Győri Ítélőtábla Pf.III.20.354/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla dr. Kiss Ottilia ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Szabó Balázs ügyvéd által képviselt kk. I.r. II.r III.r. alperesek ellen hagyatéki hitelezői igény iránt indított perében, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- július
- napján kelt P.20.046/2009/
- számú ítéletével szemben, az I.r. alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000,(Kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. A 480.000,- (Négyszáznyolvanezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes módosított keresetében 8 millió forint és kamatai jogalap nélküli gazdagodás címén való megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Előadta, hogy az I. r. alperes néhai édesanyjának a helység 2-i telek vételárát ő bocsátotta rendelkezésére azzal, hogy majd később egy másik lakásvásárlással kapcsolatosan el fognak számolni. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, vitatták, hogy a felperes pénzt adott volna a néhainak. A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 8 millió forintot, és annak
- november 23-tól a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Megállapította, hogy az I. r. alperes ezen összegű tartozás kiegyenlítéséért a helység 1-i ... hrsz.-ú ingatlan 116/322 tulajdoni hányadával, a helység 2-i .... hrsz.-ú ingatlan 1/1 arányú tulajdonával, a helység 1-i ... hrsz-ú ingatlan ½ tulajdoni hányadával és azok hasznaival felel. Kötelezte a bíróság az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 325.000.-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak 120.000.-Ft feljegyzett eljárási illetéket azzal, hogy az ezt meghaladóan feljegyzett 480.000.-Ft illetéket az állam viseli. Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes 2002-ben ismerte meg az I. r. alperes édesanyját (a továbbiakban örökhagyó).
- augusztus
- napján összeköltöztek annak helység 1-i lakásában. Az örökhagyó Helység 2-n telket kívánt venni, majd későbbiekben építkezni akart. A felperes a vételár rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget a telekvásárlásban. Az volt a tervük, hogy a felperes megvásárolja az örökhagyó helység 1-i lakását, és a vételárba elszámolást nyer a telekvásárlásra adott pénzösszeg. Ennek megfelelően a felperes több részletben az örökhagyó rendelkezésére bocsátotta a telek vételárát, aki a helység 2-i .... hrsz.-ú ingatlant 8 millió forintért vásárolta meg. A vételár kiegyenlítésére több részletben,
- április 14-től
- szeptember 7-ig bezárólag került sor. Az örökhagyó az ingatlanon tulajdonjogot, míg szülei, a II., III. r. alperesek haszonélvezeti jogot szereztek. A bíróság megállapítása szerint a örökhagyó 2006-ban három részletben, összesen 23.000 CHF-t kapott Országban élő testvérétől, mely kb. 3.800.000.-Ft-nak felelt meg. Az örökhagyó
- szeptember 10-én balesetet szenvedett, és október 15-én elhunyt. A megyei bíróság az örökhagyó néhai bankszámlájának, a jövedelemadó bevallásának, a virágboltot üzemeltető vállalkozása mérlegadatainak, az életvezetésének, a tanúk vallomásának, valamint annak a körülménynek az értékelésével, hogy a vételárat hosszabb időszak alatt részletekben fizette meg, és határidő módosításokban állapodott meg az eladókkal, arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyónak nem voltak megtakarításai, tehát a telekvásárláshoz külső forrásból származott a pénze. Rámutatott, hogy az érdektelen tanúk ("A", "B", "C") egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy az örökhagyó előttük olyan kijelentést tett, mely szerint a felperestől kapta a telekvásárlásra a pénzt. Ezzel szemben a szüleinek, a II. és III. r. alpereseknek a nyilatkozatuk szerint nem volt konkrét információjuk a lányuk tényleges anyagi helyzetéről. A bíróság az Országban élő testvér vallomásával kapcsolatosan értékelte, hogy a történések után három, a per megindulása után pedig egy év elteltével vált ismertté mind az alperesi család, mind pedig a bíróság előtt a testvér által nyújtott kölcsön ténye. Rámutatott azonban a bíróság arra, hogy ezen kölcsönnek a telek vételárára fordítása semmilyen adattal nem nyert alátámasztást. Mindezek alapján a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a telekvásárlásra kizárólag a felperestől kapott pénzösszeg felhasználásával került sor. Erre figyelemmel a jogalap nélküli gazdagodás Ptk.
- §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt szabályai, valamint a hagyatéki tartozásokért való felelősség Ptk.677. §
(1)bekezdés c.) pontjában és 679. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezése és a PK.
- számú állásfoglalás alapján az I. r. alperessel szemben helyt adott a felperes módosított keresetének, míg a II. és III. r. alperesekkel szemben tűrés iránt előterjesztett keresetet elutasította. Az I. r. alperes fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a követelése alapjául felhozott állításokat kétséget kizáróan nem bizonyította, a bíróság a beszerzett peradatokat nem okszerűen, a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütközően értékelte, a kereset pontos jogcímét sem tisztázta, ítélete indokolása pedig részben sérti a Pp.221. §
(1)bekezdését. Kifejtette, hogy a felperes konkrét tényelőadást csupán 7.760.000.-Ft erejéig tett. Állításainak alátámasztására okiratot csatolni nem tudott. A konkrét összegekre és a pénzátadások dátumára nyilatkozata szerint nem emlékszik. Ilyenre a tanúk sem tudtak pontosan visszaemlékezni. A bankszámlakivonatok által igazolt pénzmozgás nem igazolja a pénzösszegek néhai részére való átadását. A tanúk hol kölcsönről, hol adásvételről hallottak, vallomásuk nem képes igazolni a bíróságnak a pénzátadással és a majdani elszámolásával kapcsolatosan tett ténymegállapításait. A helység 2-i telek eladója az okirattal szemben a vételár részletekben történő megfizetéséről nyilatkozott, a bíróság nem indokolta meg, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat megállapításaival szemben miért a tanú vallomását fogadta el. A tanú bankszámlájával kapcsolatos bizonyítási indítványt a bíróság nem teljesítette, annak mellőzését azonban nem indokolta meg. Ezen bizonyítási indítványt az I.r. alperes a másodfokú eljárásra is fenntartotta. A fellebbezés szerint okszerűtlenül állapította meg a bíróság, hogy a néhainak nem lehettek megtakarításai. Az értékelt körülmények ennek igazolására nem alkalmasak. Pénzátadást egyetlen tanú sem tudott igazolni. A telek eladójának vallomása, az általa megjelölt összegek és teljesítési időpontok a felperes nyilatkozataival ellentétben állnak. Az örökhagyó testvére életszerű, minden körülményre kiterjedő vallomást tett atekintetben, hogy mekkora összeget adott át a testvérének, és pontosan mikor. Azt is tudta, hogy ezek az összegek a telekvásárlásra kerültek felhasználásra. A felperes fellebbezési ellenkérelmében helyes indokai alapján kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A telekvásárlás forrásait érintő alperesi nyilatkozatok ellentmondásai körében utalt a Pp.206. §
(2)bekezdésének rendelkezésére. Az I. r. alperes fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett peradatok okszerű, logikai ellentmondástól mentes, a Pp.206. §
(1)bekezdésének maradéktalanul megfelelő értékelésével helyes tényállást állapított meg, arra alapított döntésével és jogi indokolásával az ítélőtábla mindenben egyetértett. A fellebbezésre figyelemmel csupán az alábbiakat emeli ki. A felek nyilatkozatai és a tanúvallomások alapján a megyei bíróság a felperes és az örökhagyó személyi és vagyoni viszonyai tekintetében egyaránt helyes tényállást állapított meg. A felperes és az örökhagyó közös életvitelt terveztek, összeköltöztek, a felperesnek az ingatlanértékesítésből rendelkezésére állt a perben követelt pénzösszeg. A néhai telket kívánt vásárolni, de saját források nem álltak ehhez rendelkezésére, így a telek vételárát a felperes bocsátotta rendelkezésére. Utóbbiak tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletében mindenre kiterjedően értékelte a feltárt körülményeket. Mérlegelés útján tett ténymegállapításait az ítélőtábla osztotta. Helyesen értékelte a bíróság a néhai szándékai és a vételár forrásai tekintetében az érdektelen tanúk vallomását. A fellebbezésben foglaltakkal szemben megalapozott a vételár részletekben való kiegyenlítésére irányuló megállapítása is az elsőfokú bíróságnak, ezt a szerződés tartalmával szemben az érdektelen eladó banki bizonylatokkal alátámasztott tanúvallomása megfelelően igazolta, a további bankszámlaadatok beszerzésére irányuló alperesi bizonyítási indítvány teljesítése szükségtelen. Ugyancsak helytálló az az ítéleti megállapítás, hogy az alperesek nem bizonyították, hogy a telek vételárának kifizetéséhez akár részben is az örökhagyó svájci testvérétől származó pénz szolgált volna forrásul. Ebben a körben - "D" tanúvallomásának bizonyító erejét illetően helyes következtetést vont le a megyei bíróság abból a körülményből, hogy a II. r. alperes és a felperes között nem vitatottan már a halálesetet közvetlenül követő időszakban, de később is szóba került a felperes perbeli igénye, erről tehát a II. r. alperes régóta tudott. A 2009. március 19-i tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a lánya megtakarításairól, a vételár forrásairól még nem volt tudomása, csupán a 2010. március 26-i tárgyaláson nyilatkozott először arról, hogy másik lánya adott pénzt a vételárra. A néhai egyéb anyagi forrásainak hiányára figyelemmel a megyei bíróság következtetése okszerű, megalapozott atekintetben, hogy bár okirat a pénz átadásokról nem készült, de a felperes életszerű, következetes és a fentebb érintett közvetett bizonyítékok által meggyőzően alátámasztott állításának megfelelően a teljes vételárat a felperes bocsátotta az örökhagyó rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság a felperes követelésének jogcíme tekintetében is helyes álláspontra helyezkedett. A felperes maga sem állította, hogy az örökhagyóval kölcsönszerződés, vagy a helység 1-i lakás tekintetében adásvételi (elő)szerződés létrejött volna, ilyet a peradatok sem igazolnak. A juttatás majdani elszámolásáról legfeljebb körvonalazódó elképzelései voltak, de etekintetben mindenre kiterjedő megállapodás nem jött létre. Ennek alapján nem kölcsönnek, és nem vételár előlegnek minősíthető a felperesi pénzátadás. A követelés a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén illette meg tehát a felperest az örökhagyóval szemben, és a Ptk.677. §
(1)bekezdés c.) pontja, és 679. §
(1)bekezdése alapján tartozik azt az I. r. alperes megfizetni. A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a Pp.253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező I. r. alperes a Pp.78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesnek a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(2)bekezdés a.) pontja és
(5)bekezdése szerint megállapított - áfát is magában foglaló - ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget, az illetékre kiterjedő részleges személyes költségmentességére figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a értelmében a feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli. Győr,
- május
- napján Dr. Világi Erzsébet sk. Dr. Maurer Ádám sk. Dr. Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: Az ügy tömör összefoglalása: Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Alkalmazott jogszabályok:
- évi IV. törvény
- §.