Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.200/2010/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Polgár István ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) kérelmezőnek Kormos Ágnes szabadalmi ügyvivő (....) által képviselt P. Kft. (.....) ellenérdekű fél ellen a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegytörlési kérelmet elutasító határozatának megváltozatása iránt indított ügyében a Fővárosi Bíróság
- árpilis
- napján kelt, 1.Pk.25.939/2009/
- számú végzésével kijavított
- március
- napján kelt 1.Pk.25.939/2009/
- számú végzése ellen a kérelmező
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi végzést: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. Köteles a kérelmező az ellenérdekű félnek 15 napon belül megfizetni 25 000 (Huszonötezer) forint másodfokú eljárási költséget. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság végzésében elutasította a kérelmezőnek a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) védjegytörlési kérelmet elutasító határozatának a megváltoztatása iránt előterjesztett kérelmét. Osztotta a Hivatal álláspontját, miszerint az ...3-i elsőbbségű .... lajstromszámú, „HÁZIASSZONY MÓDRA EXTRA" feliratot tartalmazó ábrás védjegy, amely a Nizzai Megállapodás
- osztályában a tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek, zselék, lekvárok, dzsemek, kompótok termékekre biztosít kizárólagos jogokat az ellenérdekű fél számára, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.)
- §
(1)bekezdésének c) pontjában és 5. §
(2)bekezdésének a) pontjában megjelölt okból nem törölhető a védjegyek közül. A korábbi lajstromozás nélküli tényleges belföldi használat (Vt. 5. §
(2)bek. a) pontja) kapcsán megállapította, hogy ilyet a kérelmező nem tudott igazolni, mert az általa csatolt nyilatkozat, amelyben a Grafotip Kft. igazolta, hogy
- március 9-től gyártott a kérelmező megrendelésére kupakzáró körcímkéket, egyfelől nem tartalmazza, hogy azokon milyen grafikai elemek szerepelnek, így nem hasonlíthatók össze a támadott védjeggyel. Másfelől önmagában a termékcímkék nyomdai megrendelése nem tekinthető tényleges használatnak, az legfeljebb előkészületnek minősülhet. Utalt rá, hogy noha hivatalos tudomása van arról, miszerint a felek között 1.P.24.185/
- szám alatt folyamatban lévő bitorlási perben a kérelmező jogsértő termékcímkékkel megvalósított védjegybitorlása az érintett védjegy tekintetében
- májusától kezdődően megállapításra került, ebből még nem következik ugyanennek a termékcímkének az .... 3-át, tehát a bejelentést megelőző belföldi használata. A kérelmező tanú meghallgatásra irányuló bizonyítási indítványának mellőzése kapcsán kifejtette, hogy ez nem alapozza meg a hivatali határozat hatályon kívül helyezését, mert a Hivatal helytállóan hivatkozott arra, hogy a kérelmezővel munkaviszonyban álló személyektől pártatlan, elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. Emellett saját megjelölés használatát az ellenérdekű fél számos okirattal támasztotta alá és ennek bizonyító erejét az elsőfokú bíróság okfejtése szerint a tanúk vallomása arról, hogy a '90-es évek első felében a kérelmező pontosan milyen ábrákkal díszített termékcímkét használt, nem dönthetik meg. A kérelmezőnek azon hivatkozásával kapcsolatban, miszerint az időmúlás miatt iratokat már nem tud csatolni, megjegyezte, hogy a 2002-ben folytatott levelezésből a kérelmező tudomást szerzett a tárgyi védjegyről és a törlési eljárást már ekkor megindíthatta volna. A rosszhiszemű védjegybejelentés (Vt.
- §
(1)bek. c) pontja) körében kifejtette, hogy ennek megállapításához az ellenérdekű fél bejelentéskori tudattartalmát kell vizsgálni, akinek csak akkor lehetett tudomása arról, hogy a megjelölés mást, adott esetben a kérelmezőt illeti, amennyiben a kérelmező a megjelölést ekkor már saját termékein használta vagy a felek a tudomást megalapozó egyéb kapcsolat álltak egymással. Ilyen bejelentést megelőző kérelmezői használatot az elsőfokú bíróság a fentiek szerint nem látott megállapíthatónak. Továbbá nem találta a törlés megalapozására alkalmasnak annak a tényét, hogy az ellenérdekű fél a kérelmező által használt megjelölést
- márciusában már ismerte, mert ez nem bizonyítja, hogy ez számára a bejelentéskor is ismert és a kérelmezőhöz köthető volt. A kérelmező fellebbezésében elsődlegesen a végzés megváltoztatásával a védjegy törlésének elrendelését kérte, másodlagosan az elsőfokú végzés hivatali határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését indítványozta. Előadta, hogy nem zárható el a tanúk meghallgatásának, mint lényeges bizonyítási eszköznek a lehetőségétől. A tanúk meghallgatásának a bizonyítási eljárásból történt kirekesztése azt eredményezte, hogy a tényállás részben felderítetlen, mert tisztázatlan maradt, hogy a felek közül kié a korábbi használat, ami maga után vonta a született hivatali és bírósági határozatok magalapozatlanságát. Érvelése szerint, mivel a tanúk azt fogják alátámasztani, hogy a kérelmező már 1990-től használta saját árumegjelölését, ebből eredően az ellenérdekű fél 1997-től kezdődő használata csakis rosszhiszemű lehet, hiszen a piacra már hét éve más által bevezetett, széles körben ismert megjelölést alkalmazott, majd kért védjegyoltalom alá helyezni. A végzésben felhívott ítélet kapcsán utalt rá, hogy az nem jogerős, mivel éppen a törlési ügyre tekintettel a per tárgyalását az ítélőtábla felfüggesztette, továbbá aggályosnak találta, hogy a bíróság ugyanazon tanácsa saját maga dönthet-e a jogvita előkérdésének minősülő ügyben. Hangsúlyozta, hogy az ellenérdekű fél az eljárás során soha nem tette vitássá azt, hogy a kérelmező
- március 9-től használta a saját címkéit, hanem a maga korábbi használatára hivatkozott. Végül megjegyezte, hogy sem az ügy terjedelme, sem bonyolultsága nem indokolta 10 munkaóra ráfordítását, így a megállapított eljárási költség nyilvánvalóan eltúlzottnak tekinthető. Az ellenérdekű fél fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. Kiemelten hangsúlyozta, hogy az eljárással a kérelmező csupán időhúzásra törekszik, erre irányul a tanúk meghallgatására irányuló indítvány is, és közben zavartanul forgalmazza a termékeit a védjeggyel összetéveszthető címkékkel, amelyek egyre több kereskedelmi egységben jelennek meg. Ráadásul a felek termékei a polcokon egymás mellett vannak kirakva, ami hatalmas forgalomkiesést jelent az ellenérdekű félnél. Kérte, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg a kérelmező rosszhiszemű pervitelét és kötelezze őt az eljárási költségek mellett pénzbírság fizetésére is. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság megfelelően feltárt tényállást követően helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező által hivatkozott okból, a Vt.
- §
(1)bekezdésének c) pontja szerinti rosszhiszeműség és 5. §
(2)bekezdésének a) pontjában írt korábbi használat alapján a védjegyoltalom törlésének nincs helye. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú végzés helyes indokaival is, ahhoz azok megismétlése nélkül - kizárólag a fellebbezésben foglaltakra tekintettel fűzi az alábbiakat. A másodfokú bíróság a tanúk meghallgatásának mellőzését nem találta olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, ami az eljárás megismétlésére adna okot. Az elsőfokú bíróság az ellenérdekű fél által a saját korábbi használatának igazolására szolgáltatott okirati bizonyítékok (gyártmánylapok, termékforgalmazási számlák, körcímkék nyomtatási költségét és szállítását igazoló számlák, stb.) alapján, a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelő mérlegelés eredményeként jutott arra a helyes következtetésre, hogy azokkal szemben a kérelmező alkalmazott tanúinak a meghallgatásától sem várható ellenkező eredmény. A kérelmező az ellenérdekű fél részéről ....
- napján bejelentett „HÁZIASSZONY MÓDRA EXTRA" szavakat feltüntető ábrás védjegy törlését egyrészt arra alapítva kérte, hogy ő az ábrás megjelöléssel már
- márciusában nagy mennyiségben rendelt meg termékcímkéket, amit az előállító G. Kft. igazolásával, illetve számlával kívánt alátámasztani és különféle ízesítésű dzsemek termékcímkéjéről készített színes fotókat is csatolt a hivatali iratokhoz. Másrészt állította, hogy már az 1990-es évek elejétől alkalmazta „Bogica" nevű termékeinek címkéjén a védjegy szerinti félköríves, gyümölcskoszorús ábrázolási módot és egyéb okirati bizonyíték híján erre kérte meghallgatni tanúként ügyvezetőjét és termelési igazgatóját, amit azonban sem a Hivatal, sem az elsőfokú bíróság nem látott szükségesnek. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a G. Kft. ügyvezetőjének az igazolása nem alkalmas a kérelmező korábbi használatának igazolására, mert az - amellett, hogy a tényleges használatot a címke
- márciusi megrendelése nem igazolja nem tartalmaz semmilyen információt arra nézve, hogy az általuk a kérelmező megrendelésére legyártott kupakzáró címkék milyen külső jellegzetességeket hordoztak, holott e nélkül nem végezhető el annak a vizsgálata sem, hogy miként viszonyul a kérelmező megjelölése a törölni kért védjegyhez. A kérelmező által csatolt fotókról pedig nem állapítható meg, hogy azok a címkék mikori állapotát tükrözik. Ezen túl a címkék első megrendelésről szóló irat - korábbi más megrendelések igazolásának hiányában - a dátuma folytán is kétséget ébreszt abban, hogy a kérelmező a megjelölést azt megelőzően is használta már. A kérelmezőnek az a további előadása, miszerint a félköríves, gyümölcskoszorús ábrázolási módot az 1990-es évek elejétől használja, tanúbizonyítást azért nem igényel, mivel egyes azonos motívumok korábbi használatának esetleges igazolása nem elégséges a törlési kérelem megalapozásához. A Vt.
- §
(2)bekezdés a) pontja értelmében a bejelentett ábrás megjelöléssel azonos megjelölés korábbi használata jelent lajstromozást akadályozó körülményt, az attól eltérő ábrázolás alapján nincs mód a védjegy törlésére, és önmagában a Vt. 3. §
(1)bekezdés c) pontjának alkalmazásához szükséges csalárd szándékot sem igazolná. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy egyéb bizonyíték hiányában a tanúk vallomása alapján sem lehetne aggálytalanul megállapítani a védjeggyel azonos megjelölésnek a bejelentést megelőző más általi tényleges használatát, illetve a bejelentés rosszhiszeműségét. Alaptalanul sérelmezte a kérelmező, hogy az elsőfokú végzés utalt a felek közötti, jelenleg felfüggesztés alatt álló bitorlási perben született őt marasztaló tartalmú ítéletre. E körben a másodfokú bíróság arra mutat rá, hogy a megváltoztatási kérelem elutasítása nincs összefüggésben a perben hozott döntéssel, az elsőfokú bíróság csupán egyéb érvei alátámasztására utalt a perben hivatalosan tudomására jutott tényállási elemekre, de érdemi döntése ezek elhagyása mellett is helytálló. Ami pedig a kérelmezőnek a döntéshozatal tekintetében előadott aggályait illeti, a Vt. 78. §-ának
(1)bekezdése, illetve 95. §-ának
(1)bekezdése védjegy ügyekben a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét írja elő, így nem tehető kifogás tárgyává az eljáró tanács kompetenciája. Egyidejűleg megjegyzi a fellebbviteli bíróság, hogy az iparjogvédelmi ügyek specializált, kizárólagos illetékesség alapján történő elbírálása éppen a felek érdekeit szolgálja. Az eljárási költség kérdésében sem osztotta a másodfokú bíróság a kérelmező álláspontját, a megállapított 10 munkaórát a szabadalmi ügyvivő tevékenységével, munka ráfordításával arányban állónak találta, ezért nem látott módot az elsőfokú bíróság által megállapított összeg mérséklésére. Alaptalanul indítványozta az ellenérdekű fél a rosszhiszemű pervitellel kapcsolatos jogkövetkezmény alkalmazását, mivel arra nem ad alapot, ha a kérelmező a Vt-ben biztosított jogaival élve a védjegy oltalomképességét vitatva törlési eljárást kezdeményez. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Vt. 79.§-án és a Pp. 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése szerint, lényegben helyes indokai alapján helybenhagyta. A sikertelen fellebbezés folytán a kérelmező köteles az ellenérdekű fél másodfokú eljárási költségét megfizetni a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében, amelynek mértékét a másodfokú bíróság a 24/
- (VI.30.) IM rendelet
- §-ában foglaltaknak megfelelően állapította meg. Budapest,
- november
- Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke Dr. Pullai Ágnes s.k. s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea bíró