Gf.20031/2009/9 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.031/2009/29.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a Monostori Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Dancs Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság

1. december
2. napján kelt 13.G.40.084/2005/
3. sorszám alatti ítéletével szemben a felperes által 102.,
4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperest terhelő marasztalás összegét 5.137.717,- (Ötmillió-egyszázharminchétezer-hétszáztizenhét) Ft-ra, valamint annak az elsőfokú ítéletben meghatározott késedelmi kamataira leszállítja, míg - a per főtárgya tekintetében - ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Mellőzi az elsőfokú ítélet perköltség viselésére kötelező rendelkezését, egyben kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.088.386,- (Egymilliónyolcvannyolcezer-háromszáznyolcvanhat) Ft első - és másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s:
5. április
6. napján a felperes - vállalkozóként - vállalkozási szerződést kötött a megrendelő alperessel a "Helység"1, ... szám alatti épület - bowling - pályává és sörözővé átalakítására a mellékelt ajánlati költségvetésben meghatározott munkákra. Az ajánlati költségvetésben a felperes a díját 50.631.174,-Ft + ÁFA (63.289.965,-Ft) összegben határozta meg, azzal, hogy az alperes a díjat utólagos felmérés alapján köteles megfizetni. A szerződés szerint a díjról a felperes minden hónap első napján részszámlát állíthatott ki; a teljesítést, valamint a benyújtott számla kifizethetőségét az alperes műszaki ellenőre igazolta le. (3/
7. pont) A költségvetésben nem szereplő munkák csak az építési naplóban történt megrendelői jóváhagyás után voltak végezhetőek, „a szerződéses kereten felüli munkavégzés kizárólag a megrendelő írásbeli utasítására" volt végezhető. Az építési munka teljesítési határidejét
8. november
9. napjában rögzítették. A bontási - és építési munka során a jogerős építési engedélyes tervtől az alperes megrendelésére többször el kellett térnie a vállalkozó felperesnek; építési akadályt jelentett a tervtől való eltérések mellett a régészeti feltárás, az alperes esetenkénti késedelmes fizetése; amelyek miatt nem volt tartható az alperes által kijelölt
10. tavaszi módosított teljesítési határidő.
11. április
12. napján az alperes az építési szerződéstől elállt, a felperes
13. április
14. napján - átadás-átvételi jegyzőkönyvet kiállítva - az építési területről levonult. Az alperes viszont a
15. március
16. napján kelt 6.250.000,-Ft megfizetésére szóló számlából a keresettel érvényesített összeget nem fizette meg. A felperes keresetében 5.926.413,-Ft vállalkozói díj, valamint annak a
17. március
18. napjától járó késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes kiemelte, hogy az alperes az építési munka során számtalan változtatást igényelt szóban, időnként a már elkészült munkák visszabontása árán is. Azonban a felperes által átadott munkarészeket az alperesi műszaki ellenőr, "C" leellenőrizte, leigazolta és kifizethetőnek minősítette. Ezért az elszámolt és kifizetett felperesi teljesítések már nem képezik a vita, a per tárgyát; a teljesített elszámolások a felek megállapodásán, egyezségen alapulnak, melyet az alperes nem támadott meg. Emellett a felperes által végzett pótmunkákra az építési szerződés nem terjed ki, azok új megrendelői igénynek minősülnek, azokra nem a szerződésben munkanemenként meghatározott ár, hanem az aktuális (kivitelezéskori) díj az irányadó. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Védekezése szerint a felperes részben hibásan teljesített, a hibás munkavégzés a felperes levonulását és az újabb vállalkozók munkavégzése megkezdését követően derült ki. A felperesnek további díj nem járt, mert az alperes kifizette a felperesnek a tényleges munkák megállapodás szerinti ellenértékét. Az alperes az építész igazságügyi szakértő véleményének elsőfokú eljárás során történő beszerzését követően viszontkeresetet terjesztett elő, melyben utóbb 7.361.315,-Ft tőke, valamint annak a
19. március
20. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301/A §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni a felperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Érvelése szerint ez az az összeg, amellyel - a felperes által végzett munkák tételes felmérését követően - a vállalkozói díjat túlfizette. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, egyben a felperest a módosított viszontkereset szerint kötelezte 7.361.315,-Ft tőke, késedelmi kamatai és 1.700.000,-Ft perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában megállapította, hogy a felek között tételes felmérésen alapuló vállalkozási szerződés (Ptk.
21. §.) jött létre, melynek részleges meghiúsulása után a felperes által végzett munkatételek mennyisége és azok díja volt vitás. Az elsőfokú bíróság részletesen elemezte a lefolytatott építész szakértői bizonyítás eredményét és a felek arra tett nyilatkozatait. Ítélkezése alapjául elfogadta a kirendelt "A" számos alkalommal szóban - és írásban kiegészített szakvéleményét, aki azt a többszöri helyszíni szemlére is alapította. Ezzel szemben elvetette az utóbb a kirendelt szakértővel együttesen is meghallgatott, a felperes által felkért "B"-né építész árszakértő vitás munkatételekre (a vöröskavics mennyiségére, tömörítésére; az alapozási betonmennyiségre; a télikert ragasztott ácsmunkájára; a gipszkartonozási munka mennyiségére; a koszorúbeton, a válaszfalak mennyiségére; az ács-bádogos- és tetőfedő munka mennyiségére, a vakolás mennyiségére) vonatkozó magánszakvéleményét. Ezt az elsőfokú bíróság részben azzal indokolta, hogy a magánszakértő az építés helyszínén nem járt, szakvéleményét az építési napló, valamint a tervdokumentáció alapján készítette. Részben pedig azzal, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő a felmerült bizonytalan kérdéseket tisztázni igyekezett, szakvéleményét az adatfeltárás után rendszeresen korrigálta, a felperesi együttműködés és adatszolgáltatás megszűnése után is. Ezért az elsőfokú bíróság elfogadta a kirendelt építész igazságügyi szakértő véleményében meghatározott indokolt felperesi kivitelezési díjat és ez alapján az alperesi túlfizetés összegét. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a keresetnek való helyt adás, a viszontkereset elutasítása; míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása iránt. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak tartotta, mivel az több tekintetben aggályos szakvéleményen alapul. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő eljárása, módszerei nem felelnek meg a szakértőkkel szemben támasztott követelményeknek. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a szakértő milliós nagyságrendű tételeket felejtett ki számításaiból, álláspontja szerint önkényesen változtatta meg a rendelkezésre álló tervek objektív adatait, a felperes által felkért árszakértő számításainak egy részére már nem is volt hajlandó nyilatkozni. Valótlannak tartotta azt a megállapítást, hogy a felperes ne működött volna együtt a szakértővel, a szakértő által tőle igényelt kiviteli-, belsőépítészeti- és megvalósulási tervek a megrendelő alperes építtető tulajdonát képezik. Az elsőfokú bíróság jogi állásfoglalását azért vitatta, mert a vállalkozási szerződés mellékletét képező költségvetésben nem szereplő, az alperes által időben később igényelt „többletmunkákra" a kirendelt szakértő elfogadott szakvéleményében a szerződésben (költségvetésben) meghatározott munkák egységárait alkalmazta, nem pedig a felperes által egyébként alkalmazott aktuális építőipari árakat. Megismételte az elsőfokú eljárásban előterjesztett azon érvelését is, hogy az elsőfokú eljárás során lefolytatott szakértői bizonyítás során nem lett volna lehetséges valamennyi munkatételt ismételten felülvizsgálni, mivel az építési munka 90-95 %-ban az alperes elállásakor már befejeződött, az elkészült munkarészekről kiállított felperesi kimutatásokat pedig az alperesi műszaki ellenőr felülvizsgálta, korrigálta és leigazolta. A szerződés megtámadásának hiányában nem lett volna felülvizsgálható valamennyi munkatétel. A alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részletekbe menően megalapozott és aggálytalan szakvéleményén alapul. A felperes másik szakértő kirendelésére irányuló indítványa csak a perelhúzást szolgálta volna, melyet az elsőfokú bíróság helyesen ítélt szükségtelennek. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során a szakértői bizonyítást - a felperes által megbízott magánszakértő ("B"-né) szakvéleményében meghatározott vitás munkatételek, valamint a felperes által végzett pótmunkák aktuális piaci árai meghatározására - kiegészítette. A (BIMKAI) kiegészített szakvéleményében a felperesnek járó teljes vállalkozói díjat 65.371.435,- forintban határozta meg. Az ítélőtábla a szakértői bizonyítás eredményeként meghatározott vállalkozói díj összegével az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti. A kiegészített tényállás alapján a fellebbezés kisebb mértékben alapos. Az elsőfokú bíróság helytálló értékelése szerint a felek között utólagos tételes felmérésen alapuló vállalkozási szerződés (Ptk.389.§.) jött létre építési szerelési munka elvégzésére. (Ptk.402.§.) Az ilyen építési szerződés esetén a vállalkozói ajánlati költségvetése alapján kalkulált díj csak tájékoztató irányárat jelent, a vállalkozónak járó (végleges) díj a ténylegesen elvégzett, igazolt és műszakilag indokolt munkatételek után jár. Tételes felmérésre utalással létrejött szerződés esetén a vállalkozó a szerződés teljesítése után az ajánlati költségvetésben szereplő munkákon kívül valamennyi, az építési szerződés teljesítéséhez szükséges műszakilag indokolt és ténylegesen el is végzett munka költségei és díja megtérítését követelheti a megrendelőtől. (Így: BDT 2003/903., BDT 2007/1711.) Ebből a szempontból tehát nincs jelentősége, hogy a polgári jog az ilyen jellegű szerződésekre az eredeti szerződésben (ajánlati költségvetésben) szereplő munkatételeken felüli munkavégzést hogyan - többletmunkának, pótmunkának, avagy műszaki szükségszerűségből felmerült munkának - minősíti. (Többletmunka a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkanem (Ptk.403.§.