Pf.20231/2010/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.V.20.231/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Tóth Tamás Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Pécsváradi János Ügyvédi Iroda által képviselt I.r., II.r. alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése és egyéb iránt indított ügyében a Veszprém Megyei Bíróság
2. április
3. napján meghozott 5.P.20.554/2008/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a
6. április
7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja. A felperes által az állam javára az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 180.000 (Egyszáznyolcvanezer) Ft-ra felemeli. Köteles a felperes megfizetni az I.r.-II.r. alpereseknek egyetemlegesen 50.000 (Ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Köteles a felperes megfizetni az állam javára az illetékügyben eljáró adóhatóság felhívására 180.000 (Egyszáznyolcvanezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, egyúttal kötelezte az alperes részére fejenként 138.750 Ft perköltség, az állam javára 90.000 Ft eljárási megfizetésére. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az I.r. alperes
8. szeptember
9. napjától
10. szeptember 30-ig állt munkaviszonyban a felperesnél mérnök, majd régióvezető munkakörben. A
11. szeptember 9-én kötött munkaszerződése
12. pontjában munkaviszonya fennállásának idejére és a megszűnését követő 5 éves időtartamra titoktartási kötelezettséget vállalt minden, a munkáltatóra vonatkozó adat, tény és egyéb információ, így különösen a munkadíj összege, egyéb juttatások, munkahelyi és munkaköri körülmények, munkáltató üzleti kapcsolatai, a munkáltató vagyoni helyzete és vállalt kötelezettségei vonatkozásában. A munkaviszonyt megszüntető
13. szeptember 30-án kelt megállapodásban a felperes és az I.r. alperes egyezően úgy nyilatkoztak, hogy egymással szemben munkaviszonnyal kapcsolatos követelésük nincs. A II.r. alperes a
14. augusztus
15. napján kelt alapító okirata alapján
16. szeptember 9-i hatállyal került bejegyzésre a cégnyilvántartásba. A II.r. alperesi társaságban
17. január
18. napjától az I.r. alperes jelentős befolyást szerzett, a szavazatok 49 %-át gyakorolja, valamint ugyanezen időponttól önálló vezető tisztségviselője lett a II.r. alperesnek. A perben nem álló "A" Kft. létesítő okirata
19. december 22-én kelt, a cégnyilvántartásba
20. február 10-én került bejegyzésre, a társaságnak két magánszemély és a II.r. alperes a tagja, utóbbi a "A" Kft-ben közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik. A megyei bíróság megállapította, hogy a II.r. alperes cégnyilvántartásba bejegyzett fő tevékenységi köreként
21. március 24-ig műszaki vizsgálat elemzés, ezt követően műszaki kutatás fejlesztés került feltüntetésre. Az "A" Kft. tevékenységi körei között többek között mérnöki tevékenység, tanácsadás, műszaki vizsgálat, elemzés szerepel, fő tevékenysége máshova nem sorolt egyéb gazdasági szolgáltatás. A megyei bíróság rögzítette, hogy a perben nem álló "B" Kft. a felperessel 2003 júniusától 2005 júliusáig, a II.r. alperessel
22. október 25-től
23. október 16-ig, a "A" Kft-vel
24. október 16-tól
25. szeptember 18-ig állt üzleti kapcsolatban.
26. és
27. között eseti megrendeléseket adott külsős cégek részére az időszakosan felmerülő minőségellenőrzési feladatok elvégzésére, majd a 2008 májusában megkötött keretszerződés alapján a szerződéskötés óta e feladatokat a felperes látja el. A felperes Ptk.
28. § /1/ és /2/ bekezdésére, a Ptk.
29. § /1/ bekezdés a./, b./ és e./ pontjaira, valamint a Ptk.
30. §-ára alapított kereseti kérelmét a megyei bíróság azért nem találta alaposnak, mert álláspontja szerint a felperes a Pp.
31. § /1/ bekezdésben foglaltakra tekintettel nem bizonyította, hogy a munkaviszonya révén egyébként jogszerűen megszerzett üzleti titkot az I.r. alperes jogosulatlanul nyilvánosságra hozta volna. Rámutatott: a per során nem merül fel adat arra nézve, hogy a "B" Kft-n kívül máshoz eljutottak volna a felperes üzleti titkai az alperesek személyén keresztül, a "B" Kft. pedig a fennálló üzleti kapcsolatokra tekintettel nem minősül illetéktelennek. Hangsúlyozta, hogy a meghallgatott tanúvallomások alapján az a felperesi állítás sem nyert bizonyítást, mely szerint az alperesek a "B" Kft-vel a felperes üzleti titkainak jogosulatlan felhasználása révén tudtak volna szerződést kötni. Megállapította, hogy a "B" Kft. által az egyes külsős cégekkel kötött szerződések kondíciói között lényeges eltérések nem voltak. A megyei bíróság álláspontja szerint önmagában az nem jogsértő, hogy az I.r. és II.r. alperesek egy szűken behatárolt piacon a felperes versenytársaként jelentek meg. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I.r. alperes tevékenysége a Ptk.
32. §-a alapján akkor minősült volna jogellenesnek, ha a megszerzett üzleti titkot jogosulatlanul nyilvánosságra hozta volna, vagy azzal visszaélt volna. Álláspontja szerint a II.r. alperes nem használt fel üzleti titkot és azzal nem is élt vissza még abban az esetben sem, ha az I.r. alperes személyében rejlő előnyt esetlegesen a maga javára fordította volna. A felperesnek a Tpvt.
33. § /1/, /2/ és /3/, valamint
34. § /1/ és /2/ bekezdés a./, b./, e./ pontjaira, valamint
35. §-ára alapított kereseti kérelmével kapcsolatban a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez az igény elévült. Utalt arra, hogy a felperes
36. július
37. napján kelt, az I.r. alperesnek címzett levelében már sérelmezte az I.r. és II.r. alperes, valamint a perben nem álló "A" Kft. álláspontja szerinti jogellenes eljárását. A megyei bíróság rögzítette, hogy a felperes a keresetlevelet
38. február 8-án nyújtotta be a bírósághoz, ehhez képest pedig a Tpvt.
39. § /2/ bekezdése szerinti perindítási határidőt kikéste, ezt meghaladóan pedig nem hivatkozott olyan körülményre, amely a Ptk.
40. § /2/ bekezdése alapján az elévülés körén belül figyelembe vehető lett volna. A perköltségről az elsőfokú bíróság a Pp.
41. § /1/ bekezdés, valamint a 32/
42. (VIII.22.) IM. rendelet, a le nem rótt illetékről a 6/
43. (VI.26.) IM. rendelet
44. § /2/ bekezdés alapján rendelkezett. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte a Pp.
45. § /2/ bekezdése, másodlagosan ugyancsak hatályon kívül helyezését kérte a Pp.
46. § /3/ bekezdése, harmadlagosan pedig megváltoztatását indítványozta a Pp.
47. § /2/ bekezdése alapján. Hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság nem tett eleget a Pp.
48. § /1/ bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének, mert nem adott számot arról ítéletének indokolásában, hogy a felperes igazságügyi könyvszakértő és műszaki szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát miért nem fogadta el, és ezzel kapcsolatban az eljárás során sem hozott alakszerű végzést. Támadta az ítéletet azzal is, hogy az elsőfokú eljárás során nem került feloldásra a felperes és az alperesek közötti ellentmondás azzal kapcsolatban, a kereseti kérelemben hivatkozott ismerethalmaz nóvumnak minősül-e. Álláspontja szerint a tanúvallomások alapján az is megállapítható volt, hogy az alperesek nyilvánvalóan rosszhiszemű pervitelt folytatva valótlan nyilatkozatokat tettek a "B" Kft.-vel fennálló üzleti kapcsolataikra nézve, ezt az alperesi magatartást azonban az elsőfokú bíróság egyáltalán nem értékelte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást, mert az alperesek magatartása révén nemcsak a "B" Kft., hanem annak beszállítói is tudomást szereztek a felperes üzleti titkairól és szellemi tulajdonát képező know how-ról. Rámutatott, hogy az által hivatkozott know how pontos tartalmát az elsőfokú eljárás során előadta, és bizonyította, mint ahogy azt is, hogy a II.r. alperes ezen speciális ismeretek felhasználása révén látta el a "B" Kft-vel kötött szerződés szerinti feladatait. Hangsúlyozta, hogy az I.r. alperes részéről nem az üzleti titok és know how megszerzése volt jogsértő, hanem ezen ismeretek kiszolgáltatása a II.r. alperesnek. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem értékelte azt a tényt sem, az I.r. alperes a felperessel fennálló munkaviszonya keretében már a II.r. alperes érdekében tevékenykedett. Álláspontja szerint a megyei bíróság nem adta indokát annak sem, mire alapította azt a megállapítását, mely szerint a "B" Kft-vel kötött szerződések feltételeinek kialakítása nem volt kizárólagos függvénye az erre vonatkozó üzleti titok ismeretének és felhasználásának. Kifejtette, hogy az elévülés kérdésében is alapvetően tévedett a megyei bíróság, amikor az alperesi jogsértéseket egyszeri tevőleges magatartásként ítélte meg. Hangsúlyozta, hogy a tanúvallomások szerint a "B" Kft. részéről nem egyszeri ajánlattétel, szerződéskötés történt a II.r. alperessel, hanem erre több ízben is sor került. Hivatkozott arra, hogy az I.r. alperes az üzleti titok kiszolgáltatásával, a II.r. alperes pedig annak felhasználásával olyan folyamatos tevékenységet tanúsított, amely a Tpvt.
49. § /1/ bekezdése alapján az elévülést kizárja. Az I.r. és II.r. alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítéletet helybenhagyását kérték, fenntartva az elsőfokú eljárás során már ismertetett álláspontjaikat. Hangsúlyozták, hogy a felperes nem határozott meg olyan konkrét tényállást, amely alapján az általa hivatkozott üzleti titok és know how tartalma, annak felhasználási módja pontosan behatárolható lett volna. Álláspontjuk szerint az elsőfokú eljárás során a felperes által csatolt minőségellenőrzési utasítás nem minősül know how-nak. Kiemelték, hogy a tanúvallomások alapján a per tárgyát képező tevékenység ellátásához különösebb szakértelemre nem volt szükség. A felperes nem bizonyította azt sem, hogy az I.r. alperes érdekkörébe tartozó társaságok úgy jutottak volna hozzá a megbízásokhoz, hogy a felperesi ár alá ajánlottak volna. Fenntartották, hogy mindezekre tekintettel a műszaki szakértő kirendelése szükségtelen, a könyvszakértő kirendelése pedig azzal járna, hogy a felperes a II.r. alperest, és a "B" Kft. üzleti titkait is megismeri. A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos: Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges körben lefolytatta, a rendelkezésére álló bizonyítékokat a Pp.
50. §