Pf.20182/2006/5 – Győri Ítélőtábla

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a dr. Neigerné dr. Vejkey Klára ügyvéd által képviselt perújító felperesnek a Kittka és társai Ügyvédi iroda (ügyintéző dr. Kittka András ügyvéd) által képviselt I.r., II.r., és a III.r. perújított alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

1. március 29-én kelt P.21.036/2004/
2. számú ítélete ellen a perújító felperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi Í T É L E T E T: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet az elsőfokú perköltség tekintetében részben megváltoztatja és a perújító felperest a perújított alperesek javára személyenként 1.000.000,- - 1.000.000,(Egymillió - Egymillió) forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a perújító felperest, hogy fizessen az államnak a Komárom-Esztergom Megyei Illetékhivatal külön felhívására 750.000,- (Hétszázötvenezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket. Kötelezi a perújító felperest, hogy 15 nap alatt fizessen a perújított alpereseknek személyenként 200.000,- 200.000,- (Kettőszázezer - Kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: Az ÁVÜ 1989-ben a A.) Vállalat privatizációját határozta el. Ennek alapján a kisebb üzemegységek leválasztását követően 1993-ban került sor a központi üzem - a ....-i és a ...-i üzemegység - átalakítására és privatizálására. Az átalakítás során a két üzemegységből az
4. május 1-én kelt alapító okirat alapján létrejött és a cégnyilvántartásba
5. szeptember 28-án bejegyzett B.) Kft.. állami üzletrészeinek megvásárlása iránt mások mellett a peres felek, valamint a felpereshez kapcsolódóan a német állampolgárságú J. R. érdeklődtek.
6. április 20-án a felperes, a III. r. alperes, valamint a perben nem szereplő, a felperesi gazdasági társasággal azonos érdekeltségi körbe tartozó C.) Kft. megállapodtak abban, hogy a kiírandó privatizációs pályázaton közülük kizárólag a III. r. alperes vesz részt, a felperes és a vele azonos érdekeltségi körbe tartozó gazdasági társaságok pályázatot nem nyújtanak be. Az üzletrészek megvásárlásához szükséges összeget viszont a III. r. alperes illetve a felperes és/vagy a C.) Kft. egyenlő arányban biztosítják. Ezért sikeres pályázat esetében az adásvételi szerződés megkötését és a cégbejegyzést követően a III. r. alperes a megszerzett társasági részesedés 50 %-át a felperesre, illetve a C.) Kft-re ruházza át. Rögzítették a felek azt is, hogy a német befektető a megvásárolandó gazdasági társaság ügyvezetője lesz. A megállapodás biztosítására az I. r. alperes (mint a privatizálandó sütőipari vállalat akkori igazgatója) kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás mint előszerződés teljesítésének a III. r. alperes érdekkörében felmerülő okból történő meghiúsulása esetében ingyenesen átruházza a felperesre, illetve a C.) Kft-re a III.r. alperesi gazdasági társaságban fennálló üzletrészét.
7. június 4-én a felperes és a III. r. alperes e megállapodást akként módosították, hogy sikeres pályázat esetében a megszerzett üzletrészek 50 %-át a felperes vásárolja meg a III. r. alperestől, ő vállalja át a III. r. alperes által felveendő egzisztencia hitel arányos részét, és az I. r. alperes kötelezettségvállalása is a felperessel szemben marad fenn. A szerződésmódosítás szerint már nem kötöttek ki a német befektető részére ügyvezetői státuszt, helyette viszont a felperes díjazás ellenében mellékszolgáltatás végzését vállalta. E megállapodás megkötését megelőzően,
8. június 1-én az I.r. alperes a III.r. alperesi gazdasági társaságban fennálló 700.000,- Ft névértékű üzletrészéből 600.000,- Ft névértékű üzletrészt a II. r. alperesre ruházott át. A változást a tagjegyzéken átvezették. A felperes
9. július 22-én, augusztus 23-án, majd szeptember 14-én is jelezte a III. r. alperesnek, hogy vállalt kötelezettségei teljesítésére, a vételár 50 %-ának átutalására készen áll. Időközben,
10. szeptember 6-án azonban a befektető tájékoztatta a III.r. alperest, hogy a felperessel, illetve a vele azonos érdekkörbe tartozó gazdasági társaságokkal nem tudott megfelelően megállapodni, így a privatizációs ügyletben való részvételétől visszalépett. Erre figyelemmel a III. r. alperes
11. szeptember 30-án közölte a felperessel, hogy a közöttük létrejött szerződés teljesítése a befektető távozása, és így a megfelelő pénzügyi hozzájárulás hiánya következtében, vagyis a felperes érdekkörében felmerült okból lehetetlenné vált; ezért a szerződést megszűntnek tekinti. Ezt követően
12. október 26-án tették közzé - 1993.december 15-i határidővel - a privatizációs pályázatot, melyen a III. r. alperes egy másik gazdasági társasággal vett részt, és meg is nyerte azt. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között az I. r. alperesnek a III. r. alperesi gazdasági társaságban fennálló üzletrésze átruházása tárgyában
13. június 1-én kötött szerződés - annak fedezetelvonó jellege miatt a Ptk.
14. §. /1/ bekezdése szerint vele szemben hatálytalan. Kérte, hogy az
15. június 4én megkötött megállapodás alapján közte és az I. r. alperes között a bíróság hozza létre a 700.000,- Ft névértékű üzletrész vonatkozásában az átruházási szerződést; a II. r. alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Végül a III. r. alperessel szemben 12.000.000,- Ft kártérítés és annak
16. május
17. napjától a kifizetés napjáig járó kamatai megfizetésére tartott igényt. Ez utóbbi kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy a III. r. alperessel megkötött szerződése teljesítése és a privatizációs pályázat eredményessége esetében a gazdasági társaságban mellékszolgáltatást végzett volna, és ennek ellenértékeként 12.000.000,- Ft bevétele keletkezett volna. Az elmaradt bevételből álló kárát ezért a szerződés teljesítését jogellenesen megtagadó III. r. alperes köteles megtéríteni. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal érveltek, hogy az
18. június 4-én megkötött szerződés teljesítése a felperes érdekkörében felmerült okból lehetetlenné vált. Az elsőfokú bíróság az
19. június 7-én kelt 2.P.20.619/1997/
20. számú ítéletével a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes és a III. r. alperes közötti szerződés célja az volt, hogy a privatizációs eljárás során kedvezményekre nem jogosult német befektető az
21. évi LIV. tv.
22. §. /2/ bekezdése szerinti, a volt vállalati dolgozókat megillető, valamint az egzisztencia hitelről szóló 28/
23. (II.21.) Korm.rendelet szerinti kedvezmények mellett szerezhessen tulajdonjogot. A megállapodás így jogszabály megkerülésére irányult és a jó erkölcsbe is ütközött, ezért a Ptk.
24. §. /2/ bekezdése szerint semmis. Megjegyezte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az
25. június 4-i szerződés egyébként a Ptk.
26. §.-ában foglaltakra figyelemmel nem is jött létre, létrejöttéhez ugyanis a befektető jóváhagyása lett volna szükséges. De abban az esetben is, ha a szerződés létrejötte és érvényessége megállapítható volna, annak teljesítése a felperes érdekkörében felmerült okból, a Ptk.
27. §. /3/ bekezdése szerint lehetetlenné vált. Az üzletrész felperesi megvásárlásához ugyanis a befektető biztosította volna a szükséges tőkeerőt; visszalépésével így egyrészt a pályázati részvételhez, másrészt a gazdasági társaság tevékenységének fejlesztéséhez szükséges biztosíték szűnt meg. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán
28. június 27-én meghozott Gf.I.32.401/1999/
29. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet - eltérő indokolással - helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása szerint a felperes és a III. r. alperes közötti szerződés érvényesen létrejött, és teljesítése sem vált lehetetlenné, hanem a teljesítést a III. r. alperes jogos ok nélkül tagadta meg. Kártérítést azonban a felperes a Ptk.
30. §. /2/ bekezdésében foglaltak ellenére alappal mégsem követelhet, mert még abban az esetben is, ha egyedül, vagy a vele azonos érdekkörbe tartozó gazdasági társaságokkal együtt rendelkezett volna az ahhoz szükséges pénzeszközökkel, hogy az üzletrészek 50 %-át a német befektető távozását követően is megvásárolja, megállapítható, hogy kárenyhítési kötelezettségét megszegte, a szerződés teljesítésének jogellenes III. r. alperesi megtagadását követően ugyanis a privatizációs pályázaton nem vett részt. A jogerős ítéletnek a kártérítés iránti kereseti kérelmét elutasító rendelkezését a felperes támadta meg perújítással, és annak hatályon kívül helyezésével a III. r. alperest 74.980.370,Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Perújítási kérelmében - új tényként - arra hivatkozott, hogy kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg, arra figyelemmel ugyanis, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően nem kettő, hanem csupán egy gazdasági társaságot hoztak létre az utóbb privatizált állami vállalatból, és a privatizációs pályázat benyújtásának határideje is rendkívül rövid volt, a pályázaton való részvétel tőle nem volt elvárható; a vételár teljes összegét egyedül, illetve a vele azonos érdekkörbe tartozó társaságok támogatásával a rendelkezésre álló idő alatt objektíve nem teremthette elő (a III. r. alperessel kötött szerződése alapján eredetileg csupán a vételár 50 %-ának szolgáltatására vállalt kötelezettséget). Kártérítési igényét perújítási kérelmében az alapügyben előterjesztettekhez képest annyiban módosította, hogy kárát - a korábbiaktól eltérően - a megszerezni kívánt üzletrész piaci forgalmi értékének és a szerződésben kikötött vételár összegének különbözetében határozta meg. Előadása szerint ugyanis sikeres pályázat esetében az
31. június 4-i megállapodás alapján a fizetendő vételár összegét jelentősen meghaladó forgalmi értékű üzletrész tulajdonát szerezte volna meg; ettől a III.r. alperes jogellenes magatartása folytán elesett, így a III.r. alperes ezt az értékkülönbözetet mint elmaradt vagyoni előnyt köteles a részére megtéríteni. Az alperesek a megengedhetőség hiányára hivatkozással a perújítási kérelem elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság P.20.186/2001/
32. számú végzésével a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes által hivatkozott új tények, körülmények nem alkalmasak arra, hogy reá kedvezőbb határozatot eredményezzenek. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság azonban a
33. december 10-én kelt Gf.VII.30.164/2002/
34. számú végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta és a perújítást megengedte. A másodfokú határozat indokolása szerint a perújító felperes által felhozott bizonyítékokat a perújítási kérelem érdemi elbírálása során kell értékelni. Ennek során azok a körülmények, hogy az állami vállalatból nem két, hanem egy gazdasági társaság alakult, valamint hogy a pályázatok benyújtására rendelkezésre álló határidő elégséges volt-e, nem vitathatók. Mindezek ugyanis részben a jogi szabályozás következményei, részben pedig a peres felek személyén kívül álló, más szerv hatáskörébe tartozó döntések voltak. A felperesnek helyesen arra kell bizonyítékot szolgáltatnia, hogy kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, illetve az adott helyzetben nem volt olyan tőle elvárható magatartás, amellyel kárát enyhíthette volna. A jogerős végzéssel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a
35. július 8-án kelt Gfv.X.E.30.192/2004/
36. számú végzésével elutasította. Ezt követően az elsőfokú bíróság a
37. március 29-én kelt
38. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolása szerint a perújítási kérelem eredményessége érdekében a felperesnek mindenekelőtt - annak igazolását megelőzően, hogy a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében a tőle elvárható módon járt el - azt kellett volna bizonyítania, hogy kára egyáltalán bekövetkezett. A kárenyhítési kötelezettség teljesítése ugyanis csak akkor vizsgálható, ha egyébként a károkozó kártérítési felelőssége megállapítható. A kár pedig az adott esetben csak akkor következhetett be, ha a felperes a III.r. alperessel
39. április 20-án megkötött és
40. június 4-én módosított szerződésben vállalt kötelezettségét teljesíteni tudta volna, vagyis az üzletrészek vételárának 50%-át a német befektető távozását követően is ki tudta volna egyenlíteni. Mindehhez a felperesnek a privatizáció időszakában az elsőfokú bíróság számításai szerint 38.829.229.Ft-ra lett volna szüksége, a lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból kitűnően azonban ténylegesen csupán ennek töredékével rendelkezett. Nem tudta a felperes bizonyítani azt sem, hogy a szükséges pénzügyi fedezetet helyette a német befektető kiválását követően az általa - egyébként folyamatosan változó összetétellel - megjelölt konzorcium biztosítani tudta volna; azt ugyanis, hogy a konzorcium tagjai erre vonatkozóan megállapodásokat kötöttek volna a III.r. alperessel, nem lehetett megállapítani. Így, mivel a felperes az üzletrészek 50%-ának megvásárlására, vagyis a III.r. alperessel kötött szerződése teljesítésére sem lett volna képes, a kár bekövetkezte sem állapítható meg. A hivatkozott konzorcium tagjainak esetleges kárát pedig a felperes a perbizomány tilalmára figyelemmel egyébként sem volna jogosult érvényesíteni. A kár hiányában értelemszerűen a kárenyhítési kötelezettség teljesítése sem volt vizsgálható. Így ebben a körben az elsőfokú bíróság csupán megjegyezte, hogy a felperesnek, ha egyébként az üzletrészek 50%-ának megvásárlásához szükséges pénzügyi fedezettel rendelkezett volna, perújítási kérelme sikere érdekében nem csupán azt kellett volna igazolnia, hogy a A.) Vállalatból létrejött B.) Kft.. privatizációjában rajta kívül álló okokból nem vehetett részt, hanem annak bizonyítása is szükséges lett volna, hogy az üzletrészek megvásárlásának elmaradása miatt nála visszamaradt pénzösszeget annak ellenére sem tudta megfelelően hasznosítani, hogy ebben a körben egyébként úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a perújítással támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ez ellen az ítélet ellen a perújító felperes élt fellebbezéssel, és annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezése indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság perújítási kérelme korlátain túlterjeszkedett, amikor azt vizsgálta, hogy a III.r. alperessel megkötött szerződés teljesítésére képes volt-e. A jogerős ítéletet ugyanis kizárólag arra hivatkozással támadta meg perújítással, és így arra nézve terjesztett elő új bizonyítékokat, hogy kárenyhítési kötelezettsége körében a tőle elvárható módon járt el. Ebben a körben pedig az alapügyben meghozott ítélet megállapításaival szemben megfelelően igazolta is, hogy a privatizációs pályázaton való indulása rajta kívül álló okok folytán tőle nem volt elvárható, vagyis kárenyhítési kötelezettségét nem szegte meg. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróságnak csupán a felemelt kereset összegszerűsége tekintetében kellett volna további bizonyítási eljárást lefolytatnia; erre azonban az elsőfokú eljárásban nem került sor. Érvelése szerint érdemben is tévesen állapította meg egyébként az elsőfokú bíróság, hogy nem rendelkezett az üzletrészek 50%-ának megvásárlásához szükséges pénzügyi fedezettel, és megalapozatlanul utalt az adott ügyben a perbizomány tilalmával kapcsolatos ítélkezései gyakorlatra is. Az elsőfokú eljárás során általa megjelölt befektetői kör, illetve konzorcium ugyanis a szükséges pénzösszegeket biztosította volna számára; ehhez a konzorcium tagjai és a III.r. alperes között közvetlen jogviszony létesítésére nem volt szükség. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Azzal érveltek, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást törvényesen, a perújítási kérelem és ellenkérelem korlátai között folytatta le, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, és azokból helytálló jogi következtetést vont le. A felperes korabeli pénzügyi helyzetének feltárása a kárenyhítési kötelezettség fennálltának és terjedelmének vizsgálata szempontjából szükséges volt. Az ebben a körben keletkezett bizonyítékok alapján pedig egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes az üzletrészek 50%-ának megvásárlásához szükséges önerővel sem rendelkezett. A befektetői körre, illetve a konzorciumra vonatkozó előadások kizárólag feltételezéseket tartalmaznak; a felperes még azt sem jelölte meg, hogy a konzorcium tagjai konkrétan milyen jogi konstrukció keretében biztosították volna számára a pénzügyi fedezetet. Nem történt meg a pályázati anyag kiváltása sem, vagyis a felperes önmagát zárta el attól, hogy a privatizációs pályázaton egyáltalán részt vegyen. Mindezek alapján csak az állapítható meg, hogy a felperes nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségének. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és érdemi döntése is helytálló. A perújítási eljárásban a keresetet a Pp.267.§.