Kfv.37559/2010/6 – Kúria

Kfv.IV.37.559/2010/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Bogdányiné dr. Mészáros Ágnes ügyvéd /4400 Nyíregyháza, Selyem u. 21/A./ által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban a dr. Szabóné dr. Nagy Éva jogtanácsos által képviselt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Földhivatala /4400 Nyíregyháza, Báthorí u. 13./ - mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Földhivatal jogutódja - alperes ellen ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.P.20.159/2010/

1. számon,
2. február
3. napján hozott jogerős ítéletével szemben az I. rendű felperes által
4. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása során, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei 4.P.20.159/2010/
5. szám ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A perben nem szereplő Kft. tulajdonosa a /11 hrsz-ú, a felperesek tulajdonában álló /43 hrsz-ú ingatlannal határos ingatlannak. A felperesi tulajdonban álló földrészlet a korábbi /12 ingatlanból megosztás útján jött létre, majd a /20 hrsz-ú ingatlannal történt összevonása folytán nyerte el jelenlegi állapotát. A város új digitális alaptérképe
6. november 20-án lett forgalomba adva; az ingatlan-nyilvántartás átalakításával kapcsolatban
7. október
8. és október
9. között megtartott közszemlén lehetett felszólalni, melynek során a felperesek részéről felszólamlás nem történt. 2006-ban a /11 és /43 (felperesi) ingatlanok közötti földrészlet határa - az akkor már hatályos digitális ingatlan-nyilvántartási térkép felhasználásával - kitűzésre került, majd azt követően 2006ban kerítést építettek a két ingatlan közös határára. Ezt követően az I. rendű felperes a Körzeti Földhivatalhoz (a továbbiakban: földhivatal) kérelemmel fordult, a /43 hrsz-ú ingatlan határvonalának felülvizsgálata, és a térképi ábrázolás kijavítása céljából. Kérelmét a földhivatal 1951/
10. számon,
11. szeptember 14-én kelt határozatával elutasította, mely ellen az I. rendű felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében hivatkozott rá, hogy a természetbeni határvonalként kezelt jelenlegi kerítést nem lehet mérvadónak tekinteni, mert az ingatlanok közötti határvonalat megalapozó jogi állapot - az eredeti /43 hrsz-ú ingatlan vonatkozásában az
12. évi földkiadó bizottsági határozat, továbbá a telekegyesítés alapjául szolgáló okiratok, valamint a /11 hrsz-ú ingatlan tekintetében a
13. évi változásokat megelőzően a földhivatalnál meglévőekre keletkezett okiratok és ingatlan-nyilvántartási adatok alapján - más térképi határvonalat jelöl ki. Az alperes
14. október 28-án meghozott 131-2/
15. számú határozatával - a felperesi fellebbezés elutasítása mellett - a földhivatal határozatát helybenhagyta. Az alperesi döntés a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló
16. évi LXXVI. törvény /a továbbiakban: Fttv./
17. § /2/, /3/ bekezdése, valamint a
18. § /2/ bekezdése, továbbá a törvény végrehajtására kiadott 16/
19. /III. 5./ FM rendelet /a továbbiakban: FM rendelet/
20. § /1/ bekezdésén és
21. § /2/ bekezdésén alapul. Az alperes a hatályos digitális ingatlan-nyilvántartási térkép és a forgalomból kivont korábbi ingatlan-nyilvántartási térkép egybevetéséből megállapította, hogy a két ingatlan közötti telekhatár ábrázolását térképezési hiba terheli, mert az érintett határvonal nyugati végében 1,78 méter, míg keleti végén 0,62 méter az eltérés; ez a hiba a felperesek tulajdonát képező ingatlan (/43 hrsz.) kárára keletkezett. Az alperes ugyanakkor a kérelem elutasítása körében hangsúlyozta azon álláspontját, hogy a 2005-ben forgalom adott digitális térkép készítése után, 2006-ben került sor a kerítés felépítésére, mely a korábbi természetbeni használatot megváltoztatta. E tény figyelembevételével az ingatlanügyi hatóság a térképészeti hiba kijavítását nem végezhette el, mert az a 2006-tól fennálló természetbeni használatot megváltoztatná, tulajdonjogi sérelmet eredményezve, mely az érintett ingatlanok tulajdonosai közötti polgári perben bírálható csak el. Az alperesi határozattal szembeni keresetükben a felperesek az alperesi határozatnak - a földhivatali határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a földhivatal új eljárás lefolytatására való kötelezését kérték, rámutatva, hogy az alperesi határozat az Fttv.
22. § /7/ bekezdését, az FM rendelet
23. § /2/ bekezdését sérti, ellentétes továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
24. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./
25. §-ában foglalt, valamint a Ket.
26. § /1/ bekezdése és
27. § /3/ bekezdése által rögzített alapelvekkel is összefüggésben lévő tényállás-tisztázási kötelezettségével. Az eljárt megyei bíróság a felperesek keresetét alaptalannak ítélte meg és azt elutasította, megállapítva, hogy az alperes a közigazgatási jogvita elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg, és az alperes által értelmezett és alkalmazott anyagi jogszabályok köre és az érdemi döntés egyaránt helyes. A megyei bíróság az alperesi határozattal szembeni kereset elbírálása szempontjából döntő jelentőségűnek értékelte azt a körülményt, hogy a digitális térkép forgalomba adása (2005.) óta a természetbeni állapot a két ingatlan között azon okból megváltozott, hogy 2006-ban arra kerítést létesítettek, mely kerítés a jelenleg hatályos, digitális alaptérkép által rögzített térképi határvonalon áll. A bíróság megállapította, hogy a kerítés építése miatt a felperesek által az építés időpontjáig használt terület térmértéke az 1994-től birtokolt és használt területhez képest csökkent. A bíróság - a jogszabályi rendelkezések ismertetése mellett - az Fttv.
28. § /1/ bekezdése, továbbá az Inytv.
29. §-a rendelkezéseiből azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlannyilvántartás nem szavatolta és nem szavatolja azt, hogy a felperesek tulajdonát képező földrészlet területe a keresetlevélben állított 1 ha 9997 m2-t tesz ki. Az FM rendelet
30. § /1/ bekezdése alapulvételével a bíróság rögzítette, hogy a felmérési, térképezési és területszámítási hiba kijavítása nem érintheti, és nem változtathatja meg a természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat. A hiba kijavítása földhivatali hatáskörben - a bíróság szerint kizárólag akkor végezhető el, ha az annak elvégzésekor nem ellentétes a természetbeni állapottal. A jogerős ítélet szerint ez a helyzet akkor is irányadó és fennálló, ha az Fttv.
31. § /7/ bekezdése értelmében kétségtelenül és bizonyítottan megállapítható felmérési, térképezési és területszámítási hibát a földhivatal kijavítani köteles. Ezzel azonban - a jogerős ítélet szerint - a birtoklási viszonyokat, a természetbeni határvonalat nem változtathatja meg; a jelen perben felülvizsgált közigazgatási határozatokban pedig az esetleges kijavításnál ez történt volna. A bíróság rámutatott arra is, hogy ítélete - az egyéb törvényes feltételek fennállás esetén - a 9.P.20.551/2007/
32. számú ítélettel szemben perújítási okként szolgálhat. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a kerítés a
33. november 2-án forgalomba adott digitális alaptérkép szerinti határvonalon áll, rámutatott a bíróság arra is, hogy az esetleges felperesi ingatlant érintő területcsökkenést eredményező, korábbi közigazgatási határozatok nem képezték tárgyát a jelen közigazgatási pernek. A jogerős ítélettel szemben az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen - annak hatályon kívül helyezése mellett - új, a keresetének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan - a hatályon kívül helyezésen túl - az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Fttv.
34. § /7/ bekezdését, a Vhr.
35. § /2/ bekezdését és az Alkotmány
36. § /2/ bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jogot is megsértette. Rámutatott, hogy a /43 hrsz-ú ingatlant az I. rendű felperes a Földkiadó Bizottság 217/
37. számú határozatával 1 ha 7494 m2-es területtel szerezte meg, mely tulajdonszerzést az elsőfokú földhivatal 63.354/1994.09.
38. számú határozatával átvezetett. A II. rendű felperes 0139/20 hrsz-ú ingatlana 2503 m2-rel ebbe az ingatlanba olvadt be, melyet a földhivatal 70.8467/2005.09.
39. számú határozatával vezetett át; így az ingatlan térmértékének 1 ha 9997 m2-nek kell lennie. A 2006-os kitűzéskor észlelték az eltérést, és azon nyomban értesítették erről a földhivatalt, mely a beadványokat nem intézte el. Rámutatott arra is, hogy a kerítés létesítése folytán az ingatlan területe valójában 1677 m2-rel csökkent. A jogerős ítéletet amiatt tartja az említett jogszabályi rendelkezésekbe ütközőnek, mert - miközben megállapítja, hogy kétségtelenül hiba áll fenn, melyet a földhivatal javítani köteles; de egyúttal tévesen rögzíti, hogy a javítást a Vhr.
40. § /1/ bekezdése kizárná; ezért az eljárt megyei bíróság nem is folytatott le bizonyítást a tényleges különbségre nézve, mert az I. rendű felperesi álláspont szerint a 133 m2 mértékű, térképi hibán alapuló különbség helyett valójában 1677 m2 valós területcsökkenést szenvedett el a felperesi ingatlan. A bíróság elfogadta, hogy hibás területszámítás okozta részben a csökkenést, de erre nem vett fel bizonyítást. Az Fttv.
41. § /7/ bekezdése és a Vhr.
42. § /1/ bekezdése nem azzal a tartalommal szabályozzák a kérdéses jogviszonyt, melyet az eljárt megyei bíróság annak tulajdonít. Álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezések tartalma nem az, hogy a kétségtelenül megállapított hiba kijavítása nem érintheti a tényleges birtoklási viszonyokat, nem változtathatja meg a térképi határvonalat, hanem annak nyelvtani, szó szerinti értelmezése szerint, a hiba kijavítása nem érinti, és önmagában nem változtatja meg a birtoklási viszonyokat és a természetbeni határvonalat. A bíróság által hivatkozott Vhr.
43. § - a felperes szerint - az alaptérkép elkészítésével, nem pedig a külön, a
44. §-ban rögzített hiba kijavítására vonatkozik. A felperes nem birtoklási viszonyok megváltoztatását, hanem a kétségtelen, és a bíróság által is rögzített térképi hiba kijavítását kérte, mellyel kapcsolatos keresetének elutasítása egyben alkotmányos jogainak megsértéséhez is vezet; továbbá jelezte, hogy a bíróság általi jogértelmezés alkotmányellenes, ezért azzal összefüggésben az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte az Fttv. Vhr. alkotmányossági felülvizsgálatát. Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását indítványozta, rámutatva, hogy a keresetnek helyt adó határozattal polgári jogi igényt, és polgári jogi jogvitát döntött volna el a földhivatal, melyre hatáskörrel nem rendelkezik. A térképi hiba kétségtelenül fennáll, és - az alperes szerint 1994-ig a földmérő által készített megosztási vázrajzig vezethető vissza, mely az eredeti, nagyméretű, /12 hrsz-ú ingatlan megosztása alapjául szolgált. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti. Az Fttv.
45. § /7/ bekezdése alapján felmérési, térképezési, vagy területszámítási hiba esetén az ingatlanügyi hatóság az alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi adatokat bármikor, hivatalból is kijavítja; az Fttv-hez csatlakozó Vhr. azonban a
46. § /1/ bekezdésében előírja, hogy a kijavítás a természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat nem változtatja meg. A Legfelsőbb Bíróság osztja az alperes, illetve az eljárt megyei bíróság álláspontját atekintetben, hogy a perbeli esetben - bár a térképezési hibát a hatóságok egyértelműen megállapították - a kijavítás mind a természetbeni határvonalat, mind a birtoklási viszonyokat megváltoztatná. A felperesek ingatlanával összefüggő területcsökkenés kérdése olyan tulajdonjogi vitát képez, mely kijavítással nem orvosolható. Az irányadó bírói gyakorlat (BH 2007.316, BH 2003.218), továbbá a Legfelsőbb Bíróság PK
47. számú állásfoglalás figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt megyei bíróság helyesen értelmezte a Vhr.
48. § /1/ bekezdését akként, hogy a földhivatal akkor rendelheti el a kiigazítást, ha az a természetbeni használatot nem érinti, a térképezési hiba földhivatali hatáskörben akkor javítható ki, ha a kijavítás annak elvégzésekor nem ellentétes a birtoklási viszonyokkal. Ha az ingatlan tulajdonosa az érvényben lévő ingatlannyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat tartja sérelmesnek, igényét a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. A térképezési hiba földhivatali hatáskörben történő kijavítása polgári jogi jogvitát nem dönthet el, annak elbírálása a Polgári Törvénykönyvről szóló
49. évi IV. törvény
50. § /1/ bekezdésének második mondata értelmében bírósági útra tartozik. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
51. évi LXVI. törvény
52. § /1/ bekezdése szerint a bíróságok a vitássá tett, vagy megsértett jogról a törvényben szabályozott eljárás során véglegesen döntenek, míg e törvény
53. §-a értelmében a bíróság határozata mindenkire kötelező, ide értve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét, vagy ennek hiányát állapítja meg. E törvényi rendelkezések figyelembevételével megalapozott és helyes módon értelmezte az eljárt megyei bíróság a Vhr.
54. § /1/ bekezdésében részletesen szabályozott, és az Fttv.
55. § /7/ bekezdésén nyugvó - a térképi hiba kijavításával összefüggő földhivatali, azaz közigazgatási hatósági hatáskör tartalmát és korlátait. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította, és a Pp.
56. § /3/ bekezdése alkalmazásával a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokkal nem ellentétes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Pp.
57. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
58. § /1/ bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban pervesztes I. rendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 30.000 Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az illetékekről szóló
59. évi XCIII. törvény
60. § /3/ bekezdés d/ pontján, továbbá
61. § /1/ bekezdésén nyugvó - a
62. § /1/ bekezdés h/ pontjában rögzített tárgyi illeték-feljegyzési jogra tekintettel le nem rótt - felülvizsgálati eljárási illeték külön felhívásra történő megfizetésére, melynek viselésére az I. rendű felperes a 6/
63. /VI. 26./ IM rendelet
64. § /2/ bekezdése alapján köteles. Budapest,
65. március
66. Dr. Kozma György sk. tanácselnök, Dr. Patyi András sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő