Pf.20890/2010/8 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.890/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Győrfi András ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve d-i (cím) lakos felperesnek a Dr. Somogyi Aladár ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű mindketten s-i (cím) lakosok, a Dr. Gyükér János ügyvéd (cím) által képviselt III. rendű alperes neve (cím) III. rendű, Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (cím) IV. rendű, a Dr. A. J. jogtanácsos által képviselt V.rendű alperes neve (cím) V. rendű a VI.rendű alperes neve (VI.rendű alperes címe) VI. rendű, a R. T. K. d-i (cím) lakos ügyvezető által képviselt VIII. rendű alperes neve (cím) VIII. rendű, a X. rendű alperes neve (cím) X. rendű, az XI.rendű alperes neve (cím) XI. rendű, a Dr. Papp Tamás ügyvéd (cím) által képviselt XII. r. alperes neve (cím) XII. rendű és a XIII. rendű alperes neve (cím) XIII. rendű alperesek ellen elbirtoklással való tulajdonszerzés megállapítása iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 8.P.22.190/2009/
2. számú ítélete ellen a felperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 25 000 (Huszonötezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 125 000 (Egyszáhuszonötezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A D. D. u. ... emelet ... ajtószámú társasházi lakásingatlant az I. és II. rendű alperes az
4. szeptember 9-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a hitelintézet ... megyei fiókjától 1 686 914 forint vételárért, melynek egy részét a vevők az hitelintézettől igényelt kölcsönből egyenlítették ki. A szerződésben az eladó javára ennek biztosítására jelzálogjogot, valamint a kölcsöntartozás teljes visszafizetéséig elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki. Az
5. április 7-én kelt adásvételi szerződéssel az I. és II. rendű alperes az akkor még telekkönyvezetlen perbeli lakásukat eladták a felperes és akkori házastársa részére 1 400 000 forint vételárért. A szerződést Dr. V. J. ügyvéd készítette és ellenjegyezte. Az okiratban rögzítették a felek, hogy a vételárból 800 000 forintot a vevők
6. június 30áig kötelesek letétbe helyezni a szerződést készítő ügyvédnél, amely összeget az eladók akkor vehetik fel a letétből, ha az ingatlant tehermentesítik, és ezzel egyidejűleg a lakást a vevők birtokába bocsátják. A fennmaradó 600 000 forint vételárrész megfizetésére a felek
7. március 31-i határidőt kötöttek ki. Megállapodtak abban, hogy amennyiben a 800 000 forintos vételárrész nem kerül a meghatározott időpontig ügyvédi letétbe, bármelyik fél jogosult egyoldalúan elállni a szerződéstől. Az eladók tulajdonjogukat a vételár teljes kifizetéséig fenntartották.
8. május 11-én a vevők 450 000 forintot adtak át közvetlenül az eladók részére, ezzel egyidejűleg tőlük a lakás kulcsait átvették, és engedélyükkel az ingatlan birtokába léptek. Erre tekintettel a felek
9. május 29-én „szerződést módosító nyilatkozat" elnevezésű okiratban az adásvételi szerződésben foglaltakat akként módosították, hogy a vevők az addig megfizetett 540 000 forint összegű vételárrészen túl fennmaradó 860 000 forint megfizetését
10. március 31-éig vállalták, attól feltételezetten, hogy az ingatlan teljes tehermentesítése - melynek határidejét
11. március 15-ében rögzítették - megtörténik. Az eladók az ingatlant nem tehermentesítették, a vevők pedig emiatt a további vételárrészt nem fizették meg. Az I. és II. rendű alperes
12. május 26-án keresetlevelet nyújtott be a D-i Városi Bírósághoz jelen per felperese és házastársa ellen az
13. április 7-i keltezésű adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása, az eredeti állapot helyreállítása, és az ingatlan birtokba adására való kötelezés iránt azzal, hogy a birtokba adással egyidejűleg vállalták az átvett 540 000 forint és kamatai visszafizetését. Az elsőfokú bíróság az
14. május 31-én meghozott P.22.802/1993/
15. számú ítéletével az I. és II. rendű alperesek keresetét elutasította, a fellebbezés folytán eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a Pf.21.499/1994/
16. sorszámú,
17. december 2-án kelt határozatával a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az eljárás befejezését követően az ingatlan birtokhelyzetében változás nem történt, a lakásban továbbra is a felperes és akkori házastársa lakott és nem történt meg az ingatlan tehermentesítése sem. Az hitelintézet és hitelintézet 2., mint jogosult
18. január 4-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte e per I. és II. rendű alperesével - valamint a kölcsönszerződésben készfizető kezességet vállaló személyekkel - szemben a perbeli ingatlan vételéhez biztosított kölcsön és járulékai visszafizetése iránt. A perré alakult eljárásban a D-i Városi Bíróság az
19. január 28-án kelt ítéletével az alpereseket a kereset szerint marasztalta, határozata fellebbezés hiányában
20. március 25-én jogerőre emelkedett. A jogerős határozat alapján végrehajtási eljárás indult, amely jelenleg folyamatban van. A követelés jogosultjává - engedményezés folytán - a XII. rendű alperes neve vált. A felperes és házastársa között házasság felbontása iránt per volt folyamatban a D-i Városi Bíróság előtt P.23.370/
21. szám alatt. Ennek során az
22. december 9-én kelt
23. sorszámú ítéletével a bíróság a házasságot felbontotta, s az ítélet indokolásában egyebek mellett megállapította, hogy a házastársak között az életközösség véglegesen
24. május 1-jén szakadt meg, amikor felperes neve a közös D., D. u. ... emelet ... alatti lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta. A volt házastársak között a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt a D-i Városi Bíróság előtt P.21.910/
25. számon indult eljárás, melyben a D-i Városi Bíróság
26. május 29-én hozott ítéletet. Ennek indokolásában szerepel, hogy a vagyonmérlegből kirekesztette a perbeli ingatlant, tekintettel arra, hogy az nem került a peres felek tulajdonába. A felperes és volt házastársa tulajdonjog bejegyzése iránt kérelmét a D-i Körzeti Földhivatal a 37.930/
27. számú határozatával elutasította, s e határozatot a fellebbezés folytán eljáró ... Megyei Földhivatal 30.250/
28. számú
29. július 4-én kelt határozatával helyben hagyta. A jogerős határozat felülvizsgálata iránt e per felperese
30. szeptember 5-én keresetet terjesztett elő a ... Megyei Bíróság előtt, keresetétől azonban az eljárás során elállt, ezért a bíróság a 7.K.30.242/2001/
31. számú végzésével a pert megszüntette.
32. október 3-án a felperes a d.-i Városi Bíróság előtt keresetlevelet terjesztett elő e per I. és II. rendű alperesével szemben, amelyben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének tűrésére. A P.24.435/
33. szám alatt folyamatban volt eljárás érdemi döntés hozatala nélkül fejeződött be.
34. augusztus 19-én a felperes az XII. rendű alperes neve szemben végrehajtási igénypert kezdeményezett a perbeli ingatlanon fennálló tulajdonjogára hivatkozással. A d-i Városi Bíróság a P.23.507/2009/4-V. számú végzésével a végrehajtási eljárást a per jogerős befejezéséig felfüggesztette, majd
35. sorszámú végzésével a jelen per jogerős befejezéséig a per tárgyalását is felfüggesztette. A felperes
36. október 12-én terjesztette elő jelen perbeli keresetét az I. és II. rendű alperessel, mint volt tulajdonosokkal, illetve a III-XIII. rendű alperessel, mint a perbeli ingatlanra bejegyzett jelzálogjogok, illetve végrehajtási jogok jogosultjaival szemben, annak megállapítása iránt, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezte, kérve az alpereseket tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére, valamint perköltség fizetésére kötelezni. Álláspontja szerint
37. május 29-étől kezdődően a lakást szakadatlanul sajátjaként birtokolta 15 éven keresztül, így
38. május 9-én annak tulajdonjogát megszerezte. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan terheit ezen időtartam alatt viselte, és elbirtoklását semmilyen jogszabályban írt módon nem szakították meg. Az I. és II. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérték. Azzal védekeztek, hogy az elbirtoklás címén való tulajdonszerzés megállapíthatóságának feltételei hiányoznak, a felperes az általa megjelölt időtartam alatt nem háborítatlanul birtokolta a perbeli ingatlant, ugyanis közöttük számos peres eljárás volt folyamatban. Hivatkoztak arra, hogy a felperes többször kapott tőlük a perbeli ingatlan elhagyására vonatkozó felszólítást, így legutóbb a perbeli jogi képviselőjük által
39. július 7-én szerkesztett, s
40. július 11-én postára adott levelet. Állították, hogy
41. július 17-én is fordultak a D-i Városi Bírósághoz, annak érdekében, hogy a bíróság kötelezze a lakásukban lakó felperes neve annak elhagyására. A III. rendű alperes akként nyilatkozott, hogy amennyiben a felperes vállalja a fennálló banki teher rendezését, nem ellenzi a kereset teljesítését. A IV. rendű alperes a kereset teljesítését abban az esetben nem ellenezte, ha az ingatlanra vonatkozó jogosultságai fennmaradnak. A V. és VI. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, a VIII. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, a X. rendű alperes érdemi nyilatkozatot nem tett, a XI. rendű alperes szintén a kereset elutasítását kérte. A XII. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte abban az esetben, ha a perbeli ingatlanon nyilvántartott tartozás összegét - 18 290 364 forintot - kiegyenlítik. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek együttesen 375 000 perköltséget. Az ítélete indokolásában kifejtette, hogy az elbirtoklás útján való tulajdonszerzés Ptk.
42. §-ában meghatározott feltételei közül a perbeli esetben több is hiányzik. Rámutatott arra, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezésben elsődleges feltételként nevesített „sajátjakénti birtoklás" akkor állapítható meg, ha a birtokos - függetlenül attól, hogy abban a hiszemben birtokol-e, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja, hogy az a másé - a birtoklását véglegesnek tekinti. A sajátkénti birtoklás lényege tehát annak véglegessége, amelyet részben objektív, külső megnyilvánulások igazolnak, másrészt viszont kifejezi a birtoklónak az a szubjektív tudata is, hogy a birtoklását kívülálló személy, akár maga a tulajdonos sem nem szakíthatja meg jogszerűen. Hangsúlyozta, hogy a puszta birtoklás önmagában nem vezet elbirtokláshoz, s a perbeli esetben a közüzemi díjak és egyéb költségek felperes általi viselése sem elégséges e feltétel megvalósulásához. Rámutatott, hogy az ítélet tényállási részében felsorolt perek kronológiai sorrendjéből az állapítható meg, hogy az ingatlan tulajdoni helyzetének rendezése iránt csak az I. és II. rendű alperes indított eljárást 1993-ban, ezzel szemben a felperes házastársával együtt egyáltalán nem, önállóan, pedig csak 2001-ben kezdeményezett eljárást tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése végett. Bár az hitelintézet által e per I. és II. rendű alperese ellen indított perben az ottani felperes pernyertessége érdekében a felperes és házastársa beavatkozott, ezt meghaladóan azonban olyan tevőleges magatartást nem tanúsítottak, amellyel az ingatlan sajátjuknak tartott voltát egyértelműen kifejezésre jutatták volna, s tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének akadályát legalább részben elhárították volna. Kiemelte, hogy a felperes, illetve az I. és II. rendű alperes között
43. április 7-én kelt szerződés a mai napig érvényes, a felperes azonban az abban foglalt, az alperesek terhére megállapított kötelezettségek kikényszerítése iránt semmilyen eljárást nem kezdeményezett, még a szerződés érvényességét megállapító bírósági eljárás befejezése után sem. Álláspontja szerint az, hogy a felperes mintegy kívülállóként figyelte az eladókkal szembeni peres és peren kívüli eljárásokat, az ingatlanra újabb terhek, végrehajtási jogok bejegyzését, az előbbiekben felsorolt körülményekre is tekintettel a sajátkénti birtoklást nem alapozták meg. Ezen túlmenően megítélése szerint a 15 éves birtoklás folyamatossága sem áll fenn, annak
44. májusi kezdetét követően ugyanis az elbirtoklás megszakadását eredményező körülmények merültek fel. Ilyen körülményként értékelte azt, hogy az I. és II. rendű alperesek az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítottak, melyben a lakás kiürítésére is kérték kötelezni a birtokosokat. Megállapította, hogy az elbirtoklás csak a per jogerős befejezése -
45. december
46. - után kezdődött újra. Megszakadást eredményezett továbbá a
47. július 17-i, az I. és II. rendű alperesek által a városi bírósághoz előterjesztett beadvány is, annak ellenére, hogy ennek további sorsa nem volt tisztázható, azaz, hogy nem derült ki, annak alapján indult-e eljárás a felperessel szemben. Az elbirtoklás megszakadását eredményező tényezőként értékelte továbbá az I. és II. rendű alperes képviselője által a felperesnek
48. júliusban küldött felszólítást is. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, s keresete szerinti határozat hozatalát kérte, másodsorban indítványozta a határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára való kötelezését. A sajátkénti birtoklás hiányával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy annak nincs jelentősége az elbirtoklás szempontjából, hogy tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránt tett-e lépéseket vagy sem, tekintve, hogy a lényegi feltétel, vagyis a birtoklása véglegesnek tekintése, megvalósult. Álláspontja szerint az elbirtoklás független attól, hogy a volt tulajdonossal korábban milyen szerződéses viszonyban állt. Kifejtette, hogy nem feltétele a sajátkénti birtoklásnak továbbá az sem, hogy az elbirtoklandó ingatlan tehermentesítése érdekében a birtokos fellépjen, erre egyébként nem is jogosult, mert a terheket megalapozó kötelemben nem fél, így a tehermentesítés érdekében ő maga csak akkor járhat el, ha már megszerezte az ingatlan tulajdonjogát. Azzal érvelt, hogy az elbirtoklási idő megszakadása kapcsán kifejtett megállapítások nem helytállóak, mert az
49. május 26-i perindítást követően - amely általa sem vitatottan az elbirtoklás megszakadását eredményezte - az elbirtoklási idő nem a per jogerős befejezésekor, hanem már a perindítás másnapján,
50. május 27-én újrakezdődött. Téves, hogy a
51. július 17-i beadvány is az elbirtoklás megszakadását eredményezné, figyelemmel arra, hogy e beadvány tartalma nincs igazolva, az alapján semmilyen eljárás nem indult, ő maga a beadványról tudomást nem is szerzett. A
52. július 7-i levél felpereshez történő megérkezését pedig az I. és II. rendű alperes nem tudta igazolni, s mivel az elbirtoklás anyagi jogi jellegű határidő, nem elégséges a megszakadás megállapíthatóságához annak bizonyítása, hogy a küldeményt postára adták, igazolni kell azt is, hogy a felszólítást a címzett megkapta. Ez utóbbi tényt azonban az I. és II. rendű alperesek a perben nem tudták bizonyítani. Az I. és II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. A XI. rendű alperes kérte a megyei bíróság határozatának helyben hagyását. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, arra alapított érdemi döntése is helyes, az elsőfokú ítélet indokolását azonban az ítélőtábla az alábbiak szerint szükségesnek tartja részben helyesbíteni, illetve kiegészíteni: Mindenek előtt megjegyzi, hogy elvileg a felperes az egész ingatlanra kérhette tulajdonjogának megállapítását, mert volt házastársa - aki a birtokba lépésüktől az elköltözéséig fele részben elbirtoklónak számít - a Ptk.
53. §-a értelmében olyan jogelődnek tekintendő, akinek elbirtoklási ideje beszámítható lenne a felperes elbirtoklási idejébe. Ugyanakkor az elbirtoklás Ptk.
54. §