Bf.202/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdés III. fordulata), társtettesként folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette (Btk. 250. §

(1)és

(3)bekezdés I. és III. fordulata) és társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 275. §

(1)bekezdés a/ pont) miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben 100.000,- forintra vagyonelkobzást rendelt el. Az előzetes fogva tartásban eltöltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. A megyei bíróság a II. r. vádlottat 2 rb. társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette; A VI. r. vádlottat vesztegetés bűntette (Btk. 253. §

(1)és

(2)bekezdés) miatt 250 napi tétel - egy napi tétel összege 300,- forint - összesen 75.000,- forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen a II. r. vádlott enyhítésért, védője részben a tényállás és a bűnösség téves megállapítása miatt felmentésért, részben enyhítésért, míg a VI. r. vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. Az első fokú ítéletet az I., a III., a IV. és az V. r. vádlottakkal szemben a kihirdetéskor jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.447/

1. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat számba vette, a mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett. A cselekmény minősítését és a kiszabott büntetést törvényesnek tartotta és a Pest Megyei Bíróság ítéletének a helybenhagyására tett indítványt a II. és VI. r. vádlottakkal szemben. A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezésében foglaltakat módosította, így a felmentésre irányuló indítványát nem tartotta fenn, ellenben elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, másodlagosan pedig a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését, annak próbaidőre történő felfüggesztését kérte. Álláspontja szerint az első fokú bíróság az ügyész vádkiterjesztését követően eljárási szabályt sértett, nem tett eleget a Be.
2. §

(3)bekezdésében foglaltaknak, továbbá iratellenesen rögzítette azt az első fokú ítéletben, hogy a II. r. vádlott nem kívánt nyilatkozni a kiterjesztett váddal kapcsolatosan, mivel a 28-as sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv szerint csak arról nyilatkoztatta a tanács elnöke a II. r. vádlottat, hogy az I. r. vádlott által elmondottakra kíván-e észrevételt tenni, ellenben a kiterjesztett vádról nem kérdezte. Véleménye szerint ez az eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban nem orvosolható. A másodlagos indítványa kapcsán kérte nagyobb nyomatékkal értékelni az enyhítő körülményeket, hangsúlyozva, hogy az első fokú ítéletben nincs meg a belső arányosság az I. r. és a II. r. vádlottal szemben alkalmazott joghátrány vonatkozásában és erre tekintettel kérte a kiszabott szabadságvesztés felfüggesztését. A II. r. vádlott az utolsó szó jogán a büntetés enyhítését kérte. A VI. r. vádlott védője a nyilvános ülésen fenntartotta a fellebbezését - többek között - arra hivatkozva, hogy a VI. r. vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, ahhoz érdeke nem fűződött, illetve az I. r. vádlott a terhelő vallomását a tárgyaláson megváltoztatta. A VI. r. vádlott az utolsó szó jogán változatlanul felmentését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a védelmi fellebbezés alapján eljárva a Be. 348. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárásban a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta, a II. r. vádlott védője által hivatkozott eljárási szabálysértés látszólagos, az részben a védő pontatlan jegyzőkönyvi hivatkozásán alapul. A Fővárosi Ítélőtábla ennek kapcsán megállapította, hogy a II. r. vádlott törvényi figyelmeztetése a tárgyaláson a kihallgatása megkezdésekor a büntetőeljárási törvénynek megfelelően megtörtént, a II. r. vádlott nem kívánt vallomást tenni. A II. r. vádlott a továbbiakban - esetenként - az észrevételezési jogával élt. A vád kiterjesztésére a

1. év február hó
2. napján megtartott tárgyaláson került sor, amelyet követően a 27-es sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint a megyei bíróság a védelem kérésének - így a II. r. vádlott védőjének kérésének is megfelelően biztosította a felkészülési időt a kiterjesztett váddal kapcsolatban. Ezt követően a
3. év március hó
4. napján megtartott tárgyaláson, a
5. sorszámú jegyzőkönyv
6. oldalán a negyedik bekezdésben rögzítettek szerint a II. r. vádlott - mivel a korábbiaknak megfelelően vallomást nem kívánt tenni a tárgyaláson - többek között azt válaszolta a felé intézett kérdésre, hogy „nem élek az észrevételezési jogommal a közokirattal kapcsolatban". Az ítélőtábla rögzíti, hogy a közokirat-hamisítás bűntette volt a kiterjesztett vád tárgya. Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy egyrészt a II. r. vádlott védekezéshez való joga a tárgyalási szakban maradéktalanul, érvényesült a megyei bíróság a kiterjesztetett váddal kapcsolatban lehetőséget adott a felkészülésre, másrészt - szemben a védő érvelésével - nyilatkoztatta ezen cselekmény tekintetében is, azonban a korábban a vallomástételt megtagadó II. r. vádlott nem kívánt az észrevételezési jogával sem élni. A kifejtettekre tekintettel nem volt indoka eljárási szabálysértés miatt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésének. A Pest Megyei Bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének a lehetséges és szükséges mértékben eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelte és indokolási kötelezettségét is teljesítette. A II. r. vádlott egyetlen cselekmény kivételével - amelynek során tetten érték az I. r. vádlottal együtt - tagadta a bűncselekmények elkövetését, akár csak az VI. r. vádlott. A két vádlott tagadásával szemben az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott terhelő elsősorban első nyomozati - vallomására alapította a tényállását a II. és VI. r. vádlottak cselekvőségét illetően, és helytálló érveléssel adott számot a bizonyítékok értékelése során arról, hogy miért fogadta el azt, holott az I. r. vádlott a tárgyalási szakban részben változtatott a korábbi vallomásán. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy ezen változtatások alapvetően a saját felelősségének csökkentésére irányultak, de az egyes cselekmények megtörténtét nem vitatták, így volt ez a II. r. és a VI. r. vádlott vonatkozásában is. Egyértelmű volt az is, hogy a II. r. vádlottat ugyanaz a motiváció vezette, mint a társát. Az I. r. vádlott első nyomozati - saját magát és társait is - terhelő vallomásában olyan cselekményekről számolt be - kétségtelenül szűkszavúan - amelyek a nyomozó hatóság előtt nem voltak ismertek, azok felderítésére kizárólag az I. r. vádlott információi alapján kerülhetett sor. Olyan ok pedig nem került feltárásra sem a II., sem a VI. r. vádlott vonatkozásában, amely alapján azt lehetett volna akár csak feltételezni is, hogy az I. r. vádlott valótlanul tett volna terhelő vallomást a nyomozás során rájuk vagy a többi vádlottra. A VI. r. vádlott estében azt is ki kell emelni, hogy az I. r. vádlott csak a cég nevét tudta közölni a nyomozó hatósággal, a VI. r. vádlott személye ez alapján került később azonosításra. Lényeges körülmény, hogy az I. r. vádlott beismerő, terhelő vallomását - a vád tárgyává tett más bűncselekmények kapcsán - a további vádlott-társak vallomása is alátámasztotta, így az I. r. vádlott első nyomozati vallomásának teljes körű elfogadhatóságát, a szavahihetőségét megerősítették, szemben a II. és VI. r. vádlottak védekezésével. Ezen védekezés kapcsán megjegyzi az ítélőtábla, hogy magában az a körülmény, hogy a VI. r. vádlott a tartozását folyamatosan próbálta törleszteni, hitelt vett fel a magánvagyonára, nem jelenti azt, hogy ne fűződhetett volna érdeke ahhoz, hogy adott esetben később kerüljön sor vele szemben árverésre. Különösen, hogy a tartozás összege jelentősen meghaladta a felvett hitel összegét. Az elsőfokú bíróság a tényállását ezen túlmenően az egyéb okirati bizonyítékokra, híváslistákra alapította, amelyek önmagukban nem alkalmasak, akár a II., akár a VI. r. vádlott bűnösségének megállapítására, viszont a tényállás teljes körű megállapításához feltétlen szükségesek voltak, illetve megerősítették a tekintetben az I. r. vádlott beismerő vallomását, hogy létező ügyekről, cégekről, illetve személyekről vallott. Az elsőfokú bíróság ítélete mindezek alapján tehát megalapozott, mentes a Be.
7. §

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól, ezért a másodfokú bíróság felülbírálatának alapját képezi. A Pest Megyei Bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a II. és VI. r. vádlottak bűnösségére, a cselekményeik minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében értékelt körülményeket az elsőfokú bíróság megfelelően számba vette, mindössze a II. r. vádlott esetében indokolt a büntetlen előéletre történő utalást mellőzni, mivel az alkalmazási feltétel volt munkájához, illetve a súlyosító körülményeket kell a hasonló jellegű korrupciós bűncselekmények elszaporodottságával kiegészíteni. Az enyhítő körülmények körében a további időmúlást kell a vádlottak javára értékelni. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla - figyelemmel az ítélet belső arányosságára is - lehetőséget látott a II. r. vádlott esetében a kiszabott szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésére (Btk. 89. §

(2)és

(3)bekezdése). A VI. r. vádlott vonatkozásában viszont nem volt további lehetőség az első fokú ítéletben az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés enyhítésére. A Fővárosi Ítélőtábla figyelemmel arra, hogy a II. r. vádlott börtönbüntetésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte. Az első fokú ítéletben megállapított - másodfokon irányadó - tényállások alapján a II. r. vádlottat terhelő vagyonelkobzás összegét a Fővárosi Ítélőtábla pontosította, tekintettel arra, hogy az a Be. 354. §

(5)bekezdése értelmében súlyosítási tilalom alá nem esik abban az esetben sem, ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést. Ezen túlmenően az ítélőtábla a II. r. vádlott nevét is helyesbítette, mivel a keresztnév az első fokú ítélet rendelkező részében nem került feltüntetésre. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a rendőri kísérés költsége a Be. 74. §

(5)bekezdés értelmében nem számolható el bűnügyi költségként, arról összegszerűségről és viseléséről - a 35/

1. (XII.31.) IRM-PM együttes rendelet alapján külön végzésben kellett volna rendelkeznie a megyei bíróságnak. Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. A Fővárosi Ítélőtábla a fentiek alapján a megyei bíróság ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró Dr. Mató Ágnes s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 15.B.66/2007/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.202/2010/
4. számú ítéletében írt változtatás mellett jogerős és a II. r. vádlott börtönbüntetésének kivételével végrehajtható! Budapest,
5. év március hó
6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő