Győri Ítélőtábla Pf.V.20.255/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Ferencz István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth Roland ügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r. dr. Mészáros Attila ügyvéd által képviselt IV. r., V. r. alperes ellen bűncselekménnyel okozott kár megfizetése iránti ügyében a Veszprém Megyei Bíróság
- április
- napján meghozott 3.P.20.612/2009/
- számú ítélete ellen a IV. r. alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán a
- május
- napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja, az alperesek által az állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására egyetemlegesen fizetendő előlegezett eljárási illeték összegét 821.400,- (Nyolcszázhuszonegyezer-négyszáz) forintra felemeli. Köteles a IV. r. alperes megfizetni a felperes javára 15 napon belül 100.000,(Egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles a IV. r. alperes megfizetni az állam javára az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 821.400,- (Nyolcszázhuszonegyezer-négyszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: Az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 6 millió Ft tőkét, és ennek
- május
- napjától a kifizetésig terjedő időre esedékes 25,5% kamatát, valamint 7.689.535,- Ft kamatot. Egyúttal kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperes részére 300.000,- Ft + ÁFA ügyvédi munkadíjat, valamint az állam javára 360.000,- Ft előlegezett eljárási illetéket. A megyei bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a Veszprém Megyei Bíróság előtt folyamatban volt büntetőeljárás adataiból kétséget kizáróan megállapítható volt az alperesek jogellenes magatartása és az, hogy ezzel a magatartással okozati összegfüggésben keletkezett a felperes kára. Az alperesek büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős ítéletével állapította meg, így megállapításra került a társtetteskénti, a bűnsegédkénti, a felbújtókénti, valamint az orgazdakénti elkövetés, ami a jogellenes magatartásukat kétséget kizáróan alátámasztja. Az alperesi magatartások láncolata eredményezte azt, hogy valótlan szerződések, okiratok készültek, mellyel valamennyi alperes tisztában volt, a felperesi hitel folyósítására pedig ezen okiratok alapján került sor. Felperes megfelelő módon igazolta az őt ért kár összegét, míg annak bizonyítása, hogy az alperesek a felperes által megjelölt összegnél többet fizettek meg, az alpereseket terhelte, melynek azonban nem tettek eleget. Nem fogadta el a megyei bíróság azon alperesi hivatkozást, mely szerint a felperesi alkalmazott magatartása is közrehatott a kár bekövetkeztében tekintettel arra, hogy a büntetőeljárás adatai, valamint a lefolytatott bizonyítási eljárás során sem volt megállapítható, hogy a felperes a hitelkérelem elbírálása során szabálytalanul, jogellenesen járt volna el. Nem fogadta el továbbá a megyei bíróság azon alperesi védekezést sem, hogy a felperes késedelmesen intézkedett a kár enyhítése érdekében, mivel felperes a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtette. Rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperesek közrehatásának elbírálása egy esetleges új eljárás tárgyát képezheti, az a jelen eljárás keretei között nem bírálható el. Az elsőfokú ítélet ellen a IV. r. alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben vagylagosan annak megváltoztatását, vagy kártérítési kötelezettsége alóli mentesítést, illetőleg a kártérítés összegének jelentős mértékben való mérséklését kérte. Előadta, hogy őt a Veszprém Megyei Bíróság orgazdaság bűntettében mondta ki bűnösnek, az orgazdaságnak azonban nem tényállási eleme a károkozás, így nem okozhatott kárt a felperesnek. Hivatkozott arra, hogy az orgazdaság utócselekmény, így a közreműködése nem indíthatta a többi alperest a cselekmények elkövetésére. Álláspontja szerint cselekménye, mint utócselekmény jól elkülöníthető az alperesek által elkövetett többi cselekménytől, ezért a kártérítés mértéke is legfeljebb ehhez a cselekményhez igazodhat. Álláspontjának alátámasztására a BH2004.
- számú eseti döntést jelölte meg. Sérelmezte, hogy az első fokú ítélet nem tett különbséget az alperesek magatartásának foka között. Mindezeken túlmenően hivatkozott arra is, hogy a felperes - annak ellenére, hogy az események láncolatában részt vettek - az elsőfokú eljárásban nem vonta perbe a büntetőeljárás valamennyi vádlottját, így rájuk az elsőfokú ítélet perben nem állásuk miatt nem terjed ki, ezért a megyei bíróság által hozott ítélet nem jogszerű. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a IV. r. alperes perköltségekben való marasztalását kérte. Kifejtette, hogy az alperesi magatartások együttese okozta a felperes kárát, így azok polgári jogi értelemben egységet alkotnak, ezért a IV. r. alperes által elkövetett cselekmény nem különíthető el a többi alperesi cselekménytől. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a felperesi hitelszerződés aláírása érdekében IV. r. alperes maga vitte az aláírókat Helység 1-re, jelen volt akkor, amikor a felperes munkatársa a kölcsönszerződést felolvasta és a kölcsön összegét az adósok részére kifizette, akik a felperestől megkapott összeget annak átvétele után azonnal átadták IV. r. alperesnek. Álláspontja szerint ez egyértelműen igazolja, hogy a károkozásban IV. r. alperes is aktívan, tevőlegesen részt vett. A IV. r. alperes azon hivatkozására reagálva, mely szerint az orgazdaságnak nem tényállási eleme a károkozás, ezért nem okozhatott kárt a felperesnek, kifejtette, hogy annak eldöntése, hogy a károkozás mely bűncselekménynek tényállási eleme büntetőjogi kérdés, a cselekmény büntetőjogi minősülésének problémája pedig teljes mértékben független a polgári jogi kártérítési felelősségtől. Az elsőfokú ítélet jogszerűségével kapcsolatban kifejtette, hogy a károkozók egyetemleges helytállási kötelezettsége alapján a felperes jogosult megválasztani, hogy kivel szemben lép fel. Így nem érinti az elsőfokú ítélet jogszerűségét, ha a felperes nem valamennyi bűnösnek kimondott károkozóval szemben érvényesíti követelését. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és egyben elégséges körben lefolytatta, a bizonyítékok okszerű, a Pp.
- §
(1)bekezdésének megfelelő mérlegelésével helyes tényállást állapított meg és abból helytálló jogi következtetést vont le, döntésével, annak indokolásával az ítélőtábla teljes körűen egyetért. A fellebbezésben írtakra tekintettel az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá: A Pp. 4. §
(2)bekezdése értelmében amennyiben a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következménye felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ezen jogszabályi rendelkezés azt jelenti, hogy az eljáró polgári bíróság nem vitathatja a büntetőeljárásban a vádlott terhére rótt bűncselekményt, s az ezt megalapozó tényeket, e körben a polgári bíróság a büntető bíróság által megállapítottakhoz kötve van, mely abszolút kötöttséget jelent. Helytálló tehát az elsőfokú bíróság azon megállapítása, mely szerint az alperesek által tanúsított magatartások jogellenességét kétséget kizáróan alátámasztja az a tény, hogy az alperesek büntetőjogi felelősségét a büntetőügyekben eljáró bíróság jogerős ítéletben megállapította. Nem alapos a IV. r. alperes azon hivatkozása, mely szerint az általa elkövetett cselekmény utócselekményként elkülöníthető a többi alperesi cselekménytől, így felelőssége is mindössze ezen elkülönített cselekményre nézve állapítható meg. A büntetőügyben eljáró bíróság jogerős ítéletében rögzítette, hogy IV. r. alperes a bűncselekmény elkövetéséről annak megtörténtéig nem szerzett tudomást, arról előzetesen a többi elkövetővel nem állapodott meg. Kifejtette a bíróság azt is, hogy amikor IV. r. alperes a hitel felvételét követően a Helység 1-ről hazafelé tartó úton a gépkocsiban tudomást szerzett arról, hogy a felvett összeghez a felperes megtévesztésével jutottak hozzá, majd ennek ellenére a bűncselekményből származó pénzt átvette, az orgazdaság bűntettét követte el. IV. r. alperes tévesen értelmezte az általa becsatolt BH.2004.145. számú eseti döntést, mely egyértelműen kimondja, hogy a közös károkozás ténye akkor is megállapítható, ha a károkozók eltérő tevékenységei egymást követik, azonban szervesen közrehatottak az eredmény létrehozásában. A hivatkozott eseti döntés külön kiemeli, hogy az a körülmény, hogy az orgazda cselekménye időben később kapcsolódik a károkozás láncolatába, nem zárja ki őt a kárért felelős személyek köréből, mivel a károkozás a bekövetkezett kárhoz kapcsolódó, azzal okozati összefüggésben levő magatartással fejeződik be. A károsodáshoz vezető folyamat jogi szempontból egységes, egymást követő cselekményekből állt, az alperesek magatartása egymást követően zajlott. A kártérítési jogban a közös károkozók a károsulttal szemben egyetemlegesen felelnek, attól függetlenül, hogy egymás közötti, belső viszonyukban hogyan alakult a felróhatóság aránya /Ptk. 344. §.
(1)bekezdés/. A károkozók egymás közötti belső viszonyában a kár egyenlő arányban oszlik meg, illetőleg a felróhatóságuk arányában, egyenlő arányban akkor oszlik meg, ha a magatartásuk felróhatóságának aránya nem állapítható meg. (BDT.2003.820.) A felperes irányában tehát a külső viszonyban a károkozók felelősségének megállapítása szempontjából közömbös, hogy az egyes alperesek magatartásának felróhatósága hogyan alakult, hiszen e külső viszonyban egyetemlegesen felelnek. A Ptk. 344. §
(1)bekezdés szerinti fő szabály alól azonban kivételeket tartalmaz a
(3)bekezdés, amely szerint a bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha ez a kár megtérítését nem fenyegeti, és tetemesen nem is hátráltatja, illetve ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkezésében, vagy igényét menthető ok nélkül késedelmesen érvényesíti. A bíróság azonban a fenti feltételek fennállása esetén sem köteles mellőzni az egyetemlegességet, csupán élhet ezzel a lehetőséggel, ha indokoltnak tartja. Az ítélőtábla álláspontja szerint perbeli esetben a fenti kivételek felperesi közrehatás hiányában nem állnak fenn, a felróhatóság vizsgálata az eljárás elhúzódását jelentené, mellyel nagyobb hátrány érné a felperest, mint az alperes felróhatóság vizsgálatához fűződő érdeke. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy az alperesek felróhatóságának vizsgálata nem képezi jelen eljárás tárgyát. Alaptalan a IV. r. alperes azon hivatkozása, mely szerint az elsőfokú ítélet nem jogszerű tekintettel arra, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban nem vonta perbe valamennyi, a büntetőeljárásban vádlottként résztvevő személyt. Az ítélőtábla tényként állapította meg, hogy az együttes károkozás miatt fennálló egyetemleges felelősségre tekintettel a felperes a kártérítés iránti igényét a Ptk. 337. § és 338. § alapján bármelyik alperessel szemben előterjesztheti. Az alperesek perbeli esetben nem minősülnek a Pp. 51. § a.) pontja szerinti kényszerű (egységes) pertársaságnak figyelemmel arra, hogy az egyetemleges felelősségre tekintettel nem szükséges valamennyi károkozó személy perben állása, a per tárgya anélkül is eldönthető. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján helybenhagyta. A Pp. 253. §
(3)bekezdésében írtakra tekintettel az ítélőtábla a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül bírálta felül az elsőfokú ítéletet. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság tévesen rendelkezett az alperesek által fizetendő eljárási illeték összegéről. Felperes 6.000.000,- Ft tőke, 7.689.535,- Ft
- május
- napjáig lejárt, de meg nem fizetett kamat, valamint a 6.000.000,- Ft után
- május 15 napjától járó kamat megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. A pertárgy értékének meghatározásánál a kártérítésként követelt összeg az irányadó, felperes kamatot tőkésített, ezért az alperesek által fizetendő előlegezett kereseti illeték összege helyesen 821.400,- Ft. A feljegyzett fellebbezési illeték viseléséről az ítélőtábla a Pp.239.§ és Pp.78.§
(1)bekezdés valamint a 6/1986 (VI.26.) IM. r. 13.§
(1)és
(2)bekezdése alapján határozott. Az eredménytelenül fellebbező felperesek a Pp. 239. § és Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségei megtérítésére. Az alperesi ügyvéd munkadíját a kifejtett jogi képviselői tevékenység mérlegelésével az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3. §
(1)-
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján állapította meg. Győr,
- évi május hó
- napján Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Tisztviselő Dr. Szalay Róbert sk. előadó bíró Dr. Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig sk. bíró