FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 3.Kf.27.632/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a főigazgató által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, amely perbe a felperes oldalán a munkavállaló által képviselt beavatkozott, a Fővárosi Bíróság
- június
- napján kelt 13.K.33.683/2009/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi Í T É L E T E T A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a
- április 16-án feladott hirdetménnyel a közbeszerzésekről szóló
- évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) IV. fejezete szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított intézményének teljeskörű általános és egészségügyi takarítási munkáinak elvégzésére a dokumentációban részletezett igények szerint. Az eljárás lebonyolításával a felperesi beavatkozót bízta meg. A bírálat szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontját jelölte meg, amelyben az első részszempontként az ajánlati árat (nettó Ft/hó) tüntette fel. Az ajánlati dokumentáció 15.1 pontjában kimondta, hogy az ajánlati felhívástól vagy a dokumentációtól eltérő tartalmú vagy feltételű, valamint nem egyértelmű értékeket tartalmazó ajánlat érvénytelen. A dokumentáció 10.
- pontjában az ártartás kötelezettségét szabályozta oly módon, hogy az ajánlati árként megadott havi átalánydíjat a szerződéskötés időpontjától az ajánlattévő által vállalt időszakban tartani kell. A dokumentáció mellékletét képező felolvasólapon fel kellett tüntetni a takarítás szolgáltatási díját (a szükséges létszámra tekintettel és átlagában az
- sz. melléklet „összesen" adatával megegyezően) nettó Ft/hó összegben. Az
- számú melléklet tartalmazta a tételes árajánlatmintát, melyben megjelölte a kategóriákat, azok területét m²-ben, és az ajánlatevőktől várta el az egységár (Ft/nm) és az összár (a teljes területre) kitöltését. Az ajánlattételi határidőre hét társaság, köztük a … (a továbbiakban: kérelmező), nyújtotta be ajánlatát. A kérelmező ajánlatában a felolvasólapon a takarítás szolgáltatási díját nettó 2.797.630 Ft/hó értékben határozta meg, azonosan a tételes árajánlatban feltüntetett összárral, amelyet úgy számított ki, hogy a takarítandó területet megszorozta az egységárral. A szorzatokat kategóriánként összeadta, így határozta meg a nettó ajánlati árat, amely megegyezett a felolvasólapon feltüntetettel, de nem egyezett a kilenc kategória teljes területére vonatkozó összegek összeadásával. A felperes a kérelmező ajánlatát érvénytelenné nyilvánította egyebek mellett azért, mert a felolvasólapon megadott összár/hó érték az egységárból nem volt egyértelműen kalkulálható, így alternatív ajánlatnak minősült, amelyet az ajánlati felhívás és dokumentáció kizárt. A kérelmező ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása miatt jogorvoslati eljárást kezdeményezett, melyet az alperes a Kbt.
- §
(1)bekezdése alapján hivatalból kiterjesztett az ajánlati ár és a tételes árajánlat vizsgálatára, abból a szempontból, hogy a felperes a Kbt.
- §-ában foglaltaknak megfelelően tette-e meg erre vonatkozó előírásait a dokumentációban. A jogorvoslati eljárásban hozott D.325/13/
- számú határozatában az alperes megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt.
- §
(1)bekezdését, ezért megsemmisítette a dokumentációt, valamint a felperes ezt követően hozott döntéseit. Ezt meghaladóan a kérelmező jogorvoslati kérelmét elutasította. Indokai szerint a felperes a tételes árajánlat iratminta kitöltésére vonatkozó követelményt - a tételes árajánlat során az egy nmre vonatkozó takarítási egységárat havi díjban kell megadni - nem rögzítette, a dokumentáció előírása e tárgyban nem volt egyértelmű. A Ft/egységár megjelölés alatt az általánosan elfogadott értelmezés szerint azt kell érteni, hogy egy nm-t egy alkalommal hány forintért takarít az ajánlattevő. Amennyiben a felperes a havi időintervallumot kérte volna megajánlani, azt konkrétan rögzítenie kellett volna a dokumentációban, mert ennek hiányában a tételes árajánlat táblázat nem volt egyértelmű. Egy ajánlat érvénytelenségét csak akkor lehet megállapítani, ha a vele szemben támasztott követelmények egyértelműek és kifejezettek. Az ajánlattevők közül hárman nem havi értékre vonatkozóan tették meg ajánlatukat, ez is a dokumentáció nem egyértelmű előírását támasztotta alá. A hivatalbóli kiterjesztés következtében megállapított jogsértés miatt az alperes a jogorvoslati kérelmet vizsgálni nem tudta. Az alperes határozatának megváltoztatása, a jogsértés mellőzése iránt a felperes terjesztett elő keresetet, amelyben azzal érvelt, hogy a felolvasólap az árajánlattétel egységét - Ft/hónap - egyértelműen rögzítette. A felolvasólap és a tételes árajánlat közötti közvetlen logikai és számtani kapcsolatot a dokumentáció egyértelműen rögzítette azzal, hogy a felolvasólap egysége alkalmazandó a tételes árajánlatra is. Kifogásolta, hogy az ajánlattevők sem tanúsítottak kellő gondosságot, mert nem kérték a dokumentáció pontosítását, illetve nem jelezték, hogy az számukra nem egyértelmű előírást tartalmaz. Az elsőfokú bíróság az alperes D.325/13/
- számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Döntését arra alapította, hogy a Kbt. nem írja elő az ajánlatkérőnek teljes körű, az ajánlatkészítés minden részletére kiterjedő feltétel állítását, ezért az ajánlatkérő az elvárt közlési kötelezettségének jogszerűen eleget tehet azzal, ha a feltételeket egyértelműen, az ajánlatkérő elvárásának valós tartalma szerint fogalmazza meg a felhívásban vagy/és a dokumentációban. Kétségtelen, hogy a felperes nem közölt előírást a tételes árajánlat adatainak megadására, illetve számítására vonatkozóan, de azt egyértelművé tette, hogy a felolvasólapon feltüntetett takarítási díj nettó Ft/hó adatnak meg kell egyeznie a részletes árajánlat „összesen" rovatában feltüntetett adattal. A felolvasólap és a tételes árajánlat között ezzel közvetlen logikai és számtani kapcsolatot teremtett, amiből egyenesen következett, hogy az ajánlattevőknek havi egységárat kellett megadni, függetlenül attól, hogy arra nézve a felhívás és dokumentáció kifejezett előírást nem tartalmazott, mert csak így lehetett megfeleltetni a tételes árajánlat „összesen" adatát a felolvasólap „szolgáltatás ellenérték" adatának. Az alperes iratszerűen állapította meg, hogy a tételes árajánlatban a felperes konkrétan nem határozta meg, milyen gyakorisággal kéri a takarítási egységár megadását, mivel azonban a havi egységáron kívül más időmérték alkalmazása a többi világos elvárásra is figyelemmel nem jöhetett szóba, a dokumentáció megfelelt a Kbt.
- §
(1)bekezdése által támasztott egyértelműség és világosság követelményének. Előírta, hogy az alperesnek a megismételt eljárásban az elbírálatlanul maradt jogorvoslati kérelemről kell döntenie, arról, hogy a felperes helytállóan nyilvánította-e érvénytelennek a kérelmező ajánlatát. Az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, a felperes keresetének elutasítása és perköltség iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben határozati álláspontja fenntartásával azzal érvelt, hogy a tételes árajánlat táblázat kitöltésének kétféle értelmezése merült fel, voltak olyan ajánlattevők, akik a Ft/nm egységárat az általánosan elfogadott értelmezés szerint adták meg, és voltak olyanok, akik az egységárakat is havi értéken szerepeltették. A felperes három ajánlatot is érvénytelenné nyilvánított, melyhez a dokumentáció nem egyértelmű előírásai vezettek. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és perköltséget kért. Indokai szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felolvasólap és a tételes ajánlat közötti közvetlen logikai és számtani kapcsolat fennállását, mely más módszerrel nem volt megteremthető, csak úgy, hogy a tételes árajánlat adatait is Ft/hó értékben kellett megadni. A beavatkozó észrevételt nem tett, ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a teljes körűen feltárt tényállás alapján helytállóan foglalt állást a jogvita tárgyában, jogi álláspontjával és kifejtett indokaival a másodfokú bíróság is egyetért az alábbiak kiemelésével: Az ajánlati felhívás
- bírálati részszempontja az ajánlati árat nettó Ft/hó szerint kérte megadni. A dokumentáció 10.2 pontja havi átalánydíjat jelölt meg, a mellékletet képező felolvasólap a takarítás szolgáltatási díját ugyancsak nettó Ft/hó árban jelölte meg, az ártartás kötelezettségét havi átalánydíjban szabályozta. A dokumentáció ezen adatai alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes havi egységárban kérte az ajánlatokat megadni. A felolvasólap és a tételes árajánlat minta közötti összefüggést az az előírás teremtette meg, hogy az árajánlat összár adatának meg kell felelnie a felolvasólapon lévő szolgáltatási díjnak, amelyet havi egységárban kellett megadni. Ebből következően az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy függetlenül attól, hogy a tételes árajánlat mintában a felperes nem írta elő a havi egységár megajánlását, csak azt követelte meg, hogy annak azonosnak kell lennie a felolvasólapon feltüntetett szolgáltatási díjjal, amelyet havi értéken írt elő, okszerűen következett, hogy az azonosság miatt a tételes árajánlatnak is havi egységárat kellett tartalmaznia. Az alperes fellebbezése kapcsán hangsúlyozza a másodfokú bíróság, hogy a tételes árajánlat minta azt a célt szolgálta, hogy bemutassa az ajánlattevők milyen egységárral takarítanak meghatározott területet. A két adat szorzatának eredménye azt adta meg, hogy adott kategória összterületét mennyiért vállalják az ajánlattevők takarítani. A mintában időtényező nem volt feltüntetve, nem szerepelt olyan rovat, hogy az összár milyen gyakori takarítást jelent. Nem helytálló az alperesnek az a feltételezése, hogy az általános értelmezés szerint a Ft/nm egységár azt jelenti, hogy egy alkalommal mennyiért takarítja az ajánlattevő az adott területet. Az ajánlattevőknek nem az általános, egyéb beszerzésekből szerzett tapasztalat szerint kellett a számításokat elvégezniük, hanem a konkrét kiíráshoz igazodva. A megadott táblázatban az időtényező külön nem jelent meg, azt azonban, hogy az ajánlati árat havi mennyiségre kellett megadni a dokumentáció más részéből kétségtelenül és egyértelműen meg lehetett tudni, erre az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott. A dokumentáció megfelelt ezért a törvényi elvárásoknak, a felperes nem sértette meg a Kbt.
- §
(1)bekezdésében foglalt előírást, azt a terhére az alperes alaptalanul rótta. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 78. §
(1);
(2)és 79. §
(1)bekezdése értelmében köteles a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére. A beavatkozó részéről költség nem merült fel, arról dönteni nem kellett. Az alperes személyes illetékmentessége folytán a feljegyzett fellebbezési illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében az állam viseli. Budapest,
- február
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Szőke Mária s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. előadó bíró,