Debreceni Ítélőtábla Bf.I.733/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- február hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- évi október hó
- napján kihirdetett 6.B.1100/2009/
- számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A vádlott börtönbüntetésének tartamát 3 (három) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét pedig 4 (négy) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A másodfokú eljárásban 6.000 (Hatezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az elsőfokon eljárt megyei bíróság avádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében (Btk.166.§
(1)bekezdés), folytatólagosan elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében (Btk.175.§
(1)bekezdés), zaklatás bűntettében (Btk. 176/A.§
(2)bekezdés a) pont
(3)bekezdés a) pont II. fordulat), valamint zaklatás vétségében (Btk.176/A.§
(1)bekezdés
(3)bekezdés a) pont II. fordulat) és - halmazati büntetésül - 5 évi börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelek sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ügyész a nyilatkozattételre fenntartott 3 napon belül a vádlott terhére súlyosítás érdekében fellebbezett. A vádlott és védője bűncselekmény hiányában felmentés céljából jelentettek be jogorvoslatot. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.331/2009/13-I. számú átiratában eljárási szabálysértés okán - mivel a megyei bíróság a sértettet, mint a vádlott volt élettársát nem figyelmezette a Be. 82.§
(1)bekezdés a) pontjában írt mentességi jogára - tárgyalás tartását indítványozta. Az ítélőtábla a minden irányú fellebbezések okán az elsőfokú bíróság ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében a Be. 361.§
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján. A nyilvános ülésen az ügyész a tárgyalás tartására irányuló bizonyítási indítványát visszavonta és az elsőfokú ügyész súlyosításra irányuló fellebbezését helyes indokai alapján fenntartotta. A védő elsődlegesen a felmentésre irányuló fellebbezést tartotta fenn. Vitatta, hogy a vádlott élet elleni cselekménye emberölés bűntettének kísérleteként minősülhet, hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság 15.sz. Irányelvében foglaltakra, illetve a Legfelsőbb Bíróság BH.1993. évi 405.sz. eseti döntésében írtakra. Másodlagosan megalapozatlanság okán az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, végül a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását. A vádlott indítványozta ... kihallgatását, aki azt igazolhatja, hogy a sértett erőszak nélkül, önként szállt be 28-án a gépkocsiba, továbbá lányának, a kihallgatását, aki magánnyomozót fogadott, illetve annak bizonyítására, hogy nem agresszív, hanem segítőkész személyiség, polgármesterek meghallgatását is kérte. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva igen széles körű bizonyítást lefolytatva ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett valamennyi, a vádlott terhére rótt cselekmény tekintetében. Számos tanút hallgatott ki, helyszíni tárgyalást tartott az élet elleni cselekmény mozzanatainak feltárása érdekében. Az e a tanúk vallomásait, a híváslistákat, a helyszíni tárgyalás eredményét igen körültekintően és részletesen vizsgálta, és indokolási kötelezettségének hibátlan logikával eleget téve számot adott arról, hogy minden tényállási esetben alapjaiban cáfolta a bizonyítás anyaga a vádlotti védekezést. A megállapított tényállás valamennyi cselekmény tekintetében helytálló és megalapozott, mentes a Be. 351.§
(2)bekezdésében felsorolt hiányosságoktól. Az ítélőtábla felülbírálata során irányadónak tekintette. Ebből következően nem volt ok az ítélet hatályon kívül helyezésére, de nem volt indokolt a bizonyítás továbbfejlesztése sem, ezért a vádlott által előterjesztett bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság, mint szükségtelent elutasította. E körben csupán utal az ítélőtábla arra, hogy a vádlott lányát az elsőfokú bíróság (25.sz. tárgyalási jegyzőkönyv 3. oldal) megkísérelte tanúként kihallgatni, azonban élt mentességi jogával. Az irányadó tényállás alapján valamennyi cselekmény tekintetében törvényesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmények jogi minősítése is. A védelem vitatta, hogy a vádlott élet elleni cselekménye minősülhet-e emberölés bűntette kísérletének. Helyesen hivatkozott a 15.sz. Irányelvben foglaltak irányadó voltára az elhatárolás tekintetében. Kiemelte, hogy a vádlottat ölési szándék nem vezette és a sértett sérülést egyáltalán nem szenvedett. E körben az ítélőtábla nem osztotta a védelem álláspontját és a már említett jogesetre hivatkozását, ahol a vádlott a sértett arcát és nyakát csapkodó mozdulatokkal sebezte meg és csupán a csuklóján szúrta meg. Az elsőfokú bíróság behatóan vizsgálta a vádlotti szándékot, az aktuális tudattartalmat és helyesen a teljes körű vádlotti eljárást, a sértettel szembeni magatartást vette figyelembe. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a vádlott a sértetti visszautasítást nem volt hajlandó elfogadni, és cselekményét ölési szándékkal vitte végbe. Utalva a vádlotti bizonyítási indítványhoz, amely annak igazolására irányult, hogy a vádlott nem agresszív személyiség - megjegyzi az ítélőtábla, hogy az eljárás adataiból valóban nem merült fel, hogy a vádlott másokkal szemben agresszív, zaklató magatartást tanúsított volna. Ennek az agresszivitásnak, zaklatásnak kizárólag a sértett felé történő megnyilvánulása az élettársi kapcsolat megszakadásának hozadéka, melybe a vádlott nem volt képes beletörődni. Az itt kifejtettek miatt sem volt indokolt annak bizonyítása, hogy a vádlott másokkal szemben nem tanúsít agresszív magatartást. A megyei bíróság a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket feltárta, azonban eltúlzottan hivatkozott a súlyosító körülmények túlsúlyára. Az ítélőtábla álláspontja szerint nagyobb nyomatékkal indokolt figyelembe venni az elsőfokú bíróság által is helyesen felsorolt enyhítő tényezőket, így a kísérlet távoli voltát, továbbá a büntetlen előéleten túli, korábbi kedvező életvezetését, közösségben tanúsított szerepét. Ezért az ítélőtábla a Btk. 87.§
(1),
(2)bekezdés b) pontja alapján enyhítő szakasz alkalmazásával lehetőséget látott a büntetések rendelkező rész szerinti mérséklésére. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 372.§
(1)bekezdése alapján a jelzett részben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 371.§
(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Az előzetes letartóztatásban töltött idő további beszámításáról a Btk. 99.§
(1)bekezdése, míg a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 381.§
(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,
- február
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 6.B.1100/2009/
- számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatással
- február
- napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
- február
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke