Mfv.I.10.259/2010/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Kutiné dr. Stefanovits Katalin pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Herjeczki János ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál 3.M.323/
- szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.724/2009/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei íróság 3.Mf.25.724/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a teljes mértékben pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. A Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.323/2009/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és 60.000 forint perköltség viselésére kötelezte.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- november 18-ától állt az alperes alkalmazásában lakatos munkakörben. A
- február 12-én kelt munkaszerződés-módosítása szerint „a felek kijelentik, hogy a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó munkarend 6 órától 14 óráig tart". Az alperes
- július 6-ától minden munkavállalóra nézve egységes napi munkaidő-beosztást határozott meg, amely szerint a munkaidő reggel 7 órakor kezdődik, két munkaközi szünet beiktatásával délután 16 óráig tart. Az új munkaidő-beosztást az alperesnél több helyen kifüggesztették. A felperes az új munkarend változást nem fogadta el, és változatlanul reggel 6 órától délután 14 óráig állt rendelkezésre munkavégzés céljából. Az alperes ügyvezetője
- július 6-án, 7-én, és 8-án is figyelmeztette a felperest az új munkaidő-beosztásra, végül kilátásba helyezte a munkaviszony megszüntetést. A felperes a munkaidőre vonatkozó eltérő ajánlatot közölt, melynek az volt a lényege, hogy egy munkaközi szünettel reggel 7 órától 15 óráig vállalná a munkavégzést és a rendelkezésre állást. Az alperes a
- július 9-én kelt intézkedésével a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetése iránt intézkedett. Ennek indokolása szerint a felperes az új munkaidő-beosztást nem fogadta el, illetve az erre irányuló utasítást nem teljesítette, továbbá nem oda illő kifejezésekkel hangulatot keltett az új munkarend ellen.A munkaügyi bíróság az Mt.
- §-ának
(1)bekezdésében és a
- §-ban foglaltakra figyelemmel kifejtette, hogy a munkáltató napi munkaidő-beosztására irányuló utasítása nem volt ellentétes a jogszabályokkal. A bíróság utalt az Mt.
- §-ában foglaltakra, és arra a következtetésre jutott, hogy az új munkaidő-beosztásra irányuló munkáltatói utasítás végrehajtása sem jogszabályba, sem munkaviszonyra vonatkozó szabályba nem ütközik, ezért nem áll fenn a munkáltatói utasítás megtagadásának lehetősége. Emiatt szükségtelen a munkaszerződés-módosítás értékelése. A perbeli eset időpontjában a felek megállapodása már nem volt érvényes, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. A felperes ennek nem tett eleget, ezért a munkáltató joggal élt a rendkívüli felmondással az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján.A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkahelyi hangulatkeltés a felperes terhére a bizonyítás lefolytatását követően sem volt megállapítható.A felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.724/2009/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest 30.000 forint fellebbezési költség viselésére kötelezte megállapítva, hogy a pártfogó ügyvéd díját teljes mértékben az állam viseli.A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt.
- §-a szerint a munkarend, a munkaidő-beosztás meghatározása a munkáltató részére biztosított diszkrecionális jog. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az aktuális munkarendre vonatkozó rendelkezés
- februárjában a munkaszerződés része volt. Az alperes megfelelő indokát adta a munkarend megváltoztatásának, illetve az általa megjelölt körülmények indokolják a két munkaközi szünet alkalmazását is, amely egyébként nem ellentétes az Mt.
- §-ában foglaltakkal. Tekintettel arra, hogy a felperes által végzett munka jellegéből adódóan több olyan munkafolyamat volt, amelyet többen végeztek, illetve hogy a felperes magatartása a munkafegyelemre is rossz hatással volt, az elsőfokú bíróság helyesen ítélte úgy, hogy olyan lényeges kötelezettségszegés történt, amely megalapozza a rendkívüli felmondást.A felperes felülvizsgálati kérelme mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult a keresetnek történő helytadás mellett.A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes elsősorban ragaszkodott a munkaszerződésben foglalt munkaidő-beosztáshoz, másrészt azzal sem értett egyet, hogy a munkahelyen napi 9 órát kell eltölteni, mert a munkáltató egyoldalúan elrendelte a két munkaközi szünetet annak ellenére, hogy az Mt.
- §-a szerint 6 óra után 20 perc jár, és plusz 3 órát követően újabb 20 perc, azaz 9 óra munkavégzés esetén jár csak a következő munkaközi szünet, ez esetben ez nem áll fenn. A felperes másodlagosan - részben elfogadva az alperes javaslatát azt kérte, hogy a munkaszerződését közösen írásban módosítsák, miszerint a kezdési időpontot (7 óra) elfogadja, de a két munkaközi szünetet nem. Az alperes munkáltató volt az, aki az Mt.
- §-ában foglalt együttműködési kötelezettségét megsértve elzárkózott a munkaszerződés módosításától a felperes kifejezett kezdeményezése ellenére. Nem köteles teljesíteni a munkavállaló az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Álláspontja szerint az Mt.
- §
(1)bekezdésére tekintettel a munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja, így ezen jogszabályt sérti az alperes által egyoldalúan elrendelt megváltozott munkaidő-beosztás a felperes tekintetében. Hivatkozott a BH.1996.
- számú jogesetre, miszerint a munkáltató egyoldalúan módosíthatja a munkaidő-beosztást ugyan, ez azonban nem állhat ellentétben az irányadó jogszabályokkal és a munkavállaló méltányolható érdekével.Az Mt.
- §-a tekintetében nem értett egyet a bíróságokkal, ugyanis 6 óra munkavégzést követően jár a munkaközi szünet, és további 3 órát követően ismételten, azaz 9 óra munkavégzésnél adható ki több munkaközi szünet összesen 1 órában.Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a közel 20 fő munkavállaló közül a perbeli időszakban csupán 7 főnek volt határozatlan idejű munkaszerződése, a határozott időre foglalkoztatottak nem mertek tiltakozni.A felperes 6 órára ment a munkaszerződésnek megfelelően dolgozni, de a részére csak 7 órától biztosítottak munkát, a munkabérét azonban csökkentés nélkül 8 órára megfizette az alperes. Ezzel ráutaló magatartással elismerte a munkavállalói magatartást, és még csak fizetés nélkülinek sem kezelte a le nem dolgozott napi 1 órát.A felperes azon kevés munkavállaló közé tartozott, akin „fogást" munkavégzésével kapcsolatban nem találtak, de öt évvel ezelőtt a munkáltatóval szemben pert nyert, így nemkívánatos személynek tekintették. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.Hivatkozása szerint az új munkarendet megfelelő időben kifüggesztették, és arról valamennyi munkavállaló tudomást szerzett. A felperes kivételével mindenki az új munkarendnek megfelelően végezte a tevékenységet. Az ügyvezető három, egymást követő napon figyelmeztette az új munkarend szerinti munkavégzésre a jogkövetkezmények kilátásába helyezésével is, de a munkáltatói utasítást a felperes nem hajtotta végre.Az együttműködési kötelezettségét a felperes szegte meg, hiszen az utasítás végrehajtása esetén is lehetősége lett volna munkaügyi vitát kezdeményezni az általa jogellenesnek tartott munkáltatói intézkedés ellen, ha valóban az új munkarendet kifogásolta volna.A felperes minden megalapozottság nélkül hivatkozik arra, hogy a rendkívüli felmondás kapcsolatban áll az öt évvel korábban folyt munkaügyi vitával. Ezt a keresetlevelében ugyan a felperes előadta, de a per tárgyalása során egyetlen szóval sem utalt arra, és magyarázattal sem szolgált az előadását illetően. Ennek megfelelően az eljárt bíróságok ezzel a kérdéssel az ítéletekben nem foglalkoztak. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél az első-, és a másodfokú eljárás során nem utalt, amelyre nézve a bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni [Pp. 270. §
(1)bekezdés, 275. §
(1)bekezdés, EBH.2002.653.]. Tekintettel arra, hogy a megelőző eljárások során a felperes csupán hivatkozott az öt évvel ezelőtti munkaügyi perére, azonban e körben a rendeltetésellenességre (Mt.
- §) vonatkozó bizonyítékait nem terjesztette elő, azokat a bíróságok így nem vizsgálták. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vizsgálat tárgyává tehető a munkáltató esetleges rendeltetésellenes joggyakorlása. Az Mt.
- §-a szerint a munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait a kollektív szerződés rendelkezése hiányában - a munkáltató állapítja meg. A jelen esetben is ez történt, az alperes a körülményekben jelentkező változások és új igények függvényében módosította a munkarendjét, amely egyébként megfelelt az Mt.
- §-ában foglaltaknak is.A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni, és azt csak akkor tagadhatja meg, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik [Mt.
- §
(1),
(2)bekezdés]. Az adott esetben ilyen nem állapítható meg, ezért a felperes alapvető kötelezettsége volt a munkáltató utasítása szerinti munkavégzés, amelynek nem tett eleget.Az Mt. 76. §-ának
(5)bekezdése felsorolja a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, amelyek között a munkarend nem szerepel. A felperes munkaszerződés-módosítása rögzítette, hogy a „munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó munkarend 6 órától 14 óráig tart". Az alperes a jogszabályoknak megfelelően módosította az egész cégre vonatkozó munkarendjét, amely kiterjedt a felperesre akkor is, ha ebben a körben a munkaszerződés módosítására nem került sor. A munkáltatónak nem volt kötelezettsége a felperesi igényeknek megfelelően módosítani kizárólag az ő vonatkozásában a munkarendet, és erről „egyezkednie" sem kellett.A felperes jogszerűen nem tagadhatta meg a munkáltató utasítását. Azzal ellentétesen eljárva a korábbi munkarendje szerint nem végezhette több napon át a tevékenységét az alperes kifejezett felhívása és figyelmeztetése ellenére. Az a tény, hogy a munkáltató a le nem dolgozott egy óra (6-7 óra között) vonatkozásában is fizetett bért, nem jelenti azt, hogy hallgatólagosan tudomásul vette a felperes által meghatározott és követett munkarendet. Mindebből következően pedig a munkáltató alappal élt a rendkívüli felmondással [Mt. 96. §
(1)bekezdés a) pont], az intézkedésének jogellenessége nem volt megállapítható. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul, míg a személyes költségmentessége folytán le nem rótt illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése, és
- §-a értelmében az államot terheli. A felperes pártfogó ügyvédjének díját a
- évi LXXX. tv.
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- február
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő