Debreceni Ítélőtábla Bf.III.87/2011/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- március
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő végzést: A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- december
- napján kihirdetett 6.B.467/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. A nyilvános ülésen 6 000 (hatezer) Ft, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője elsődlegesen bizonyítékok hiányában történő felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést, amelyet a védő a nyilvános ülésen azzal egészített ki, hogy esetlegesen a bűncselekmény minősítését halált okozó testi sértésben állapítsa meg a másodfokú bíróság. Az ügyész a fegyházbüntetés súlyosítása végett élt perorvoslattal. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak, egyben fenntartva az ügyészi jogorvoslatot a kiszabott büntetés súlyosítását indítványozta, mivel álláspontja szerint az nem áll arányban az elkövetett cselekmény súlyával. Az ítélőtábla a fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében nyilvános ülésen - bírálta felül, alkalmazva a Be. 361. §-ának
(1)bekezdésében rögzítetteket. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság az eljárási szabályokat körültekintően betartva folytatta le a széles körű bizonyítást. A vádlott a bűncselekmény elkövetését mindvégig tagadó védekezését szem előtt tartva vizsgálat tárgyává tette azt is, hogy a vádlotton kívül más személy elkövethette-e a vád tárgyává tett kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményt. A történeti tényállást a kihallgatott tanúk vallomásaira, az igazságügyi szakértők aggálytalan szakvéleményeire, a nyomozás során megtalált tárgyi bizonyítékra, valamint a helyszíni szemle során feltárt adatokra és az ekkor készített fényképfelvételekre alapította. A feltárt bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve jutott arra az álláspontra, hogy az élet elleni bűncselekményt a vádlotton kívül más személy nem követhette el, és ezt a logika szabályait szem előtt tartva részletesen megindokolta. Ezzel indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett. A Be. 352. §-a
(1)bekezdése a/ pontja alapján a tényállást a következőkkel szükséges kiegészíteni: A sértett
- szeptember 21-én született. A sérülések felsorolásából mellőzendő a
- és
- pontban feltüntetett sérülés, mivel azok régebbi eredetűek és a bántalmazással nem hozhatók összefüggésbe (nyomozati iratok
- lapszám; 6.B.467/2009/
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- bekezdése). A
- oldal
- bekezdésében a sokkos keringési elégtelenség, mint sérülés szintén mellőzendő, hiszen ez már a sérülések következményeként létrejövő és a halálhoz vezető biológiai okfolyamat. A fejtájékon, mintegy 10 erőbehatás érvényesült, melyből 3 legalább közepes erejű volt és a halántéktájon, homloktájékon, valamint az orrgyökön hozott létre sérülést és e sérülésekkel kapcsolatban jött létre a koponyaűri vérzés. A mellkas tájékon rátaposás, ránehézkedés következtében két nagy erejű tompa erőbehatás érvényesült. A sértett véralkohol koncentrációja a halál időpontjában - amely 20 óra 20 perc és 00 óra 20 perc között állt be - 3,43 ezrelék volt. E kiegészítésekkel és helyesbítésekkel a tényállás megalapozott és a Be.
- §-ának
(2)bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárásban irányadó. A megyei bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére és az elkövetett bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság által e körben írt indokokkal az ítélőtábla maradéktalanul egyetért. Csupán annyi pontosítás szükséges, figyelemmel a tényállás helyesbítésére - hogy a
- oldal
- bekezdésében nem 28, hanem 26 külsérelmi nyom volt észlelhető a sértett testén. Mindezekre figyelemmel - különösen a nagy számú sérülésre, azok elhelyezkedésére, jellegére, az erőbehatások mértékére, nem utolsó sorban a vádlottnak a cselekmény elkövetése utáni lelketlen magatartására - kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a vádlott szándéka a cselekmény elkövetésekor testvére életének kioltására irányult és ebben egyenes szándék vezérelte, ahogy azt a megyei bíróság rögzítette. Ezen okokból a védőnek a cselekmény enyhébb minősítésére tett indítványa nem foghatott helyt, ahogy a vádlott felmentését célzó terhelti és védői perorvoslatok sem vezethettek eredményre, mivel a bizonyítékok felülmérlegelésére - megalapozott tényállás esetén - a másodfokú bíróságnak nincs törvényes lehetősége. A megyei bíróság feltárta a vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket, amelyek azonban a következők szerint helyesbítendők: Az élet és testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottak ugyan, azonban nem rendkívüli mértékben, ahogy ezt az elsőfokú bíróság rögzítette, ezért e jelzőt az ítélőtábla mellőzi, ahogyan nem súlyosító körülmény az, hogy korábban vádelhalasztással járó intézkedés alkalmazására került sor. Egyrészt ezen intézkedés eredményesen letelt, vádemelésre nem került sor, másrészt - az ártatlanság vélelmét szem előtt tartva bűnösség megállapításával értelemszerűen nem párosult, ahogy az elsőfokú bíróság ez utóbbit az enyhítő körülmények felsorolásakor helyesen rögzítette is. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlottal szemben kiszabott és a határozott idejű büntetési tétel felső határához közeli 13 év fegyházbüntetés arányban áll a bűnösségi körülményekkel, az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, valamint a vádlott társadalomra veszélyességének fokával. A minősített élet elleni cselekmény elkövetésére figyelemmel törvényesen került sor a közügyektől eltiltás alkalmazására, melynek mértékével a másodfokú bíróság egyetért. Az így kiszabott fő-és mellékbüntetés együttesen szükséges, egyben elegendő a Btk.
- §-ában írt büntetési cél eléréséhez. A kifejtettekre tekintettel a terheltnek és a védőjének a büntetés enyhítését célzó jogorvoslata nem vezethetett eredményre, ahogy az ügyésznek a büntetés lényeges súlyosításra tett indítványa sem. Az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt bűnjelekről helyesen rendelkezett, azonban ennek jogszabályi háttere a büntető eljárási törvényen - Be. - alapul (ítélet
- oldal
- bekezdés). Az eddig írtakra figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be.
- §-ának
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámította a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamába, figyelemmel a Btk. 99. §-ának
(1)bekezdésében rögzítettekre. A nyilvános ülésen felmerült bűnügyi költség viselésére a vádlottat a Be. 381. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az ítélőtábla. Végezetül észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú ítélet bevezető részében feltüntetett
- március 5-i tárgyalási nap helyesen március
- Debrecen,
- év március hó
- napja Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. a tanács tagja, előadó Dr. Szabó József sk. a tanács tagja. Záradék: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.B.467/2009/
- számú ítélete a másodfokú végzéssel jogerős és végrehajtható. D e b r e c e n ,
- év március hó
- napja. . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.