A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.712/2010/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szentes T. István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Baritsa Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 14.P.96.736/
- szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 61.Pf.638.419/2009/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A felülvizsgálati illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes 1974-ben a bal alsó lábszár csonkolásával járó súlyos vasúti balesetet szenvedett. A Váci Városi Bíróság, illetőleg a Pest Megyei Bíróság jogerős ítéletével a felperes részére általános kártérítést, és a dologi károkra különféle összegeket ítélt meg. Az ezt követő évtizedekben a felperes többféle kárigényt érvényesített, így a keresetveszteség pótlására és a közlekedési többletköltségekre járadékot követelt. A keresetveszteség címén folyósított járadék összeg 2004-ben havi 59.139 forint, a közlekedési többletköltség címén, az alperes által önként folyósított járadék összege havi 13.000 forint volt. A Váci Városi Bíróság 2.P.20.323/2002/
- számú ítéletét a Pest Megyei Bíróság a 2.Pf.24.118/2004/
- számú ítéletével részben megváltoztatta, a közlekedési többletköltség iránti járadékigényt elutasította, a keresetveszteség címén folyósított járadék összegét pedig
- augusztus 1-jétől 90.937 forintra felemelte. Az alperes az így megállapított keresetveszteségi járadék összegét
- augusztus 1-jétől önként felemelte havi 99.334 forintra, míg a közlekedési többletköltség címén fizetett havi 13.000 forintot
- augusztus 1-jétől havi 16.000 forintra,
- augusztus 1jétől pedig havi 20.000 forintra felemelte. A felperes a 2006 februárjában indított keresetében a keresetveszteség pótlására szolgáló járadék havi 30.000 forinttal való felemelését, és közlekedési többletköltség címén havi 50.000 forint járadék megfizetését követelte. Az elsőfokú bíróság, a Váci Városi Bíróság 2.P.20.323/2002/
- számú ítéletével megállapított keresetveszteségi járadékot havi 123.659 forintra felemelte, az üzemeltetési többletköltség címén fizetendő járadék összegét pedig havi 16.000 forintban állapította meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a Váci Városi Bíróság 2.P.20.323/2002/
- számú, illetőleg a Pest Megyei Bíróság 2.Pf.24.118/2004/
- számú ítéletével keresetveszteség címén megállapított járadék összegét havi 115.876 forintra felemelte, és üzemeltetési többletköltség címén havi 20.000 forint járadékot ítélt meg. Kötelezte az alperest az összesen havi 135.876 forint járadék
- június 1-jétől véghatáridő nélkül való folyósítására. A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét és a keresetveszteség címén járó járadék összegét
- augusztus 1-jétől havi 99.334 forintban,
- január 1-jétől havi 99.771 forintban,
- június 1-jétől havi 119.771 forintban állapította meg. Ítéletének indokaiban kifejtette, hogy a megismételt eljárásban a felperes nem terjesztett elő újabb bizonyítási indítványt, vagy bizonyítékot annak ellenére, hogy a 61.Pf.630.966/2008/
- számú hatályon kívül helyező végzésében részletes iránymutatást adott a bizonyításra szoruló tényekre. A keresetveszteség pótlására szolgáló járadék felemelésének alapjául a megvalósult és bizonyított bérfejlesztés szolgálhat, a járadék alapja és összegszerűsége pedig a perben nem tárgyalható újra. A bérfejlesztések figyelembevételével és a nyugdíj összegének levonásával állapította meg a havi járadék összegét
- augusztus 1-jétől kezdődően. A közlekedési többletköltség iránti követelés kapcsán kifejtette, hogy az alperest közlekedési járadék megfizetésére kötelező jogerős ítélet hiányában a felperesnek kellett volna bizonyítania a kárát, de ennek nem tett eleget. A felperes kizárólag az állapota miatti gépkocsi használattal összefüggő üzemeltetési költségeinek a megtérítésére tarthat igényt, amely nem feltétlenül azonos a szakértő által a tényleges futásteljesítmény alapján megállapított üzemeltetési költséggel. Ennek bizonyítására azonban a felperes indítványt nem tett, így kizárólag az alperes elismerése erejéig volt kötelezhető járadék fizetésére. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a tényállás téves megállapítására, téves jogi következtetésre és az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a keresetveszteség pótlására szolgáló járadék felemelésének nem csak a megvalósult bérfejlesztés lehet az alapja, hanem a hasonló munkakörben dolgozók keresetének számottevő emelkedése, a körülmények olyan lényeges változása, amely egymagában alapul szolgálhat a járadék mértékének megváltoztatására. A gépkocsi üzemeltetési költségével kapcsolatos járadékigénye körében pedig kifejtette, hogy tömegközlekedési eszközök igénybevételére nem képes, mindenhová gépkocsival kell mennie, de a járadék összege nem fedezi a benzinköltséget sem, mert annak egy részét a biztosítási költségekre és a gépkocsi fenntartását szolgáló költségátalányra kell fordítania. Így nincs olyan helyzetben, mint a balesete előtt volt. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a módosított keresetének megfelelő határozat meghozatalát. A Pp.
- §-ának
(2)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a keresetveszteség pótlására szolgáló és korábban jogerős ítélettel megállapított járadék felemelését, míg közlekedési járadék címén jogerős ítélet hiányában kártérítésnek járadék formájában való megítélését kérhette. A Pp. 230. §-ának
(1)bekezdése lehetőséget ad a felek bármelyike számára a szolgáltatás mennyiségének vagy időtartamának a megváltoztatása iránti kereset megindítására, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, utóbb lényegesen megváltoztak. A felperes kérte a korábban megítélt keresetveszteséget pótló járadék összegének a felemelését, ezért a Pp. 164. §-ának
(1)bekezdéséből következően őt terhelte a körülmények lényeges megváltozásának a bizonyítása. A felperes csatolta a korábbi munkáltatójától beszerzett bérkartonokat, és a keresetvesztesége kimutatására számítást végzett a hasonló munkakörben dolgozók béradatainak felhasználásával. Ez a számítás azonban önmagában nem alkalmas annak a lényeges körülményváltozásnak a bizonyítására, amelyet a Pp. 230. §-ának
(1)bekezdése a járadék felemelésére előír. Az elsőfokú bíróság is csupán az alperes ellenkérelmének hiánya miatt fogadta el a felperes számítását és alapította erre az ítéletét, a másodfokú bíróság azonban helyesen fejtette ki, hogy a felperes az őt terhelő és a korábbi elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzésében előírt bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Arra helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a keresetveszteség pótlására szolgáló járadék felemelésének az alapja nem csupán a megvalósult bérfejlesztés lehet, de a felperesnek kellett volna bizonyítania olyan további tényeket, amelyek a járadék felemelésénél összehasonlításra alkalmas tényezőként értékelhetők. Ennek hiányában a másodfokú bíróság csak a felperes által csatolt bérkartonok adatainak felhasználásával, abból kiindulva rendelkezhetett a járadék felemeléséről, így az ítélete nem jogszabálysértő. A felperes által közlekedési járadékként érvényesített vagyoni kárról korábban jogerős ítélet még nem rendelkezett, így e címen a felperes nem járadék felemelését, hanem kártérítést követelhetett. A Ptk. 355. §-ának
(1)bekezdéséből következően a károkozónak meg kell térítenie a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát, a
(3)bekezdés pedig lehetőséget ad ennek járadék formájában való alkalmazására, amelyre akkor kerül sor, ha időszakonként visszatérő károkat (kiadásokat) kell megtéríteni. A bizonyítási kötelezettség e kárigény körében is a felperest terhelte, amelynek nem tett eleget. A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyező végzésében e körben is részletes iránymutatást adott a felperes által bizonyítandó tényekről, a felperes azonban e kárigényére sem ajánlott fel bizonyítást. Erre is figyelemmel nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor az alperes járadékfizetési kötelezettségét az általa elismert összegben állapította meg. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése szerint - tárgyaláson kívül hozott határozatával - a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban megítélhető költsége nem volt, a felülvizsgálati illetéket pedig a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő