Bf.182/2011/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és a

(3)bekezdés

1. tételének I. és III. fordulata szerinti vesztegetés bűntettének minősíti. A börtönbüntetés tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. Indokolás: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság az első fokú határozatával vádlottat 1 rb. folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés

1. tétel II. fordulat] miatt 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte 18.000 Ft vagyonelkobzás alkalmazása mellett. Az ítélet ellen a vádlott felmentés érdekében, a védő téves tényállás megállapítása és téves jogi minősítés miatt, valamint felmentés céljából éltek jogorvoslattal. A védő jogorvoslatát részletesen indokolta (másodfokú iratok
2. sorszám), melyben vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyességét, azt nem tartva kétséget kizáróan bizonyítottnak. Álláspontja szerint a vesztegetés törvényi tényállási elemei nem állapíthatók meg és a megyei bíróság indokolási kötelezettségét sem teljesítette megfelelően. Az ügyész a határozatot tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.108/2011/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A nyilvános ülésen az ügyész az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását, a Btk.
3. §

(3)bekezdése szerint a hivatali kötelességszegéssel elkövetés minősítő körülmény megállapítását is, egyéb részekben a határozat helybenhagyását indítványozta. A védő a nyilvános ülésen jogorvoslatát fenntartva elsődlegesen a vádlott felmentésére, másodlagosan a fontosabb ügyben intézkedés mellőzésére, ezáltal enyhébb minősítés megállapítására és a büntetés enyhítésére tett indítványt. A védelmi fellebbezés az enyhébb minősítésre és a büntetés enyhítésére irányulóan alapos. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le és alapvetően helyes, hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A tényállás csak annyiban pontosítandó a vádlott korábbi büntetéseinél, hogy a 3./ szám alatti ügyben a bíróság a vádlottat részben hivatalos személy által üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette miatt ítélte el. Az elsőfokú bíróság a lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika tartalmának megfelelően értékelte. Részletesen vizsgálta a vádlott védekezését, a tanúvallomásokat és a lényeges okirati bizonyítékokat. Különös jelentőséggel bírtak az ügyben a titkos információgyűjtés során beszerzett és a vádlott telefonbeszélgetéseit rögzítő okiratok, melyek felhasználására, egyetértve az első bírói állásponttal, törvényesen került sor. Ezen okiratok, valamint cselekményével kapcsolatos okiratok alapján helytállóan került sor a vádlotti védekezés elvetésére, és a váddal egyező tényállás megállapítására. A megyei bíróság bizonyíték-értékelése kifogástalan, azzal a másodfokú bíróság is egyetértett. Az eltérő tényállás megállapítását célzó védelmi fellebbezés a bizonyítékok értékelésén keresztül támadja a megalapozott tényállást, mely eredményre nem vezethetett, tekintettel arra is, hogy a tényállás helyessége esetén a másodfokú perben eltérő tények megállapítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs perjogi lehetőség (Be. 351-352. §). A minősítés felülbírálatát megelőzően a másodfokú bíróság megállapítja, hogy az ügyben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az elbíráláskor hatályos törvény nem enyhébb, sőt lényegesen szigorúbb mint az elkövetéskor hatályos norma. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A cselekmény minősítése azonban részben téves, mert a Btk. 250. §

(3)bekezdése alapján a hivatali kötelességszegést indokoltsága ellenére nem állapította meg az elsőfokú bíróság. Ezen túl a Btk. 250. §

(2)bekezdés b) pontjában írt minősítő körülmény, a fontosabb ügyben intézkedés megállapítására a törvényi előfeltételek maradéktalan megvalósulása ellenére került sor. A vádlott hivatalos személyként, működésével kapcsolatban fogadott el jogtalan előnyt. Egyetértett a másodfokú bíróság azon első bírói állásponttal is, hogy a vádlott a vesztegetést a Btk.

1. §
2. pontjában írtak szerint rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen követte el. A bűncselekmény jellege, az elkövetési idők, az elkövetés rendszeressége, a megszerzett jogtalan előny, valamint a másik vesztegetési ügyben jogerősen megállapítottak, az üzletszerű elkövetés miatti elítélés megalapozzák jelen ügyben is a jelzett minősítő körülményt. A másodfokú bíróság megítélése szerint - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - a vádlott a vesztegetést hivatali kötelességének megszegésével követte el, ezáltal a Btk.
3. §

(3)bekezdés

1. fordulatában írt elkövetési alakzatot is meg kell állapítani. A vádlottnak nem vitásan hivatali kötelessége az útellenőrzésekre vonatkozó adatok, belső rendőrségi információk megőrzése. Azok kiszolgáltatásával hivatali kötelességét megszegte, figyelemmel arra is, hogy rendőrként a csempész, jövedéki termékre elkövetett jogellenes cselekmények megakadályozása a kötelessége, ezért azok segítése egyértelműen kötelességszegésként értékelendő. A hivatalos személy részéről azonban a fontosabb ügyben intézkedés a felülbírált ügyben nem állapítható meg. A követett bírói gyakorlat szerint a Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pontjában megfogalmazott minősítő körülmény az ügyek fontosságához kapcsolódik. Ide tartoznak azok az ügyek, amelyek az átlagosnál nagyobb jelentőségűek. A

(2)bekezdés a) pontja alá nem eső hivatalos személynél, mint jelen esetben, a rendőrjárőri beosztásban dolgozó vádlottnál az eset körülményei szerint kell elbírálni, hogy „fontosabb ügyben" jár-e el. Önmagában a rendőrjárőri státusz és az ahhoz kapcsolódó intézkedési jogosultságok és kötelmek még nem jelentik azt, hogy a rendőr fontosabb ügyben jár el. Ugyanakkor a nem nyomozó beosztású rendőr által a már megindult büntetőügyben végzett nyomozati cselekménnyel kapcsolatos vesztegetés már fontosabb ügyben elkövetéssel valósul meg [BJD.6020.]. A gépkocsizó járőri beosztásban szolgálatot teljesítő rendőr azonban a vesztegetés szempontjából nem tekinthető fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személynek [BH.1982.84.]. Az elbírált ügyben a vádlott vesztegetése még nem kapcsolódott a hatóság által megindított konkrét büntetőeljáráshoz, vagy jövedéki ügyhöz. Kétségtelen, hogy a vesztegetés jelentősebb tárgyi súlyú, elszaporodott bűncselekménnyel áll összefüggésben, azonban a tényállásba foglalt elkövetési magatartás alapján, figyelemmel a bírói gyakorlatra is, nem állapítható meg, hogy a vádlott az átlagost olyan mértékben meghaladóan jelentős ügyre nézve követette volna el a vesztegetést, mely már fontosabb jellegűnek minősül. Ha a vádlott már megindított nyomozásban, vagy jövedéki ügyben követte volna el járőrként a bűncselekményt, a Btk.250. §

(2)bekezdés b) pontjában írt minősítő körülmény megállapítható lenne, de az irányadó törvényi tényállás alapján arra az ítélőtábla nem látott lehetőséget. E minősítő körülmény megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a vesztegetés konkrét ügyhöz, s abban meghatározott intézkedéshez kapcsolódik. Ilyen helyzetet jelent a már hivatkozottak szerint a nyomozásban vagy a folyamatban lévő adó-jövedéki ügyben az intézkedés. Önmagában azonban az a tény, hogy jövedéki termékkel kapcsolatos jogellenes cselekménnyel összefüggésben fogadja el a hivatalos személy a jogtalan előnyt, még nem minősíti eljárását fontosabb ügyben történő intézkedésnek, hiszen hiányzik a törvényi tényállás egyik központi eleme, maga az elindított fontosabb ügy. A kifejtettek miatt ezért a vádlott cselekménye helyesen a Btk. 250. §

(1)bekezdése és a

(3)bekezdés

1. tételének I. és III. fordulata szerint hivatalos személy által folytatólagosan, kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettének minősül, ezért a másodfokú bíróság az első fokú ítélet minősítését e szerint változtatta meg. A vesztegetés minősítő körülményeinek törvényhelyei kapcsán a másodfokú bíróság még a következőket emeli ki. A Btk.
2. §

(3)bekezdésének három fordulata (elkövetési alakzata) van. Egyrészt a hivatali kötelességgel visszaélés, a hatáskör túllépése, a hivatali helyzettel egyéb módon való visszaélés, másodsorban a bűnszövetségben elkövetés, harmadsorban pedig az üzletszerűség. A törvényi tényállás 1. tétele a 2 évtől 8 évi szabadságvesztéssel fenyegetett minősített eset, amikor a Btk. 250. §

(1)bekezdése szerinti alapeseti tényállást minősíti súlyosabban a

(3)bekezdésben részletezett három minősítő körülmény. A 2. tétel pedig a Btk. 250. §

(2)bekezdés által már súlyosabban minősülő vesztegetést minősíti a jelzett három fordulat által akként, hogy a bűncselekmény 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. E szempontok miatt, a törvényi tényállás rendszertani és grammatikai értelmezésével helyesen a

(3)bekezdés 1. tételének I. és III. fordulata jelenti az elbírált ügyben a vesztegetés súlyosabban minősülő esetét, melynek megnevezése a már felhívottak szerint: hivatalos személy által folytatólagosan, kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen feltárta. A minősítés megváltoztatása folytán azonban a másodfokú bíróság indokoltnak tartotta a büntetés enyhítését, figyelemmel a rendkívül jelentős időmúlásra is. Ennek megfelelően a vádlottal szemben kiszabott főbüntetés tartamát a 2-8 éves büntetési tétel alsó határát jelentő 2 évre enyhítette a mellékbüntetés változatlanul hagyásával. A vádlottal szemben törvényesen került sor az elfogadott jogtalan előny, 18.000 Ft erejéig vagyonelkobzás alkalmazására is. Az intézkedés azonban helyesen a Btk. 77/B. §

(1)bekezdés a) pontján alapszik. Az irányadó tényállás alapján a vádlott 18.000 Ft jogtalan előnyt kapott . A bűncselekmény elkövetése során szerzett vagyon a törvényhely

(1)bekezdés a) pontja értelmében esik elkobzás alá. Másfelől az első fokú ítéletben írtak szerint, a 77/B. §

(1)bekezdés e) pontja azért sem alapozhatja meg a vagyonelkobzást, mert a jelzett pont az elkövetés idején még nem volt hatályban, az új vagyonelkobzási ok ugyanis a 2009. évi CLXIII. törvény 29. §

(2)bekezdése alapján csak

1. április 1-jétől hatályos, a bűncselekmény elkövetésére pedig
2. év elején került sor. A már kifejtettek szerint a szigorúbb, az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásának nincs helye. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit az eljárási törvény 371. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. Végezetül a másodfokú bíróság a határozatban 3./ számmal jelölt jogerős szabadságvesztésre tekintettel felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét az összbüntetésbe foglalás lehetőségének vizsgálatára. Debrecen,

1. április
2. Dr. Kardos Sándor sk.. Háger Tamás sk. . Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró ZÁRADÉK: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.B.132/2010/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. április
5. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő