Gf.40018/2011/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1), másodlagosan ugyanezen törvényhely

(2)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint a cégjegyzékből törölt - perben nem álló - ... Kft. volt ügyvezetője, a Csődtv. 63. §

(3)bekezdésében foglaltak alapján felel ezen társaság számlatartozása, mint ki nem elégített hitelezői igény megfizetéséért; pontosított keresete szerint, ezen hivatkozása ellenére keresete nem az alperes marasztalására, hanem felelősségének a Csődtv. 33/A. §-a szerinti megállapítására irányult. Keresetének ténybeli alapjaként előadta; a felperesi társaság 2005 júniusa és szeptembere között a ... Kft. részére montírozási tevékenységet végzett, utóbbi cég erről teljesítési igazolásokat bocsátott ki, melyek alapján a felperes négy számlát kiállított, az ezekben meghatározott megbízási díjat a ... Kft. nem vitatta, azonban a felperes részére nem fizette meg. A felperes követelése érvényesítése iránt polgári peres eljárást indított, a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás alatt a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság 2009. december 7-én kelt, 2010. január 15-én jogerőre emelkedett Cg..../28. számú végzésével a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 92. §

(2)bekezdése alapján elrendelte az ismeretlen székhelyű cég törlését, erre tekintettel a társaság ellen folyó peres eljárás félbeszakadt. A felperes álláspontja szerint az alperes mint a törölt alperesi cég volt ügyvezetője, megsértette a Csődtv. 33/A. §

(1)bekezdését, ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, egyrészt amiatt, hogy a felperes felé fennálló, nem vitatott fizetési kötelezettségének nem tett eleget, másrészről azért, mert a ... Kft. a beszámoló letétbe helyezési kötelezettségének több ízben nem tett eleget. Másodlagos jogalapként a Csődtv. 33/A. §

(2)bekezdésére hivatkozott, ez alapján a hitelezői érdeksérelem vélelmezett. A törölt cég esetében a Csődtv. 33/A. §-ának rendelkezései alkalmazhatóságára, a felszámolással történő megszüntetés analógiájaként hivatkozott. A ... Kft. hitelezőjeként, a Csődtv. 63. §

(3)bekezdése alapján, a felszámolási eljárás jogerős lezárását követően, a jogvesztő határidőn belül keresettel érvényesítheti ki nem elégített követelését a társaság volt ügyvezetőjével szemben. A 2010. november 5-én tartott tárgyaláson a felperes az első tárgyalást mulasztó alperessel szemben keresete szerinti bírósági meghagyás kibocsátását, másodlagosan a per tárgyalásának felfüggesztését kérte a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő ... számú ügy jogerős befejezéséig, indítványozta továbbá a ... Kft. cégiratainak beszerzését a Csődtv. 33/A. §

(2)bekezdése szerint vélelmezett hitelezői érdeksérelem fennálltának alátámasztására. Előadta, hogy a ... számú ügyben a törölt, jogutóddal nem rendelkező cég részére ügygondnok kirendelését, továbbá a per megszüntetését kéri. Az alperes az elsőfokú eljárás során nyilatkozatot nem tett, védekezést, érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság 17.G.41.117/2010/5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a Csődtv. 33/A. §

(1)bekezdése és 63. §

(3)bekezdése összevetéséből egyértelműen kitűnik, hogy megállapítási kereset kizárólag olyan esetben terjeszthető elő a gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben, amikor az adós cég felszámolási eljárás alatt áll; a jogszabály a felszámolási eljárás alatt biztosítja a hitelező, vagy az adós nevében eljáró felszámoló számára, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetőivel szemben mögöttes felelősségük megállapítására irányuló keresetet terjesszenek elő abban az esetben, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társaság vagyona csökkent. Ha a bíróság a 33/A. §

(1)bekezdése alapján megállapítja a vezetők felelősségét, a felszámolási eljárás jogerős befejezését követően, a Csődtv. 63. §

(3)bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőn belül a hitelezők fennálló - a felszámolási eljárásban ki nem elégített követelésük érvényesítése iránt indíthatnak marasztalási pert, ennek alapján a vezetők felelőssége kizárólag az adós vagyonából ki nem elégített olyan követelések tekintetében állhat fenn, melyek kielégíthetők lettek volna, ha a vezető nem sérti meg a rá irányadó előírásokat. A Csődtv. 33/A. §

(1)-

(2)bekezdéseiben szabályozott különös hitelezővédelmi rendelkezések alkalmazhatósága feltételezi a felszámolási eljárás elrendelését, az erre alapított kereset előterjesztése pedig annak folyamatban létét, a bíróság hatásköre és illetékessége is a Csődtv. 6. §

(1)bekezdésén alapul, a per az adós gazdálkodó szervezet felszámolását elrendelő bíróság előtt indítható meg; mindezen feltételek nem értelmezhetőek, ha az adós cég felszámolási eljárás lefolytatása nélkül szűnik meg. Ugyanígy értelmezhetetlenek felszámolási eljárás hiányában a Csődtv. 63. §

(3)bekezdésének fogalmai, a felszámolási eljárás és a Ctv. 92. §

(2)bekezdése alapján az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás nem azonosítható, köztük analógia nem vonható, ebben az esetben sem zárható ki a gazdálkodó szervezet vezetőinek mögöttes felelőssége, ezt azonban nem a Csődtv. felperes által hivatkozott rendelkezése alapozza meg. A Ctv. 89-

1. §-ai szerint lefolytatott megszüntetési eljárás tartama alatt felszámolási eljárás is kezdeményezhető, ha a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik; ha ilyen vagyon nincs és a társaság vezetőinek felelőssége, mulasztása megállapítható, az nem a társaság vagyonának csökkenésével, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésével van összefüggésben, hanem azzal, hogy a cég elérhetetlen, a törvényes működéséhez szükséges feltételek nem biztosítottak. Mindezekből következően utalt arra is, a felperes bírósági meghagyás iránti kérelme a kereset alaptalansága miatt nem volt teljesíthető, ezen okból látta szükségtelennek a per tárgyalásának felfüggesztését, illetve a ... Kft. cégiratainak beszerzését. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatását, az alperes kereseti kérelmének megfelelő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő és megalapozatlan, a tényállás alapján tévesen alkalmazta az irányadó jogszabályi rendelkezéseket, tévesen mellőzte a Csődtv. 33/A. § és
2. §

(3)bekezdéseibe foglalt rendelkezések alkalmazását, továbbá, eltérő jogi álláspontjára tekintettel, kizárólag a jogkérdésben döntött, így bizonyítási eljárás nélkül hozta meg érdemi határozatát. A fellebbezés alaptalan. A Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. §-ának

(2)bekezdése szerint a bíróság - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. 213. §-ának

(1)bekezdése értelmében az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, a Pp

1. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve az ellenkérelmen. A Pp.
2. §-ának

(3)bekezdése a bíróság kötelezettségévé teszi, hogy a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztassa, azonban a bíróságnak ez az eljárási kötelezettsége nem teszi lehetővé azt, hogy a bíróság az alkalmazandó anyagi jogi szabályokról, azok értelmezéséről tájékoztatást adjon. A bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem jelent egyben jogcímhez kötöttséget is, ha valamelyik fél a perbeli jogviszonyt tévesen minősítette, azt a bíróság határozatában a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően minősítheti, erre azonban csupán akkor van lehetőség, ha a helyes minősítéshez valamennyi tény, bizonyíték, adat rendelkezésre áll. Jelen perben a felperes a per tárgyalásán pontosított keresetében egyértelműen és kizárólag a Csődtv. 33/A. §-ában szabályozott speciális jogintézmény felhívásával terjesztett elő megállapítási keresetet, ezen kereseti kérelme ténybeli alapjaként hivatkozott a perben nem álló ... Kft. felé kibocsátott, nem vitatott számláira, e társaság fizetési, valamint - a Csődtv. 33/A. §

(2)bekezdésébe foglalt vélelem fennálltának alátámasztására - beszámolója letétbe helyezésére vonatkozó kötelezettségének elmulasztására. Ugyanezen különös megállapítási keresete körében terjesztette elő bizonyítási indítványát (a Csődtv. 33/A. §

(2)bekezdésében meghatározott vélelem fennállásának bizonyítása céljából a ... Kft. cégiratainak beszerzése), e kereseti kérelmének megfelelően kérte bírósági meghagyás kibocsátását, illetve ehhez kapcsolódóan (hitelezői igénye kielégítésének végleges meghiúsulását alátámasztandó) kérte másodlagosan a per tárgyalásának felfüggesztését. Helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, mikor a felperes keresetét elutasította, a fentiek szerint a kereseti kérelem alapjaként előadott tényekre és jognyilatkozatokra tekintettel nem volt szükséges a felperes Pp.

1. §-a szerinti felhívása tényállításai bizonyítására, az anyagi jogszabályok szerint jelentős, nem vitatott tények egyike - a felszámolási eljárás hiánya - miatt ugyanis a felperes keresete sikerre nem vezethetett, a kereset egyéb anyagi jogszabály alapján történő esetleges megítélhetőségére vonatkozó tájékoztatást pedig az elsőfokú bíróság törvényesen nem adhatott, és ennek megfelelően nem is adott. A fentiekből következően, a fellebbezésben kifejtettekkel szemben az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően nem alkalmazta a Csődtv. 33/A. §-át és
2. §

(3)bekezdését, ebből következően nem volt szükség e körben folytatandó további bizonyításra sem. Mivel a fellebbezésben előadottak eltérő jogi következtetés levonására nem adtak alapot, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése sikertelen maradt, az alperes nyilatkozatot a másodfokú eljárás során sem tett, megállapítható költsége nem merült fel, ezért esetében a perköltségről való rendelkezést a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte. Budapest, 2011. május 5. . Gál Judit s.k., a tanács elnöke . Bánki Horváth Mária s.k., előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Felker László s.k., bíró