Bf.319/2010/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást a perrendi szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le. A tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiakkal egészíti ki: A vádlottal szemben a Kaposvári Városi Bíróság 13.B.349/2010/

1. számú ítéletével kiszabott 5 év börtönbüntetés, 4 év közügyektől eltiltás és 5 év járművezetéstől eltiltás a Somogy Megyei Bíróság 1.Bf.656/2010/
2. számú ítéletével
3. január
4. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. A fentiek szerint kiegészített tényállás mentes a Be.351.§

(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság a tényállást mind a testi épség elleni, mind a vagyon elleni bűncselekmény tekintetében túlnyomórészt a vádlott ténybeli és részben bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomása alapján állapította meg. A sértett sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán az elsőfokú bíróság részletesen feltárta, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez milyen előzményeken keresztül vezetett az út. A tanúvallomások igazolták, hogy a vádlott és a sértett között a tanú1 iránti érzelmeik miatt ellentét volt, ez vezetett a vádbeli cselekmény elkövetéséhez. Az eljárás során a vádlott, a sértett, valamint a tanúk vallomásai alapján az is pontosan tisztázható volt, hogy a vádlottegy kihívást elfogadva kezdett el dulakodni és verekedett össze sértettel. Ilyen előzmények után, verekedés közben szúrta meg a vádlott a sértettet. A szúrás tényét a vádlottsem tagadta. Az elsőfokú bíróság a lopás vétségére vonatkozó tényállást a vádlott bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomása alapján állapította meg. A helyesen megállapított tényállás alapján a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és cselekményeit is az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítette. Arra figyelemmel, hogy a vádlotta sértett által közvetetten kezdeményezett kihívást elfogadta, szóba sem kerülhet a jogos védelmi helyzet. A vádlottnak, valamint a sértettnek a szúrás időpontjában elfoglalt helyzetére, a szúrás körülményeire, a verekedés akkori állására figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlottnem jogos védelmi helyzetben cselekedett. Tévesen értékelte azonban az elsőfokú bíróság a vádlott testi épség elleni cselekménye megítélésénél aktuális tudattartalmát. Az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a sértett életveszélyes sérülését a vádlott egyenes szándékkal okozta. Az életveszélyt okozó testi sértés jogi természetét illetően nem veszélyeztetési és nem is tisztán praeterintencionális bűncselekmény, hanem kifejezetten eredmény-bűncselekmény, amelynél a testi sértésre irányuló magatartásnak minden esetben szándékosnak kell lenni. Megállapíthatónak látja a bírói gyakorlat az ilyen minősítést akkor is, ha az elkövető szándéka legfeljebb eshetőleges formában kiterjed az életveszélyre, illetve ha az életveszély, mint eredmény tekintetében gondatlanság terheli. Az eredmény tekintetében egyenes szándékról nem lehet szó, mert az már a Btk.166.§-ába ütköző emberölés bűntettének kísérleteként történő értékelést vetné fel. Az elbírált ügyben a testi sértésre irányuló szándék a vádlott esetében nyilvánvalóan egyenes volt, hiszen egy 9 cm pengehosszúságú késsel közepes erővel szúrt a sértett felsőteste irányába. Az eredmény tekintetében szándéka azonban még eshetőlegesnek sem tekinthető. A vádlott cselekményének elkövetéskori körülményeiből, a szúrás helyéből, erejéből, a vádlott és a sértett testhelyzetéből arra lehet következtetni, hogy a vádlottat hanyag gondatlanság terheli. A büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket az elsőfokú bíróság többségében helyesen tárta fel és a súlyuknak megfelelően értékelte. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés és egy ellene indult büntetőeljárás hatálya alatt követte el. Ezzel szemben enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott cselekménye csupán közvetett életveszélyt okozott, és nagy nyomatékkal értékelte a vádlott javára az erőteljes sértetti közrehatást. A vagyon elleni bűncselekmény kapcsán a másodfokú bíróság az állandó bírói gyakorlatra figyelemmel nem értékelte enyhítő körülményként, hogy a vádlott vállalta az okozott kár megtérítését. Az ilyen jellegű bűncselekmények esetében kizárólag a kár tényleges megtérítése vagy megtérülése tekinthető enyhítő körülménynek, az erre vonatkozó nyilatkozat önmagában nem értékelhető a vádlott javára. A fiatal felnőtt korúnak tekinthető vádlott sokszorosan büntetett előéletű, jelen eljárásban elbírált cselekményeit is büntetőeljárás, illetve felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés hatálya alatt követte el. A vádlott esetében értékelt bűnösségi körülményekből az a következtetés vonható le, hogy a vele szemben korábban kiszabott büntetések a céljukat nem érték el, a vádlottat nem tartották vissza újabb, nagy tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetésétől. Így a viszonylag csekély eredménnyel járó testi épség elleni, illetve kisebb tárgyi súlyú vagyon elleni bűncselekmény miatt kiszabott hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés arányban áll a vádlott terhére rótt cselekmények tárgyi súlyával és a személyében felismerhető társadalomra veszélyességgel. E büntetés kellő súlyú, annak sem súlyosítására, sem enyhítésére nem látott indokot a másodfokú bíróság. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezés a Be.381.§

(1)bekezdésén alapul, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a vádlottnak kell megfizetnie. A másodfokú bíróság észlelte, hogy a vádlottal szemben a Btk.92.§

(1)bekezdése alapján fennállnak az összbüntetésbe foglalás feltételei, ezért az elsőfokú bíróságot összbüntetési eljárás lefolytatására hívta fel. P é c s,

1. március
2. Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Túri Tamás s.k. bíró A Somogy Megyei Bíróság B.598/2010/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.319/2010/
4. számú végzésével
5. március
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke