Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.218/2010/3.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Geiszt Éva ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Baros Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 1.G.40.025/2009/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy a marasztalás tőkeösszegét 181.610,- (Egyszáznyolcvanegyezer-hatszáztíz) Euró összegre, míg a felperes javára megítélt perköltség összegét pedig 1.425.000,- (Egymillió-négyszázhuszonötezer) Ftra leszállítja. A felek viseljék a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Veszprém Megyei Bíróság támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 247.610,- Euró összeget és ennek
- szeptember
- napjától a kifizetésig járó évi 4 %-os kamatát, valamint 1.900.000,- forint összegű perköltséget. Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította. Ítéletének tényállásában rögzítette, hogy peres felek
- november
- napján kelt szerződésben megállapodtak abban, hogy alperes összesen 4.800.000 darab keltető tojást vásárol a felperestől
- év
- hetétől
- hetéig bezárólag 0,22 Euro darabonkénti vételárért. A szállítások heti ütemezését a szerződés
- számú melléklete tartalmazta. Megállapodtak abban, hogy vis maior esetén mentesülnek a szerződéses kötelezettségek teljes vagy részleges nem teljesítésével kapcsolatos felelősség alól. A szerződésben definiálták mi tekintendő vis maiornak. Kikötötték, hogy ez esetben jogvesztés terhe mellett 7 napon belül ajánlott levélben vagy faxon kell értesíteni a másik felet. Alperes
- júniusában telefonon jelezte a felperesnek, hogy a 27., 29.,
- és
- héten tojást nem szállít el, azonban ezt követően a
- héttől a rendszeres szállítást folytatja. A felperes ezt tudomásul vette. Alperes a
- hétig a szerződés szerinti mennyiségeket, majd a
- héten 61.200 darabot, a
- héten 50.400 darabot, a
- és a
- héten ismét a szerződés szerinti mennyiséget szállította el. Nem szállított viszont az alperes a 27., 29., 30., 32., 34., 35., 36., 38., 39., 40., 41., 42.,
- és
- héten. Alperes
- szeptember
- napján (37.hét) kelt faxüzenetében közölte a felperessel, hogy „a továbbiakban ütemezett keltető tojás mennyiséget a piaci helyzet további romlása miatt saját szülőpár állományunk keltető tojás termelését sem tudjuk felhasználni - kénytelenek vagyunk lemondani." Felperes a
- héttől kezdődően a "B" cégnek heti bontásban összesen 2.053.080 darab tojást adott el nagyrészt 0,11 Euróért, 180.000 darabot pedig 0,12 Euróért. Az "A" Kft. részére 53.880 darabot értékesített 0,15 Euró darabárért. A szerződésben kikötött teljes mennyiség vételára és a tényleges értékesítés után befolyt összeg különbözetét, azaz 247.610 Eurót és ennek
- szeptember
- napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatát érvényesítette a felperes kártérítésként kereseti kérelmében a Ptk.395.§.
(1)bekezdése alapján. Másodlagos kereseti kérelmének jogalapját - ugyanilyen összegszerűség megjelölése mellett - a
- szeptember 11-én kelt elállást megelőzően (a
- héttől a
- hétig bezárólag) a Ptk.318.§.
(1)bekezdésében jelölte meg. Erre az időszakra vonatkozóan összesen 1.238.400 darab tojás kikötött és tényleges értékesítési ára közti különbözet - azaz 134.424 Euró - megfizetésére tartott igényt. A 38. héttől a 45. hétig el nem szállított 1.048.560 darab tojás szerződéses és tényleges eladási árának különbözeteként a Ptk.398.§.
(1)bekezdés alapján összesen 113.186,- Euró kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a peres felek a Ptk.417.§.
(1)bekezdése szerinti mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek. A Ptk.422.§.
(4)bekezdése kimondja, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adásvétel illetőleg a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk.381.§.
(1)bekezdése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felek közti szerződés mikor, milyen módon szűnt meg. Kifejtette, hogy a perben alperes nem bizonyította azon állítását, hogy a felek szerződésüket szóbeli megegyezéssel a jövőre nézve megszüntették. Ilyen tartalmú megállapodás előzetes szóbeli megkötésére az alperes
- szeptember 11-én kelt faxüzenete sem utalt. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes védekezését, miszerint alperes annak okán nem tudta teljesíteni a szerződést, mivel felperes szerződésszegő módon a tojás darabonkénti árát 0,23 Euróra emelte. Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy felperes és alperes között a 0,23 Euró darabonkénti tojásár tekintetében megállapodás jött létre, ugyanis alperes 11 egymást követő szállítás alkalmával is megfizette a magasabb vételárat anélkül, hogy felperes szerződésszegéseire utalva jogfenntartó nyilatkozatot tett volna. A
- szeptember 11-i faxüzenet szintén nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy a további szállítmányok alperes részéről történő lemondása összefüggésben állna a darabonkénti tojásellenérték 0,23 Euróra történő emelésével. Alperesnek a szerződés
- pontjára (vis maiorra) történő hivatkozása sem megalapozott. Amennyiben a vis maiorra visszavezethető, hogy alperes szerződéses kötelezettségét nem tudta teljesíteni, úgy alperesnek 7 napos jogvesztő határidőn belül kellett volna az értesítést a felperes részére küldeni. A tojásszállítmányokat azonban az alperes már a
- héttől kezdődően nem szállította el. Írásbeli faxot pedig csak a
- héten, a jogvesztő határidőn túl küldött. A faxüzenet erre sem tartalmaz utalást. Nem alapos az alperesnek a szerződés gazdasági lehetetlenülésére vonatkozó okfejtése sem. A felek mindegyike hangsúlyozta, hogy a szélsőséges ingadozás a tojáspiac általános jellemzője. A tojás szabadpiaci ára napokon belül jelentős eltéréseket mutathat, így a felek által ismert és a szerződéskötésükkor megfelelően mérlegelt gazdasági környezet egy tipikus történése lehetett az, hogy a tojásár változása miatt az alperes megrendelői elálltak az alperessel kötött szerződésektől. Így ezek a körülmények a tojáspiaci értékesítési láncban gazdasági lehetetlenülést nem eredményeznek. A Ptk.381.§.
(1)bekezdése értelmében az állapítható meg, hogy alperes a felperessel kötött szerződéstől elállt. Ezért a felperesnek az elmaradt haszonból álló kárát megtéríteni köteles. A felperes a Ptk.340.§.
(1)bekezdésében írt kárenyhítési kötelezettségének eleget tett azzal, hogy az alperes által el nem szállított tojásokat további cégeknek értékesítette. Felperes írásbeli szerződéseket nem csatolt, azonban a bíróság igazoltnak fogadta el a számlák és a banki átutalások alapján a nagyrészt 0,11 Euróért történő értékesítés megtörténtét. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy kárenyhítési kötelezettsége körében a felperes nem volt köteles saját termelési struktúráját módosítani és az alperes által el nem szállított tojásokat feldolgozni. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a felperes kártérítési követelést érvényesített, így a szerződéses kamatkikötések nem alkalmazhatók. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Elsődlegesen a támadott ítélet megváltoztatását, a felperes kereseti kérelmének elutasítását és felperes perköltségben marasztalását kérte. Másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Kifejtette, hogy a Ptk.418.§.
(2)bekezdése kimondja a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az írásbafoglalás elmulasztása esetében is érvényes a szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesítette. Kifejtette, hogy a Ptk.408.§.
(2)bekezdése nem csak a szerződés megkötésére, hanem annak megszüntetésére és módosítására is alkalmazható, amennyiben a felek az írásban nem rögzített megállapodásuknak megfelelően járnak el. A 27., 29.,
- és
- héten elmaradt szállítás tekintetében a felek szóban állapodtak meg. Az alperes előzetesen telefonon jelezte, hogy ezen időpontokban a szerződés szerinti mennyiséget elszállítani nem tudja és ezt a bejelentést a felperes képviseletében Szabó Ákos tudomásul vette. Így 788.400 darab tojás tekintetében az alperes keresetét el kellett volna utasítani, mivel a szállítás elmaradása a felperes hozzájárulásával történt. Alperesi álláspont szerint a felperes a
- héttől kezdődően egyedi rendeléseket teljesített. A felperes teljesítésre az alperest nem szólította fel, amely azt igazolja, hogy a felek egyező akarattal a szerződést felbontották. Így az alperes kárfelelőssége nem állapítható meg. Az a tény, hogy felperes az el nem szállított tojásokat értékesítette, nem eredményezi azt, hogy kárenyhítési kötelezettségének az általában elvárhatóság követelménye szerint eleget tett. Hivatkozott arra, hogy a felperes a
- hét előtt nem kezdte meg az értékesítést, így az addig keletkezett kár viselésére az alperes nem kötelezhető (84.360,- Euró). Amennyiben a felperes képviselője jelzi az alperes felé a kényszer-értékesítési szándékát, úgy alperes 0,110,12 Eurónál magasabb árért is megvásárolta volna a tojásokat. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperesi társaság tevékenysége nyomán kialakult vis maior, és gazdasági lehetetlenülést eredményező helyzetet. A tojáspiacot általában jellemző áringadozások várható kockázatát jóval meghaladó mértékű kereslet-csökkenés következett be, amit alperes a megrendelést visszavonó nyilatkozatokat tartalmazó faxüzenetekkel bizonyított. Ilyen mértékű keresletcsökkenés már vis maior helyzetet, és ezzel összefüggésben gazdasági lehetetlenülést eredményez. Az alperes öt vásárlójából négy a szerződéses jogviszonyt megszüntette. Az utolsó felmondás
- szeptember 4-én érkezett, hét napos jogvesztő határidőn belül,
- szeptember 11-én nyilatkozott alperes a további szállítmányok lemondásáról. Sérelmezte az alperes, hogy az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes által becsatolt számlákat a kényszer-értékesítés során befolyt összeg bizonyítására. Írásbeli szerződés hiányában a szerződéses partnerek meghallgatása is szükséges lett volna a kereset összegszerűségének igazolására. Felperes e körben bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, amely körülményt felperes terhén kellett volna az elsőfokú bíróságnak értékelni. Alperes vitatta, hogy a 0,22 Euró ár a szerződés teljes időtartamára vonatkozna. Az alperesi fellebbezés
- pontja úgy értelmezi, hogy felperesi képviselő az egész évre szóló már aláírt szerződést egyoldalúan javította ki 0,22 Euró darabárra, azt írásban az alperes nem fogadta el. A fellebbezés kis részben megalapozott. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges körben lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel az ítélőtábla - az alábbiak kivételével - részben ért egyet. Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a szerződés közös megegyezéssel történő felbontása alperes általi bizonyítatlansága, a gazdasági lehetetlenülés és a vis maior hiánya tekintetében. Az ott kifejtett érveket az ítélőtábla megismételni nem kívánja. Egyetért az ítélőtábla azzal, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének az alperes által el nem szállított tojásmennyiség "B" cég és az "A" Kft. részére történő értékesítésével eleget tett. Tény, hogy a felperes szerződéseket nem csatolt, de a számlák, majd a felpereshez ezek alapján ténylegesen befolyt összegek banki átutalásai becsatolását követően az alperes - az elsőfokú eljárásban - a tojáseladások megtörténtét nem vitatta. Érdemi védekezése nem terjedt ki annak előadására, még kevésbé bizonyítására, hogy a felperes az el nem szállított tojásokat az elérhető piaci ár alatt értékesítette. E körben alperes az elsőfokú eljárásban tényelőadást nem tett, így az elsőfokú bíróságot a Pp.3.§.
(3)bekezdése értelmében tájékoztatási kötelezettség nem terhelte. A 0,11 Eurós tojásonkénti darabárat az alperes csak abban az összefüggésben vitatta, hogy ezen összegért azokat maga is megvásárolta volna. Nem hivatkozott azonban arra, hogy a vételár alacsony volta miatt nem állapítható meg, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett. A faxüzenet tartalmából - „saját szülőpár állományunk keltető tojás termelését sem tudjuk felhasználni" - pedig nem következik, hogy felperesnek a tojásokat alacsonyabb vételáron az alperesnek fel kellett volna ajánlania. Megalapozott azonban a fellebbezés abban a körben, hogy a 27., 29.,
- és
- heti egyenként 150.000 darabos tojásszállítmány árkülönbözete kárként nem érvényesíthető. A felperes képviseletében eljáró Szabó Ákos tudomásul vette az alperes bejelentését, hogy a négy heti tételt elszállítani nem tudja, és vállalta a 600.000 darab tojás más üzleti partner felé történő értékesítését. A négy szállítmányra vonatkozóan a felek abban állapodtak meg, hogy felperes azokat más megrendelők felé értékesíti, ebből következően a felperes a négy szállítmány tekintetében kárigényt a Ptk.381.§. alapján nem érvényesíthet. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által a felperes részére megítélt elmaradt haszonból álló kárigényt 600.000 darab tojás árkülönbözete (66.000 Euró) tekintetében elutasította. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján megváltoztatta. A fellebbezés 25 %-ban vezetett eredményre, így az ítélőtábla az elsőfokú eljárásban a felperes javára megítélt perköltség összegét a Pp.81.§
(1)bekezdése alapján ennek arányában leszállította. Alperes másodfokú eljárásban 25 %-os pernyertességére tekintettel és az alperes által előlegezett 900.000,- forint illetékre tekintettel a felperes által az alperes részére megtérítendő illeték összegét a másodfokú bíróság beszámította a felperes 75 %-os pernyertességére tekintettel az alperes a felperesnek fizetendő ügyvédi munkadíj összegébe, így a felek felmerült költségeiket a másodfokú eljárásban maguk viselik. Győr, 2011. évi április hó 13. napján Dr. Zámbó Tamás sk. Dr.Menyhárdné dr.Sarmon Hedvig sk. Dr.Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: