Kbf.140/2010/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő parancs iránti engedetlenség bűntette miatt - halmazati büntetésül - 3 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetésre és lefokozásra ítélte. A vádlottat előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól, és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. A katonai ügyész 3 napi gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozatának bejelentésére, majd az ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője a büntetés enyhítése, a mellékbüntetés mellőzése érdekében fellebbezett. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.III.166/2010. számú átiratában az első fokú ítélet helyesbítését indítványozta a bűncselekmény megnevezését illetően, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, mivel a tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét helyesen minősítette és vele szemben megfelelő jogkövetkezményeket alkalmazott, amely alkalmas a büntetési célok elérésére. Ezért álláspontja szerint a mellékbüntetés mellőzése érdekében bejelentett fellebbezés eredményre nem vezethet, mivel a vádlott méltatlanná vált rendfokozat viselésére. A másodfokú nyilvános ülésen a védő a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Indítványozta annak megfontolását, hogy a vádlott cselekménye nem minősül-e szolgálati tekintély megsértése bűntettének, hiszen magatartása inkább tekintélyt sértő volt és az nem a parancs megtagadására irányult, amikor vonakodva hajtotta végre a ruházata megigazítására vonatkozó utasítást. Amennyiben a bíróság indítványának helyt adna, álláspontja szerint indokolt a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítése és a lefokozás mellőzése. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Az ítélet tényállását a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változással indítványozta kiegészíteni, annak rögzítésével, hogy a szolgálati viszonya megszűnt. Vitatta a védő által előterjesztett jogi álláspontot. Kifejtette, hogy a vádlott azzal a magatartásával, hogy a kapott parancsokat kifejezetten megtagadta, a parancs iránti engedetlenség bűntettét és nem a szolgálati tekintély megsértésének bűntettét valósította meg. Mivel a vádlott magatartásával bizonyította, hogy nem viseli el a katonai hierarhikus viszonyokat, nem tartotta lehetségesnek a lefokozás katonai mellékbüntetés mellőzését vele szemben. Indítványozta ezért az első fokú ítélet helybenhagyását. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Az eljárási szabályok betartásával kapcsolatban megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a Be.296.§

(1)bekezdés a/ pontjában írt feltételek fennállását tévesen állapította meg, amikor lehetőséget látott tanú1 és tanú2 vallomásának ismertetésére. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis nem állapítható meg, hogy a tárgyalás megtartásának időpontjában tanú1 külszolgálatot teljesített volna, erre vonatkozó irat nem került csatolásra a bűnügyi iratokhoz. Tanú2 a tárgyalás időpontjában valóban akadályoztatva volt, mivel kiképzésen vett részt, azonban ez nem lett volna akadálya annak, hogy egy későbbi időpontban, a tárgyalás elnapolását követően a bíróság előtt kihallgatására sor kerüljön. E tanúk vallomását tehát a Be. rendelkezései ellenére olvasta fel az eljáró katonai bíró a tárgyaláson. A másodfokú bíróság ezért e vallomásokat a Be.78.§

(4)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a vádlott vallomása és a tárgyaláson kihallgatott további tanúk vallomása alapján állapította meg. E tényállás az általa megvizsgált bizonyítékokkal összhangban van, a másodfokú bíróság által kirekesztett bizonyítékok nélkül is megalapozott. Az ítéleti tényállás a Be.352.§

(1)bekezdés a/ pontja alapján az alakulat tájékoztatására figyelemmel a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változással szorul kiegészítésre. Ezért a másodfokú bíróság a következők szerint egészíti ki az ítélet tényállását: „A vádlott szolgálati viszonyát a parancsnoka az 5487/2010/Szü. számú parancsával 2010. december 1. hatállyal felmentéssel megszűntette." Az előzőekben kiegészített tényállás már mindenben mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katona Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette cselekményét 2 rb. a Btk.354.§

(1)bekezdésébe ütköző, a

(2)bekezdés a/ pontja szerint minősülő - egyik esetben folytatólagosan elkövetett - parancs iránti engedetlenség bűntettének. A másodfokú bíróság nem értett egyet a védő azon álláspontjával, hogy a vádlott cselekménye szolgálati tekintély megsértése bűntettének minősülhet. A vádlott mindkét alkalommal konkrét, egyénre szóló parancsot kapott. Egyik esetben az öltözködési szabály betartására, másik esetben pedig arra, hogy részt kell vennie egy ünnepségen. Mindkét esetben kifejezetten megtagadta a részére adott parancsot, több alárendelt jelenlétében, akik közvetlenül észlelhették a vádlott magatartását. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen minősítette a vádlott cselekményét. A részbeni folytatólagos elkövetés megállapítása is törvényes volt. A vádlott magatartása szükségképpen tekintélyt sértő is volt egyben, azonban ez beleolvad a súlyosabban minősülő katonai bűncselekménybe. A vádlott büntetésének enyhítése érdekében bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság a következők szerint alaposnak találta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács nem volt figyelemmel a vádlott cselekményének konkrét társadalomra veszélyességére. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a részére kiadott parancs mire irányult, illetve az, hogy szolgálati viszonya időközben megszűnt. A vádlott által nem teljesített parancsok nem hatottak közvetlenül az alakulat tevékenységére, a vádlotti magatartás közvetlenül szolgálatra hátránnyal nem járt. A másodfokú bíróság ezért a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést pénzbüntetésre enyhítette, mivel lehetőséget látott a Btk.87.§

(2)bekezdés e/ pontjának alkalmazására. A pénzbüntetés napi tételszámát a cselekmény tárgyi súlyával arányosan 200 napban határozta meg, annak napi tétel összegét pedig a vádlott anyagi teherbíró képességéhez mérten 250 Ft-ban jelölte meg, a cselekmény elkövetésekor irányadó büntető jogszabályokat alkalmazva. A bíróság rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A másodfokú bíróság ugyanakkor nem látott lehetőséget a katonai mellékbüntetés mellőzésére. A vádlott kifejezetten szembehelyezkedett a katonai életviszonyok között elvárható fegyelemmel, nagyszámú alárendelt előtt valósította meg cselekményét, ezért katonai rendfokozat viselésére a továbbiakban nem méltó. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat lefokozta. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság helyes indokainál fogva helybenhagyta azzal, hogy az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést, amely szükségtelenné vált, mellőzte. A másodfokú eljárásban a vádlott kirendelt védőjének közreműködésével kapcsolatban bűnügyi költség merült fel, amelynek viselésére a másodfokú bíróság a vádlottat a Be.338.§

(1)bekezdése alapján kötelezte. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. március
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. szavazó bíró A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. március
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő