Bf.201/2010/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(4)bekezdés b) pont) mint társtettest és testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) mint társtettest mondta ki bűnösnek az I.r, a II.r. és a III.r. vádlottat. Ezért az I.r. vádlottat 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra, a II.r. és a III.r. vádlottat 7 év 6 hónap-7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 8-8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a járulékos kérdések, így a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I., II. és III.r. vádlottak, valamint védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.890/2009/7. számú átiratával bejelentve, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni - az ítélet személyi részének a II. és III.r. vádlottak tekintetében az elítéléseikre vonatkozó adatokkal történő kiegészítését, a bűnösségi körülmények aszerinti korrekcióját, hogy a más eljárás hatálya alatt állás a II.r. vádlottnál súlyosít, ezt az I.r. vádlott esetében mellőzni szükséges, további súlyosító körülmény valamennyi vádlottnál az útonálló jellegű elkövetés és I.r. vádlott esetében a kezdeményező szerep, a munkaköre ellátása során tudomására jutott információ felhasználásának értékelését, összességében mindhárom vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A nyilvános ülésen az I.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Utalva arra is, hogy az okozott kár nem tisztázott, a elsőfokú bíróság pedig nem vette figyelembe az I.r. vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy nem állt büntetőeljárás hatálya alatt, a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Az I.r. vádlott felszólalásában előadta, hogy élettársi kapcsolatban él és 2009 évben kiskorú gyermeke született. Arra hivatkozott, hogy 2007-ben megszűnt a munkahelye, ezért a város 1-be jött. Élettársa szülei kölcsönt vettek fel, amit nem tudtak visszafizetni, ezért az uzsorások megfenyegették őket, ami miatt feljelentést is tett, de az eljárást bizonyíték hiányában megszüntették. A rablásból neki jutott 600.000 Ft-ból kifizették az uzsorásokat. A II.r. vádlott védője - annak hangsúlyozása mellett, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta az okozott kár összegénél, ezért kérte szakértő kirendelését is - és nem vette kellő súllyal figyelembe a beismerést és az időmúlást, a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. A II.r. vádlott az írásbeli beadványában írtakkal egyezően arra hivatkozott, hogy a kárnál nem lehetne figyelembe venni a jegyeket, mert azok értéket nem képviselnek. Kifogásolta egyúttal, hogy kezdetben a kár lényegesen kevesebb volt, ami fokozatosan nőtt. A sértettnek pedig horzsolásos sérülései voltak, mégis súlyos testi sértés kísérlete lett a minősítés. A III.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Csatlakozott védőtársainak az okozott kárral kapcsolatban kifejtett álláspontjához, majd a beismerésre és a vádlottnak a cselekményben játszott csekély szerepére tekintettel a büntetés enyhítését indítványozta. A III.r. vádlott bűnösnek vallotta magát, nem értett egyet a súlyos testi sértés kísérletének minősítésével azzal, hogy ő soha nem követett el erőszakos bűncselekményt. Az utolsó szó jogán tett felszólalásában az I.r. vádlott megbánásának adott hangot. A II.r. és a III.r. vádlottak szintén megbánásukat hangsúlyozták és bocsánatot kértek a sértettől. Valamennyien büntetésük enyhítését kérték. A bejelentett fellebbezések alaposak. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Törvényesen utasította el a II.r. vádlott védőjének az elmeorvos-szakértői vélemény beszerzésére vonatkozó, valamint az I. és II.r. vádlott védőjének a kárérték megállapítására szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát. Az elsőfokú bíróság e körben tett okfejtésével az ítélőtábla is egyetértett azzal a kiegészítéssel, hogy az eltulajdonított jegyek és bérletek hiányában a szakértő kirendelése nem indokolt, Bt. 1. rovancsolást követően készítette el a jegyek, bérletek, kártyák összesítését és jelölte meg a kár összegét. Az elsőfokú bíróság a megfelelő körben, kellő részletességgel lefolytatott bizonyítási eljárás során a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta. A rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelte, mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont következtetést. Az ennek eredményeként megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól. A tényállás azonban személyi részében kiegészítésre és helyesbítésre szorul. Az ítélőtábla az I.r. vádlott előadása, valamint a II.r. és a III.r. vádlott erkölcsi bizonyítványa alapján a tényállás személyi részét a Be. 352.§

(1)bekezdés a) pontjára tekintettel az alábbiakkal helyesbíti és egészíti ki: Az I.r. vádlott élettársi kapcsolatban él, 2009 évben kiskorú gyermeke született. A II.r. vádlottat a Miskolci Városi Bíróság a

1. október
2. napján jogerős 11.Fk.1446/
3. számú ítéletével a
4. november 16-án társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt 8 hónapi, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és elrendelte pártfogó felügyeletét. A próbaidő eredményesen eltelt. Az Ózdi Városi Bíróság a
5. szeptember
6. napján jogerős 10.Bk.171/2008/
7. számú határozatával a
8. szeptember 30-án társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 18.000 Ft pénzbüntetésre ítélte, amit szabadságvesztésre változtattak át. A III.r. vádlottat 2006-ban egy alkalommal, 2007-ben három alkalommal ítélték el különböző bűncselekmények (jogtalan elsajátítás vétsége, orgazdaság vétsége, kábítószerrel visszaélés vétsége, számvitel rendjének megsértése vétsége) miatt pénzbüntetésre. Az utolsó két pénzbüntetést szabadságvesztésre változtatták át. A fenti helyesbítéssel és kiegészítésekkel a megállapított tényállás megalapozottá vált, következésképp ez a tényállás a Be. 352.§

(2)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett. Iratszerűen és részletesen ismertette mindazokat a bizonyítékokat, amelyeket a tényállás megállapításánál figyelembe vett. A vádlottak az elkövetett cselekmény lényegi elemeit illetően beismerő vallomást tettek. Azonban saját szerepük tekintetében többször változtatták vallomásukat az eljárás során, igyekeztek saját felelősségüket csökkenteni. Nehéz anyagi helyzetükre, az I.r. vádlottnál a családját érő kényszer-fenyegetésre hivatkozás emberileg érthető, de büntetőjogi szempontból nem értékelhető, nem zárja ki büntetőjogi felelősségüket. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a sértett táskájának, a benne levő pénz megszerzésének ötlete az I.r. vádlottól származott, aki a BKV-nál dolgozott, ismerte a sértettet, tudta azt is, hogy a metróállomásokon felállított árusítóhelyeken mikor és hogyan történik a bérletek, jegyek és a készpénz összegyűjtése, az ezt végző személy milyen útvonalon közlekedik. A vádlottak vallomása alapján kétséget kizáróan megállapítható az is, hogy azzal a szándékkal követték a sértettet, hogy a táskáját megszerzik és őt a metróállomás aluljárójában utolérve meg is támadták. Abban azonban ellentmondásos volt a nyilatkozatuk, hogy a sértettet mindhárman vagy csak ketten támadták-e meg, illetve melyikük, hogyan bántalmazta. Azt, hogy a sértettet hárman bántalmazták, rugdosták egyértelműen igazolta tanú

1. és tanú
2. ténytanúk vallomása. Nyilatkozataikban mindvégig következetesen számoltak be az általuk észleltekről. Maga a sértett is arról tett vallomást, hogy leütését követően több személy bántalmazta. Mindezek alapján pedig törvényesen vont következtetést arra az elsőfokú bíróság, hogy a sértettet mindhárom vádlott megrúgta, mégpedig a nála levő értékek megszerzése céljából. A megalapozottan megállapított tényállásból okszerűen vont következetést az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére és nem tévedett a cselekmények jogi minősítése tekintetében, így akkor sem, amikor a rablás mellett a testi sértés bűntettének kísérletét is megállapította. Az állandó bírói gyakorlat a fejre irányuló, több elkövetőtől származó közepes erejű rúgásokat súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősíti akkor is, ha a sérülések ténylegesen nyolc napon belül gyógyulóak. Az elsőfokú bíróság megfelelő jogi indokát adta mindkét cselekmény minősítésének, okfejtésével az ítélőtábla is egyetértett. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket részben sorolta fel helyesen, azok hiányosak és pontatlanok. Mellőzte az ítélőtábla a súlyosító körülmények köréből az I.r. vádlott vonatkozásában a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést, mert ez a súlyosító körülmény, miként azt a kiegészített tényállás tartalmazza, a II.r. vádlott tekintetében helytálló, nála súlyosítóként értékelendő. További súlyosító körülmény az I.r. vádlottnál kezdeményező szerepe és az, hogy a munkaköréből adódó információt felhasználva követte el a cselekményt. Ugyanakkor további enyhítő körülményként értékelte az I.r. vádlottnál büntetlen előéletét, mindhárom vádlottnál a kár kis részének megtérültét, megbánásukat, az időmúlást és azt, hogy az elkövetési érték az alsó határhoz közelít. A részben ekként megváltozott bűnösségi körülményekre tekintettel a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által a vádlottakkal szemben kiszabott főbüntetések tartama eltúlzottan súlyos, mert a kezdetektől beismerő, megbánást tanúsító vallomásnak nagyobb nyomatékot kell adni. Ezért az ítélőtábla a főbüntetések tartamát a Btk. 2.§-ának alkalmazásával valamennyi vádlott tekintetében enyhítette olyan mértékben, hogy az igazodjon a cselekmények tárgyi súlyához, a vádlottak bűnösségi fokához, a büntetés kiszabása körében irányadó egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez és megfeleljen a belső arányosság követelményeinek is. A büntetlen előéletű, de kezdeményező szerepű I.r. vádlott és a büntetett előéletű, de hozzá csatlakozó II. és III. r. vádlottak büntetése a belső arányosság követelményeinek is megfelelő, egymást kiegyenlítő kell, hogy legyen. Az ekként meghatározott tartamú főbüntetések és a tartamban a főbüntetéshez igazodó mellékbüntetések szükségesek, egyúttal elegendőek ahhoz, hogy a vádlottakkal szemben az egyéni és általános megelőzés követelményeit elérjék, érvényre juttassák. Az elsőfokú bíróság indokolásában halmazati büntetést szabott ki, azt azonban elmulasztotta a rendelkező részben feltüntetni, ezt az ítélőtábla pótolta. Az elsőfokú bíróság a végrehajtási fokozatot helyesen határozta meg, indokolásában azonban nem rendelkezett a feltételes szabadságról. Ezt az ítélőtábla akként pótolta, hogy a vádlottak büntetésük négyötöd részének letöltése után a Btk. 47.§

(2)bekezdés I. fordulata alapján feltételes szabadságra bocsáthatók. Az elsőfokú bíróság az ítélet bevezető részében érdemi tárgyalásként tüntette fel

1. január
2. napját is, holott e napon érdemi tárgyalást nem tartott. Ezért ennek feltüntetését az ítélőtábla mellőzte. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb - törvényes - rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése óta a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 99.§

(1)bekezdés alapján a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította. A vádlottak védelmét a másodfokú eljárásban kirendelt védők látták el. Az ennek folytán felmerült bűnügyi költség összegét az ítélőtábla a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján megállapította és mivel a védelmi fellebbezések eredményre vezettek, a Be. 381.§

(2)bekezdés alapján akként rendelkezett, hogy ezen bűnügyi költséget az állam viseli. Budapest,

1. év április hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró a tanács elnöke . Magócsi István sk. bíró A Fővárosi Bíróság 13.B.1368/2009/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.201/2010/
4. számú ítéletében írt változtatással az I.r., a II.r. és a III.r. vádlottak vonatkozásában
5. április hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év április hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea Tisztviselő