Pf.20275/2010/3 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.V.20.275/2010/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt I. r.és II.r. felpereseknek a Szabó Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár iránti ügyében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
2. június
3. napján kelt 4.P.20.335/2010/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a
6. május
7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperesnek az I- II.r. felperes javára való perköltségben, illetve az állam javára feljegyzett kereseti illetékben való marasztalását. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül mindkét fokú eljárás perköltségeként összesen 50.000, (Ötvenezer) forintot. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 18.500,- (Tizennyolcezer-ötszáz) forint le nem rótt feljegyzett kereseti illetéket, továbbá 37.200,- (Harminchétezer-kettőszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperesek
8. július 13-án megkötött adásvételi szerződéssel szerezték meg az helység 1-i ...1 helyrajzi szám alatti lakóház építésre alkalmas telektulajdont. Vállalták a szerződésben, hogy az ingatlanon lakóházat építenek fel, ezért a megállapított 187.500 - 187.500 Ft illeték felfüggesztését kérték, vállalva, hogy
9. július hó 16-ig a használatbavételi engedély bemutatásával eleget tesznek a vállalt kötelezettségüknek. "Helység"1 Város Jegyzője, mint építési hatóság a
10. május 3-án kiadott határozatával építési engedélyt adott a felpereseknek a benyújtott tervek szerinti lakóépület megépítésére.
11. április 11-én a felperesek használatbavételi engedély megadását kérték az alperestől, illetve "Helység"1 Város Jegyzőjétől, mint építési hatóságtól, amelyet 60 napon belül az építési hatóság nem adott meg. Az építési hatóság a használatbavételi engedélyt
12. november hó 19-én adta meg a felpereseknek, amely határozat
13. január
14. napján emelkedett jogerőre. Ezt követően a felperesek az illetékhivatalhoz a lakóépület használatbavételi engedélyének megszerzését bejelentették kérve, hogy fogadja el az illetékügyben eljáró hatóság, hogy 4 éves határidőn belül a használatbavételi engedélyt megszerezték. Az illetékügyben eljáró hatóság azonban megállapította, hogy a vállalt 4 éves határidő
15. július
16. napján lejárt, így az illetéket és annak késedelmi pótlékait meg kell fizetni. A felperesek illetékfizetéssel kapcsolatos kérelmének elutasítása után - megfizettek az illetékügyben eljáró hatóságnak személyenként 187.500 - 187.500 Ft illetéket, továbbá 122.692 - 122.692 Ft késedelmi pótlékot
17. május
18. napján. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. és II.r. felpereseknek 310.192 310.192 Ft-ot és ezen összeg után
19. május 11-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. és II.r. felpereseknek egyetemlegesen 18.700 Ft lerótt eljárási illetéket, továbbá 167.700 Ft perköltséget, valamint az államnak 18.500 Ft le nem rótt kereseti illetéket. Határozatának indokolásában a Ptk.
20. §-a, továbbá a Ptk.
21. § /1/ bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felperesek eredményesen bizonyították az alperes jogellenes magatartását, a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggést, a kár összegét, tovább azt is, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Rámutatott, hogy az építésügyi hatóságnak az érdemi határozatot a felperesi kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül kellett volna meghoznia. (Étv.
22. § /5/ ) Az alperes azzal, hogy a jogszabályban előírt 60 napos ügyintézési határidőt nem tartotta be, jogellenesen járt el, és igazolt az alperes jogellenes magatartása és a felpereseket ért kár közötti okozati összefüggés is. Az alperes nem bizonyította, hogy úgy járt volna el a használatbavételi engedélyezés során, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy az alperes személyét a felperesek helytelenül jelölték meg. Az építéshatósági jogkört - konkrét esetben "Helység"1 Város Jegyzője gyakorolja, de ebből nem következik, hogy a jegyző személyében maga lenne köteles az okozott kárért helyt állni. A helyi önkormányzatokról szóló
23. évi LXV. törvény (Ötv.)
24. §-a szerint törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági jogkört állapíthat meg a jegyzőnek. Az Ötv.
25. § /2/ bekezdés f./ pontja szerint a jegyző dönt a hatáskörébe utalt ügyekben. A jegyző vezeti a polgármesteri hivatalt, része annak a szervezeti egységnek. A jegyző maga is köztisztviselő, az
26. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozik az alkalmazására. A Ktv.
27. § /3/ bekezdése szerint eltérő rendelkezés hiányában ahol a jogszabály munkaviszonyt említ, ott közszolgálati jogviszonyt is érteni kell. A Ktv. e rendelkezése alapján a jegyző esetében is irányadó a Ptk.
28. §-a, vagyis, ha az alkalmazott munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. E szabályt a közszolgálati jogviszonyra is alkalmazni kell, a jegyző mint köztisztviselő kártérítési kötelezettségének megítélésekor a polgármesteri hivatal tekintendő munkáltatónak. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan annak a hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az Ötv.
29. § /1/ bekezdéséből, továbbá az Ötv.
30. § /2/ bekezdésének e./ pontjából következően a jegyző munkáltatója az önkormányzat képviselő-testülete, amely a kinevezési jogkört gyakorolja, az egyéb munkáltatói jogokat pedig a polgármester gyakorolja a jegyző tekintetében. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a jegyző munkáltatója az alperes lenne. Az alperesi polgármesteri hivatal önálló jogi személy, amely semmilyen munkajogi jogviszonyban nem áll a jegyzővel. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai alapján. Az alperes fellebbezése alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben releváns tényeket helytállóan állapította meg, ám azokból téves jogkövetkeztetést vont le, ezért téves érdemi döntést hozott akkor, amikor az alperest kártérítés megfizetésére kötelezte. A felperesek követelésüket az építésügyi hatóságnak a tulajdonukban álló ingatlant érintő építési-, használatbavételi- engedélyezési eljárással kapcsolatos jogszabálysértő eljárására alapították. A hatósági jogkörben eljáró jegyző ebbéli magatartásával okozott károk megtérítése iránti felelősség körében az ítélkezési gyakorlat valóban nem egységes annak megítélése körében, hogy a kártérítési jogviszonynak (kötelezetti oldalon) az önkormányzat, vagy a polgármesteri hivatal lehet-e az alanya. Az egyik álláspont annak a körülménynek tulajdonít ügydöntő jelentőséget, hogy a jegyző közigazgatási tevékenysége melyik jogi személyhez kötődik. (BDT. 2004.
31. jogeset, BH. 1992.528) A másik álláspont szerint a Ptk.
32. §-a a Ptk.
33. §-ában foglalt szabályozás különös esete, ezért a jegyző munkáltatója marasztalandó. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.789/2004/
34. számú jogeset, továbbá Legfelsőbb Bíróság Pf.V.20.665/2009/
35. számú jogeset, BH. 2003.
36. számú jogeset) A Győri Ítélőtábla az utóbbi álláspontot tekinti irányadónak. Ennek értelmében a jegyző közhatalmi jogosítványait az önkormányzat tisztségviselőjeként gyakorolja. A jogalkotó ugyanis tudatosan az önkormányzat jegyzőjét és nem a hatósági jogkör nélküli, belső munkaszervezetnek minősülő polgármesteri hivatalt vezető köztisztviselőt jelölte ki építésügyi hatóságnak. Az önkormányzat jegyzője a hatósági jogkörben végzett tevékenységéért nem a polgármesteri hivatalnak, hanem az őt kinevező, felmentő, a vele szembeni összeférhetetlenséget megállapító, fegyelmi eljárást megindító és fegyelmi büntetést kiszabó képviselő-testületnek felelős. Az
37. évi XXIII. törvény (Ktv.)
38. §-a értelmében a közszolgálati jogviszony a helyi önkormányzat és a jegyző között áll fenn. Az
39. évi LXV. törvény
40. § /1/ bekezdése értelmében az önkormányzati feladat és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. Ugyanakkor e testület jogi személyiséggel nem rendelkezik, így az önkormányzat alkalmazásában álló jegyző károkozó magatartásáért a Ptk.
41. § /1/ bekezdése szerint az önkormányzat tartozik felelősséggel. A fentiekből következően a perbeli esetben megállapítható, hogy a jegyző által, mint építésügyi hatóság által okozott kárért nem az elsőfokú bíróság által tévesen marasztalt polgármesteri hivatal, hanem a perben nem álló önkormányzat, mint a jegyző munkáltatója tartozik felelősséggel, ekként az alperes marasztalására jogszerűen nem kerülhetett sor. Mindezeket összegezve az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben foglaltak szerint a Pp.
42. § /2/ bekezdése alapján megváltoztatta. A megváltoztató rendelkezések folytán előállott felperesi pervesztességre figyelemmel az ítélőtábla mellőzte az alperesnek az elsőfokú perköltségekben történő marasztalását és a felpereseket, mint perveszteseket a Pp.
43. § /1/ bekezdése alapján kötelezte mindkét fokú eljárásban pernyertessé vált alperes ügyvédi munkadíjból álló perköltségének a megfizetésére. A mindkét fokú eljárásban pervesztes felperesek a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket a Pp.
44. § /1/ bekezdése, továbbá a 6/
45. (VI.26.) IM. rendelet
46. § /2/ bekezdése alapján kötelesek viselni egyetemlegesen. Győr,
47. évi május hó
48. napján Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tisztviselő Dr. Bajnok István sk. előadó bíró Dr. Maurer Ádám sk. bíró