Kfv.VI.37.458/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gáál Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gellérthegyi István ügyvéd által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség alperes ellen környezetvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- február
- napján kelt 2.K.22.006/2009/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 2.K.22.006/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 30.000 (harmincezer) forint perköltséget. Bíróság belül fizessen meg az felülvizsgálati eljárási Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes a Kéken, a telephelyén
- június
- és
- június
- között összesen 2.617,172 tonna hulladékot vett át hulladéknagykereskedelmi tevékenysége keretében. A telephelyen a fémhulladékot begyűjtötte, konténerekbe rakodta válogatás, előkezelés és hasznosítás nélkül és elszállította a feldolgozást végző székhelyére. A felperes a telephelyén a hulladékkezelésre engedéllyel nem rendelkezett. A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a
- augusztus 1-jén kelt 12353-4/
- számú határozatával a felperest 10.671.694 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- augusztus 4én kelt 14/5079-2/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetet felülvizsgálata iránt összegszerűségét. nyújtott vitatva be a az alperes határozatának bírság jogalapját és Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a hulladékgazdálkodásról szóló
- évi XLIII. törvény (Hgt.) 3.§ n) és g) pontjára figyelemmel a Hgt. 14.§
(1)és
(2)bekezdése alapján hulladékkezelőnek minősült, engedély nélkül hulladékkezelési tevékenységet végzett, így vele szemben a jogszerűen került sor bírság kiszabására. A felperes által hivatkozott Hgt. 15.§
(4)-
(5)bekezdései a kereskedelmi szabályoknak megfelelő tevékenység végzésének és a hatósági engedély (telepengedély) beszerzésének kötelezettségét szabályozzák, nem érintik a hulladékbegyűjtési tevékenység végzéséhez előírt környezetvédelmi hatósági engedély beszerzésének kötelezettségét. Az alperes a bírság összegét a 271/2001.(XII.21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1.§
(2)és
(5)bekezdése alapján mérlegelési jogkörében eljárva, figyelembe véve az ügy egyedi sajátosságait az alapbírság összegének legkisebb mértékében szabta ki a fizetendő bírság összegét. Az alperes a határozatában a mérlegelés szempontjairól számot adott, a határozatát megfelelően indokolta, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, ezért az alperes határozata a Pp. 339/B.§-ában foglaltaknak megfelelt, nem volt jogszabálysértő, ezért az elsőfokú bíróság a felperes alaptalan keresetét elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Hgt. 3.§ n) és l) pontjával, a 15.§
(4)és
(5)bekezdésével, az R. 1.§
(2)bekezdésével, 4.§
(2)bekezdésével, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§
(1)bekezdésével. Hangsúlyozta, hogy a perbeli telephelyen hulladék-nagykereskedelmi tevékenységet végzett, amelynek végzéséhez - az elsőfokú hatóságtól kapott tájékoztatás alapján - nem volt szükség környezetvédelmi hatósági engedélyre. A telephelyre működési engedéllyel rendelkezett. A fémhulladék begyűjtési, a székhelyére változatlan formában történő továbbszállítási tevékenységének végzéséhez nem kell környezetvédelmi hatósági engedély, mert a tevékenysége csak a fémhulladék átvételére vonatkozott. Engedélyre csak abban az esetben lenne szükség, ha a további kezelés érdekében összegyűjtést és válogatást végzett volna. Sérelmezte, hogy a hatóságtól tájékoztatást kért, jogkövető módon igyekezett eljárni és a csekély súlyú, adminisztratív mulasztásra tekintettel a bírság aránytalan, eltúlzott mértékben került kiszabásra, az R. kötelezően nem írja elő bírság alkalmazását. Vizsgálni kellett volna a bírság kiszabásakor mérlegelendő szempontokat, valamint a bírság mellőzésének lehetőségét is. Az alperes határozata a mérlegelés alá vont szempontokat és a bírság mellőzése kérdésében a hatóság álláspontját, a döntése indokolását nem tartalmazza. Kérte az európai bírósági gyakorlat figyelembe vételét, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve vizsgálatát. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy a hulladéknagykereskedelmi tevékenység végzéséhez szükséges környezetvédelmi hatósági engedély, nem elégséges a működési engedély. A felperes mulasztása nem csekély súlyú adminisztratív mulasztás, mert az adott tevékenységet engedély nélkül, jogellenesen végezte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A felperes által hivatkozott Hgt. 15.§
(4)bekezdése a hulladék kezelési engedéllyel rendelkező vállalkozás számára a hulladékok forgalmazására vonatkozóan írja elő a kereskedelmi jogszabályokban foglaltak betartását. A Hgt. 14.§
(1)bekezdése alapján hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. A felperes e rendelkezés szerint hulladékkezelési tevékenységet végzett, mert a hulladékot begyűjtötte, ezért ennek a tevékenységnek a végzéséhez a Hgt. 14.§
(2)bekezdése és a 15.§
(3)bekezdése értelmében is környezetvédelmi hatósági engedély szükséges. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Hgt. 3.§
- n)pontjában foglalt, a begyűjtés fogalom-meghatározása szerint nem végzett hulladékkezelési tevékenységet, mert az „és” kötőszó után felsorolt további tevékenységeket nem végezte, így önmagában a hulladék átvétele nem minősül hulladékkezelésnek, azon belül is begyűjtésnek. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a begyűjtés Hgt. 3.§
- n)pontja szerinti definíciója alapján a hulladék átvétele a hulladék begyűjtése gyűjtőfogalom alá eső tevékenységnek minősül. A felperes környezetvédelmi hatósági engedéllyel nem rendelkezett, ezért környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végzett hulladékkezelési tevékenysége után a felperessel szemben jogszerűen került kiszabásra hulladékgazdálkodási bírság a Hgt. 49.§
(1)bekezdés b) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a bírság kiszabásának jogalapja fennállt. A bírság összegszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet megalapozottnak találta. A bírság kiszabására az engedély hiányában végzett hulladékkezelési tevékenység - mint jogsértés - miatt került sor. Az engedély hiányában végzett tevékenység olyan jogsértés, amely nem tekinthető csekély súlyúnak, figyelembe véve az így végzett tevékenység időtartamát, a begyűjtött hulladék mennyiségét is. A Hgt. 49.§
(1)bekezdés b) pontja szerint ilyen jogsértés esetén a bírságfizetés kötelező szankció. A bírság mértékénél a hatóság figyelembe vette az enyhítő körülményeket (amelyeket az elsőfokú határozat negyedik oldal nyolcadik bekezdése részletesen tartalmazza), ezért az alapbírság legalacsonyabb mértékében szabta ki a fizetendő bírság összegét. A bírság kiszabása - mivel kötelező szankció - nem volt mellőzhető, továbbá a jogsértés sem volt csekély súlyúnak tekinthető, így a bírság kiszabásának mellőzése ez okból sem volt indokolt. A hatóság a határozatában a bírság kiszabása során mérlegelés alá vont szempontokról számot adott, a határozatát megfelelően indokolta, az eljárása során a Pp. 339/B.§-át nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság mindezekre figyelemmel az alperes határozatát jogszerűen eljárva tekintette megalapozottnak és törvényesnek. A felperes által hivatkozott európai bírósági ítélet más tényállású ügyben, más irányelv alkalmazása kapcsán született, ezért azt irányadónak tekinteni nem lehet. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275.§
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése szerint köteles az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselettel felmerült perköltsége megfizetésére, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére. Budapest,
- február
- Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok