Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.229/2011/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Kovári és Társai Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft. (...., ügyintéző: dr. Kovári Zoltán szabadalmi ügyvivő) és a Ruszthy Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Ruszthy Gyula ügyvéd) által képviselt felperes neve. (felperes címe) felperesnek a Dr. Lex Annamária ügyvéd (....) által képviselt alperes neve(....) alperes ellen védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- december
- napján kelt, 1.P.24.700/2010/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 225 000 (Kettőszázhuszonötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy
- márciusától az alperes azzal, hogy a „h....com” megjelölést domain névként és az ez alatt elérhető honlap elnevezéseként használja, bitorolja a felperes ... és ... lajstromszámú védjegyeit. Ezért az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására kötelezte és eltiltotta a további jogsértéstől. Továbbá kötelezte, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 365 725 forint perköltséget. Az ítélet tényállása szerint a felperes a jogosultja az ...7-i, illetőleg ... 5-i elsőbbségű ..., illetőleg ... lajstromszámú „Herbária” szóelemet tartalmazó színes ábrás, illetőleg „Herbária” szóvédjegynek. A védjegyek oltalma egyebek mellett a Nizzai Megállapodás
- osztályában illatszerek, esszenciaolajok, kozmetikai cikkek,
- osztályában gyógyszerészeti, egészségügyi, diétás termékek és anyagok,
- osztályában liszt és egyéb gabonakészítmények, valamint
- osztályában alkoholmentes italok körében áll fenn. A felperes
- márciusában szerzett arról tudomást, hogy az alperes a nevére regisztrált „h....com” domain alatt elérthető, azonos nevű internetes oldalon a védjegyek árujegyzékébe tartozó termékeket kínál eladásra és forgalmaz. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy
- márciusától az alperes azzal, hogy a „h....com” elnevezést domain nevében és honlapja elnevezéseként is használja, bitorolja a perrel érintett védjegyeit. Kérte őt abbahagyásra kötelezni és a jövőre nézve eltiltani a további jogsértéstől. Álláspontja szerint az alperes által használt sérelmezett megjelölés az összetéveszthetőségig hasonló a szóvédjegyéhez, illetőleg a színes ábrás védjegy „Herbária” szóeleméhez. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt azzal érvelt, hogy a kifogásolt szóösszetétel a gazdasági tevékenységének lényegét körülíró kifejezés, aminek használatától a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
- évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.)
- §
(1)bekezdés b) pontja alapján őt a védjegyjogosult nem tilthatja el. Másrészt utalva a Vt. 16. §-ának
(1)bekezdésére jogkimerülésre is hivatkozott, előadva, hogy a felperessel üzleti kapcsolatban áll, többek között az ő termékeit forgalmazza. Az elsőfokú bíróság a Vt. 12. §-ának
(1)bekezdése,
(2)bekezdésének b) pontja,
(3)bekezdésének b) pontja, 27. §-ának
(1)bekezdése,
(2)bekezdésének
- a)és
- b)pontja alapján a keresetet alaposnak találta. Rögzítette, hogy az alperes nem vitatta a felperes által sérelmezett magatartások tanúsítását, sem annak időpontját, miként nem vitatta a védjegyek és a megjelölés összetéveszthetőségét, továbbá az sem volt vitás a perben, hogy az alperesi honlapon forgalmazott termékek, így a kozmetikumok, tisztálkodó szerek, gyógynövényt tartalmazó és gyógyszerészeti termékek hasonlóak a védjegyek árujegyzékében felsoroltakhoz. A Vt. 15. §
(1)bekezdés b) pontja kapcsán az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a növénygyűjteményeket jelentő „Herbária” kifejezés kétségtelenül a termék fajtáját fejezi ki, ám a sérelmezett „h....com” megjelölést az alperes nem leíró jelleggel, tehát nem növénygyűjteményekre vonatkoztatva, hanem gyógynövény alapanyagúés gyógyszerészeti termékek, kozmetikumok forgalmazása körében, kereskedelmi tevékenysége neveként használja fel. Hangsúlyozta, hogy jelen esetben az alperes a felperesi védjegyekhez összetéveszthetőségig hasonló megjelölést magának a szolgáltatásnak az elnevezéseként, vagyis megkülönböztető jelölésként használja, ami védjegyszerű használatnak tekinthető és azzal szemben a védjegyjogosult alappal léphet fel. A védjegyoltalom kimerülése (Vt. 16. §
(1)bekezdés), körében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a keresetben kifogásolt védjegyhasználati cselekmények nem vezethetnek a védjegyoltalom kimerüléséhez, mert az csak árukkal, azok forgalomba hozatalával lehet kapcsolatos. A felperes azonban a domain, illetőleg a honlap elnevezést sérelmezi és nem az árukkal kapcsolatos megjelölés használatot, ezért az alperes kimerülésre alapított védekezése alaptalan. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította a védjegybitorlást, az alperest abbahagyásra kötelezte és eltiltotta őt a további jogsértéstől. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amiben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésének indokát abban jelölte meg, hogy az ítélet meghozatalát követően szerzett arról tudomást, hogy egy Németországban bejegyzett gazdasági társaság a felperesénél korábbi elsőbbségű „HERBARIA” védjeggyel rendelkezik. Csatolta a ... lajstromszámú közösségi szóvédjegy nem hiteles kivonatát és azzal érvelt, hogy ennek tükrében a felperes keresetét el kell utasítani. A másodfokú tárgyaláson arra is hivatkozott, hogy az alperesi megjelölés nem téveszthető össze a védjegyekkel, mivel latin és angol szavakból keletkezett és teljes mértékben felöleli az alperes gyógynövények kereskedelmével foglalkozó tevékenységét. A felperes érdemi ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. Érvelése szerint azon körülmény, hogy egy németországi cég korábbi elsőbbségű „HERBARIA” védjeggyel rendelkezik az ügy elbírálása szempontjából érdektelen, jelentősége annak van, hogy a felperes saját védjegyoltalommal rendelkezik, aminek használatára az alperesnek nem adott engedélyt. Az pedig nem lehet a jelen eljárás tárgya, hogy a felperes perbeli védjegyei más védjegyéhez miként viszonyulnak. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást megfelelően tárta fel, abból a jogszabály megfelelő alkalmazásával okszerű következtetésre és helyes érdemi döntésre jutott, amivel indokaira is kiterjedően a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett. Az elsőfokú ítéletben helytállóan került megállapításra, hogy az alperes gazdasági tevékenysége keretében a védjegyek árujegyzékében felsoroltakhoz hasonló gyógynövény tartalmú tisztálkodó szerek, kozmetikai cikkek, illetve gyógyszerészeti termékek kereskedelme során nem csak leíró jelleggel, az áruk megjelölésére használja a védjegyekhez összetéveszthetőségig hasonló „herbária” szót, amit egyébként a felperes nem is kifogásolt, hanem szolgáltatását az ebből a „s....com” hozzáadásával képzett domain név alatt elérhető azonos című honlapon nyújtja a felperes engedélye nélkül. Egyetértett azzal is a fellebbviteli bíróság, hogy az ilyen magtartás alól nem ad kimentést sem a Vt. 15. §
(1)bekezdésének b) pontja, sem 16. §-ának
(1)bekezdése, ezért e körben csupán utal az elsőfokú határozat helyes indokaira, annak megismétlése nélkül. Az alperes fellebbezésében azzal érvelt, hogy legalábbis kérdéses a perbeli védjegyek oltalma, mert egy németországi székhelyű cég a „HERBARIA” szóra korábbi elsőbbségű védjeggyel rendelkezik, a tárgyaláson pedig arra is hivatkozott, hogy az összetéveszthetőség sem áll fenn. Ami a felhívott közösségi védjegyet illeti, a másodfokú bíróság azt hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg a védjegybitorlás alapjául szolgáló perbeli védjegyek oltalma fennáll, addig a sérelmes magatartásokkal szembeni védelem a jogosultat megilleti a Vt. 12. §
(1)bekezdése szerinti kizárólagos joga folytán. Az alperes eredménnyel akkor hivatkozhatott volna másik védjegyre, ha igazolja, hogy annak tekintetében rendelkezik használati jogosultsággal a német védjegyjogosulttól eredeztethetően. Ilyen adat azonban nem merült fel, erre az alperes még utalást sem tett, ekként önmagában a másik védjegy létezésének a perben nincs relevanciája, nem mentesíti őt a jogsértés megállapíthatósága alól. Az összetéveszthetőség kérdésében az elsőfokú ítélet ugyancsak helyesen foglalt állást, itt szükséges megjegyezni, hogy az eljárás korábbi szakaszában az alperes nem tett ezt vitató nyilatkozatot. A fellebbezési érvelés ugyanakkor nem volt osztható, mert a „shop” szó hozzáadása nem alkalmas az összetéveszthetőség kiküszöbölésére, mivel nem változtat az összbenyomáson, hiszen a téves fogyasztói asszociációt nem a hozzátett elem, hanem a sérelmezett megjelölésben hangsúlyos első helyen szereplő „herbaria” szó alapozza meg. Az a hivatkozás sem foghatott helyt, miszerint a „h....com” elnevezés voltaképpen az alperesi tevékenységet jelöli, mert erre a használatra az alperes nem kért és kapott engedélyt a felperestől, ennek folytán ez a cselekmény jogosulatlannak minősül, amivel szemben a védjegyjogosult a jogviszony abszolút jellegénél fogva eredménnyel léphet fel bíróság előtt. Mindezek alapján a másodfokú bíróság nem látott indokot a fellebbezéssel támadott döntés megváltoztatására, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ennek folytán a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése szerint az alperes köteles megfizetni a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó szabadalmi ügyvivő és ügyvéd általános forgalmi adóval növelt munkadíját foglalja magában. Ennek megállapításánál a másodfokú bíróság a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet, illetve a 24/
- (VI. 30) IM rendelet
- §-ának alkalmazásával járt el, figyelemmel a korábban csatolt megbízási szerződésre és a Pf.4/F/
- szám alatti számlára. ,
- március
- Dr. Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző . Fülöp Györgyi s.k. bíró