Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.112/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Villányi és Gyovai Ügyvédi Iroda, dr. Gyovai Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek, a fellebbezési eljárásban a Dr. Gyepes Péter Ügyvédi Iroda, dr. Gyepes Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen tagdíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján meghozott 10.P.21.186/2010/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 5.000 (ötezer) forint +ÁFA fellebbezési eljárási perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes a keresetében 21.400.- forint és ennek
- augusztus
- napjától számított kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a
- január
- napjától
- február
- napjáig fennálló kamarai tagdíj tartozás címén. Az alperes a kereset részbeni elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy
- november
- napjától a kamarai tagságának
- február 28-i megszünéséig azaz 4 hónapra a tagdíjtartozása fennáll, azonban ezt megelőző időszakra a tagdíjfizetési kötelezettsége fenn nem állására hivatkozott, mert ellátás nélküli munkanélkülisége okán mentesült a tagdíjfizetés alól. Álláspontja szerint a bejelentési kötelezettség elmulasztása jogvesztéssel nem jár, a felperes szabályzata a bejelentésre határidőt nem szab. Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, fizessen meg 21.400.- forint tőkét és annak
- augusztus
- napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 22.500.-forint perköltséget. Az ítélet indokolása értelmében az alperest terhelte a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján annak igazolása, hogy tagdíjtartozása nincs. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a
- március
- napjától érvényes felperesi kedvezmény szabályzat rendelkezései szerinti nyilatkozatot az együttműködési kötelezettségből adódóan nem utólag, hanem a kedvezményre okot adó körülmények fennállása esetén kell bejelenteni és a megszűnésről a helyi kamarát értesíteni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a kedvezményszabályzatban meghatározottak szerint nyilatkozatot nem tett, ezért a kedvezmény nem illeti meg. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a hat hónapot meghaladó tagdíjtartozás esetén csak lehetőség, de nem kötelező a felperes számára a tagok sorából való törlés iránti intézkedés. Mindezek alapján a kereset szerint marasztalta az elsőfokú bíróság az alperest. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, joghatályos fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan a Pp.
- §
(3)bekezdés alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot új eljárás keretében a bizonyítás kiegészítésére és a bizonyítékok újbóli együttes értékelésére kérte kötelezni. Iratellenesnek tartotta az ítéletben, hogy egyértelműen rendelkezik a kedvezményszabályzat a kedvezményre jogosultság jelzéséről, mert álláspontja szerint, ha ennek időpontja rögzítve nincs, akkor azt a kamarai tag hátrányára vonatkozó értelmezésben elbírálni nem lehet. Kiemelte, hogy a késedelmes bejelentéshez joghátrányt a szabályzat nem fűz, így ilyet a bíróság sem állapíthat meg jogalap hiányában, mely miatt az ítélet jogszabályellenes. Utalt arra, hogy a kedvezményre jogosultság utólagos bejelentését nem zárja ki jogszabály, illetve egyéb norma és az nem is szankcionált. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte indokai alapján. Kiemelte, hogy a kedvezményszabályzat szerint a jogosultságot előre kell bejelenteni, mivel az besorolás alapját képezi. Utalt arra, hogy az alperes a hátralékra vonatkozó levelezésében nem jelezte a munkanélküli kedvezmény igényét. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást és abból megalapozott jogi következtetésekkel helytálló döntést hozott. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá: Az alperes, mint a felperesi kamara tagja a 2006. évi XCVII. törvény 14. §
(1)bekezdés d) pontja értelmében és a felperes alapszabályában meghatározottak szerint tagdíj fizetésére volt köteles tagsági viszonya kezdetétől tagsági viszonya megszűnéséig. A fellebbezési eljárásban már nem volt vitatott, hogy az alperes tagsági viszonya
- február
- napján szűnt meg. A rendelkezésre álló iratok alapján a felperes
- március
- napjától hatályos tagdíjfizetési kedvezmény szabályzata értelmében tagdíj-kedvezmény illette meg az ellátásban nem részesülő munkanélküli tagot. A felperes
- január
- napjától
- február
- napjáig felmerült tagdíjat érvényesítette az alperessel szemben. Ezen időszak alatt annak bizonyítása, hogy az alperes a tagdíj-kedvezmény feltételeinek megfelelt és így a tagdíjfizetési kötelezettségének mértéke a felperes által állítottnál kevesebb az alperest terhelte. Az alperes által csatolt kinevezési okirat szerint
- október
- napjától közalkalmazott volt. A felmutatott „álláskeresők kiskönyve" értelmében
- december
- és
- november
- napja között volt nyilvántartásba vette álláskereső. Az alperes egyéb okiratot nem csatolt és egyéb bizonyítási indítványt sem terjesztett elő annak bizonyítására, hogy
- január
- és
- szeptember
- közötti időben munkanélküli volt. A csatolt okiratok alapján az alperes előadása önmagában nem alapozza meg a tagdíj kedvezmény feltételének fennálltát. Az alperes sem az elsőfokú eljárásban sem a fellebbezésében további bizonyítást nem ajánlott fel. Ebből következően a Pp.
- §
(2)bekezdés szerinti hivatalbóli bizonyítás tilalmára is figyelemmel a másodlagos fellebbezés nem volt alapos, a Pp. 252. §
(3)bekezdés alkalmazásának jogi alapja nem állt fenn. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alperes nem igazolta, hogy a tagdíjfizetési kedvezmény megillette. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárási költség viseléséről - az alperes eredménytelen fellebbezése folytán - a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján határozott, melyben a felperest képviselő ügyvéd díját a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése, 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Budapest,
- március
- . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk. sk. előadó bíró Dr. Molnár Ágnes bíró A kiadmány hiteléül: Réczi Imréné bírósági ügyintéző