Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.527/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Partos és Noblet Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ryszka Sambor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa [1088 Budapest, Reviczky u. 5., Hiv. sz.: ...] alperes ellen műsorszolgáltatási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- évi május hó
- napján kelt 23.K.31.508/2009/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az alperes ... számú határozatát részben, a felperessel szemben kiszabott bírság mértéke tekintetében hatályon kívül helyezi és e körben az alperest új eljárásra kötelezi, egyebekben helybenhagyja. A peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 18.000 (azaz tizennyolcezer) forint fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a rádiózásról és televíziózásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 16.§-ának
(2)bekezdésében foglaltak megtartását ellenőrizte a felperes
- november havi műsorszolgáltatásában. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51.§-ának
(1)bekezdésében biztosított ügyféli jogok gyakorlása érdekében a
- december
- napján kelt felhívásában a hatósági ellenőrzés megállapításait a műsorszolgáltató részére azzal küldte meg, hogy az ügyre vonatkozó nyilatkozatát 8 napon belül tegye meg. A felhívásra az előírt határidőn belül a felperes nem válaszolt (nem nyilatkozott). Az alperes - az AGB-Nielsen Médiakutató Kft. adatait felhasználva, vizsgálata eredményeként - a
- február
- napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy a felperes
- november 14-én 25 másodperccel túllépte az egy műsorórában sugározható reklámidőt. Ezért, az Rttv. 16.§-ának
(2)bekezdése megsértése miatt, az Rttv. 112.§-ának
(1)bekezdés e) pontja és 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata alapján 1.368.400 forint bírság megfizetésére kötelezte. A szankció alkalmazásánál fokozottan vette figyelembe a felperes műsorszolgáltatásban az Rttv. 16.§-ának
(2)bekezdésébe ütköző jogsértés visszatérő jellegét. Felsorolta, hogy azonos tárgyú jogsértések miatt mely határozataival marasztalta jelen döntés meghozataláig a felperest. Határozata indokolásában ismertette a bírság kiszámításának módját rögzítve, hogy a felperes által korábban benyújtott reklámtarifa-táblázat adatainak alapulvételével határozta meg a jogosulatlanul elért bevétel összegét (684.200 forint). A bírságot a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő összegben állapította meg. A felperes az Rttv. 16.§-ának
(2)bekezdésébe ütköző jogsértés tényét elismerve, keresetében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperesi határozat megváltoztatásával enyhébb joghátrány (Rttv. 112.§
(1)bek.
- a)vagy
- b)pont) megállapítását, harmadlagosan a bírságösszeg mérséklését kérte. Hivatkozott arra, hogy köztudomású és az alperes előtt is ismert tény, hogy a reklámtarifa-táblázatban feltüntetett összegeknek csak a töredéke a reklámmal elért tényleges bevétel. Ennek oka az, hogy a listaár csupán kiinduló pont, azonban a realizált bevétel ennél lényegesen alacsonyabb. A reklámtarifatáblázat adatai alapján a jogsértéssel elért jogosulatlan bevétel számszakilag semmiképp nem határozható meg. Ezt támasztják alá a keresetleveléhez mellékelt 2007. évi beszámolójának adatai is, mert ha a reklámtarifa-táblázatban feltüntetett árakkal tudta volna értékesíteni a reklámidőket, akkor abból jóval magasabb összegű bevételt kellett volna elérnie; azonban ennek csak kb. 15%-át tette ki az összes árbevétele, amely a reklámidők értékesítésén túl más bevételi forrásokat is tartalmaz. Emiatt az alperesnek az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés második fordulata szerint kellett volna szankcionálnia (a hasonló tárgyú ügyekben is alkalmazott bírságolási gyakorlatának megfelelően). A 25 másodperc időtartamú reklámidőtúllépés csekély súlya okán, a fokozatosság elvére is figyelemmel a bírság összege nem lehetett volna több, mint az alperes ... számú határozatában a 40 másodperces reklámidő túllépés miatt kiszabott 100.000 forint. Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint határozata indokolása kellően részletes és a törvényi előírásoknak megfelelő, amelyből a mérlegelésének szempontjai egyértelműen megállapíthatóak. Döntése tartalmazza a reklámtarifa-táblázat alapján a bírságösszeg kiszámítását, ezt vette figyelembe a jogosulatlanul elért bevétel mértékének megállapításánál. Nem feladata vizsgálni, hogy a felperes a reklámidejét esetenként listaáron alul értékesíti. A felperes a közigazgatási eljárásban kiadott felhívás ellenére nem nyilatkozott, ezért hozta meg határozatát a rendelkezésére álló adatok alapján. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az alperes jogi álláspontjának maradéktalan elfogadása mellett azt állapította meg, hogy a felperes által elismert jogsértés miatt a szankció megválasztásakor (Rttv. 112.§ e) pont), illetőleg a bírság mértékének meghatározásakor (Rttv. 135.§
(1)bek. első fordulat) az alperes nem követett el jogszabálysértést: határozata a mérlegelés körében kellően indokolt, míg a reklámtarifa-táblázat alapulvételével kiszabott bírság összege jogszerű. Rögzítette, hogy a felperes a hatóság felhívása ellenére sem bizonyította, hogy a reklámidő túllépés vonatkozásában mekkora volt a tényleges bevételének nagysága. A felperes fellebbezésében a kereseti kérelmének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül ítélte jogszerűnek a szankció kiválasztását, valamint az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata alapján a bírság összegének a reklámtarifa-táblázat szerint való meghatározását. A magyarországi műsorszolgáltatók reklám listaárai és a valós reklámbevételek nagymértékben eltérnek, ezt az alperes a tevékenységéről készült korábbi beszámolójában maga is elismerte. A kiinduló pontként szolgáló listaárak nagyságrendileg magasabbak, mint a különféle kedvezményekkel csökkentett, és a felek közötti alkufolyamat eredményeként meghatározott végleges reklámárak. A listaárak alapján a valós reklámbevétel nem állapítható meg, ennek ellenére az alperes a reklámtarifa-táblázat adatai szerint számítva határozta meg a bírság összegét. Az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata kizárólag abban az esetben alkalmazható, ha a jogosulatlanul elért bevétel megállapítható; amennyiben ez bármely okból nem lehetséges, akkor jár el jogszerűen az alperes, ha ugyanezen jogszabályi előírás második fordulata alapján mérlegelési jogkörben szabja ki a bírságot 10.000-1.000.000 forint összeghatárok között. A reklámok értékesítéséből származó valós bevételei a listaáraknál jóval alacsonyabbak, ugyanis túlnyomórészt nézettségi alapon értékesíti reklámidejét; ez a perbeli esetben is így történt. Bemutatta a nézettségi alapon történő reklámértékesítés körében meghatározó releváns tényezőket, és a rendelkezésére álló dokumentumok benyújtásával (nézettségi adatkimutatás, megrendelőlap, számla) részletezve is levezetett számítással állította, hogy a perbeli reklámidő túllépéssel érintett spot sugárzásával 81.096 forint reklámbevétele keletkezett, ezért az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata alkalmazásával is legfeljebb 162.192 forint lehetett volna a kiszabható bírság összege. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mert a felperes által sem vitatott jogsértés súlyának és gyakoriságának értékelésével az Rttv. vonatkozó rendelkezésének megfelelően határozta meg a bírság összegét. A felperes fellebbezése - az alábbiak szerint - részben alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340.§-ának
(5)és
(6)bekezdései alapján tárgyaláson kívül, a Pp. 253.§-ának
(3)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperesi fellebbezés és az alperesi ellenkérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, amelynek eredményeként a következőket emeli ki. Az elsőfokú eljárásban a felperes elismerte, hogy a terhére rótt jogsértést elkövette. A felperes fellebbezésében előadottak és az ahhoz csatolt dokumentumok alapján a másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy helytálló-e az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a bírság szankció kiválasztása és a bírságösszeg meghatározása körében - az előterjesztett felperesi érvek ellenére - az alperesi határozat jogszerű. Az alperes jogsértés megállapítása esetén az Rttv. 112.§-ának
(1)bekezdés a)-f) pontjaiban felsorolt jogkövetkezmények közül választhatja ki azt, amely megfelel a generális- és speciális prevenció céljainak. Az egyes jogkövetkezmények intézkedések - közötti választás az alperes döntési, mérlegelési körébe esik, melynek indokolása elengedhetetlen. Mérlegelési jogkörével élve járt el az alperes, amikor - megállapítva a felperesi jogsértést - az Rttv. 112.§-ának
(1)bekezdés e) pontja és az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdése alapján a bírság szankció alkalmazása mellett döntött. E körben indokolási kötelezettségének eleget téve kiemelte, hogy a felperes e döntése meghozataláig kilenc alkalommal sértette meg az Rttv. 16.§ának
(2)bekezdését, amely miatt az Rttv. 112.§-ának
(1)bekezdés
- a)és
- e)pontjai szerinti jogkövetkezményeket szabta ki. Ezen indokok alapján, valamint a korábban alkalmazott szankcióknak a felperesi műsorszolgáltatásra gyakorolt nem kielégítő hatására figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a bírság szankció kiválasztásakor az alperes jogsértést nem követett el. Az alperesi határozat ugyanis e körben megfelelően indokolt, mivel tartalmazza, hogy a folyamatos és azonos jogsértés, valamint a korábbi szankciók (így bírság) eredménytelensége miatt választotta a jelen perbeli jogkövetkezményt, tekintettel arra, hogy a felperes az Rttv. reklámokra vonatkozó szabályait számos alkalommal megsértette. Nem értett azonban egyet a másodfokú bírságösszeggel kapcsolatos álláspontjával. bíróság az elsőfokú bíróság Az Rrtv. 135.§-ának
(1)bekezdése értelmében jogosulatlanul végzett műsorszolgáltatás, illetve az e törvényben előírt bejelentés nélkül vagy attól eltérő módon végzett műsorelosztás és műsorszétosztás esetén a felelőssel szemben az alperes a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, vagy ha ez nem állapítható meg, tízezer forinttól egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki, melyet az Alapba kell befizetni. A felperes által hivatkozott releváns körülményekre, így a nézetségi alapon való nem vitatott reklám-értékesítéssel, valamint a perbeli jogsértéssel elért reklámbevétellel összefüggésben helytállónak ítélte a Fővárosi Ítélőtábla azt a felperesi állítást, hogy a reklámtarifa-táblázat adatai alapulvételével a tényleges reklámbevétel egzakt módon nem határozható meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata szerinti kétszeres szorzót csak abban az esetben alkalmazhatja a bírság összegének meghatározásakor, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok igazolják, hogy a jogsértésből eredő jogosulatlanul elért bevétel összegszerűen kiszámítható. Ez a perbeli esetben nem teljesült. Az alperes a listaár alapján való bírságmeghatározás helyességét a bíróság által ellenőrizhető módon nem igazolta, és az általa ismert és elfogadott tényt, miszerint a listaárak csak kiindulópontként szolgálnak nem cáfolta, így nem bizonyította az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata szerinti bírság meghatározás feltételeinek fennállását. Az elsőfokú bíróság tévesen tekintette megalapozottnak, és ezáltal jogszerűnek ezt a határozati rendelkezést, döntésével a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet. Az alperes a közigazgatási eljárásban kiadott felhívásához a reklámtúllépésre vonatkozó kimutatást mellékelte, azonban nem közölte, hogy a jogsértés miatti reklámbevétel meghatározásakor a listaárat veszi alapul. E hiányosságot az elsőfokú bíróság nem észlelte, míg a felperesi válaszadás elmaradását egyértelműen az alperesi számítás jogszerűségét alátámasztó releváns tényként értékelte. Figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes kereseti érveivel szemben az alperes nem vitatta, hogy a felperes reklám értékesítése nem a reklámtarifa-táblázat alapján történik, és azt sem, hogy az alperes korábbi döntéseiben hasonló esetben, a reklámidő túllépése miatt, amennyiben nem szolgáltatott adatot a műsorszolgáltató, mérlegeléssel és az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés második fordulata szerint határozta meg a bírság összegeket. A felperes érdekkörébe tartozik az, hogy a jogsértéssel érintett reklámokkal kapcsolatos bevételeit igazoló hiteles dokumentumokat a hatóság rendelkezésére bocsássa, ugyanis az alperesnek csak ebben az esetben van lehetősége arra, hogy az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés első fordulata szerinti bírságösszeget alkalmazzon. Amennyiben a felperes a reklámbevételeit igazoló dokumentumokat nem nyújtja be, ezzel kiteszi magát annak, hogy nem a számára kedvezőbb összegű bírságot szabja ki az alperes. Azonban, ha felperes nem él a hatóság által biztosított lehetőségével, az alperes számításaihoz önkényesen nem választhat adatokat, nem vélelmezheti, hogy a perbeli jogsértéssel érintett reklámot a felperes listaáron és nem nézettségi alapon értékesítette. Konkrét reklámbevételi adatok ismerete nélkül kalkulált módon az elért bevétel tényleges összege nem állapítható meg, ezért ilyenkor csak az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdés második fordulata alapján - mérlegeléssel - határozható meg a bírság mértéke (10.000-1.000.000 forint között). Az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezési ellenkérelmében a felperes által előadottakat nem cáfolta és nem adta magyarázatát, hogy miért tartja okszerűnek a reklámtarifa-táblázat alapján végzett bírságolást. Az alperes a tényállás tisztázása körében fennálló törvényi kötelezettségét nem háríthatja el arra való hivatkozással, hogy nem képezi feladatát a - perbeli - jogsértéssel elért tényleges reklámbevétel felderítése, hiszen éppen ez határozza meg az Rttv. 135.§ának
(1)bekezdésében írtak mikénti alkalmazhatóságát. Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes ... számú határozatát a bírság mérték meghatározása tekintetében hatályon kívül helyezte és az alperest e körben új eljárásra kötelezte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperesnek a megismételt eljárásban a perbeli jogsértéssel összefüggésben szükség esetén a műsorszolgáltató nyilatkozatának beszerzését követően - és a felperes által már előadottakat értékelve kell állást foglalnia arról, hogy a perbeli esetben a jogosulatlan bevétel mértéke meghatározható, vagy sem, és ily módon a bírság mértékét az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdése első- vagy második fordulata alapján kell megállapítani. Döntését az okszerű magyarázatot tartalmazó jogi álláspontját is rögzítve, az Rttv. 135.§-ának
(1)bekezdése alkalmazásakor figyelembevett körülményekről számot adva kell indokolnia. A részben sikerrel fellebbező felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 13.§-ának
(2)bekezdése alapján köteles a fellebbezési részilleték viselésére, míg az alperes személyes illetékmentessége folytán a fennmaradó fellebbezési illetéket a R. 14.§-a alapján az állam viseli. A peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a Pp. 81.§-ának
(1)bekezdése alapján maguk viselik. Budapest,
- évi március hó
- napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. a tanács elnöke, bíró, dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő dr. Bacsa Andrea sk. előadó