Győri Ítélőtábla Pf.II.20.357/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Szalma & Partnerei Ügyvédi Iroda által képviselt alperessel szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- július
- napján kelt 18.P.20.750/2009/
- sorszám alatti ítéletével szemben a felperes által 23., 24.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt (Hatszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget. fizessen az alperesnek 625.
- Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az alperes
- február 13-i kezdeményezésére a felperes - telekrendezés útján kialakíttatta a helység 1-i belterületi 2689 m2 alapterületű, ...
- hrsz-ú ingatlant, melyen egy 500 m2 alapterületű, kétszintes, az 1980-as években építésvezetőség céljára épült, használaton kívüli panelépület áll. A felperesi polgármesteri hivatal városgazdálkodási irodája megbízásából készített értékbecslés az ingatlan bruttó forgalmi értékét 42.887.000,forintban, a bontási költségét 19.000.000,- forintban, ez utóbbi leszámításával az ingatlan bruttó forgalmi értékét 23.887.000,- forintban határozta meg, így a nettó érték 19.905.833,forintot tett ki. A felperes eladó és az alperes vevő között
- szeptember
- napján jött létre adásvételi szerződés a ...1.hrsz-ú ingatlanra, a vételárat bruttó 23.887.000,- forintban meghatározva. A szerződés
- pontjában az alperes kijelentette, hogy tudomása van az ingatlan műszaki állapotáról, illetve arról, hogy a földrészlet csak a rajta lévő rossz állagú épület lebontása után beépíthető. Az alperes a vételárat
- október
- napján fizette ki; a felperes az alperes tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére
- november
- napján adott engedélyt. A felperes megbízott vagyongazdálkodási cége
- február
- napján adta birtokba az alperesnek az ingatlant. A felperes módosított keresetében a
- szeptember
- napján létrejött adásvételi szerződés semmissége megállapítását kérte annak jogszabályba ütközése (Ptk.200.§.
(2)bekezdés) miatt, másodlagosan állította a szerződés létre nem jöttét, illetve - harmadrészt feltűnő értékkülönbségre (Ptk.201.§.
(1)bekezdés) hivatkozással a szerződést meg is támadta. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte az eredeti állapot helyreállítását. A felperes semmisségi keresetét arra alapította, hogy az értékesítés során a nevében eljáró polgármester nem tartotta be a 19/2006.(VI.1.) önkormányzati vagyonrendelet (a továbbiakban: Vr.) szabályait. A Vr.24.§.
(1)bekezdése alapján ugyanis önkormányzati ingatlan értékesítése esetén versenyeztetési eljárást kell lefolytatni, ez csak a 24.§.
(2)bekezdésében meghatározott esetekben mellőzhető. A versenyeztetési eljárás mellőzéséről a Vr.7.§-ában megállapított tulajdonosi jogok gyakorlója határozhat; így forgalomképes önkormányzati vagyon elidegenítése esetén (Vr.7.§.
(3)bekezdés a./ pont) nettó 20.000.000,forint forgalmi értékig a polgármester, míg azt meghaladóan a közgyűlés. Jelen esetben az értékesített ingatlan a 2007.január 12. napján a felperes által beszerzett szakvélemény szerint (a bontási költség nélkül) 60.587.600,- forint értékű volt, így az elidegenítés jogát csak a közgyűlés gyakorolhatta volna. Amennyiben pedig a forgalmi értékre a Vr.7.§.
(5)bekezdése alapján az értékesítést megelőzően beszerzett értékbecslés az irányadó, akkor a Vr.24.§.
(2)bekezdés m./ pontja alapján a versenyeztetés azért nem lett volna mellőzhető, mert az alperes igazolt vételi ajánlatot nem tett, illetve ezen jogszabályi rendelkezés alapján csak a közgyűlés határozhat a versenyeztetés mellőzéséről. Ha pedig a versenyeztetést a polgármester a Vr.24.§.
(2)bekezdés a./ pontja alapján várospolitikai érdekből illetve közérdekből mellőzte, az eljárása azért sértette a jogszabályt, mert a versenyeztetés mellőzésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre semmilyen irat és nem ismert a mellőzés indoka sem. Semmis a szerződés azért is, mert a Vr.24.§.
(2)bekezdés m./ pontja alapján jogszabály, az Áht.108.§.
(1)bekezdése megkerülésére irányul. A szerződés létre nem jötte (Ptk.205.§.
(1)bekezdése) megállapítása iránti keresetét a felperes azon tényre alapította, hogy a szerződés megkötésekor a polgármester a Vr. tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó szabályait mellőzve, átruházott hatáskör hiányában járt el. A megtámadási kereseténél (Ptk.201.§.
(2)bekezdés) kérte figyelembe venni, hogy bontási határozat az átruházott ingatlanon lévő épületre nem született, erről csak a tulajdonos önkormányzat közgyűlése dönthetett volna, így a bontási költség nem számítható le az ingatlan forgalmi értékéből. Az alperes ellenkérelmében a módosított kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes polgármestere a Vr.7.§.
(3)bekezdése a./ pontjában biztosított tulajdonosi jogkör gyakorlójaként közérdekből dönthetett a versenyeztetési eljárás mellőzéséről. Ez a közérdek az alperes
- február
- napján kelt levelében megjelölt városfejlesztési cél, illetve a felperesnek kilátásba helyezett vevőkijelölési jog volt. Utalt a bírói gyakorlatra, amely szerint az értékhatártól függő döntési hatáskör utólag beszerzett értékbecslés alapján nem tehető vitássá. A jogszabály megkerülése miatti semmisségi keresetre úgy nyilatkozott, hogy az önkormányzati rendelet és a Áht. ellentmondásának feloldása az alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A megtámadási keresetet egyrészt azért tartotta alaptalannak, mert értékelése szerint a felperes megtámadási joga megszűnt, mivel a
- február 1-jei birtokbaadással a szerződést megerősítette. Másrészt a felperes nem tett eleget a haladéktalan igényérvényesítés kötelezettségének sem. Érdemben levezette, hogy - függetlenül a 19.000.000,- forint bontási költség nettó, avagy bruttó értékétől, - az összességében számítható nettó ingatlanérték alatta marad 20.000.000,- forintnak. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során hozott, fellebbezéssel támadott ítéletében a keresetet elutasította, egyben kötelezte a felperest az alperes javára 1.700.000,- forint perköltség viselésére. A megyei bíróság a semmisségi kereset elbírálásánál a Vr.7.§.
(5)bekezdése alapján a felperes által beszerzett értékbecslésből indult ki, melyben meghatározott 23.887.000,- forint összeget bruttó összegnek tekintette. Így a nettó ingatlanérték 19.905.833,- forintban határozható meg, amelynél a Vr.7.§.
(3)bekezdése a./ pontja alapján a polgármester a tulajdonosi jogkör gyakorlója. Rámutatott, hogy a felperes által beszerzett értékbecslés esetleges szakmai helytelensége a vevő alperes terhére nem eshet, mivel a felperes maga igényelhette volna az aggályosnak tartott értékbecslés pontosítását. Egyetértett a bíróság azzal az állásponttal is, hogy a forgalmi érték meghatározása nem lehet utólag beszerzett szakértői véleményre tartozó kérdés. A bíróság értékelése szerint a felperes polgármestere nem sértette meg a Vr.24.§.
(2)bekezdése versenyeztetés mellőzésére vonatkozó szabályait sem, mivel - a vagyongazdálkodási iroda vezetője, "A" tanúvallomásából kitűnően - a polgármester várospolitikai célból, közérdekből döntött a versenyeztetés mellőzéséről, ugyanis a hajléktalanok által rendszeresen feltört épületre nem volt szükség. A versenyeztetés mellőzésére a Vr. pedig alakiságot nem ír elő. A jogszabály megkerülésére alapított jogcímű keresetre kifejtette, hogy a polgármester az adásvételkor a hatályos Vr. alapján járt el, és annak alkalmazása nem jelentheti egy másik jogszabály, a Áht. megkerülését. A szerződés létre nem jötte iránti keresetet érdemben azért nem vizsgálta, mert álláspontja szerint a perbehozott jogviszonyra az érvénytelenség szabályait kell alkalmazni. A feltűnő értékkülönbség (Ptk.201.§.
(2)bekezdés) vizsgálatára a megyei bíróság ingatlanforgalmi igazságügyi szakértőt rendelt ki, akinek az írásban illetve tárgyaláson szóban kiegészített szakvéleményét elfogadta. A felperes észrevételeire a megyei bíróság kifejtette, hogy a szakértő valamennyi felvetésre (az összehasonlító adatokra, a felépítmény figyelembe vett 500 m2-es területére, a bontási költségre) részletes választ adott. Ezért mellőzte a felperes indítványára másik szakértő kirendelését. A szakvéleményben meghatározott forgalmi érték alapján pedig nem volt mód a feltűnő értékkülönbség megállapítására. Kiemelte azt is a megyei bíróság, hogy a szerződés megkötése során a vételárat kizárólag a felperes határozta meg, a felek között tényleges alku nem volt, ez a vételár megegyezett az előzetesen beszerzett értékbecslésben foglalt bruttó összeggel. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérte. A jogszabályba ütközés miatti semmisség megállapítása iránti keresetét annak részletezésével tartotta fenn, hogy álláspontja szerint az értékesítést megelőzően az ingatlan értékét a "B" Zrt. értékbecslésében meghatározott - bontási költség nélküli - 42.887.000,forintban kellett volna meghatározni. A bontási költség pedig az ingatlan értékét nem, csupán a vételárat befolyásoló tényezőnek minősül. Az értékbecslőtől pedig nem a tulajdonosi jogkört gyakorló közgyűlés, hanem a polgármester egyik munkatársa rendelte meg a bontási költség megállapítását is. Az említett értékre figyelemmel a tulajdonosi jogokat a Vr.7.§.
(3)bekezdés a./ pontja alapján csak a közgyűlés gyakorolhatta volna. Ugyancsak a közgyűlés döntési jogkörébe tartozott az is, hogy az ingatlanon lévő építményt elbontja-e. A polgármester tehát döntési jogkör nélkül járt el, emiatt az adásvételi szerződés semmis illetve nem jött létre. Az átruházott ingatlan valóságos értéke miatt a versenyeztetés mellőzésére a Vr.24.§.
(2)bekezdés a./ pontja alapján nem kerülhetett volna sor. Fenntartotta a felperes azon álláspontját is, hogy az elsőfokú eljárás során nem nyert az igazolást, hogy a polgármester döntött volna a versenyeztetés mellőzéséről. A mellőzésről a polgármesternek az átruházott hatáskörében (Ötv.9.§.
(3)bekezdés) az Ötv.17.§.
(1)bekezdése, valamint a felperesi önkormányzat szervezeti- és működési szabályzata 63.§.
(1)bekezdése alapján írásban kellett volna döntenie, melyre nem került sor. Jogorvoslati kérelmében a feltűnő értékkülönbséggel kapcsolatos ítéleti álláspontot részben azért vitatta, mert a jelzáloghitelező által
- március
- napján készíttetett értékbecslés a perbeli 500 m2-es ingatlan értékét 70.000.000,- forintban határozta meg, úgy, hogy a vélemény szerint az azon lévő épület nem életveszélyes, illetve elbontandó. Ezután került sor a telekalakítási eljárásra, amely a telek értékét 2689 m2-re növelte, azzal pedig megnőtt az ingatlan értéke is. Minderre pedig nem volt tekintettel az értékesítést megelőző értékbecslés, amely az értéknövekedés ellenére mintegy 50 %-os értékcsökkenést határozott meg. Részletesen vitatta az értékesítés céljából beszerzett értékbecslés egyes adatait, rámutatva a tanúként kihallgatott értékbecslő ("C") vallomásának egyes kételyt ébresztő adataira. Változatlanul vitatta az elsőfokú eljárásban kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményét, kiemelte, hogy az a szakértő személyes meghallgatásakor tett véleménnyel ellentmondásban áll, és a szakvélemény súlyos számítási hibákat tartalmaz. Értékelése szerint a szakértő összekeverte a piaci összehasonlító és a költségalapú módszer elemeit, nem adott arra választ, hogy miért tekinti értékcsökkentő tényezőnek a bontási költséget, és miért vett figyelembe az épület értéke megállapításánál 0,45 %-os értékcsökkentő tényezőt. A számítási hiba pedig abban áll, hogy a szakvéleményben szereplő 22.162.500,- forint építményérték 55 %-os értékcsökkenés levonásával számolható. Nem adott választ a szakértő arra a kérdésre sem, hogy a kétszintes, 500 m2 alapterületű építmény esetében miért nem 1000 m2 alapterület figyelembevételével határozta meg az építmény értékét. A felperes változatlanul állította, hogy az ingatlan értékéből a bontási költség nem vonható le, ennek alátámasztásául hivatkozott a hitelbiztosítéki értéket megállapító, "D" tanú vallomására. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Az értékesítésre vonatkozó döntési jogosultság tekintetében arra mutatott rá, hogy az ingatlan forgalmi értéke megállapításánál akkor szükséges a bontási költségre kitérni, amennyiben az érték szempontjából releváns az épület életveszélyes, bontásra szoruló állapota. A forgalmi érték megállapításánál az értéknövelő- és csökkentő tényezőket egyaránt figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy a forgalmi érték megállapítását a tulajdonosi jogkör gyakorlója, avagy más személy kéri. A versenyeztetés mellőzésére nézve előadta, hogy a Vr. nem ír elő írásbeliséget az értékesítés módjával kapcsolatban, ilyet nem tartalmaz a fellebbezésben hivatkozott Ötv.63.§.
(1)bekezdése, illetve a városi szmsz. 66.§.
(1)bekezdése sem. A versenyeztetés mellőzésének okát pedig "A" tanú vallomása részleteiben tartalmazta. Véleménye szerint a perbeli ingatlanon található épület életveszélyes volt, ezt a felperes közigazgatási szerve 2009-ben meg is állapította. Végül vitatta a hitelbiztosítéki értéket megállapító "D" tanú vallomását, kifejtve, hogy a tanú értékbecslése a felperes banki finanszírozása érdekében készült csak. A fellebbezés nem alapos. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezési eljárás során is irányadó, helyes tényállásból helytálló érdemi jogkövetkeztetésre jutva tartotta alaptalannak a felperes keresetét. A 2006. szeptember 27. napján kelt adásvételi szerződés jogszabályba ütközés miatti (Ptk.200.§.
(2)bekezdése) semmissége megállapítása iránti keresetet elutasító ítéleti indokokkal az ítélőtábla egyetértett. Az elsőfokú bíróság által kifejtetteket azzal egészíti ki, hogy a Ptk.200.§.
(2)bekezdése alapján a szerződés jogszabályba ütközés miatti semmissége akkor állapítható meg, ha a szerződés polgári jogi anyagi jogszabály nem mellőzhető, kógens rendelkezésébe ütközik és ez a jogszabály az érvénytelenséghez nem fűz más jogkövetkezményt. Más jogág - így a perbeli közigazgatási jogi norma (önkormányzati rendelet) - jogszabályi rendelkezése polgári jogi szerződési sérelme akkor jár a szerződés vagy valamely része semmisségével, ha az említett jogszabály a megsértéséhez kifejezetten a semmisség szankcióját fűzi. (BDT 2009/2004.) Ezért nem érinti a szerződés érvényességét, ha a külön jogági norma a szerződés megkötésének módját, az azt megelőző eljárást, avagy a szerződés megkötésének előzetes feltételeit az egyik szerződő fél terhére előírja (Győri Ítélőtábla Pf.II.20.444/2007/7. szám). Ezért például nincs a szerződés érvényességére kiható jelentősége a szerződés gazdasági társaság legfőbb szerve általi jóváhagyásának sem. (BH 2002/318.) Ezek miatt helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, hogy az értékesítést megelőzően beszerzett értékbecslés esetleges helytelensége és az utóbb beszerzett másik értékbecslés eltérő szakmai véleménye, avagy a bontási költség ingatlanértékből történő állítottan alaptalan leszámítása nem járhat a szerződés jogszabályba ütközés miatti semmisségével. (BH. 2001/472.) Ugyancsak alaptalan a jogszabályba ütközésre való hivatkozás a versenyeztetési eljárás mellőzése miatt (Vr.24.§.
(2)bekezdés a/ pontja) az esetleges téves alakiságú és tartalmú döntésre tekintettel, így a várospolitikai érdekből, közérdekből történt értékesítés megkérdőjelezésével. Végül nem jár semmisséggel a Vr. egyes szabályai kollíziója az Áht.108.§.
(1)bekezdésével sem. Ez utóbbi kérdésben pedig helyesen mutatott rá az alperes, hogy nem a rendes bíróság hatáskörébe tartozik az önkormányzati rendelet törvénybe ütközése miatt keletkezett jogbizonytalanság feloldása. (Ab.tv. 1.§. b/ pont) A szerződő fél szervezeti képviselete fogyatékossága ugyancsak nem eredményezi a jogszabályba ütközés miatti semmisséget, hanem ilyen esetben a képviselet és az álképviselet Ptk-beli szabályait (219.§., 221.§.) kell alkalmazni. (BDT 2008/1812) A polgármester ugyan az Ötv.9.§.
(1)bekezdése és a Ptk.29.§.
(3)bekezdése alapján is önállóan, külön felhatalmazás nélkül képviselheti a helyi önkormányzat képviselőtestületét (jelen esetben: a közgyűlést), azonban a képviseleti jog nem jelenti azt, hogy a polgármester közgyűlési felhatalmazás és hatáskörök átruházása nélkül gyakorolhatná a közgyűlést az Ötv.9.§.
(1)bekezdése alapján megillető feladat- és hatásköröket. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a közgyűlés az Ötv.9.§.
(3)bekezdése alapján egyes hatásköreit önkormányzati rendeletben, avagy egyedi közgyűlési határozatban átruházza a polgármesterre. Ha a polgármester - az önkormányzati feladat- és hatáskörökkel rendelkező - közgyűlés hatáskörei átruházása nélkül vállal a közgyűlés képviseletében kötelezettséget, akkor álképviselőként (Ptk.221.§.
(1)bekezdés) jár el és nyilatkozata a képviseltet nem köti. Kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában pedig a szerződés nem jön létre. (Ptk.205.§.
(1)bekezdés, EBH 2004/1146., BH 2009/183., EBH 2009/2055.) Ezért az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság - egyébként a joggyakorlatban (pl. Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21.357/2009/
- szám) is ismert - azon álláspontjával, hogy a polgármester képviseleti jogának hiánya a szerződés - jogszabályba ütközés miatti - érvénytelenségéhez vezet (elsőfokú ítélet
- oldal). A konkrét esetben azonban a megyei bíróság érdemben helyesen döntött, mivel az önkormányzati vagyonrendelet (Vr.) 7.§.
(3)bekezdése világos hatáskör átruházást tartalmazott, amikor úgy rendelkezett, hogy a forgalomképes önkormányzati vagyon elidegenítéséről nettó 20 millió forint forgalmi értékig a polgármester jogszerűen rendelkezhetett. A már említettek alapján a felperes által vitatott adásvételi szerződés szerint az átruházott ingatlan értéke ezt a határt nem haladta meg. Ezért az eladó nevében a polgármester nem a képviseleti jog hiányában, hanem átruházott hatáskörében kötött szerződést, amely a felperest a Ptk.205.§.
(1)bekezdése alapján köti. A Ptk.201.§.
(2)bekezdése anyagi jogi tényállása szerint a megtámadási jogát erre a törvényhelyre alapító felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a szerződés megkötésekor a kikötött vételár és az átruházott ingatlan forgalmi értéke között az értékkülönbség feltűnően nagy volt. Az átruházáskori forgalmi érték megállapítására a megyei bíróság a felperes indítványára igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki. Az igazságügyi szakértő az írásban, valamint a tárgyalási meghallgatása során (22. tjk.) szóban kiegészített szakvéleményében az ingatlan szerződéskötéskori forgalmi értékét az általános forgalmi adó nélküli 23.830.000.Ftban véleményezte. A kiegészített szakvéleményt az elsőfokú bíróság aggálytalannak (Pp.182.§.
(3)bekezdés) tartotta, az pedig nem támasztotta alá a felperes feltűnő értékkülönbségre alapított keresetét. A támadott szerződésben kikötött nettó vételár (19.905.833.Ft) és az igazságügyi szakértő által véleményezett forgalmi érték (23.830.000.Ft) különbsége (3.924.167.Ft) csak 16%-os, amely kétségtelenül nem valósítja meg a „felén túli sérelmet".(laesio enormis) (BDT 2006/1472.) Az ítélőtábla egyetértett a felperes azon fellebbezési álláspontjával, hogy a kiegészített ingatlanforgalmi igazságügyi szakértői vélemény több tekintetben aggályos, vitatható szakmai megállapításokat tartalmaz. Így a szakértő személyes meghallgatása során az átruházott ingatlan telke beépítettség miatti értékcsökkenésére egymásnak ellentmondó előadásokat tett. (
- tjk. 2-
- oldal) A felépítmény értéke megállapítására vonatkozó szakvélemény részben hiányos, a szakértő által hivatkozott „műszaki érték" igazolatlansága miatt. Szakmai ismeretek nélkül is kifogásolható és aggályos az a szakértői vélemény, hogy a többszintes épület forgalmi értékét csak az alapterület (500 m2) „egyszeri" figyelembevételével kell meghatározni, nem pedig a teljes hasznos alapterület (1000 m2) alapján (
- tjk.
- oldal) (Nem tartotta viszont aggályosnak az ítélőtábla a szakértő bontási költség meghatározására és - a piaci forgalommal nem rendelkező - panel-szerkezetű felépítmény költségalapú becslésére vonatkozó véleményét.) Az igazságügyi szakértői vélemény aggályt keltő megállapításai miatt változatlanul a felperes tartozott bizonyítani a szerződésben kikötött vételár - objektív - feltűnő értékkülönbségét, amely csak szakértői bizonyítás útján lehetséges. (Pp.177.§.
(1)bekezdés) A felperes keresetéhez csatolt - és az alperes által vitássá tett - szakértői vélemény erre nem alkalmas, mivel Döbrentei Gábor igazságügyi szakértő a felperes megbízásából és díjazása alapján járt el. Nem bizonyítja továbbá az ingatlan szerződéskori forgalmi értékét a hitelbiztosítéki érték (25/1997. (VIII.1.) PM rendelet) megállapítására irányuló, jelzáloghitelező által készíttetett értékbecslés sem. A felperes azonban a fellebbezési tárgyaláson - a bizonyítási kötelezettségére és a szakértői bizonyítás szükségességére vonatkozó tájékoztatás (Pp.3.§.
(3)bekezdés, 177.§.
(1)bekezdés) ellenére - már nem tartotta fenn az elsőfokú eljárásban előterjesztett másik szakértő kirendelése, illetőleg a perbeli szakértő meghallgatása iránti bizonyítási indítványát. A bizonyítatlanság következménye így a felperest terheli, a kereset pedig alaptalan a Ptk.201.§.
(2)bekezdése szerinti jogcímen is. Ezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján - a fenti indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel - helybenhagyta. A fellebbezés eredményre nem vezetett, ezért a Pp.78.§.
(1)bekezdése alapján a felperes viselni köteles a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból álló saját, illetve alperesi perköltséget. Ez utóbbi összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§.
(2),
(5)-
(6)bekezdései alapján az áfával növelt 625.000.Ft-ban határozta meg. G y ő r ,
- március
- Dr. Szalai György sk. a tanács elnöke Dr. Ferenczy Tamás sk. előadó bíró Dr. Bajnok István sk. bíró A kiadmány hiteléül kiadó: