Bf.4/2011/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése, illetve a 239.§-ba ütköző hamis tanúzás bűntette miatt elrendelt nyomozást a Be. 190.§

(1)bekezdés a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény megszüntette. A pótmagánvádló a határozattal szembeni panaszát a Fővárosi Főügyészség a

1. június
2. napján kelt NÜ.12.321/2010/
3. számú határozatával - mint alaptalant - elutasította. A pótmagánvádló részére az ügyészi határozatot
4. július 15-én kézbesítették. A pótmagánvádló által meghatalmazott ügyvéd, pótmagánvádló jogi képviselője - a törvényes határidőn belül -
5. augusztus 27-én, az ügyészség útján pótmagánvádat terjesztett elő I. r. vádlottal, II. r. vádlottal, III. r. vádlottal és IV. r. vádlottal szemben, a Btk. 225.§-ba ütköző, társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt. A Fővárosi Bíróság megvizsgálta, hogy a vádindítvány elfogadásának fennállnak-e a törvényi feltételei, illetőleg a történeti tényállásban leírt cselekmény bűncselekmény-e. Vizsgálatának eredményeként a
6. szeptember
7. napján kelt 2.B.1210/2010/
8. számú végzésével I. r., II. r., III. r. és IV. r. vádlottakkal szemben a társtettesként elkövetett hivatali visszaélés bűntette (Btk. 225.§) miatti büntetőeljárást megszüntette. A pótmagánvádló a határozat ellen - a törvényes határidőn belül - írásban is indokolt fellebbezést nyújtott be. Álláspontja szerint a ruházata átvizsgálásának nem volt jogszabályi alapja és a vádlottak ezen magatartása jogtalan hátrányokozás célzatával történt. Hangsúlyozta, hogy a vádlottakat az ő zaklatása, emberi mivoltában megalázása motiválta, ami kimeríti a jogtalan hátrány okozását. A pótmagánvádló fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Bíróság a vádindítvány, alaki kellékeinek a vizsgálata során törvényesen állapította meg, hogy a pótmagánvád elutasításának a Be. 231.§

(2)bekezdésében megjelölt okai nem állnak fenn. Ezt követően azt vizsgálta, hogy a vádindítványban foglalt történeti tényállásban leírt cselekmény bűncselekménynek minősül-e. A Btk. 225.§-ban megfogalmazott hivatali visszaélés törvényi tényállásának elemzése során helyesen foglalt állást, hogy e bűncselekmény csak egyenes szándékkal követhető el és a törvény a szándékon túl a célzatot is megköveteli. Az adott cselekmény szempontjából releváns elkövetési magatartás, a hivatali helyzetével egyéb módon való visszaélés. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélésnek tekinthető a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépés és a hivatalos eljárás során a hivatali jogosultságok törvényes feltételek megléte nélkül igénybevétele (BH.200.525.). Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a vádlottak, mint hivatalos személyek a Rendőrségi törvényen alapuló fokozott ellenőrzés keretében nem tanúsítottak olyan magatartást, amely kötelességük megszegését, az arányosság túllépését vagy egyéb olyan hivatali helyzettel történő visszaélést jelentene, ami bűncselekmény megállapítására adhatna alapot (1994. évi XXXIV. tv. 30.§

(1)bekezdés, 11.§

(1)bekezdés, 12.§

(1)bekezdés, 15.§

(1)bekezdés). Az elsőfokú bíróság fenti megállapítását a Készenléti Rendőrség Parancsnoka és az ORFK Rendészeti Főigazgatója által lefolytatott vizsgálat és ennek eredményeként hozott I. és II. fokú határozatok is - az intézkedés néhány elemének legfeljebb szakszerűtlenségét rögzítve - megerősíti (105/126-1/2010.P. számú és 29022/5113/2009.P. számú határozatok, nyomozati irat 191.,

1. oldal). Egyetértett a másodfokú bíróság azon elsőbírói megállapítással is, hogy a vádindítvány nem jelöl meg olyan személyes célt, amely a vádlottak hivatalos fellépését motiválta volna, illetve mi lett volna a jogtalan előny szerzése, vagy a jogtalan hátrány okozása. A pótmagánvádló fellebbezésében megjelölt ruházat átvizsgálást a fent említett rendőrségi határozatok a fokozott ellenőrzés keretében jogszabályi felhatalmazáson alapuló, törvényes intézkedésnek minősítették, így jogtalan hátrány okozására semmiképp sem volt alkalmas (nyomozati iratok
2. oldal utolsó bekezdés). A vádindítvány tehát nem tartalmaz olyan tényállási elemet, amelynek alapján a személyes cél érdekében történő hivatalos fellépés és ezzel oksági összefüggésben a jogtalan hátrány okozása a vádlottak terhére megállapítható lenne. Ekként pedig helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a vád tárgyává tett cselekmény, nem bűncselekmény és az eljárást a Be. 273.§

(3)bekezdése alapján megszüntette (BH

1. 267.). Az elsőfokú végzés
2. oldal
3. bekezdése helyesen rögzíti, hogy a vádlottak személyi adatait a vádindítvány nem tartalmazta. Ugyanakkor ellenük nyomozás sem indult, gyanúsítottként nem kerültek meghallgatásra. Az iratok között sem találhatók meg a vádlottak személyi adatai, így az elsőfokú bíróság a Be. 258.§

(2)bekezdés b) pontjában írtak ellenére azokat határozatának rendelkező részében sem tudta feltüntetni. Az elsőfokú bíróság végzése törvényes, indokai helytállóak, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján a Be. 360.§

(1)bekezdés c) pontjában foglalt eljárás keretében helybenhagyta. Budapest,

1. év március hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Dr. Halász Irén sk. sk. előadó bíró Zólyominé dr. Törő Erzsébet bíró A Fővárosi Bíróság 2.B.1210/2010/
3. számú végzése a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.4/2011/
4. számú végzése folytán
5. év március hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év március hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő