Pf.20255/2010/10 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.255/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Répászky Miklós ügyvéd által képviselt ... KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA (felperes címe) felperesnek - dr. Zengődi Roland ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és Dr. Rákosfalvy Zoltán ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt 4.P.21.598/2009/
4. számú kijavító végzésével kijavított
5. február
6. napján kelt 4.P.21.598/2009/
7. számú ítélete ellen a felperes által
8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (Egyszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. A másodfokú eljárásban felmerült 332.000 (Háromszázharminckettőezer) Ft le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A (DE. Kht) egyszemélyes tulajdonosa a felperes. Az I. rendű alperes
9. február
10. és
11. június
12. napja között a Kht. ügyvezetője volt, ezt követően
13. június
14. és
15. március 4 napja között - önálló képviseleti joggal - vezető tisztségviselő (személy neve) ügyvezető lett. A Kht.
16. március
17. napján -2- végelszámolás, majd
18. november
19. napján felszámolás alá került. A végelszámolás alatt törvényes képviselője a (C. Zrt). volt
20. március
21. napjától
22. november
23. napjáig, majd felszámolója
24. november
25. napjától jelenleg is a (P. Zrt.). A II. rendű alperes a felperesi önkormányzat polgármestere volt, akivel szemben folyt büntetőeljárás során készült igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint a Kht. pénztárában
26. december 18-án 5.533.616 Ft készpénznek kellett volna lennie, amely azonban nem áll rendelkezésre. A felperes módosított kereseti kérelmében egyetemlegesen kérte kötelezni az I. és II. rendű alpereseket 5.533.316 Ft „pénzhiány" megfizetésére. Az I. rendű alperessel szemben a Gt.
27. § /2/ bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy ügyvezetési kötelezettségei felróható megszegésével okozott kárt, míg a II. rendű alperes kárfelelősségét a Ptk.
28. § /1/ bekezdésére alapította. Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. rendű alperes azzal védekezett, hogy
29. szeptember
30. napjával lemondott ügyvezetői tisztségéről. Hivatkozott arra is, hogy a Kht. nevében jognyilatkozatot csak felszámolója tehet. A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy ő nem volt a Kht. vezető tisztségviselője, a büntetőeljárás során keletkezett iratok bizonyító ereje pedig kétséges, mivel a II. rendű alperes bűnösségét jogerős bírói ítélet fogja eldönteni. Az elsőfokú bíróság ítéletével kereshetőségi jog hiánya miatt a felperes keresetét elutasította. Rámutatott arra, hogy miután a károkozó a károsult felé tartozik helytállni, a károsult tagja pedig magával a károsulttal nem azonosítható, így az önkormányzat a Kht-t ért kár megtérítése iránt megalapozott igényt nem terjeszthet elő. Megjegyezte, hogy az I. rendű alperes által közölt lemondás folytán vezető tisztségviselői jogviszonya
31. november
32. napján megszűnt, amely ugyancsak megkérdőjelezi a Gt.
33. § /2/ bekezdésére alapított kártérítési felelősségét. Megjegyezte továbbá azt is, hogy a II. rendű alperes esetén a felperes a magatartás jogellenességének bizonyítása vonatkozásában nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, önmagában ugyanis az a tény, hogy a II. rendű alperessel szemben büntetőeljárás folyik, a terhére rótt bűncselekmény jogerős ítélettel történt megállapítása hiányában bizonyításra nem alkalmas. Tájékoztatta a feleket arról, hogy az ítélettel szemben fellebbezésnek van helye, azonban ha a fellebbezésben vitatott érték a kettőszázezer forintot, vagy a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékát nem haladja meg, fellebbezni csak az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésére, vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással lehet. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti -3Pf.III.20.255/2010/
34. szám kérelmének történő helyt adást. Vitatta, hogy a kereshetőségi jog hiánya miatti kereset elutasítás megalapozott lenne. Utalt arra, hogy a végelszámolást megelőzően a Kht. működése a törvény erejénél fogva,
35. július
36. napján megszűnt, így
37. július 1-től a végelszámoló kirendeléséig nem volt olyan képviseletet ellátó személy, aki a kártérítési per megindítására és folytatására kötelezhető lett volna. Hivatkozott arra, hogy a per tárgya pénzhiány, amely a közhasznú társaság pénztárában keletkezett, és amely összegszerűséget kirendelt igazságügyi szakértő a büntetőeljárásban megállapította. A pénzhiány megállapításának időpontjában az I. rendű alperes volt a Kht. ügyvezetője, aki a Kht. anyagi ügyeiért felelős volt. Miután a Kht. egyszemélyes tulajdonosa a felperes, a kár közvetlenül a felperest érte azzal, hogy a kimutatható pénzösszeg a Kht-nál hiányzik. Az I. rendű alperes nem tud elszámolni a fenti összeggel, ez az összeg közvetlenül a felperes, mint tulajdonos kára. A II. rendű alperes jogosulatlanul kezelte a Kht. pénzét és a jogosulatlan kezelés eredménye volt a kialakult kár. Ezért a II. rendű alperes közvetlenül a felperesnek okozott kárt, és ezzel tartozik. Ezen okfejtés folytán a felperesnek közvetlen perindítási joga volt, kereshetőségi joga fennállt, mert a szerződésen kívüli kártérítés szabályai szerint őt érte az a kár, amelyet az alperesek együttesen okoztak. A felperes jogi képviselője a másodfokú eljárás során csatolta a (C. Zrt)-től (a Kht. végelszámolójától) származó ügyvédi meghatalmazását. Kérte, hogy a másodfokú bíróság engedélyezze a (C. Zrt) jogutódként, II. rendű felperesként történő perbelépését. A Szegedi Ítélőtábla a Pf.III.20.255/2010/
38. számú végzésével a perbelépés iránti kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a felperesi önkormányzat perbeli követelése tekintetében a perbe lépni kívánó végelszámoló nem tekinthető jogutódnak, a jogutódlás megállapításának a Pp.
39. § /1/ bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn, ezért a perbelépés iránti kérelem megalapozatlan. A végzéssel szemben előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság a Gf.X.30.230/2010/
40. számú végzésével a Szegedi Ítélőtábla végzését helybenhagyta. Megjegyezte, hogy a végelszámoló fellebbezésében tévesen hivatkozott arra, hogy a Kht. nem működhetett
41. július 1-től kezdődően, hiszen
42. június 30-ig nem volt elzárva attól, hogy a keresetlevél benyújtásakor a saját nevében lépjen fel. Ebben az időszakban még működhetett Kht-ként és volt képviselője is, ezért nem helytálló az az állítás sem, hogy a cégbíróság hibája miatt nem volt képes a keresetet saját maga előterjeszteni. A végelszámoló saját személyében egyébként sem lehetne ennek a követelésnek a jogosultja, mert a végelszámoló a gazdálkodó szervezet képviselője, s csak ilyen minőségében érvényesítheti a gazdálkodó szervezet követeléseit. A felszámolás megindulásával pedig e minősége is megszűnt. -4A fellebbezés alaptalan. A Kht. létrejöttétől és cégjegyzékbe való bejegyzésétől kezdődően önálló, elkülönült, autonóm jogalanyisággal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a Kht. és az őt alkotó egyetlen tag, a felperes személye egymással nem azonosítható. Amennyiben a keresetlevélben írt károk a Kht-t érték, úgy a kártérítési igény érvényesítésére károsultként kizárólag a Kht. Jogosult. Önmagában abból a körülményből a felperes kereshetőségi jogát levezetni nem lehet, hogy egyedüli tagja a Kht-nak. Ahogyan arra a Legfelsőbb Bíróság Gf.X.30.230/2010/
43. számú végzésének indokolása is rámutatott a Kht.
44. június
45. napjáig nem lett volna elzárva attól, hogy saját maga lépjen fel az őt ért kár megtérítése vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a
46. évi IV. törvény (Gt.)
47. § /1/ bekezdése szerint
48. július
49. után csak új közhasznú társaságok alapítására nem volt lehetőség, ugyanakkor az ezen időpontban már létező közhasznú társaságok
50. június
51. napjáig tovább működhettek a korábbi formában, és csupán e végső határidő tekintetében írta elő törvényi jogkövetkezményként, hogy a még létező - és más társasági formába át nem alakult - közhasznú társaságokat a cégbíróságnak törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazva megszűntnek kell nyilvánítania. Nem megalapozott az a fellebbezési hivatkozás sem, hogy
52. július
53. napjától a végelszámoló kirendeléséig nem volt olyan képviseletet ellátó személy, aki a kártérítési per megindítására a Kht. nevében jogosult lett volna. A Kht. cégmásolatából megállapítható, hogy
54. június
55. napjától a Kht. vezető tisztségviselője (személy neve) ügyvezető volt, aki a törvény rendelkezései értelmében a társaság képviseletére és nevében jognyilatkozatok tételére, így többek között keresetlevél benyújtására is jogosult volt. Nem helytálló az a hivatkozás sem, hogy ha egy társaságnak egyetlen tagja van, úgy a kár közvetlenül a tagot éri (a fentebb kifejtettek szerint a Kht. és annak egyszemélyi tagja elkülönült, egymással nem azonosítható jogalanyok). A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság felperesi kereshetőségi jog hiánya miatt keresetet elutasító ítéletét érdemben - a Pp.
56. § /2/ bekezdése alapján helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy a kereshetőségi jog hiánya miatt érdemben a kereseti kérelem semmilyen tekintetben nem vizsgálható, azaz az ítélet indokolásában is szükségtelen a kártérítési felelősség érdemével kapcsolatban megállapításokat tenni, ezért a kereshetőségi jog hiányán túlmenő elsőfokú ítéleti indokolást a másodfokú bíróság teljes körűen mellőzte. Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a kisperértékű ügyekre vonatkozó, több tekintetben téves fellebbezési tájékoztatót adott a felek számára. A Pp. garanciális alapelvi rendelkezései biztosítják a jogvitában álló felek számára azt a lehetőséget, hogy jogvitáik eldöntését a bíróságoktól kérjék. A bíróságok a peres eljárások során kötelesek az eljárásjogi szabályok megtartására. A Pp. XII. fejezete tartalmazza a határozatokkal szembeni rendes jogorvoslatokra vonatkozó szabályokat. A rendes jogorvoslati eljárást a fellebbezés jogának általános deklarálásával szabályozza. A fellebbezés célja a fellebbező szempontjából a jogsérelem, vagy joghátrány orvoslása, a bíróság oldaláról pedig a törvényesség biztosítása és betartása. A rendes jogorvoslat ezért garanciális jellegű, és e -5Pf.III.20.255/2010/
57. szám sajátosságából ered, hogy a fellebbezés jogának korlátozásáról, vagy kizárásáról csak törvény rendelkezhet. Ilyen korlátozó rendelkezést tartalmaz a Pp.
58. § /1/ bekezdése azzal, hogy a kisperértékű ügyekben a Pp. 392-
59. §-a szerint elbírálandó fellebbezés kötelező tartalmi elemeiről, illetve ezek hiányából adódó jogkövetkezményekről a feleket az ítélet rendelkező részében szükséges tájékoztatni (Pp. 391/D. §). A Pp.
60. § /1/ bekezdése azonban konkrétan meghatározza azt, hogy mi minősül kisperértékű ügynek. A Pp.
61. §-ának /4/ bekezdése egyértelműen rendezi, hogy helyi bíróságnak csak városi és kerületi bíróság minősül. E szabályok egybevetéséből az következik, hogy amennyiben a megyei bíróság jár el elsőfokú bíróságként, úgy az általa meghozott ítéletekkel szembeni fellebbezésre kizárt a kisperértékű ügyekben előterjeszthető fellebbezésekre vonatkozó szabályok alkalmazása, ugyanis a megyei bíróság nem helyi bíróság. Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezési tájékoztatója ezért téves volt, hiszen a fentebb kifejtettek szerint megyei bíróságként kisperértékű ügyekre vonatkozóan fellebbezési korlátozásról szóló tájékoztatást nem adhatott volna, másrészt a fellebbezési tájékoztatóban olyan figyelmeztetés szerepelt, ami nem a jelenleg hatályos, hanem a
62. január
63. napját megelőző szabályok, a Pp. korábban hatályos 256/B-256/D. §-ai szerinti fellebbezési tájékoztatót tartalmazza. Az elsőfokú bíróság tehát eljárási szabályt sértett meg, a felek garanciális jogait korlátozta e téves tájékoztatóval, ugyanakkor miután a felperesi fellebbezés pertárgyértéke 5.533.316 Ft volt, így ennek a szabálysértésnek a konkrét esetben a felperes fellebbezési jogát oly mértékben korlátozó kihatása nem volt, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna. A felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes lett, ezért a Pp.
64. §-a alapján perköltség megfizetésére köteles, melynek összege áll az I. rendű alperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült és az ítélőtábla által a 32/2003 /VIII.22/ IM számú rendelet 3 § /2/ bekezdés a) pontja, /5/ és /6/ bekezdése alapján megállapított, a másodfokú pertárgyértékkel, az I. rendű alperesi jogi képviselő által kifejtett munkával is arányban álló, és a Szegedi Ítélőtábla előtti megjelenésével összefüggő költségeit is magában foglaló ügyvédi munkadíjból. A II. rendű alperes a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, írásbeli érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő, így igazolható másodfokú eljárási költsége nem merült fel. A pervesztes felperes személyes illetékmentességére tekintettel az
65. évi XCIII. törvény
66. § /3/ bekezdésére figyelemmel a fellebbezés folytán le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Szeged,
67. április
68. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. Dr. Kasza Ferenc sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró