Pf.20452/2010/9 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.452/2010/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Dobos Anita Kornélia pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Gulrich és Rónay Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Rónay Éva ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, az II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű, a III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen, közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság
2. december
3. napján meghozott 11.P.23.003/2006/
4. számú ítélete ellen, az I. rendű alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett és
6. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja. A felperes ½ részilletőségének megváltási árát, és az I. rendű alperes fizetési kötelezettségét 4.100.890 (Négymillió-százezer-nyolcszázkilencven) forintra leszállítja. Az ítélet egyéb fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - 146.400 (Száznegyvenhatezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket, a további 12.600 (Tizenkétezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. A perköltségviselés aránya a felperes terhére 10%, az I. rendű alperes terhére 90%, a pártfogó ügyvédi díj viselésére 90%-ban az I. rendű alperes, 10%-ban az állam köteles. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes és az I. rendű alperes házastársak voltak. Házasságukat a Budakörnyéki Bíróság a 18.P.21.962/
7. szám alatt indult perben hozott ítéletével bontotta fel. A bontóperben a házastársak a közös tulajdonukat képező B. hrsz. alatt nyilvántartott, természetben B.H. szám alatti lakásuk (továbbiakban: perbeli ingatlan) osztott használatában állapodtak meg. Az I. rendű alperes ezt követően pert indított a felperes ellen lakáshasználat rendezésére. A Budakörnyéki Bíróság a perben
8. december
9. napján hozott 2.P.21.361/1992/
10. számú ítéletével a perbeli ingatlan kizárólagos használatára az I. rendű alperest jogosította fel és kötelezte a felperest, hogy a lakást 30 nap alatt ürítse ki. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy a kiürítéssel egyidejűleg fizessen meg a felperesnek 250.000 forint lakáshasználati jog ellenértéket. Az ítélet indokolása szerint az I. rendű alperes a tárgyalás során a perbeli lakás értékét tehermentesen 800.000 forintra tette és előadta, hogy azt kb. 400.000 forint hitel terheli. Vállalta, hogy a lakáshasználati jog ellenértékeként 250.000 forintot megfizet a felperesnek, aki erre vonatkozóan nyilatkozatot nem tett. Mindezekre figyelemmel a bíróság az I. rendű alperes kérelme alapján határozott. A felperes fellebbezése folytán a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a 2.Pf.21.516/1993/
11. számú ítéletével helybenhagyta. A perbeli ingatlant a II. rendű alperes javára 287.000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom, a III. rendű alperes javára 300.000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog terheli. A felperes keresetében a perbeli ingatlan tekintetében a közös tulajdon megszüntetését kérte oly módon, hogy a bíróság a tulajdonát képező ½ részilletőséget adja az I. rendű alperes tulajdonába 9 millió forint megváltási ár fejében. A II. és III. rendű alpereseket ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I. rendű alperes a közös tulajdon felperes által kért módon való megszüntetését nem ellenezte, az általa fizetendő megváltási árat azonban 3 millió forintban tartotta elfogadhatónak. A megváltási ár értékének meghatározásánál kérte javára figyelembe venni, hogy az ingatlanban jelentős értéknövelő beruházásokat végzett, amelynek értéke a forgalmi értékből őt illeti meg. Ezen túlmenően a lakáshasználat rendezése iránt indított perben hozott ítélet alapján a felperesnek lakáshasználati joga ellenértékét megfizette. 1990 óta egyedül ő törleszti a lakásvásárlásra felvett hitelt, valamint munkáltatói kölcsönt. Erre figyelemmel a még fennálló tartozás ½ része a felperest terheli, továbbá a felperest megillető megváltási árba kérte beszámítani az általa egyedül törlesztett tartozások felperesre eső részét és annak kamatait. Egyedül viselte továbbá a lakás közös költségét is, ezzel kapcsolatos összes kifizetése
12. január 1-től
13. december 31-ig összesen 861.857 forint volt, amelynek fele szintén a felperest terheli. Lakásbiztosítással is rendelkeztek, amelyre a befizetéseket szintén egyedül ő viselte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a perbeli ingatlan közös tulajdonát megszüntette, és a felperes ½ részilletőségének tulajdonjogát 4.301.819 forint megváltási ár ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 90 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.301.819 forintot. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte az illetékes körzeti földhivatalt a felperes ½ részilletőségére az I. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzésére, a II. és III. rendű alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak 34.836 forint előlegezett költséget és 129.000 forint le nem rótt illetéket, míg a fennmaradó le nem rótt illetéket és állam által előlegezett költséget az állam viseli. A peres felek felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítélet indokolása szerint a peres felek között a közös tulajdon megszüntetésének módja nem volt vitás, ezért arról a felperes keresete alapján rendelkezett. A tulajdonostársak között vitás volt a megváltási ár összegszerűsége, amelyre figyelemmel annak tárgyában a bíróságnak kellett rendelkeznie. A beszerzett aggálytalan szakértői véleményből kitűnően a perbeli ingatlan jelenlegi beköltözhető forgalmi értéke 16 millió forint, amit a felek sem vitattak. A szakértő véleményében meghatározta azt is, hogy az I. rendű alperes által végzett beruházások a jelenlegi forgalmi értéken belül milyen hányadot tesznek ki, amit teljes egészében az I. rendű alperes javára kell elszámolni, miután annak létrehozásában a felperes tevékenyen nem vett részt. A beruházások megállapított értéke 4 millió forint volt, amit levonva az ingatlan beköltözhető állapotú forgalmi értékéből az eredmény 12 millió forint, ami a megváltási ár alapja és abból ½ részilletőségének ellenértékeként a felperest 6 millió forint illeti meg. Ezt az értéket azonban csökkenteni kell a részére már kifizetett lakáshasználati jog ellenértékével. Amennyiben a közös tulajdon megszüntetésére a lakáshasználat rendezését követően kerül sor, a már felvett lakáshasználati jog ellenértékének elszámolására a bírói gyakorlat többféle lehetőséget ismer. Ha a használat rendezése és a közös tulajdon megszüntetése között viszonylag rövid idő telt el, és az ingatlan forgalmi értékében lényeges változása nem következett be, úgy a lakáshasználati joggal nem rendelkező házastársnak járó megváltási árat, a már részére kifizetett lakáshasználati jog értékével csökkenteni kell. Ha hosszabb idő telt el, vagy az ingatlan forgalmi értékében lényeges változás következett be, a tulajdonostársnak járó megváltási árba a korábban általa már felvett lakáshasználati jog ellenértékét az ingatlan időközben bekövetkezett értékemelkedésének arányában kell beszámítani, vagy a körülményektől függően a lakáshasználati jognak, mint vagyonértékű jognak értékét kell egészben, vagy részben terhére elszámolni. Lehetséges az elszámolás oly módon is, hogy a korábban már felvett térítés összege, annak időközi törvényes kamataival növelten kerüljön elszámolásra. A perbeli esetben egyértelműen hosszú idő telt el a lakáshasználati jog ellenértékének kifizetése óta, valamint az eltelt időszakban többszörösére nőtt az ingatlan forgalmi értéke, ezért az elsőfokú bíróság megítélése szerint az értéknövekedéssel arányos elszámolási mód alkalmazása fogadható el a perbeli esetben. Ezt, az is indokolttá tette, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének meghatározásánál a bíróság annak idején az I. rendű alperes nyilatkozata szerinti 800.000 forintos értéket vette alapul, holott akkor 1993-ban a beszerzett szakértői véleményből kitűnően az ingatlan forgalmi értéke 3 millió forint volt. Az
14. évi 3 millió forintos és a
15. évi 16 millió forintos érték összevetése alapján az értéknövekedés mértéke 5.3-szeres, a 250.000 forintos lakáshasználati jog ellenértékének 5.3-szerese pedig 1.330.000 forint. Ennek alapján az elsőfokú bíróság a felperesnek járó 6 millió forint megváltási árat a kifizetett használati díjra figyelemmel 1.330.000 forinttal csökkentette, amelynek levonásával a felperest megillető ellenérték 4.670.000 forint. További értéket csökkentő tényező, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes felé fennálló tartozást egyedül törlesztette, amelynek felperesre első ½ részét az I. rendű alperes javára kell elszámolni. A II. rendű alperesnek a befizetésekkel kapcsolatban több kimutatása volt, a
16. sorszám alatti nyilatkozatában
17. évtől kezdődően közölt adatokat alap- és vállalati hitelre bontva. A
18. sorszám alatti nyilatkozatában szervezeti egysége a hitelt már csak alaphitelként nevezte, ezért a bíróság a nyilatkozatok egybevetése alapján a
19. sorszámú beadványban foglaltakat nem fogadta el. Az ezt követő kimutatások alapján állapította meg, hogy az I. rendű alperes
20. október
21. napjáig összesen 360.929 forint összegű befizetést teljesített, amelynek fele 183.464,5 forint a felperest terhelte. Ugyancsak a felperes terhére kell levonni a még fennálló 267.481 forint hátralék fele részét 133.740,5 forintot, ezáltal összesítve az I. rendű alperes javára levonandó összeg összesen 317.205 forint, amelynek eredményeként a felperest 4.352.795 forint megváltási ár illeti meg. Az I. rendű alperes javára kívánta elszámolni az általa kifizetett építményadó, lakásbiztosítás és közös költség felperesre eső részét is. Az építményadó vonatkozásában kifizetéseit nem bizonyította. A biztosítással kapcsolatban rendelkezésre álló igazolás szerint a kifizetett díj épületkárokra és ingóságokra is vonatkozik, azt azonban nem lehet megállapítani, hogy a fizetendő díjból mennyi esik a lakásra és mennyi az ingóságokra, ezáltal a rendelkezésre álló adatok alapján e díjból a felperest ténylegesen terhelő összeg nem állapítható meg. Erre figyelemmel a bíróság e két tétel vonatkozásában az I. rendű alperes javára kifizetést nem számolt el. A közös költség vonatkozásában szintén nem lehetett megállapítani, hogy abból milyen rész esik fenntartási, illetőleg felújítási költségekre. A bíróság álláspontja szerint az I. rendű alperes javára ebből legfeljebb a felújítási költségre eső rész terhelhető a felperesre, mivel a fenntartási költségek a tényleges használathoz kötődnek. Azt azonban nem lehetett megállapítani, hogy a rendelkezésre álló kimutatás szerint az I. rendű alperes által fizetett közös költségből ténylegesen mennyi a felperest terhelő összeg, erre figyelemmel a bíróság ezen a címen sem ítélt meg az I. rendű alperes javára elszámolható összeget. Ugyanakkor a felperes a
22. sorszámú jegyzőkönyvben elismerő nyilatkozatot tett egy tető felújítási költség ráeső része vonatkozásában 12.000 forint erejéig, valamint 38.976 forint erejéig a közös költséget is elismerte, amely összegeket a neki járó előző számítások szerinti megváltási árból szintén levonásba kell helyezni. Ezen művelet eredményeként a felperest véglegesen megillető megváltási ár 4.301.819 forint, amelynek megfizetésére a bíróság az I. rendű alperest kötelezte. Az I. rendű alperes ugyancsak 3 millió forint erejéig igazolta teljesítőképességét, ami azonban az elsőfokú bíróság megítélése szerint az általa meghatározott megváltási ár kifizetését nem veszélyezteti, miután a fennálló és megszerzendő tulajdoni hányada kellő fedezetet nyújt a fizetésre, ha kötelezettségét nem tudná teljes egészében teljesíteni. A bíróság a II. és III. rendű alpereseket, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok jogosultjait a közös tulajdon megszüntetésének tűrésére kötelezte. A bíróság az 1/
23. (V. 19.) PK vélemény VIII. g) pontja értelmében rendelkezett úgy, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán az állam által előlegezett szakértői díjat és a le nem rótt illetéket fele részben az I. rendű alperes térítse meg, míg a fennmaradó további ½ részt az állam viseli a 6/
24. (VIII. 26.) IM rendelet
25. §