Kfv.V.35.368/2010/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Szabó Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Rusznák Ildikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a BácsKiskun Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 5.K.20.824/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 5.K.20.824/2008/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 549.200 (ötszáznegyvenkilencezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperesnél 2001-
- évekre személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban 2001., 2002.,
- évekre a felperes terhére mindösszesen 21.025.412 Ft szja adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 3744028484 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109.§-ára alapítottan becslést alkalmazott, és a személyi jövedelemadóról szóló
- évi CXVII. törvény 4.§
(1)bekezdésére, 28.§
(1)bekezdésére figyelemmel a 2001., 2002., illetve
- évekre megállapított fedezethiányokat (29.683.452 Ft, 1.014.795 Ft, 23.645.291 Ft) egyéb jövedelemnek tekintve írta elő a felperes fizetési kötelezettségét. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Kifejtette, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, vitatta a becslés jogalapját. Érvelése szerint hitelt érdemlő módon igazolta kiadásai fedezetét, mert bizonyította, hogy
- március
- illetve
- június
- napján összesen 130.000.000 Ft kölcsönt kapott a ......Ltd-től (a továbbiakban: Ltd.). Előadása szerint az alperes nyitókészpénz állományát is tévesen határozta meg nulla forintban, és jogsértően hagyta figyelmen kívül korábbi időszakból származó jelentős megtakarításait, és azt, hogy az A6-os Audi megvásárlását egy korábbi gépkocsi értékesítéséből származó összegből fedezte. Hivatkozott arra is, hogy az alperes határozatában
- év tekintetében már csak az elévülést állapíthatta volna meg, mivel érdemi döntését csak
- január 30án kézbesítette. Az alperes ellenkérelmében nem vitatta, hogy
- év tekintetében az adó-megállapítási joga elévült, ezt meghaladó körben azonban a felperes keresetének elutasítását kérte. A megyei bíróság a felperes keresetét részben - az elévülés tekintetében - találta alaposnak, ezért az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes terhére előírt szja. adókülönbözetet 9.153.964 Ft-ra, az adóbírságot 4.576.982 Ft-ra, a késedelmi pótlékot pedig 2.762.374 Ft-ra leszállította, ezt meghaladóan azonban a felperes keresetet elutasította. A megyei bíróság jogi álláspontja a következő volt: A felperes vizsgált időszaki kiadásai lényegesen meghaladták bevallott jövedelmeit, ezért fennállt a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt. A felperes a közigazgatási és a peres eljárás során sem igazolta hitelt érdemlően a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, csupán hivatkozott az előző időszakban folytatott üzleti tevékenységére, de azt nem bizonyította, hogy ebből milyen összegű megtakarítás állt rendelkezésére. A felperes saját nyilatkozata szerint is az Ltd-től kapott összegekből építette, fejlesztette és alakította ki a halászcsárdáját és értékesítési telepét, ezt egyébként az Ltd. és a felperes között
- január 1-jén létrejött megállapodás
- pontja is tartalmazza, ezért a 130.000.000 Ft kölcsönösszeg
- január
- napján nem állt a felperes rendelkezésére, ezt az összeget nyitó készletében nem lehetett szerepeltetni. A felperes által hivatkozott hitelszerződésekben foglaltak tényleges megvalósulását semmi nem támasztja alá, ezekkel a kapcsolatban a felperes, az Ltd. képviselője illetve jelenlegi tulajdonosa is egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett. A felperes nem igazolta azt sem, hogy a
- március 27-én vásárolt Audi A6-os gépjármű vételárát a
- április
- napján értékesített Audi A8 gépjármű árából fedezte volna, ezért a bizonyítás sikertelenségét az Art. 109.§
(3)bekezdésére, a Pp. 164.§
(1)bekezdésére figyelemmel neki kell viselnie. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését a keresetet elutasító részében, és e körben is kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása nem felel meg az Art. 97.§
(4)-
(6)bekezdéseiben, 108-109.§-aiban foglaltaknak, mivel nem a valós adóalap után állapította meg a fizetési kötelezettségét. Vitatta a becslés jogalapját, és kifejtette, hogy hitelt érdemlően igazolta a 130.000.000 Ft-os kölcsönt, és azt, hogy e mellett még 10.000.000 Ft. megtakarítással is rendelkezett, mert az általa becsatolt kölcsönszerződések és a tanúk bizonyítják az általa előadottak alaposságát. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönt (Pp.275.§-a, BH.2002.29). A bizonyítási eljárásra irányadó Art. 97.§
(4)-
(6)bekezdései szerinti általános szabályoktól eltérően a becslésre az Art. speciális rendelkezéseket rögzít. Ez utóbbiak értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy fennállt a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés pedig az adózó igazolhatja hitelt érdemlő adatokkal. A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető (Art. 109.§-a, 97.§
(6)bekezdése). A megyei bíróság megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes esetében fennállt a becslés jogalapja és annak módszere is jogszerű volt, és azt is, hogy a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során sem bizonyította hitelt érdemlő adatokkal a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A megyei bíróság ítéletét - a felperes érvelésével ellentétben - a Pp. 206. §
(1)bekezdésének és a becslésre irányadó speciális jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg, és eleget tett a Pp. 221.§
(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének is. A bizonyítékok értékelése teljes körű, okszerű, megfelel a logika szabályainak is, ezért felülmérlegelésre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhetett sor. A felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság csupán a következőkre kíván rámutatni: A felperes csak hivatkozott a vizsgálati időszakot megelőzően folytatott üzleti tevékenységére és ebből eredő megtakarítására, e körben azonban konkrét, értékelhető bizonyítékot nem szolgáltatott. Az önmagában álló, semmivel alá nem támasztott adózói nyilatkozat nem alkalmas saját hitelességének, tartalmi valósságának alátámasztására. A megyei bíróság iratszerűen mutatott rá az Ltd-vel kapcsolatos kölcsönszerződés tekintetében a felperes, a tanúk, az okiratokat ügyleti tanúként aláíró személyek egymásnak ellentmondó nyilatkozataira, továbbá arra, hogy a felperes - nyilatkozata, továbbá a szerződések értelmében is - az összegeket halászcsárda és értékesítési telep vásárlására használta fel, ezért ezek nem állhattak forrásként rendelkezésére a határozatokkal érintett, ellenőrzött időszakban. A bíróság bizonyíték értékelésének okszerűségét támasztja alá, továbbá az is, hogy a felperes illetve az Ltd. képviselője semmivel nem tudta igazolni, hogy az állításaik szerinti összegek az Ltd. pénztárából a felperes részére kiadásba helyezésre kerültek volna, és a felperes a jelentős pénzösszeg átváltására vonatkozóan sem jelölt meg konkrét adatot, e tárgyban bizonyítékot sem nevezett meg, és az egyébként biztosítékok nélküli jelentős kölcsönösszegek törlesztését sem kezdte meg. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp.
- § /1/ bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény 50.§
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- január
- Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró