Debreceni Ítélőtábla Bf.I.792/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- február
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- évi november hó
- napján kihirdetett 4.B.1401/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság határozatának kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A másodfokú eljárásban 3.000 (Háromezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az elsőfokon eljárt megyei bíróság avádlottat testi sértés bűntette (Btk. 170.§
(1),
(6)bekezdés I. fordulat) miatt, mint többszörös visszaesőt 8 évi fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá megszüntette a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság B.275/2005. számú ügyében engedélyezett feltételes szabadságot. Végül rendelkezett a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentés érdekében, másodlagosan enyhítésért. A vádlott írásban is indokolt jogorvoslatában kifejtette, hogy bűnösnek nem érzi magát, a sértettet nem szúrta meg. Álláspontja szerint a sértett már azelőtt megsérülhetett, mielőtt a bolthoz ért. Ezt látszik igazolni, hogy az ő keze nem lett véres. Sérelmezi, hogy a legsúlyosabb büntetést kapta, annak enyhítését kérte. Az ügyész a határozatot tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.135/2010/6-7/I. számú átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta a minden tekintetben helyes rendelkezései és indokai alapján. A védelmi fellebbezések okán az ítélőtábla a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján a Be. 361.§
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül, azokat maradéktalanul betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. A vádlott mindvégig tagadta az eszközös bántalmazást. A bűnösséget tagadó védekezését a megyei bíróság körültekintően vizsgálta és meggyőző érvekkel vetette el. Arról is kellő részletességgel számot adott, hogy miért a sértett vallomásait fogadta el hiteltérdemlőnek. Az ellentétes bizonyítékok hibátlan mérlegelésével megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351.§
(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, a másodfokú eljárásban irányadónak tekintendő. Okszerű a vádlott bűnösségére levont következtetés is. A felmentést célzó védelmi érvelések az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadják, amely figyelemmel a Be. 351.§
(1)bekezdésében foglaltakra a fellebbezési eljárásban eredményre nem vezethettek. Helyes a cselekmény jogi minősítése is. Törvényes következtetésre jutott a megyei bíróság, amikor azt állapította meg (ítélet
- oldal
- bekezdés), hogy a vádlott ölési szándék nélkül cselekedett. A vádlotti tudattartalom vizsgálata körében az ítélőtábla csupán annyiban tartotta szükségesnek az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészíteni, hogy a vádlott tudata a cselekmény végrehajtásakor átfogta az életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetőségét, azt nem kívánva, de abba belenyugodva, eshetőleges szándékkal cselekedett. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta a vádlott terhére és javára szóló bűnösségi körülményeket. Helyesen észlelte a lényegesen nagyobb súlyú és számú súlyosító körülményeket. Az általa kiszabott büntetés inkább súlyos, mintsem enyhének tekintendő, azonban annak lényeges enyhítésére - figyelemmel a Be. 371.§
(2)bekezdésében írtakra - az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget ily módon az enyhítést célzó jogorvoslat nem bizonyult alaposnak. Nem osztotta a vádlottnak azon álláspontját, miszerint a legsúlyosabb büntetést kapta, mivel többszörös visszaesőnek minősül, és ezáltal a büntetési tételkeret felső határa 12 év volt. Fentiek alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét - egyéb járulékos rendelkezéseit is törvényesnek találva - a Be. 371.§
(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 99.§
(1)bekezdése, míg a felmerült bűnügyi költségről a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,
- február
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.1401/2009/
- számú ítélete a másodfokú bíróság jelen végzésével
- február
- napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
- február
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke