Bhar.176/2007/24 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bhar.II.176/2007/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Szegeden,
2. évi október hó
3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő VÉGZÉST : Az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt I.r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Békés Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság
4. évi február hó
5. napján kihirdetett 2.Bf.379/2006/
6. számú végzését megváltoztatja akként, hogy II. r. és III. r. vádlottakkal szemben társtettességben elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatti büntetőeljárást tekinti megszüntetettnek. Egyebekben a másodfokú bíróság végzését h e l y b e n h a g y j a . A harmadfokú eljárásban felmerült összesen 18.000.- (Tizennyolcezer) Ft az állam terhén marad. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság II.r. és III.r. vádlottat társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt egyezően 10 hó börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen II. és III.r. vádlottak és védőik egyezően felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II. és III.r. vádlottakra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Békés Megyei Főügyészség jelentett be fellebbezést az eljárás megszüntetése miatt, a másodfokú végzés megváltoztatása, a II.-III.r. vádlottak bűnösségének a vád szerinti bűncselekményben való megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően tévesen értelmezte a vádat, illetve a vádhoz kötöttséget, és ennél fogva helytelen jogi következtést vont le a megállapított tényekből. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség zömmel osztotta a másodfokú ügyész álláspontját, de a fellebbezést azzal a kiegészítéssel tartotta fenn, hogy a többszörös visszaeső vádlottakkal szemben börtön és közügyektől eltiltás kiszabására, valamint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből való kizárásukra tett indítványt. Észrevételezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülésről nem értesítette a sértett képviselőjét, ám ennek csak megállapítását indítványozta. Álláspontja szerint a vádirat és az ügyész perbeszéde egyaránt tartalmazta az aljas indok megállapíthatóságát megalapozó körülményeket, így nem kétséges, hogy az érintett vádlottak is e bűncselekményben bűnösek, és az ügyész ezen bűncselekmény miatt emelt vádat. A fellebbezést a harmadfokú bíróság alaptalannak ítélte. *** Eljárási szabálysértés valósult meg azzal, hogy a másodfokú bíróság nem értesítette a nyilvános ülésről a sértett képviselőjét (Be. 362.§. /1/ bek. és 364.§. /2/ bek.), ez azonban az ügy érdemét nem érintette, így azt csak jelezte a harmadfokú bíróság. *** A másodfokú bíróság mindenben törvényesen járt el, amikor úgy ítélte, hogy az elsőfokú bíróság megállapított tényből további, a büntető felelősség elbírálása szempontjából kiemelkedően jelentős tényekre vonatkozóan helytelen következtetést vont le, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a II. és III.r. vádlottak tudattartalma kiterjedt arra, hogy az I.r. vádlott azért bántalmazta a sértettet, mert azt feltételezte, hogy besúgó. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy ezt a vád nem tartalmazza, így az nem képezi a vád tárgyát. A másodfokú bíróságnak ez a jogi álláspontja nem sérti a bizonyítékok első fokú értékelésének kizárólagosságára vonatkozó elvet és a felülbírálat terjedelmére Bhar.II.176/2007/
7. vonatkozó eljárásjogi előírásokat sem, mert az meghatározóan a vádelv helyes értelmezésén alapult. Az alapul vehető tények ugyanis valóban nem hagynak kétséget afelől, hogy az aljas indok ténybeli alapja - azaz, hogy a II.-III.r. vádlottak tudták volna, hogy miért is bántalmazza társuk a sértettet - nem volt vád tárgyává téve. A vádirat és ezzel egyezően az első fokú ítélet tényállása csupán azt tartalmazza, hogy I.r. vádlott vádlott „úgy gondolta", hogy a sértett besúgó és ezért bántalmazta, Arra azonban még csak utalás sincs a vádiratban, hogy ezt az elgondolását a bántalmazást megelőzően, vagy annak során megosztotta volna vádlott-társaival, vagy nekik ezt bármire visszavezethetően tudniok kellett volna. Ami az ügyész perbeszédét illeti, a tárgyalási jegyzőkönyv megnyugtató és egyértelmű adattal szolgált arra, hogy nem került sor a vádirati tényállás módosítására. Márpedig ennek hiányában a vádirattól eltérően tényeket értékelni, úgy, mintha azok vád tárgyává lennének téve, nem lehet. Ez ugyanis a vádelv alapvető sérelmével járna, s mint ilyen tilalmazott (Be.2.§./2/-/4/ bek.-i). A harmadfokú bíróság tehát mindenben osztotta a másodfokú álláspontot, hogy nem képezte a vád tárgyát, hogy a II. és III.r. vádlottak azért kapcsolódtak bele a sértett bántalmazásába, mert tudták, vagy legalábbis alappal feltételezhették, hogy a sértett ún. "vamzer". Márpedig az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette minősítésbeli megalapozó körülményének, az aljas indok megállapíthatóságának szempontjából ennek kiemelkedő jelentősége van. Mivel ez a tény nem volt a vád tárgyává téve, ilyen megállapítást ennél fogva az első fokú ítélet sem tartalmazhatott és nem is tartalmaz, így a bűncselekmény a Btk.
8. §