzemeltetési szerződés hatályát veszti, és az abból eredő jogok és kötelezettségek az új szerződés szerint élnek tovább. A II/
  9. pont ezzel szemben az új szerződés időbeli hatályát akként szabályozza, hogy az az aláírás napján, de nem korábban mint
  10. január l-én lép hatályba. A szerződés két ismertetett pontjának egybevetése alapján nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a szerződő felek az új szerződés hatályát a
  11. január l-ét megelőzően szükségessé vált és már a felperes által megkezdett "értéknövelő" felújításokra is ki kívánták terjeszteni, azaz, hogy e felújítás költségei az alpereseket terhelik. A szerződés tartalma a vitás kikötéseknek kizárólag a nyilatkozati elv alapján történő értelmezésével nem volt megállapítható, így az eljárt bíróságoknak a Ptk.
  12. §-ának
(1)bekezdése értelmében vizsgálniuk kellett a felek feltehető szerződési akaratát és a szerződéskötés körülményeit is. A szerződéskötés körülményei közül ki kell emelni a felek korábbi megállapodásait, azok tartalmának módosításait és a módosítás indokait. A felek által korábban
  1. december 13-án kötött vagyonkezelési és üzemeltetési szerződés VII/
  2. pontjában az "értéknövelő" felújítások pénzügyi forrásait az önkormányzat vállalta biztosítani. A VIII/l/-2/ és 5/ pont szerint az önkormányzatot bérleti díj illette meg, ugyanakkor a bérleti díjjal azonos összegnek a VII/
  3. pontban írt munkálatok finanszírozására fordítását vállalta azzal, hogy a következő év január 31-ig elkészített elszámolás egyenlegeként fennmaradt összeget a következő évi munkálatokra kellett felhasználni, illetve a hiányt a következő évi bérleti díjból kellett pótolni. A szerződés megszűnésekor az egyenleget pénzben kellett rendezni. A felek tehát a szerződésben nemcsak a költségek viseléséről, hanem annak forrásairól is rendelkeztek. Az önkormányzathoz folyt be a felperestől járó bérleti díj, ebből kellett fedeznie a felújításokat. A fenti szerződés
  4. november 2-i módosítása annyiban változtatta meg a korábbi szerződéses rendelkezéseket, hogy a felperes a Kistérségi Regionális Vízmű rendszerre a továbbiakban nem volt köteles bérleti díjat fizetni, (a díjfizetési kötelezettsége ettől kezdve a kizárólag önkormányzati tulajdonban álló közművagyonra maradt fenn), viszont a regionális rendszer tekintetében szükségessé váló - többek között az értéknövelő felújítások munkálatainak költségét a felperes a saját forrásai terhére volt köteles biztosítani. A szerződés módosításban tehát a felperes annak fejében vállalta a fenti rendszerrel kapcsolatban szükségessé váló értéknövelő felújítás költségeinek viselését, hogy mentesül az annak használata miatt az önkormányzatot egyébként megillető bérleti díj fizetése alól. N I tanú a felperes felügyelőbizottságának tagja a
  5. június 23-án tartott tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalt, a felek által nem vitatott vallomása szerint Sz Város Önkormányzata bérleti díjat nem kapott. A felperes a
  6. sorszámú előkészítő iratában elismerte, hogy a perbehozott vitás költségek a Kistérségi Regionális Rendszerrel kapcsolatban merültek fel. A
  7. október 13-án kelt szerződés
  8. január l-től tartalmazta a felperes bérleti díj fizetési kötelezettségét. A szénszűrő töltet cseréje a rendszer korábbi használata következtében vált szükségessé, amely munkálatok fedezete a felperesnél halmozódott fel. Az alperesek szerződési akarata nyilvánvalóan nem irányult olyan szerződés megkötésére amelyben magukra vállalják olyan kiadások megtérítését amelyeknek a fedezete éveken keresztül a felperesnél képződött. H K a felperes üzemmérnökségének volt vezetője tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a szénszűrő töltet cseréje
  9. december 20-ig befejeződött. Ezzel szemben a
  10. május 18-án kelt jegyzőkönyv szerint a szénszűrő töltet cseréjére
  11. decemberében, illetve
  12. januárjában került sor, a próba üzem
  13. május 18-án fejeződött be. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a munkálatok
  14. évre történő esetleges áthúzódását, a próba üzem befejeződése időpontjának a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége. A munkálatok szükségessége a korábbi szerződés hatálya alatt merült fel, a kivitelezés az új szerződés megkötése előtt
  15. október 13-a előtt kezdődött. Az alperesek a költségek viselése ellen mindvégig tiltakoztak, a felperesnek a szerződés módosítása iránti korábbi kísérletét elhárították. A II. r. alperes által
  16. július 29-én keltezett, A/
  17. sorszám alatt csatolt a felpereshez írt levelében is tiltakozott a fizetési kötelezettsége ellen, és ennek csupán egyik okaként jelölte meg, hogy a perbehozott szénszűrő töltet csere nem minősül a szerződés szerinti "értéknövelő" felújításnak. Tény, hogy a II.r. alperes ezen védekezése nem fogadható el, ami viszont nem változtat a költségek felperes által történő viselésének kötelezettségén. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel rögzíti, hogy nem vitathatóan a felperes fellebbezésében sérelmezte az elsőfokú ítéletben szereplő, a felperes felróható magatartásával összefüggő ténymegállapítást. A perbeli jogvita érdemi eldöntéséhez nem volt szükséges a fenti kérdésben történő állásfoglalás annak rögzítése pedig a másodfokú ítéletben megtörtént, miszerint a munkálatok szükségessége még a korábbi szerződés hatályban léte alatt merült fel és a beruházás nem vitatottan már 2008-ban megkezdődött. Így a másodfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértést nem követett el. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az eljárt bíróságok a Ptk.
  18. §-a
(1)bekezdésében foglaltak figyelembe vételével helyesen állapították meg a felek által
  1. október l3-án kötött szerződés tartalmát, nevezetesen, hogy a perbeli szénszűrő csere költségeinek viselésére a korábban hatályban volt szerződés az irányadó, így az azzal összefüggésben felmerült költségek a felperest terhelik. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletét a Pp.
  2. §-ának
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme sikertelen volt, ezért a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint köteles az alpereseknek a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. Az alperesek felülvizsgálati perköltsége a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §-a
(2)bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Gyöngyösiné Dr. Gyügyei Klára s.k. előadó bíró, Dr. Lőrincz Györgyné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: (PBné)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.