SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.310/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- évi november hó
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: A nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmény miatt az I.r vádlott ÉS TÁRSA ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
- évi július hó
- napján kihirdetett 11.B.43/2007/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: Az I.r. vádlott fegyházának tartamát 13 (Tizenhárom) évre s ú l y o s í t j a . A vádlottak szülői felügyeleti jogát a
- április
- napján született (Vezetéknév első utónév második utónév) vonatkozásában tekinti megszüntetettnek. Egyebekben az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a . Az I.r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Kötelezi az I.r. vádlottat 8.700 (Nyolcezerhétszáz) forint, a II.r. vádlottat 6.000 (Hatezer) forint másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Bács-Kiskun Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint. Megállapítja, hogy az I.r. vádlott anyja neve: (név) Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott bűnösségét 5 rb. nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében és 5 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki. A II.r. vádlott bűnösségét 5 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében állapította meg. Ezért az I.r. vádlottat halmazati büntetésül 10 év fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra, a II.r. vádlottat ugyancsak halmazati büntetésül 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Mindkettőjük szabadságvesztésébe beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt. Mindkét vádlott szülői felügyeleti jogát megszüntette vonatkozásában, akik felett szülői felügyeleti joguk volt. azon gyermekeik A vádlottakat külön-külön, illetve egyetemlegesen kötelezte a bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be: az ügyész az I.r. vádlott terhére, a fegyház tartamának súlyosítása érdekében, az I.r. vádlott és védője felmentés érdekében, a II.r. vádlott és védője a büntetés súlyossága miatt, enyhítés, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, majd az ügyész a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet tényállása bizonyos részeinek mellőzésére, a szülői felügyeleti jog megszüntetése körében az egyik gyermek nevének pontos megjelölésére tett indítványt, az ügyész fellebbezését ezzel a tartalommal tartotta fenn. Az I.r. vádlott írásban indokolta fellebbezését, és bizonyítási indítványokat is előterjesztett. Védője ugyancsak írásban részletesen indokolta a fellebbezést. Az ítélőtábla kizárólag az ügyész fellebbezését ítélte alaposnak. *** Bf.II.310/2007/
- Az ügyben további bizonyítás szükségtelen és arra törvényes lehetőség sincs: - a gyermekekre vonatkozóan beszerzett pszichológus szakértői vélemény aggálytalan az ítélőtábla álláspontja szerint is. Az I.r. vádlott által hivatkozott gyermeke által írott levél - melynek másolatát csatolta fellebbezése indokolásához - sem alkalmas eltérő tényállás megállapítására, ezen kívül a Be.
- §
(1)bekezdése szerint a tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. Ráadásul e tanút a nyomozási bíró már kihallgatta [Be. 207. §
(4)bekezdés], ennélfogva a Be. 280. §
(1)bekezdésére figyelemmel a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú a tárgyalásra nem idézhető. Nem várható eltérő tényállás megállapítása az I.r. vádlott által indítványozott tanúk meghallgatásától sem. Az úgynevezett hazugság-vizsgálatra (poligráf) az ügy bírói szakában már nincs törvényes lehetőség, ebben irányadó a kialakult bírói gyakorlat [Legfelsőbb Bíróság 4/2007. BK vélemény a Be. 182. §
(2)bekezdéséhez]. A Be. 353. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bírósági eljárásban bizonyításnak akkor van helye, ha az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, vagy az hiányos. Jelen esetben ez nem állapítható meg, mert a tényállás megalapozott, így bizonyítás elrendelésére nincs törvényes lehetőség. *** Az ítélőtábla - a fellebbviteli főügyészség ez irányú indítványával túlnyomórészt egyetértve - a Be. 2. §
(3)bekezdése [a vádelv] helyes értelmezésével az elsőfokú ítélet tényállását a következők szerint helyesbítette: a
- oldal utolsó bekezdéséből és a
- oldal első bekezdéséből a gyermekkorú sértettek tényleges megverésére vonatkozó részeket, valamint a
- oldal
- bekezdésének utolsó mondatát a tényállásból mellőzte, mivel az ott rögzítettek nem képezték a vád tárgyát. Ugyanakkor az ítélet
- oldal
- bekezdésének utolsó mondatát - amely tényszerűen tartalmaz további, bűnösség megállapítására nem alkalmas, tehát a vádelvet nem sértő elemet - a másodfokú bíróság nem mellőzte, mert az ott rögzítettek kellően jellemzik a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményének megállapításához szükséges történeti tényeket. Ugyanakkor az iratok egybehangzó adatai alapján a tényállást akként helyesbítette a másodfokú bíróság, hogy az
- sz. sértett neve helyesen: (vezetéknév első utónév második utónév) (nyomozati iratok
- lapszám alatti születési anyakönyvi kivonat). A Be.
- §
(2)bekezdése b) pont II. fordulata szerinti kismértékű megalapozatlanságot tehát a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a fentiek szerint küszöbölte ki a másodfokú bíróság. Egyebekben az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges körben a perrendi szabályok teljes körű betartásával lefolytatott bizonyítás eredményeképpen mindenben megalapozott tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság a most írt helyesbítésekkel és kiegészítésekkel fogadott el ítélkezésének alapjául. Az elsőfokú bíróság megfelelő elmélyültséggel és gondossággal foglalkozott az egymással szemben álló bizonyítékokkal. Az I.r. vádlott ugyan bűnösnek érezte magát a tárgyaláson a kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, de ténylegesen tagadó tartalmú vallomást tett. Most már, a másodfokú eljárás során - fellebbezése indokolása szerint - abban is bűnösnek érezte magát és lényegében, összefoglalóan, ténybelileg is elismerte az ekként terhére rótt bűncselekményeket. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyenként megvizsgálta, azokat összességükben is mérlegelése tárgyává tette, a bizonyítékok értékelése körében megfelelően számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el, melyeket miért nem. Indokai logikusak, meggyőzőek, megfelelnek az iratok tartalmának és a bizonyítékok mérlegelése körében az elsőfokú bíróság mindenben perrendszerűen járt el. Az I.r. vádlott és védője - most már kizárólag a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében fennmaradó - felmentést célzó fellebbezése kizárólag a bizonyítékok mérlegelését támadja. Azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság az I.r. vádlott tagadásával szemben két kiskorú gyermekének a nyomozási bíró előtt tett vallomását, az azokat alátámasztó szakértői véleményt, valamint a további, közvetett bizonyítékokat fogadta el a tényállás alapjául. Az elsőfokú bíróság a már írtak szerint a bizonyíték-mérlegelő tevékenységét mintaszerűen elvégezte, megalapozott elsőfokú tényállás esetén pedig a másodfokú eljárás során nincs törvényes lehetőség a Bf.II.310/2007/
- bizonyítékok eltérő értékelésére. Következésképpen a kizárólag a bizonyítékok elsőfokú mérlegelését támadó és ezen keresztül felmentést célzó védelmi fellebbezések nem vezethettek eredményre. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett mindkét vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is törvényes. Ami a bűnösségi körülményeket illeti, az ítélőtábla a II.r. vádlott esetében is a többszörös halmazatot értékelte súlyosítóként, szemben a halmazattal, mert ez felel meg a tényeknek. A kiegészített bűnösségi körülményeket, az I.r. vádlott által megvalósított bűncselekmények jellegét és kiemelkedő tárgyi súlyát nem kellően értékelte az elsőfokú bíróság - a vele szemben kiszabható öttől húsz évig terjedő tételhatárok között - a 10 év fegyház kiszabásával. Az ítélőtábla álláspontja szerint semmi nem indokolja, hogy a büntetési tétel alsó határához közelebbi tartamú fegyház kiszabására kerüljön sor, mert az nem igazodik kellően a bűnösségi körülményekhez, a cselekmények többszörös halmazatához és a már hivatkozott egyéb büntetés kiszabási tényezőkhöz. Az I.r. vádlott kirívóan elítélendő, súlyos bűncselekményeket valósított meg többszörös halmazatban, hosszú időn keresztül a kiskorú gyermekei sérelmére. Egyetértett az Ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség ügyészének azon megfogalmazásával, hogy gyermekeit mintegy „állati sorban" tartotta, példátlan körülmények között. Az így testi-, szellemi leromlás veszélyének kitett - sőt ténylegesen lemaradt, leromlott - gyermekei sérelmére mélyen elítélendő nemi erkölcs elleni bűncselekményeket is elkövetett. Ezért az ítélőtábla - az ügyész fellebbezését alaposnak ítélve - az I.r. vádlott főbüntetését a már írt mértékre súlyosította, mert így biztosítható a büntetésnek a Btk.37.§.-ában írt célja. Nem tévedett az elsőfokú bíróság abban sem, hogy a II.r. vádlott esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását ítélte indokoltnak. A gyermekei nevelését hosszú időn keresztül konzekvensen, kirívó mértékben elhanyagoló, azok testi és lelki fejlődését minden tekintetben veszélyeztető, példátlan mulasztásokat megvalósító II.r. vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése - büntetlen előélete ellenére - szóba sem kerülhetett. A vele szemben l évtől 7 évig terjedő tartamok között kiszabható szabadságvesztésének mértéke inkább enyhe, de terhére bejelentett fellebbezés hiányában a másodfokú bíróság csupán ennek megállapítására szorítkozhat. Következésképpen e vádlott és védője enyhítést célzó, a végrehajtás felfüggesztésére is irányuló fellebbezését is alaptalannak ítélte az ítélőtábla. Mindkét vádlott esetében szükséges és indokolt a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása. Ennek mértékét azonban nem a szabadságvesztés tartama alapozza meg és indokolja, hanem az általuk megvalósított bűncselekmények jellege, tárgyi súlya és a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései mindenben megfelelnek a törvénynek. A kifejtettekből következik, hogy a fellebbezések közül kizárólag az ügyészé bizonyult alaposnak, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a már írtak szerint a Be.
- §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §
(1)bekezdés I. fordulata alapján helybenhagyta. A vádlottak
- április
- napján született gyermeke nevének pontos meghatározására azért volt szükség, mert a szülői felügyeleti jog kizárólag a gyermek pontos megjelölése esetén joghatályos rendelkezés [Bírósági Határozatok
- évf.
- számú jogeset]. A másodfokú bíróság a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdése alapján számította be a vádlottak szabadságvesztésébe az általuk további előzetes fogvatartásban töltött időt, és a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 338. §
(1)és
(2)bekezdésére kötelezte a vádlottakat a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az I.r. vádlott előadása és a nyomozati iratok aggálytalan adata alapján megállapította az I.r. vádlott anyjának helyes nevét. Az ítélet elleni fellebbezési jogot a Be. 386. §
(1)bekezdése zárja ki. S z e g e d ,
- évi november hó
- napján Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. Dr.Katona Tibor sk. Dr.Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke a tanács tagja,előadó a tanács tagja Bf.II.310/2007/
- A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.310/2007/
- számú ítélete és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 11.B.43/2007/
- számú ítéletének a jelen ítélettel meg nem változtatott része mindkét vádlott vonatkozásában a mai napon jogerős és végrehajtható. S z e g e d ,
- évi november hó
- napján Gyurisné dr.Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke