Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.424/2009/6.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a felszámoló megbízásából eljáró dr. Takács Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a DR. Szabó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság
- október
- napján meghozott 13.G.40.013/2007/
- számú ítélete ellen az alperes által 85.,
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles megfizetni az alperes a felperesnek 15 napon belül 500.000,- (Ötszázezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezésével felmerült költségeit. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Vas Megyei Bíróság
- január 27-én jogerős Fpk.135/2004/
- sorszámú végzésével a felperes fizetésképtelenségét állapította meg és elrendelte a felszámolását. A felperes módosított kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 249.456,8 eurót és ezen összegnek
- február
- napjától a kifizetés napjáig járó évi, a mindenkori euro nemzetközi pénzpiaci kamatnak megfelelő késedelmi kamatát. Kérte továbbá alperes kötelezését 20.374,23 euro összegű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére. Keresetét a Ptk.
- §. és
- §-ra alapította. A felek között
- május
- napján textilipari termékek feldolgozására vonatkozó megállapodás jött létre. A felperes az alperes által rendelkezésre bocsátott felső anyagból, hozzávalókból bérmunka keretében 7.000 db női kabátot, dzsekit, illetőleg aljat készít el 25 euro / db árért, összesen 175.000,- euro ellenértékért. Megállapodtak abban, hogy a felperes részéről az első beszállítás
- május
- napján történik, az utolsó beszállítás időpontja pedig
- augusztus hónap eleje. Az áru átadása a felperes Helység 1i gyárából történik. A szállítás közben az árut az alperes biztosítja. Felperes a kereseti kérelemben megjelölt összegű árut ténylegesen leszállította. Teljesítése részben késedelmesen történt, azonban ennek okát az alperes fizetési késedelmében jelölte meg. A felek között
- szeptember
- napján megállapodás született, amelyben a kölcsönösen késedelmes teljesítésekből eredő követeléseik tisztázását kísérelték meg. Ezen megállapodásban alperes elismerte, hogy összesen 149.193,03 euro összegű tartozása áll fenn a felperessel szemben, és rögzítették a folyamatban lévő és az ezt követő szállítások elszámolását is. A felek ismételt kölcsönös késedelme okán azonban a megállapodás nem ment teljesedésbe. A felperes kereseti kérelmének összegszerűségét annak figyelembevételével határozta meg, hogy a felperes saját bolthálózatán keresztül
- januárjára a birtokában maradt ruhadarabokat - a Ptk.
- §.
(2)bekezdése alapján fennálló zálogjogára tekintettel értékesítette, amelyből összesen 3.271.504,-Ft (10.951,4 euro) ellenérték folyt be. Az összeget a Ptk.
- §-ban foglaltak szerint számolta el. A felperes álláspontja szerint a perre a magyar bíróságnak a nemzetközi magánjogról szóló
- évi XIII. tvr.
- §. b.) pontja alapján van joghatósága, amely rögzíti, hogy „a szerződéssel összefüggő jogviták esetében eljárhat magyar bíróság akkor is, ha a teljesítés helye belföldön van. E paragrafus alkalmazásában teljesítési hely az a hely, amelyet a felek a szerződésben teljesítési helyként kikötöttek. Ilyen kikötés hiányában a.) áruk adásvételére irányuló szerződés esetén az a hely, ahol az adásvétel tárgyát át kell adni b.) olyan szerződés esetében, amelynek tárgyát valamely tevékenységnek az elvégzése képezi az a hely, ahol a tevékenységet a szerződés szerint el kell végezni c.) egyéb szerződések esetében az a hely, amelyet a magyar jog a vitatott követelés teljesítési helyeként meghatároz." Hivatkozott továbbá a felperes az Európai Unió Tanácsának
- december
- dátumú, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendeletének
- cikk
- pontjára is. Felperesi álláspont szerint a Ptk.
- §.
(4)bekezdése jelen ügyben azért nem alkalmazható, mert a tevékenység elvégzésére belföldön került sor, továbbá az áru átadása minden esetben a felperes Helység 1-i gyárában történt, a terméket elszállító fuvarozó az alperes megbízottja volt (a
- május 5-ei dátumú okirat is utalt arra, hogy az áru elszállítása a gyárból történik, a szállítás pedig az alperes feladata). -.Alperes elsődlegesen a magyar bíróság joghatóságát vitatta. Ennek okán a per megszüntetését kérte. Álláspontja szerint a teljesítés helye a peres felek megállapodásából adódóan a jogosult - a megrendelő alperes - székhelye, amely pedig "Helység"2-ben van. Ennél fogva a német bíróságnak lenne joghatósága. Hivatkozott a Ptk.
- §.
(4)bekezdésére, amely szerint a gazdálkodó szervezetek között a teljesítés helye a jogosult székhelye, telephelye. Alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes késedelmes teljesítéséből eredően az alperest összesen 425.914,13 euro összegű kár érte. Ez egyrészt a 638 ruhadarabot érintő késedelmes szállításból eredő 175.302,2 euro kárból, továbbá a le nem szállított 1.016 db ruhadarabból következő 225.085,96 euro kárösszegből, valamint további 25.525,97 euro kárösszegből tevődik összege, amely abból keletkezett, hogy az alperes a késedelmes szállítások miatt saját megrendelőinek kedvezményeket volt kénytelen adni. Alperes a 2006. szeptember 19-én kelt megállapodással kapcsolatosan érvénytelenségi kifogást terjesztett elő tévedésre és megtévesztésre hivatkozással (Ptk. 210. §.
(1)és
(4)bek.). A
- szeptember 19-én kelt megállapodást abban bízva kötötte meg, hogy a felperes a továbbiakban a szállítási határidőket betartja. Utalt arra, hogy a megtámadási határidőt nem lépte túl, hiszen a megállapodás megkötésétől számított 1 éven belül érvényesítette ezirányú igényét a bíróság előtt.
- október 13-án faxon is jelezte a felperes felé a megtámadási szándékát. Alperes a felek között "Helység"2-ben,
- május 14-én megtartott egyeztetés során a felperes által a keresetlevelében megjelölt számlák tekintetében - összesen 19.860,05 euro összegű, 4 db számla kivételével - úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja, hogy az azokban megjelölt mennyiségű és értékű árut a felperestől átvette. Az eljárásban peres felek egyezően adták elő, hogy az alperes hitelezői igényt a felperes felszámolójánál a jelen perben megjelölt kárösszegek tekintetében nem jelentett be. -.A megyei bíróság támadott ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 218.645,75 euro vállalkozói díjat, ezen összeg után
- június
- napjától a kifizetés napjáig számított, a mindenkori euro nemzetközi pénzpiaci kamatnak megfelelő mértékű éves késedelmi kamatát és 1.200.000,-Ft összegű perköltséget. Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte a felperest 111.600,-Ft, az alperest pedig 788.400,-Ft eljárási illeték állam javára való megfizetésére. Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a joghatóság kérdésében foglalt állást. Az
- évi XIII. tvr.
- §.
(2)bekezdése,
- §-a, továbbá az Európai Unió Tanácsa
- december 22-én kelt „a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/
- EK rendelet
- cikk
- pontja alapján akként foglalt állást, hogy a magyar bíróság joghatósága megállapítható, illetőleg a magyar jog alkalmazható. Hivatkozott arra, hogy a peres felek szerződése
- május 5-én, Helység 1en kelt, a teljesítés helye pedig a felperes Helység 1-i telephelye volt. A kereseti kérelem érdemével kapcsolatosan a megyei bíróság abból indult ki, hogy a peres felek
- május 14-én megtartott egyeztetése során az alperes a kereseti kérelem alapjául szolgáló számlaköveteléseket - 19.860,5 euro kivételével - elismerte. Az el nem ismert 4 db, összesen 19.860,5 euro összegű számla vonatkozásában a felperes további bizonyítást felajánlani nem tudott, erre tekintettel a kereseti kérelem 249.456,84 eurós összegét az elsőfokú bíróság 19.860,5 euro összeggel csökkentette. Ebből levonva a 10.951,4 eurót amely összegű árut a felperes maga értékesített - a kapott összeg, azaz 218.645,75 euro megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperest a
- június 15-től, azaz középarányos időponttól számított a mindenkori euró árfolyamhoz igazodó kamatokkal együtt. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló
- évi XLIX. törvény
- §-a alapján a felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett. Mivel az alperes 175.302,2 euro, továbbá 25.525,97 euro kárigényét a felszámolási eljárásban nem jelentette be, így kárigénye nem számítható be a felperesi követelésbe. Erre tekintettel további bizonyítás felvételét az elsőfokú bíróság szükségtelennek tekintette. A perköltség tekintetében az elsőfokú bíróság a Pp.
- §.
(1)bekezdése szerint a pernyertesség-pervesztesség aránya alapján számolt el. -.Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel. Alperes elsődlegesen a Pp. 140. §.
(1)bekezdése és 157/A §.
(1)bekezdés b.) pontja alapján a per megszüntetését kérte figyelemmel arra, hogy a perre a magyar bíróságoknak joghatósága nincs. Az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Alperes álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a
- szeptember 19-ei megállapodás érvényességével kapcsolatosan nem foglalt állást, mivel a felperes követelését ezen megállapodásra alapította. Az alperesi álláspont szerint a
- május 14-i egyeztetés relevanciával nem bír. Az elsőfokú bíróság a Pp.
- §.
(1)bekezdését sértve nem foglalt állást az ellenkérelemben írtak tekintetében, így az alperes a Pp. 252. §.
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy alperes elsősorban a Ptk. 236. §.
(3)bekezdése szerinti megtámadási kifogást terjesztett elő a
- szeptember 19-i szerződésre vonatkozóan, ami nem azonos a Ptk.
- §. szerinti beszámítási kifogással. Az
- évi XLIX. törvény
- §-a pedig a beszámítási kifogással és nem a megtámadási kifogással érvényesített követelésekre tartalmaz rendelkezést. -.A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú eljárásban kifejtettek szerint állította, hogy a kötelezettség teljesítésének helye Helység 1 volt, amely a magyar joghatóság megállapíthatóságát támasztja alá. Felperes a terméket Helység 1-en adta át az alperes megbízásából eljáró fuvarozóknak. A felperes a szerződéses szolgáltatást teljes egészében Helység 1-en nyújtotta. Kiemelte, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során a
- május 14-i egyeztetésen tartozáselismerő nyilatkozatot tett, így alappal mellőzte az elsőfokú bíróság a
- szeptember 19-i megállapodás érvényességének vizsgálatát, mivel az okafogyottá vált. Vitatta, hogy az alperes a felek közti jogviszony szempontjából releváns körülmény vonatkozásában tévedésben lett volna, illetőleg, hogy a felperes őt megtévesztette volna, így a
- szeptember 19-i keltű megállapodás érvényes. Utalt arra, hogy a felperesi igények nem a
- szeptember 19-i megállapodásból erednek. Rámutatott arra, hogy az alperes a
- szeptember 19-i szerződéssel szembeni megtámadási kifogásra alapított követelését beszámítási kifogás útján kívánta érvényesíteni. A beszámítási kifogás szempontjából pedig érdektelen, hogy az azzal érvényesíteni kívánt követelés milyen jogviszonyon alapul. A Cstv.
- §-át pedig valamennyi beszámítási kifogás vonatkozásában alkalmazni kell. -.A fellebbezés nem megalapozott. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges mértékben lefolytatta, az általa helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetéseivel az ítélőtábla egyetért. Osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság joghatóság kérdésében elfoglalt álláspontját. A felek közt
- május
- napján létrejött vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó felperes tevékenységét Magyarországon fejtette ki, így egyéb kikötés hiányában a szerződés teljesítésének helye Magyarország volt. Ez a tény pedig a nemzetközi magánjogról szóló 1979.évi XIII. törvény 55.§. b./ pontja alapján a magyar bíróság joghatóságát megalapozza. Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az ügy érdemében elfoglalt jogi álláspontjával is. A
- május 14-én megtartott egyeztetés alapján az alperes a felperes által állított mennyiségű és értékű áru átvételét elismerte. Nem vitatta, hogy ezen áruk ellenértékét a felperes részére nem fizette meg. Így az elsőfokú bíróság - a felperes által
- januárjáig értékesített áruk ellenértékének levonása, továbbá az alperes által el nem ismert és a felperes által nem bizonyított teljesítésű 4 db számla értékének levonását követően - alappal adott helyt a felperesi kereseti kérelemnek. Az alperes a felperes hibás és késedelmes teljesítéséből eredő kára tekintetében - tartalma szerint - beszámítási kifogással élt a kereseti kérelemmel szemben, hiszen a kereseti kérelemben a felperes által érvényesített összeget az alperes 175.302,2 euro, továbbá 25.525,94 euro kárigényével kívánta csökkenteni. Tekintettel azonban arra, hogy ezen követelését az alperes hitelezői igényként nem jelentette be a felperes felszámolójánál, így A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.évi XLIX.törvény 36.§-a értelmében - még annak megalapozottsága esetén - sem beszámítható tekintettel arra, hogy azt a felszámoló elismertként nyilvántartásba nem vette. Így e körben a további bizonyítást az elsőfokú bíróság alappal mellőzte. (Alperes azoknak az áruknak az átvételét, amelyekre korábban a 225.085,96 euro összegű kárigényt alapította, a
- május
- napján tartott egyeztetésen elismerte.) A
- szeptember
- napján kelt megállapodással szemben előterjesztett érvénytelenségi kifogás a kereset megalapozottsága tekintetében azért nem bírt jelentőséggel, mivel a kereseti kérelem nem az
- szeptember 19-én kelt megállapodáson, hanem a
- május
- napján kelt vállalkozási szerződésen alapult. A
- szeptember 19-ei megállapodásban a peres felek a teljesítési határidőket egyeztették, illetőleg az alperes 149.193,03 euro értékű áru leszállítását elismerte. Az ezen megállapodással szemben eredményesen előterjesztett érvénytelenségi kifogás azonban nem eredményezné a
- május 5-i vállalkozási szerződésen alapuló és a
- május 14-i egyeztetésen elismert összegű kereseti kérelem megalapozottságát. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.254.§.
(3)bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - hagyta helyben. A fellebbezés nem vezetett eredményre, így a Pp.78.§.
(1)bekezdés alapján az alperes a 32/2003.(VIII.22.) IM. rendelet alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjból álló perköltség felperes részére való megfizetésére köteles. Győr,
- november
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. Dr. Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig sk. Dr. Maurer Ádám sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó: