← Magyarország

Gf.30448/2010/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.448/2010/

  1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a Nagyné dr. Lukács Anna ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Bali-Papp Rita ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, és a II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Baranya Megyei Bíróság
  2. szeptember
  3. napján kelt 9.G.20.012/2010/
  4. számú ítélete ellen a felperes részéről 27, 28, 29, és 31, a II. rendű alperes részéről
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, a kamatfizetés kezdő időpontját - 150.906.990.-forintból 16.000.000,- (tizenhatmillió) forint után
  6. június
  7. napjában, 134.906.990,(egyszázharmincnégymillió-kilencszázhatezer-kilencszázkilencven) forint után pedig
  8. április
  9. napjában állapítja meg, a kamat mértéke
  10. december
  11. napjáig 11 %, az ezt követő időszakra pedig a kifizetés napjáig az elsőfokú bíróság ítéletében írt kamatmérték az irányadó. Mellőzi a 15 napos teljesítési határidőt, és a II. rendű alperest a marasztalási összeg megfizetésére a felperes által kiállított számla kézhezvételével egyidejűleg kötelezi. A II. rendű alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 1.121.390,(egymillió-egyszázhuszonegyezer-háromszázkilencven) forintra leszállítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 2.880.000,- (kettőmillió-nyolcszáznyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest és a II. rendű alperest egyenként 900.000,- 900.000,(kilencszázezer-kilencszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére külön felhívásra az államnak. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott - fellebbezett - ítéletével kötelezte a II. rendű alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 97.185.137,- Ftot, és ebből 3.200.000,- Ft-nak
  12. augusztus
  13. napjától a kifizetés napjáig késedelmi kamatát, továbbá, hogy fizesse meg 150.906.990,- Ft-nak
  14. május
  15. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletében a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.188/2009/
  16. számú részítéletében - a hatályon kívül helyezett ítéleti rendelkezéssel összefüggésben adott iránymutatásnak megfelelően azt állapította meg, hogy a megismételt eljárásban fenntartott és elbírálandó kereseti kérelmek közül a felperes 103.492.436,- Ft vállalkozói díj iránti követelése (az eredetileg követelt 198.141.000,- Ft vállalkozói díjból levonva a jogerősen részítélettel megítélt 94.648.564,- Ft-ot) 93.985173,- Ft erejéig alapos, az e keresettel szemben védekezésként előterjesztett semmisségi és érvénytelenségi kifogások pedig alaptalanok, a II. rendű alperes ügyvezetője által a II. rendű alperes nevében a felperessel, mint a II. rendű alperes tagjával megkötött vállalkozási szerződés a taggyűlés jóváhagyásának hiánya miatt nem érvénytelen, mert a II. rendű alperes az ügyvezető eljárását jóváhagyta. Nem találta megállapíthatónak a vállalkozási szerződés érvénytelenségét a Ptk.201.§

(2)bekezdése alapján sem. E körben kifejtette, hogy a felperest három ajánlattevő közül választották ki, a felperes ajánlata, amely a legalacsonyabb ajánlat volt, az ajánlatok értékelésével megbízott cég véleménye szerint a kivitelezési árak országos átlaga -119.000,Ft/négyzetméter - alatt maradt, a feltűnő értékaránytalanság tehát szóba sem kerülhet. Alaptalannak találta a II. rendű alperesnek a szerződés jó erkölcsbe ütközés miatti semmisségére hivatkozását is, az alperes által hivatkozott BDT
  2. számú döntésében foglaltakat - eltérő tényállás folytán - nem találta alkalmazhatónak. Az érvényes vállalkozási szerződés alapján elbírálva a felek jogvitáját, azt állapította meg, hogy a szerződés teljesítése pénzügyi okokból lehetetlenült, a felperes saját erőből nem tudta finanszírozni az építkezés folytatását, a II. rendű alperes pedig a hitelintézet által szabott szigorú folyósítási feltételeket nem tudta teljesíteni, ezért a lehetetlenülés következményeként a peres felek szerződése a Ptk.312.§
(1)bekezdése alapján megszűnt, és mivel a II. rendű alperesnek felróható okból nem lehetett a kivitelezést folytatni, a lehetetlenülés a Ptk.399.§
  1. c)pontja alapján a megrendelő érdekkörében felmerült okból következett be. A felperesi teljesítés arányát szakértői véleményre alapítottan 31,521%-ban állapította meg, az ennek az aránynak megfelelő vállalkozói díjat 193.43737,- Ftban, melyből a II. rendű alperes 4.800.000,- Ft-ot fizetett meg, ezért a fennmaradó tartozás, 188.633.737,- Ft forint megfizetésére kötelezte a II. alperest (a részítélttel jogerőre emelkedett marasztalási összeggel együtt). Ezen összeg ÁFA tartalma után a késedelmi kamatkövetelést alaptalannak találta, és a II. rendű alperest késedelmi kamat megfizetésére 150.906.990,- Ft nettó összeg után kötelezte helyesen, mert a korábbi hatályon kívül helyező részítéleti rendelkezés a részítélettel jogerőre emelkedett tőkerész kamatának megfizetésére irányuló kereset elbírálására is vonatkozott -, és a kamatfizetés kezdő időpontját 2003. május 30. napjában, azaz a keresetindítás időpontjában határozta meg a Ptk.298.§
  2. b)pontja alapján, mert álláspontja szerint a felperes a keresetindítással szólította fel teljesítésre a II. rendű alperest. A felperes kártérítési kereseti kérelmét elutasította, mert azt állapította meg, hogy a szerződés teljesítése olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, ezért a lehetetlenülésre a felperes - szerződésszegés hiányában - kártérítési igényt nem alapíthat. A felperes elmaradt haszon, és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti kereseti kérelmével kapcsolatban utalt arra is, hogy a felperes e körben a kár bekövetkezését sem bizonyította. A perköltség megállapításánál az elsőfokú bíróság 43-57%-os pervesztességi, illetőleg pernyertességi arányt vett alapul, és ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy az eltérő mértékű díjmegállapodások miatt a II. rendű alperes köteles ügyvédi munkadíj fizetésére, melyhez hozzászámítva az elsőfokú eljárás során előlegezett költségeket, a Pécsi Ítélőtábla részítéletében megállapított másodfokú eljárási költséget, valamint a megismételt eljárás költségét alakult ki a rendelkező részben írt mértékű, II. rendű alperes által fizetendő perköltség. A pernyertességpervesztesség arányában kötelezte egyben a feleket a le nem rótt illeték megfizetésére is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezett. Felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a kártérítésre irányuló kereseti kérelme teljesítését, valamint a perköltség tárgyában hozott ítéleti rendelkezés megváltoztatását és a közte és a képviselője közti megállapodásban kikötött díj megtérítését kérte, álláspontja szerint azt indokolatlanul mérsékelte az elsőfokú bíróság. Sérelmezte a kamatfizetés kezdő időpontját is, és azt elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelően, másodlagosan pedig 2002. június 11. napjában kérte megállapítani. E körben hivatkozott arra, hogy az általa kiállított számla alapján a II. rendű alperes fizetési kötelezettsége 2002. április 11. napjával beállt, ettől az időponttól késedelembe esett, a ki nem számlázott összeg megfizetésére pedig a felperes a per iratai közt elfekvő felszólító levelek szerint 2002. április 19-én, április 22-én, majd 2002. június 10-én is felszólította a II. rendű alperest. Sérelmezte, hogy bár az elsőfokú bíróság a szerződés lehetetlenülését állapította meg, annak időpontját nem rögzítette, álláspontja szerint a felek közti szerződés a felperesnek felróhatóan akkor lehetetlenült, amikor az érvényes fővállalkozási szerződés ellenére a II. rendű alperes 2004. március 4-én megkötött egy másik fővállalkozási szerződést. Az egyes kárelemek tekintetében a fellebbezésében az elsőfokú eljárásban már előadott tényeket és körülményeket tartotta fenn. A II. rendű alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, és a megismételt eljárásban fenntartott vállalkozói díj iránti kereset elutasítását kérte, a részítéletben meghatározott összeg ÁFÁ-val csökkentett része, azaz 78.873.804,- Ft erejéig 2003. május 30. napjától késedelmi kamattartozását nem vitatta. Másodlagosan, amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyná, kérte, hogy a II. rendű alperes fizetési kötelezettsége számla ellenében álljon be. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a szerződés a II. rendű alperes taggyűlése jóváhagyása hiányában nem jött létre, hogy az átalánydíjas vállalkozási szerződés a tételes költségvetés hiánya miatt semmis, emellett jó erkölcsbe ütközik, és feltűnően értékaránytalan is. Ezért továbbra is fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felek közti elszámolás alapja jogalap nélküli gazdagodás Ptk. 361.§-a szerinti szabálya. A szerződés érvényessége esetére arra hivatkozott, hogy a felperes a fővállalkozói díj arányos részére tarthat igényt, amely a joggyakorlat szerint a létesítmény árának 6-12%-a, valamint az igazolt kiadásainak megtérítését igényelheti. Maga is sérelmezte az elsőfokú bíróság ítéletének perköltségre vonatkozó rendelkezését, álláspontja szerint miután a II. rendű alperes nagyobb részt pernyertes lett, fel sem merülhet, hogy a pervesztes fél részére perköltséget fizessen. A fellebbezések - részben - az alábbiak szerint alaposak: Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadja. A helyesen megállapított tényállásból kiemeli a másodfokú bíróság - különösen a szerződés megszűnésének jogi megítélése, valamint a kamatfizetés kezdőidőpontja szempontjából jelentős - az alábbi tényállási elemeket: A felek közti szerződés 2. 9. pontja rögzítette, hogy a szerződés aláírását követő 15 napon belül megrendelő, kivitelező, műszaki ellenőr által jóváhagyott műszaki pénzügyi ütemterv készül a szerződés mellé csatolásra. A 2002. március 14. napján elkészült ütemtervet a felperes részéről K. G. írta alá, a megrendelő részéről pedig K. G. , a műszaki ellenőr jóváhagyása hiányzott. A szerződés 5. 3. pontja kimondta, hogy a megrendelő a vállalkozói díjat a mellékelt pénzügyi ütemterv alapján havi számlázás formájában, 5 banki napos fizetési határidővel utalja a vállalkozó bankszámlájára. A felperes 2002. január 21. napján, 2002. június 15-i fizetési határidővel bruttó 20.000.000,- Ft-ról állított ki számlát, 2002. április 2. napján pedig 2002. április 10-i fizetési határidővel - utalva arra, hogy az az ütemterv szerinti 3. számú részszámla - 142.512.800,- Ft nettó összegről. A számlákat a felperes 2006ban visszavonta. A peres felek 2003. szeptember 3. napján megállapodást kötöttek, „kikötői üzletsor befejezetlen beruházás" tárgyában. Kinyilvánították, hogy eme megállapodás aláírásával egyidejűleg megszűntnek nyilvánítják a felperes és a II. rendű alperes között 2002. március 8. napján létrejött vállalkozási szerződést, így a kikötői üzletsor befejezetlen beruházásnak minősül. A felek a megállapodásának további része azt a célt szolgálja, hogy a felek jogviszonyát a jövőre nézve rendezze, és a felperes beruházása, kifizetetlen számlája ellenértékéhez hozzájusson. A megállapodás lényege pedig az volt, hogy közösen a II. rendű alperest részvénytársasággá alakítják át, amelybe a vállalkozó részéről 150.000.000,- Ft értékű tárgyi apport befejezetlen beruházás - kerül, az I.rendű alperes részéről pedig 13.570.000,- Ft készpénz. A felperes e megállapodástól 2003. december 20. napján érdekmúlásra hivatkozva elállt. Az elsőfokú bíróság a helyes tényállás alapján helyesen állapította meg a felperes részére járó vállalkozói díj összegét, e körben azonban az ítélet jogi indokolását különösen a felek közti szerződés megszűnése kérdésében - az alábbiak szerint módosítja a másodfokú bíróság: A 2003. december 3-i megállapodásnak az elsőfokú bíróság - feltehetően a 2003. december 22-i elállási nyilatkozat jogkövetkezményeinek téves értékelése miatt nem tulajdonított jelentőséget, a másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a felek közti szerződés megszűnése kérdésében e megállapodás releváns. E megállapodásnak a korábbi szerződéses jogviszonyt lezáró kitétele azt - a felek között egyébként már ráutaló magatartással is megvalósult - tényt erősítette meg, hogy a szerződéses jogviszonyt a felek megszűntnek tekintik. A megállapodásnak e részét a 2003. december 20-i elállás, a felek későbbi magatartásából is kitűnően nem érintette, és nem is érinthette. A felek egyike sem lépett ugyanis fel az elállást követően a másik féllel szemben sem a szerződés teljesítése, sem pedig annak más módon történő megszűntetése (pl. szerződésszegés miatti elállás) iránt. Ugyanakkor egy korábbi jogviszonyt lezáró, e tényt megállapító szerződéses megállapodás tekintetében - melyet egyébként a megállapodás többi részének teljesüléséhez, mint felfüggesztő feltételhez nem kötöttek a felek - az elállás, mely a szerződést a jövőre nézve szűnteti meg, nem értelmezhető. Ezért a másodfokú bíróság a megállapított tényállásból azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felek a vállalkozási szerződést közös megegyezéssel a Ptk. 319§
(1)bekezdése szerint megszüntették, és ezért a felperes a II. rendű alperes részére az általa nyújtott, még ki nem fizetett szolgáltatás ellenértékét a Ptk.319.§
(2)bekezdése alapján köteles megtéríteni. A megtérítendő vállalkozói díj mértékét az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg, az e körben felhozott indokokkal a másodfokú bíróság mindenben egyetért. Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a II. r. alperes szerződés érvénytelenségével kapcsolatos kifogását, e körben egyrészt fenntartja a korábbi részítéletében foglaltakat, másrészt pedig egyetért az elsőfokú bíróság ítéletének indokaival. A tételes költségvetés hiányával összefüggésben a II. rendű alperes nem jelölte meg, hogy e hiány a Ptk. mely rendelkezése alapján eredményezné a szerződés érvénytelenségét, a hivatkozott eseti döntés a felperes által állítottakat nem is tartalmazza, de egyébként az annak alapjául hivatkozott 80/1973 GKT-t a Legfelsőbb bíróság 2/2006-os PK. véleményében meghaladottnak nyilvánította. A szerződés megszűnése körében fent kifejtettek figyelembevételével is alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperes kártérítési keresetét. A felperes kártérítési igényt a II. r. alperessel szemben nem érvényesíthet, mert
  1. szeptember 3-i megállapodásban a szerződést közös megegyezéssel szűntették meg, a egyik félnek felróhatóságát sem rögzítették, a felperes a II. rendű alperessel szemben szerződés szegésre hivatkozással semmiféle igénnyel nem lépett fel, jogfenntartó nyilatkozatot nem tett, ezért a utólag a szerződés a II. r. alperesnek felróható okból történt megszűnésére, vagy egyéb szerződésszegésre kártérítés alapjaként nem hivatkozhat. Ugyanakkor alaposnak találta a másodfokú bíróság azt a II. r. alperesi igényt, hogy az ÁFÁ-t is tartalmazó marasztalási összegről a felperes adjon számlát, mert a számlaadás a számviteli és adójogszabályok, de a felek szerződési kikötése szerint is kötelessége, a II.rendű alperes fizetési kötelezettsége a szerződés 5.
  2. szerint számla alapján áll be, és mivel a korábban kibocsátott számlát a felperes visszavonta, s II. rendű alperes teljesítéséhez azt ismételten ki kell bocsátania. Ezért a másodfokú bíróság a teljesítési határidő tekintetében változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét oly módon, hogy a II. r. alperes a marasztalási összeg megfizetésére az erről szóló számla megküldésével egyidejűleg köteles. A kamatfizetés kezdő időpontjára vonatkozó felperesi fellebbezést részben alaposnak találta a másodfokú bíróság. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a pénzügyi ütemezés hiányában a szerződésben a teljesítési határidő nem volt pontosan meghatározva, a felperes azonban felszólításra követelhette a teljesítést. A felperes által kiállított számla megküldése ugyanakkor megfelel a felszólításnak, ezért a II. r. alperesi késedelem a számlában feltüntetett fizetési határidő lejártával következett be. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes a számlákat, mivel az ÁFÁT nem tudta megfizetni, visszavonta, II. rendű alperesnek a számla visszavonását megelőzően bekövetkezett késedelmét a számla későbbi visszavonása azonban nem érinti. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a kamatfizetés alapjául megállapított 150.906.990 forintból a korábban kibocsátott, de későbbi esedékességű nettó 16.000.000 forint után a kamatfizetés kezdő időpontját
  3. június
  4. napjában, a később kibocsátott, 142.512.800 forint összegű számlából pedig - a marasztalás erejéig - a kamatfizetés kezdő időpontját
  5. április 11.napjában állapította meg. Az elsőfokú bíróság a perköltségről a 47-53%-os pernyertesség-pervesztességi arányt figyelembe véve rendelkezett, és az ügyvédi munkadíjak összegszerű meghatározása miatt arra a következtetésre jutott, hogy az egyébként nagyobb részben pernyertes II. r. alperesnek kell a felperes részére perköltséget fizetnie. Ezzel a másodfokú bíróság nem ért egyet, a pervesztességi és pernyertességi arányok közt olyan kismértékű a különbség, amely indokolttá teszi a Pp. 81.§
(1)bekezdésének alkalmazását, azaz, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült ügyvédi költségeiket a felek maguk viseljék. A másodfokú bíróság részítéletében megállapított másodfokú perköltség és az előlegezett költségek felosztása tekintetében a másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bírósággal, e költségek elszámolásának eredményeként pedig a II. r. alperes 1.121.390,- Ft-ot köteles megfizetni a felperesnek. A másodfokú eljárásban a II. r. alperes fellebbezése a számlakibocsátásra vonatkozó rész kivételével eredménytelen volt, a felperesi fellebbezés a kamat tekintetében eredményes, egyebekben eredménytelen, ezért a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket is maguk viselik a felek a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján. Pécs,
  1. február
  2. Dr. Juhász László s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Zóka Ferenc s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.