← Magyarország

Pf.20528/2007/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.III.20.528/2007/

  1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Szegedi Ítélőtábla dr. Homoki Tamás ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - dr. Kovalcsikné dr. Kalmár Éva ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen hibás teljesítés iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott dr. Botta Mária ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (címe), a Bács-Kiskun Megyei Bíróság
  2. június hó
  3. napján kelt 16.P.21.670/2004/
  4. számú ítélete ellen az alperes által
  5. sorszám alatt előterjesztett és
  6. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 240.000 (Kettőszáznegyvenezer) Ft másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 774.900 (Hétszázhetvennégyezer-kilencszáz) Ft le nem rótt másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A peres felek
  7. augusztus
  8. napján adásvételi szerződést kötöttek, amellyel a felperes 13.188.610 Ft vételárért megvásárolta az alperestől az egyedi kivitelű MercedesBenz ... típusú, a forgalomba helyezést követően az ... forgalmi rendszámú gépjárművet. A gépkocsi átadásakor rögzítették a felek, hogy a hátsó ajtónyitón 4-5 mm-es festéksérülés, mint hiba látható. A felperes
  9. szeptember
  10. és
  11. április
  12. napja között több ízben bekövetkezett meghibásodás miatt szervizbe vitte az autót, az alperes minden -2- esetben javította a hibákat. A felperes
  13. április
  14. napján írásban közölte az alperessel, hogy a gépjármű folyamatos meghibásodásai miatt az adásvételi szerződéstől el kíván állni, kéri az eredeti állapot helyreállítását, vagy a hibás gépjármű kicserélését. Az alperes az elállást nem fogadta el és a jármű kicserélésére sem volt hajlandó. A
  15. május 10-én kelt levelében úgy nyilatkozott, hogy a gépjármű esetleges további meghibásodásai esetén a javításokat vállalja. A gépjármű ezt követően is több ízben meghibásodott, a felperes
  16. június 8., augusztus
  17. és augusztus
  18. napján az /cég neve 1/ ...-i Mercedes márkaszervizbe vitte javításra az autót. A gépkocsi jobb eleje
  19. augusztus
  20. napján balesetben sérült, a sérüléseket a felperes az /cég neve 2/-nél javíttatta. A gépkocsin
  21. május 18.,
  22. július 18.,
  23. augusztus 27.,
  24. január
  25. napján is javítások történtek szakszervizben. A perbeli gépjárműnek megfelelő modell gyártását a gyártómű
  26. szeptember 20-án megszüntette. A felperes
  27. szeptember
  28. napján előterjesztett keresetlevelében elsődlegesen hibás teljesítés folytán a jármű kicserélését, másodlagosan elállási jogára hivatkozással az eredeti állapot helyreállítását kérte. Utóbb módosított kereseti kérelmében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a hibás teljesítés miatt jogosult az adásvételi szerződéstől elállni, és ennek folytán kérte az eredeti állapot helyreállítása körében kötelezni az alperest az átvett 13.188.610 Ft-os vételár és kamatai megfizetésére. Vagylagosan amennyiben a bíróság az elsődleges keresetének nem adna helyt, úgy 1.978.291 Ft árleszállítás és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a jármű meghibásodásait minden esetben kijavította. Az autó a javítások folytán rendeltetésszerű használatra alkalmassá vált, amit a jármű futásteljesítményének folyamatos változása is igazol. Hivatkozott arra is, hogy a termékfelelősségi szabályok szerint az alperes mentesül a hibás teljesítés következményei alól, miután a forgalmazói láncolatban előrébb álló forgalmazót megnevezte. Az alperes által megnevezett forgalmazó beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozóként perbe lépett, és ő is a kereset elutasítását kérte, vitatta, hogy a hibás teljesítésre tekintettel a felperes keresete megalapozott lenne. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes jogosult elállni az alperessel
  29. augusztus
  30. napján kötött ... forgalmi rendszámú Mercedes Vito ... típusú személygépkocsira vonatkozó adásvételi szerződéstől. Kötelezte az alperest 12.913.610 Ft megfizetésére, a felperest pedig arra, hogy az alperesi teljesítéssel egyidejűleg adja az alperes birtokába a fentebb körülírt Mercedes személygépkocsit. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Egyetemlegesen kötelezte az alperest és beavatkozót perköltség megfizetésére, valamint a -3- Pf.III.20.528/2007/
  31. szám pervesztességi-pernyertességi arányokra tekintettel döntött a le nem rótt eljárási illeték viseléséről. A Ptk.
  32. § /1/ bekezdése, valamint
  33. § /1/ bekezdés a./ és b./ pontja alapján, a perben kirendelt igazságügyi gépjármű műszaki szakértői vélemény figyelembevételével megállapította, hogy alapos a felperes perben érvényesített szavatossági igénye. Ezt megalapozza az, hogy a perbeli gépjárművön még az autógyárban jobb oldalon fényezés visszajavítást végeztek a gyártási folyamat részeként, majd vélhetően a gyártómű elhagyása után, de még az alpereshez történő megérkezés előtt történhetett olyan felületi igénybevétellel járó sérülés, amely másodlagos fényezést váltott ki. A jobb oldali ablak alatti részen alkalmazott fényezés az új fényezésnek megfelelő 0,3 mm vastagságnak nem felel meg, azt meghaladja. A gépjárműnek a felperesi birtoklás ideje alatt tapasztalható javítási gyakorisága hasonló minőségű igényes gépjármű esetén nem fogadható el. Döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a perbeli gépkocsi szerződésben meghatározott tulajdonsága volt, hogy gyári új gépkocsi legyen. A vételár meghatározása is ennek figyelembevételével történt. A szakértői véleményből, továbbá alperesi és beavatkozói nyilatkozatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a jármű felperesnek történő kiszolgáltatása időpontjában már nem volt gyári új gépkocsinak tekinthető. Így az alperes nem teljes értékű, hanem értékcsökkent gépkocsit szolgáltatott, ezen túlmenően a gépkocsi javítási gyakorisága is jóval meghaladta a hasonló minőségű új gépkocsi kapcsán még elfogadhatónak tekinthető mértéket. A perben érvényesített - és Ptk. szerint igénybe vehető - szavatossági igények közül a felperes a kicserélést nem kérheti, figyelemmel arra, hogy a gépjármű sorozatgyártását megszüntették. Ebből következően a felperes választása szerint megalapozottan állhat el az adásvételi szerződéstől, és ennek jogkövetkezményeként kérheti az eredeti állapot helyreállítását. Figyelembe vette, hogy a gépjármű balesetben sérült, ezzel összefüggésben a javítás után is 275.000 Ft - szakértői véleménnyel alátámasztott - értékcsökkenés következett be az autóban, így ilyen mértékű értékcsökkenést a felperesnek kell ellentételeznie, azaz ez az összeg levonandó az alperes által visszafizetendő vételárból. Kifejtette, hogy miután a felperes a gépjárművet használta, az alperes pedig az átvett vételár összegével rendelkezhetett, amely két összeg egymással egyenértékűnek tekintendő, így az eredeti állapot helyreállítása körében a felperes használati díjat, az alperes pedig kamatot nem köteles fizetni. A termékfelelősségre való hivatkozást azzal utasította el, hogy jelen per tárgya nem a termék hibája által okozott kártérítési igény, hanem szerződésszegésen alapuló szavatossági igény, ezért az alperes termékfelelősségi kimentésre hivatkozása nem alapos. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperesi marasztalás mellőzését, és a kereset teljes körű elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes lekéste a szavatossági igényérvényesítésre nyitva álló három hónapos határidőt, ugyanis
  34. április
  35. napján bejelentette az alperesnek szavatossági igényét, azonban az ezt követő három hónapon belül perindításra nem került sor. Állította továbbá, hogy a felperes a hátsó ajtónyitó karcolási sérülésének ismeretében vette át a gépjárművet, erről a hibáról tudomással bírt. Ettől a minimális eltéréstől eltekintve hibátlan gyári új állapotban került részére átadásra a gépjármű. A gyári festés visszajavítás -4- értékcsökkenést nem idézhetett elő. Iratellenes és megalapozatlan az a szakértői és ítéleti megállapítás, hogy a gyárból való kikerülés, de még a felperesnek történő kiszolgáltatást megelőzően a gépjárművel valamilyen további sérülés történt volna. Állította továbbá, hogy a rendszeres használat során felmerült több apró hiba maradéktalanul javításra került, azok a felperest a jármű rendeltetésszerű használatában nem gátolták, és értékcsökkenést sem eredményeztek. Vitatta azt is, hogy valamennyi felperes által megjelölt hiba jogi értelemben szavatossági hibának lenne tekinthető, ugyanis habár az alperes vállalta ezen hibák kijavítását, ténylegesen a
  36. március 8-i, március 19-i,
  37. április 15-i és június 23-i javítások a rendeltetésellenes felperesi használat következményei, nem pedig szavatossági hibák. Előadta, hogy a szakértői megállapításokkal szemben a javítási gyakoriság nem tekinthető átlagon felülinek, így emiatt sem alapos a felperes elállása. Legfelsőbb Bírósági döntésekre hivatkozással állította, hogy a kijavítást követően a felperes egyebekben sem térhet át jogszerűen másik szavatossági igényre, ezért az eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelme megalapozatlan. Ez utóbbi körben hivatkozott arra is, hogy értékaránytalanság és érdeksérelem érné az alperest amennyiben az elállás jogszerűségének kimondása mellett az elsőfokú ítéletben írt rendezési móddal az eredeti állapot helyreállítására kerülne sor. Ez több okból is indokolható, ugyanis a felperes balesetet szenvedett és jelentős futásteljesítményű, így értékcsökkent gépjárművet tudna csak az alperesnek visszaszolgáltatni, ezzel szemben az alperesnek közel az eladási ár szintjén kellene visszafizetést teljesítenie a felperes részére. Az ítélettel szemben a beavatkozó is fellebbezést terjesztett elő, azonban azt az elsőfokú bíróság
  38. sorszám alatti végzésével jogerősen hivatalból elutasította, így a fellebbezési eljárásnak ez nem képezte tárgyát. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezései helybenhagyását kérte. A tényállást kérte kiegészíteni azzal, hogy a perbeli gépjármű átadás-átvételére
  39. szeptember
  40. napján került sor, így az igényérvényesítési határidők kezdetének is ezen időpont az alapja. Állította, hogy az alperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felperes igényérvényesítési határidőket mulasztott volna, ugyanis a perbeli gépkocsira egy év törvényen, és egy év szerződésen alapuló jótállási kötelezettség áll fenn. A felperes a jótállási időn belül érvényesítette igényét az alperessel szemben. Ezen túlmenően a Ptk. szavatossági igényérvényesítési határidőkre vonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával sem állapítható meg, hogy a felperes elkéste volna az igényérvényesítési határidőket. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság döntése érdemben is helyes, a felperes által érvényesített igény alapján helye van az elállásnak, melyet a szakértői vélemény által megállapított hiba egyértelműen alátámaszt. Az eltelt hosszú idő nem a felperesen múlott, az ezzel összefüggő értékcsökkenés sem róható ezért a felperes terhére. Az ítélőtábla a tényállást az alábbiakkal egészíti ki: A perbeli gépjármű átadás-átvételére
  41. szeptember
  42. napján került sor. A felperesnek átadott gépjárművön még az autógyárban jobb oldalon fényezés visszajavítást végeztek, ezen túlmenően a gépjárművel olyan felületi igénybevétellel -5Pf.III.20.528/2007/
  43. szám járó sérülés is történt, amely másodlagos fényezést váltott ki. Ezen körülményekről az alperes a jármű átadásakor a felperest nem tájékoztatta. A gépjárműre törvényen alapuló egy éves jótállási kötelezettség vonatkozik. A gépkocsi
  44. augusztus
  45. napján balesetet szenvedett, ezzel összefüggésben a jármű értéke 275.000 Ft-tal csökkent. Az ítélőtábla a tényállást az elsőfokú eljárásban már rendelkezésre álló adatok, így különösen átadás-átvételi jegyzőkönyv és szakértői vélemény alapján egészítette ki. A fellebbezés alaptalan. Elöljáróban az ítélőtábla leszögezi, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit a másodfokú eljárás nem érintette. I. A tényállásról Alapos volt a felperesi fellebbezési ellenkérelem azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítésre szorul, a felperes által vásárolt gépkocsi tényleges átadása tekintetében. A Ptk.
  46. § /1/ bekezdése szerinti adásvétel ugyanis reálszerződés, létrejöttének egyik fogalmi eleme ingó dolog esetén, hogy a dolog a vevőnek ténylegesen átadásra kerüljön. Ez nem vitatottan
  47. szeptember
  48. napján történt meg, azaz az átadás-átvétel időpontjával valósult meg az ügylet valamennyi szükséges konjunktív eleme, így a peres felek szerződéses jogviszonyában ezt az időpontot lehet a jogviszony keletkezési időpontjának tekinteni. Ennek a későbbiek során részletezendő határidők számítása szempontjából van jelentősége. A hibás teljesítésre alapított igények érvényesítése szempontjából döntő jelentősége van a hibák tényállásban történő meghatározásának is, és miután az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásából az tűnik ki, hogy nem pusztán a gyakran felmerült javítások körét tekintette a felperesi igényérvényesítést megalapozó hibáknak, ezért az elsőfokú ítélet indokolásából is kitűnő hibák megállapítása tekintetében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a tényállási részben is kiegészítette. Ugyancsak lényeges tényállási elem, hogy a gépjármű használata során olyan baleset is bekövetkezett, amely a perbeli hibás teljesítéssel kapcsolatos igényektől teljesen különválasztható, ugyanakkor a szakértői véleményből következik, hogy az ezzel összefüggésben felmerült hibák javítását követően is a gépjárműben előállott egy olyan értékcsökkenés, ami a hibás teljesítés iránti igények elbírálása során -6jelentőséggel bír. Ezért szükséges volt az értékcsökkenés mértékének megállapítása tekintetében is kiegészíteni az elsőfokú ítélet tényállását. A később részletezendők szerint döntő jelentősége van annak a körülménynek is, hogy álle fenn a szolgáltatott dologra nézve kötelező, törvényen alapuló jótállás, amennyiben igen, úgy ennek tényállási megállapítása nem mellőzhető. II. Az igényérvényesítés jogalapjáról A felperes az elsőfokú eljárás során igényeit következetesen szavatosság jogcímén érvényesítette. Az alperesi fellebbezésre tett ellenkérelmében ugyanakkor szerződésen és törvényen alapuló jótállási kötelezettségre és az igényérvényesítési határidők tekintetében a jótállásra vonatkozó szabályok alkalmazására hivatkozott. Erre is figyelemmel az ítélőtáblának elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperesi igényérvényesítést jótálláson, vagy szavatosságon alapuló igényérvényesítésnek kell tekinteni. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy ha jogszabály kötelező jótállásról rendelkezik, úgy a törvényi jótállási idő alatt a hibás teljesítés miatt érvényesített jogokat a kötelező jótállásra vonatkozó jogszabályokban rögzített feltételek szerint kell elbírálni. A jótállás lényegi eleme, hogy a jótállásra kötelezett a jótállás időtartama alatt a hibás teljesítésért való felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A mentesülésre kizárólag a törvényben szabályozott ok esetén kerülhet sor, más indokra hivatkozással a mentesülés kizárt (Ptk.
  49. § /1/ bekezdés). Az ítélőtáblának arról kellett állást foglalnia, hogy van-e olyan jogszabályi vagy szerződésen alapuló jótállási kötelezettség, amely az alperes ilyen jogcímű helytállási kötelezettségét alapozza meg. Az adásvétel időpontjában hatályos, az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/
  50. (IX. 10.) Korm. rendelet a kötelező jótállás szabályait tartalmazza. A rendelet
  51. § /4/ bekezdése szerint a jótállás legrövidebb időtartama 12 hónap. Ugyanezen jogszabály
  52. § /1/ bekezdése szerint a jótállási határidő a tartós használatra rendelt termék fogyasztó részére történő átadása napjával kezdődik. A rendelet melléklete a tartós használatra rendelt termékek között nevesítve is megemlíti a személygépkocsit. A jogszabályi rendelkezés alapján megállapítható tehát, hogy az alperes által a felperesnek szolgáltatott új gépkocsira (12 hónap) jogszabályon alapuló kötelező jótállás szabályai vonatkoznak. A felperes fellebbezésében állította, hogy ezen túlmenően egy éves, szerződésben vállalt jótállási kötelezettség is terheli az alperes által szolgáltatott gépjárművet, e körben azonban elegendő bizonyíték a másodfokú eljárás időpontjáig nem állt rendelkezésre. Ugyanakkor ennek a jogvita elbírálása szempontjából azért nincsen jelentősége, mert a felperes még a 12 hónapos törvényen alapuló kötelező jótállás időtartamán belül érvényesítette igényét az alperessel szemben (
  53. áprilisi felszólító levél), majd a közlés eredménytelensége után
  54. szeptember
  55. napján bírósághoz is fordult. A Ptk.
  56. § /4/ bekezdése jótállási kötelezettség esetén nem ír elő igényérvényesítést korlátozó rendelkezést, a szabályozás úgy szól, hogy a jogosult a jótállási határidő -7Pf.III.20.528/2007/
  57. szám alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. Ennek a kifogásközlésnek a felperesi felszólító levél megfelel, sőt még a keresetlevél előterjesztésére is a 12 hónapos időtartam letelte előtt sor került, így az igényérvényesítési határidők elmulasztására vonatkozó alperesi fellebbezés súlytalan. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a jótállási idő egyébként sem igényérvényesítési határidő, az azt jelöli, hogy a jótállásra kötelezett milyen időtartamon belül köteles a dolog hibátlansága tekintetében fokozott helytállásra. A jótállási idő alatt észlelt és bejelentett hibák miatt a jogosult jogait peres úton az általános elévülési időn belül jogosult érvényesíteni (BDT 2006/
  58. számú eseti döntés). Fentiekből következően a felperesi igényérvényesítésre a kötelező jótállásra vonatkozó szabályok az alkalmazandók azzal, hogy a Ptk.
  59. §-ának, valamint a fentebb hivatkozott Korm. rendelet
  60. §-ának utaló szabálya folytán jótállás alapján a jogosult ténylegesen a szavatossági jogokkal azonos igényt érvényesíthet, így kérhet kijavítást, árleszállítást, kicserélést és elállási jogot is gyakorolhat. Fogyasztói szerződések esetén a 49/
  61. (VII. 30.) GKM rendelet speciális szabályokat állapít meg a szavatossági és jótállási igények érvényesítésére. A szavatossági és jótállási alapú igényérvényesítés konkurálása olyan esetekben állapítható meg, ha szerződésben vállalt jótállási kötelezettség a Ptk. szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó szabályaitól eltér, illetve olyan esetekben van a fogyasztónak választási lehetősége a szavatossági vagy jótállási alapú igényérvényesítés között, ha a szerződés szerint kikötött jótállás valamely hibára nem terjed ki. Esetünkben miután törvényen alapuló kötelező jótállás állapítható meg, így ezen utóbb részletezett kérdéseknek relevanciája nincsen, a felperes - habár igényét eredetileg szavatossági jogcímen terjesztette elő - igényérvényesítését a jótállásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. III. Az igényérvényesítési határidőkről A fentiek előre bocsátása mellett kimondható azonban az is, hogy ha a felperes kellékszavatosság miatt érvényesített igényérvényesítésére került volna sor jelen eljárásban, akkor sem lehetne az alperesi fellebbezésben hivatkozott igényérvényesítési határidők elmulasztása miatt elutasítani a felperesi keresetet. Az alperes ugyanis fellebbezésében olyan jogszabályi rendelkezésre hivatkozott, amely már évek óta nem hatályos. Nyilvánvaló, hogy egy hatályon kívül helyezett jogszabályhely értelmezése körében kialakult bírói gyakorlatot sem lehet a fellebbezés megalapozására figyelembe venni. A
  62. évi XXXVI. törvény a hibás teljesítéssel összefüggő törvényi szabályokat újrakodifikálta, melynek célja az volt, hogy a törvényi szabályok összhangba kerüljenek a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelvben foglaltakkal. Az ily módon módosított törvényi rendelkezések
  63. július
  64. napjával léptek hatályba, és rendelkezéseit a -8hivatkozott törvény
  65. §-ára figyelemmel az ezen időpontot követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. A peres felek között a gépjármű
  66. szeptember
  67. napján történt átadásával jött létre adásvételi szerződés, azaz az újrakodifikált törvényi szabályok a peres felek közötti szerződéses jogviszonyra alkalmazandók. Az igényérvényesítési határidők tekintetében a Ptk.
  68. § /1/-/4/ bekezdései nyújtanak szabályozást. Miután a peres felek közötti jogviszonyt a Ptk.
  69. § e./ pontjában speciális tartalommal megállapított fogyasztói szerződésnek kell tekinteni, így az igényérvényesítés határidejére a Ptk.
  70. § /4/ bekezdése irányadó, amely szerint a szavatossági jogok érvényesítésének határideje nem évül el a teljesítéstől számított két évnél hamarabb. A felperes
  71. április 19-én jelezte szavatossági igényét az alperes felé, melyet az alperes teljesíteni megtagadott. Ezt követően még
  72. szeptember
  73. napján keresetlevélben érvényesítette a felperes igényeit, azaz a szerződés megkötésétől számított kettő éves elévülési időn belül. Mindebből következően a felperesi igényérvényesítés akkor is megfelelő határidőben történt, ha nem jótállási, hanem szavatossági igényérvényesítés alapján bírálható el a felek közötti jogviszony, és alaptalan az alperes - egyébként hatályos törvényi szabályokkal alá nem támasztható - fellebbezési hivatkozása az igényérvényesítési határidő elmulasztásáról. IV. A hibás teljesítésről Arra helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben nyomatékosan értékelendő, hogy a felperes új, hibátlan gépjárművet kívánt megvásárolni az alperestől. Gyári új gépkocsi adásvételére vonatkozó szerződést ugyanis az eladó hibásan teljesíti, ha olyan gépkocsit szolgáltat, amelyet - például a szállítás során bekövetkezett, vagy bármilyen más módon előállt sérülés miatt - akár csak részben újra kell fényezni (BH 2006/
  74. számú eseti döntés). Az vitán felül áll, hogy a felperes nem azért érvényesített igényt az alperessel szemben, mert a gépjármű átadásakor az általa is ismert ajtónyitó karcolási sérülése fennállt. Pusztán ezt az egyetlen hibát lehet olyannak tekinteni, ami ismeretében vásárolta meg a felperes a gépjárművet, ezt a felületi karcolásos sérülést tudomásul is vette a gépjármű átadásakor. A perben kirendelt igazságügyi szakértő és a felperes által felkért magánszakértő azonban ezen túlmenően olyan jelentős hibákat tárt fel, amelyek egy gyári, új gépjárművel szemben nem fogadhatók el. Nem volt vitatott a perben, hogy a felperesnek kiszolgáltatott gépjárművön még a gyárban utófényezés visszajavítás történt, aminek értékcsökkentő hatása van a gépjárműre. Helytállóan utalt a szakértő arra, hogy ez a körülmény a vásárlókban bizalmatlanságot kelthet, különös figyelemmel arra, hogy ezt a tényt az alperes a gépjármű átadásakor a felperessel nem közölte, így a felperes nem került olyan helyzetbe, hogy a hiba ismerete mellett megválassza: utófényezés megállapíthatósága mellett is meg kívánja vásárolni az új gyári járművet, vagy sem. Az ítélőtábla álláspontja szerint a szakértői vélemény egyértelműen alátámasztja, hogy ezen túlmenően a gyárból való kikerülés és a felperesnek történő kiszolgáltatás között olyan esemény történt a gépjárművel, ami további utófényezést tett -9Pf.III.20.528/2007/
  75. szám szükségessé, melyet a nem gyári előírásnak megfelelő, hanem annál vastagabb festékréteg igazol. Az a körülmény pedig, hogy csupán vélelmezhető, hogy ez a javítás a járműben bekövetkezett sérülés miatt történt, nem teszi megalapozatlanná a szakértői megállapítást. Annak ugyanis, hogy a felperes ezen hibára alapítottan alapos igényt érvényesítsen, nem feltétele, hogy ő bizonyítsa, pontosan mi történt a gépjárművel a gyárból való kikerülés és a részére történő kiszolgáltatás között, pusztán a hiba fennállása és annak tényszerű szakértői megállapítása a felperesi igényérvényesítéshez kellő alapul szolgál. Az alperesnek sikeres mentesüléséhez azt kellett volna bizonyítania, hogy ez a kétségtelenül megállapítható hiba a gépjármű felperesnek történő kiszolgáltatását követően keletkezett, etekintetben pedig az alperes bizonyítást nem ajánlott fel, így a felelősség alóli mentesülése sem állapítható meg. Az újszerűség feltételezi, hogy a gépjármű nem értékcsökkent, nem javított, hanem minden elemében eredeti gyári kivitelű, a hibátlanság pedig azt jelenti, hogy a jármű minden törvényi és szerződésben meghatározott követelménynek megfelel. Arra az alperes alappal nem hivatkozhat, hogy voltak a hibák között olyanok is, amelyek a rendeltetésellenes használat következményei, ezért felperesi igényérvényesítési körbe nem vonhatók. Azzal ugyanis, hogy az alperes a felperes által bejelentett hibákat a garanciális javítások körébe sorolta, és ténylegesen ki is javította, elismerte, hogy a hibák nem ezen túlmutató körbe tartoznak. Ellenkező esetben az alperesnek ezen javítások ellenértékét kellett volna a felperestől kérnie. Az ítélőtábla nem osztja a fellebbezés azon hivatkozását sem, hogy az úgynevezett rendszeresen felmerülő hibákat csupán olyan csekély súlyúaknak lehetne tekinteni, melyek kizárják a felperes által választott igényérvényesítést. Nem fogadható el egy új gépjárműtől, hogy az üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következzen be, és ezáltal rövid időközön belül szükségessé váljon a gépjármű javítása. Ha a kötelezett által szolgáltatott új gépkocsi rövid időközönként többször meghibásodik, a teljesítés akkor is hibásnak tekinthető, ha a kötelezett a hibákat minden esetben kijavítja (BDT 2007/
  76. számú eseti döntés). Ha a nagyszámú meghibásodás technikai berendezéssel kapcsolatban merül fel, és a hibák felmerülésével a jövőben is lehet számolni, úgy függetlenül attól, hogy azok javíthatók, indokolt a hibás teljesítésen alapuló igénynek helyt adni (BH 1982/
  77. számú eseti döntés). A perbeli gépjármű egyes elemeinek gyári utófényezése okán önmagában is hibásnak minősíthető az alperes teljesítése (BH 2006/
  78. számú eseti döntés), ezen túlmenően azonban a vélelmezhetően sérülés miatti többlet-festékréteg keletkezése is hibás teljesítést alapoz meg. Ezekhez járul a rövid időközön belül, sorozatosan előforduló hibák köre is, függetlenül attól, hogy azok javíthatók vagy sem. A hibás teljesítés körében olyan esetek, amikor a termék egyébként kisebb súlyú hibái rövid időközönként visszatérően, ismétlődően jelentkeznek, és az egyes javítások ellenére rövid idő alatt a dolognak újabb és újabb hibái jelennek meg, arra engednek következtetni, hogy a kijavítás rövid idő alatt a jogosultnak a folyamatos használathoz fűződő érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges, így önmagában erre alapítottan is alapos lehet a felperesi igény (BDT 2001/
  79. számú eseti döntés). Nyomatékosan értékelendő, hogy a perbeli esetben a fentebb körülírt három tényezőt együttesen - 10 kell értékelni, amelyek az alperesi hibás teljesítést mindenképpen megállapíthatóvá teszik. V. Az érvényesített igényekről Amennyiben az alperesi teljesítés a fentiek szerint hibás, úgy a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a felperes által érvényesített - jótálláson alapuló, szavatossági jogokkal azonos tartalmú - elsődleges igénye gyakorolható-e vagy sem. Etekintetben utalni szükséges a Ptk. hibás teljesítéssel összefüggő újrakodifikált szabályaira, illetve az 1994/44/EK Európai Parlamenti és Tanácsi irányelvben foglaltakra. A közösségi irányelv célkitűzése egyértelműen az volt, hogy a fogyasztási cikkek adásvételével, az azzal kapcsolatban a fogyasztók által gyakorolható jogokkal összefüggésben harmonizált szabályok keletkezzenek az Európai Unióban. A célkitűzés megvalósítása csak olyan jogi eszközökkel érhető el, amelyben fogyasztói szerződések esetén a fogyasztók érdekeit, igényeit jogi eszközökkel különösen védő szabályokat fogad el a nemzeti jogalkotás. Ebből a célkitűzésből vezethető le, hogy a Ptk.
  80. §-a a szavatossági igényérvényesítési jogosultság - és a Ptk.
  81. § /5/ bekezdés utaló szabályára figyelemmel az azzal azonos tartalmú jótálláson alapuló igényérvényesítés korábbi Ptk-beli szabályaival szemben a fogyasztót hozza döntési és választási helyzetbe, és elsősorban a fogyasztó - törvényi szabályokkal behatárolt - igényeitől és választásától függ, hogy mely igényét érvényesíti, nem pedig a szolgáltató hajlandóságán múlik, hogy melyik szavatossági típusú igényt ismeri el. A Ptk.
  82. § /1/ bekezdés a./ pontja elsősorban a kijavítást, vagy a fogyasztó által választott kicserélést teszi elsődleges igényérvényesítési lehetőséggé. A két igény az alternativitás viszonyában áll egymással, a közöttük való választás joga a fogyasztó döntésén múlik. A felperes a
  83. április 19-i levelében, majd az eredetileg előterjesztett kereseti kérelmében a kicserélés iránti igényét megjelölte, ugyanakkor helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben kicserélésre lehetőség nincs, az alperes ugyanis ilyen járművet szolgáltatni már nem tud, az lehetetlen, mert időközben ezen típusú gépjármű gyártását megszüntették. Mindebből következően a kijavítással egyenértékűként választható csere lehetősége a perbeli esetben kizárt, így előtérbe kerül a Ptk.
  84. § /1/ bekezdés b./ pontja szerinti igények érvényesítése. Az ítélőtábla álláspontja szerint a fentebb részletezettek szerint az alperes által hivatkozott kijavítás a felperes hibátlan teljesítéshez fűződő érdekének megvalósulását nem szolgálhatná, így még abban az esetben sem lehetne a kicserélés helyett kijavítást kérni, ha a választás jogosultsága a felperest nem illetné meg. Az utófényezéssel kapcsolatos problémák tekintetében ugyanis az új gépjárművel szemben állított követelmények hiánya miatt javítással a fennálló hiba nem orvosolható, így a kijavítás, mint szavatossági joggal azonos igény érvényesítése a perbeli esetben egyébként is kizárható. A Ptk.
  85. § /1/ bekezdés b./ pontja szintén választási lehetőséget teremt a fogyasztó számára. Egyenértékű az árleszállítás iránti igény és a szerződéstől való elállás jogosultsága, a felperes pedig elsődlegesen az elállás szavatossági (jótállási) - 11 Pf.III.20.528/2007/
  86. szám igényt választotta. Ennél fogva a bíróság döntési jogköre arra szorítkozott, hogy azt vizsgálja: fennáll-e ezen igény gyakorlásának törvényi előfeltétele. A törvény csupán jelentéktelen hiba esetén zárja ki az elállás szavatossági jog gyakorlását, ez a kizáró körülmény pedig esetünkben - a fentebb kifejtettek miatt - nem áll fenn. Az ítélőtábla álláspontja szerint a közösségi irányelv célkitűzéseinek és az új Ptk. irányelv-konform szabályainak megfelelően csak olyan jogértelmezés fogadható el a fogyasztók igényeinek érvényesítése tekintetében, ami a korábbi jogszabályi környezet és a fogyasztók részére választási lehetőséget korlátozottabban adó igényérvényesítési hierarchia helyett a korszerű és a kor követelményeinek is megfelelő, a fogyasztók érdekét messzemenőkig védő értelmezést foglalja magában. Az ítélőtábla álláspontja szerint a jogosult a fentebb felsorolt hibák folytán a teljesítéshez fűződő érdekét veszítette el, ezért a szerződéstől jogszerűen állhat el (BDT 2005/
  87. számú eseti döntés). Így a felperes ezen szavatossági joggal azonos jótállási igény gyakorlására megfelelően jogosult. A Ptk.
  88. § /1/ bekezdésére figyelemmel a jogszerű elállás a szerződést felbontja. A Ptk.
  89. § /3/ bekezdése a szerződés felbontása esetére úgy rendelkezik, hogy a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A jogviszony ex tunc jellegű felszámolása körében pedig nincs lehetőség méltányosság gyakorlására, így jogszerű elállás során nincs jelentősége annak, hogy az eredeti állapot helyreállításának következményeként a kötelezett oldalán vagyoni veszteségek jelentkezhetnek. Az elállás joga olyan objektív szavatossági típusú és azzal azonos tartalommal érvényesíthető jótállási - jogosultság, amely a jogosult akaratától függ, és ha annak feltételei fennállnak, annak alkalmazásától a bíróság méltányosságból sem tekinthet el (BH 1994/
  90. számú eseti döntés). Alaptalanul hivatkozik az alperesi fellebbezés arra is, hogy a gépjármű futásteljesítménye és az ezzel összefüggő értékveszteség értékelendő lenne az alperes oldalán. Hibás teljesítés miatti elállás esetén nincs helye az elállásig a rendeltetésszerű használat folytán beállott értékcsökkenés és használati díj megtérítésének, vagy ilyen összeg visszatérítendő ellenértékből való levonásának (Ptk.
  91. §, BH 1988/
  92. számú eseti döntés). A szavatossági igény érvényesítéséig tehát a törvényi szabály zárja ki azt, hogy a bíróság figyelembe vegye a dolog használatát és az azzal összefüggő értékcsökkenést, illetve a használat díját. Ezért
  93. április 19-ig, a felperesi szavatossági igény bejelentéséig szóba sem kerülhet a gépjárműben bekövetkezett bármiféle értékcsökkenés figyelembevétele. Az alperes a felperes által érvényesített igény teljesítését elutasította, ezzel maga teremtett olyan helyzetet, hogy a felperes csupán perben tudta igényét kikényszeríteni. A peres eljárásban a Pp. rendelkezéseire figyelemmel bizonyítani kellett a hibás teljesítés tényét és a jogkövetkezmények levonása körében értékelendő elemeket. Önmagában az a körülmény, hogy a polgári peres eljárás garanciális szabályainak betartása, és a bizonyítási teher maradéktalan érvényesítése mellett a bizonyítási eljárás lefolytatása hosszabb időt vesz igénybe, nem értékelhető a felperes, mint fogyasztó terhére, így az ezzel összefüggő értékcsökkenést, nem jogosult az alperes a felperesre hárítani. Nyomatékosan hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy az alperes megfelelő magatartás tanúsítása esetén a perbeli - és általa sérelmesnek ítélt - jogi helyzetet elháríthatta, megelőzhette volna. Ugyanis ha a jótállási időn belül a felperes - 12 által bejelentett megalapozott szavatossági joggal azonos jótállási igénynek helyt ad, és még 2004 tavaszán az alperesi hibás teljesítésből eredő igényeket valamilyen formában rendezi, úgy a felperes nem kényszerült volna a perindításra, és ennek folytán a hosszabb idő eltelte miatt beállott értékcsökkenést sem kellene az alperesnek viselnie. Szerződéses jogviszonyokban ugyanis a felek a jóhiszeműség követelményének megfelelően, jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolva kötelesek eljárni. Az alperesi magatartás a jogos felperesi igény elutasítása tekintetében ezen követelményeknek nem felelt meg, így nem megfelelő magatartása jogi következményeit a felperesre semmiképpen sem jogosult áthárítani (BH 1979/
  94. számú eseti döntés). Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperestől az elálló nyilatkozata megtételekor nem volt elvárható az sem, hogy a gépjárművet az alperesnek átadja, ezáltal a futásteljesítményből eredő értékcsökkenést ily módon megelőzze. A fogyasztó ugyanis nyilvánvalóan azért vásárol gépjárművet, mert azt használni kívánja, amennyiben pedig az egyébként megalapozott igényét a kötelezett nem ismeri el, úgy olyan kényszerhelyzetbe kerül, hogy átmenetileg az egyébként hibás és a szerződésszerű szolgáltatásra alkalmatlan dolgot használja. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy amennyiben a felperes a gépjárművet
  95. április 19-ét követően nem használta volna, úgy a futásteljesítmény növekedésének hiányában is az évek múlása miatt bekövetkezett volna értékcsökkenés, ami szintén kizárólag az alperesi magatartásra lett volna visszavezethető. Azt a többlet-tényállási elemet helyesen értékelte az elsőfokú bíróság, hogy az igényérvényesítéssel semmiben össze nem függő baleset bekövetkezése miatti értékcsökkenést a felperesnek kell viselnie, az értékcsökkenés mértékét pedig szakértő állapította meg, így ezen összeg levonása az alperes által az eredeti állapot helyreállítása körében visszafizetendő vételár tekintetében indokolt volt. Összességében az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, megfellebbezett rendelkezéseit - részben eltérő indokokkal az alperes jótállási felelősségének kimondása mellett a szavatossági jogokkal azonos típusú igények érvényesítése okán a Pp.
  96. § /2/ bekezdése alapján érdemben helybenhagyta. Az alperes a másodfokú eljárásban pervesztes lett, ezért a Pp.
  97. § /1/ bekezdése alapján perköltség megfizetésére köteles, melynek összege áll a felperes jogi képviseletével kapcsolatosan felmerült és az ítélőtábla által a 32/
  98. (VIII. 22.) IM számú rendelet
  99. § /2/ bekezdés a./ és b./ pontja, /5/ és /6/ bekezdése, valamint 4/A. §-a alapján megállapított, a felperesi jogi képviselő által kifejtett munkával arányban álló 200.000 Ft + 20 % ÁFA mértéket is tartalmazó ügyvédi munkadíjból. Az alperes illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen fellebbezési eljárási illetéket nem rótt el, ezért pervesztessége folytán az
  100. évi XCIII. törvény
  101. § /3/ bekezdésére figyelemmel a 6/
  102. (VI. 26.) IM számú rendelet
  103. § /2/ bekezdése, - 13 Pf.III.20.528/2007/
  104. szám valamint
  105. § /1/ és /3/ bekezdése alapján a le nem rótt eljárási illeték viselésére köteles. Szeged,
  106. február
  107. napján Dr. Kissné dr. Koch Ágnes sk. Dr. Simonné dr. Gombos Katalin sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Kasza Ferenc sk. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.